A Hét, 1893. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1893-02-12 / 7. szám

et használja eszköznek, a tudós a művészi munkákat jelen­ségeknek tekintheti, amelyekből esetleg törvényt vezethet le. De egyugyanazon mű nem lehet egyszerre tudo­mányos és művészi. Jól tudta ezt a nagy Goethe, aki elsőrendű tudós volt és elsőrendű művész, az ő termé­szettudományi értekezései és az ő optikája nem novellák, az ő Faustja nem filozófiai értekezés. Ami nem zárja ki azt, hogy a tudós szép formában írjon: Button és Scho­penhauer mesterei a stílusnak. De már például a geniális Nietzschében a poéta megrontja a filozófust, a filozófus a poétát. A munka megosztásának elve uralkodik ezen a téren is. A Justh Zsigmond nagy értelme és mélysége bizo­nyára képesíti őt arra, hogy új tudományos eredménye­ket hozzon világgá, de ezt csak tudományos utón teheti. Hisz a dolog olyan egyszerű. Aki a milói Vénuszt meg­alkotta, lehet, hogy maga fejtette a hozzá való márványt. De mialatt ezt tette, csákánynyal dolgozott és nem volt szobrász, hanem kőfejtő. Mikor megvolt az anyaga, csá­kány helyett vésőt vett a kezébe. Pató Pál: Széchenyi,bankett. Az idei Széchenyi-serleget Zichy Géza gróf emelte egy ünnepi beszéd kíséretében, mely merőben eltér a szokásos Széchenyi-beszédek hangjától. A nemes gróf nem any­­nyira grófi, mint poétái minőségben beszélt. Zichy Géza­ Széche­nyiben a költői lelket és gondolkodást méltatta, vonzó formá­ban, lendületes hangon, megkapó subjektivitással. Beszédeiben bemutatott két Széchenyi-féle verset is. Bánffy Dezső báró, a képviselők házának elnöke 2000 koronát adott az akadémiának, tűzné ki történelmi vígjátékra pályadíjul. 2000 korona — ez épen egy havi elnöki fizetés és mikor a nemes bárót megkérdezték, miből fog a következő április hónapban élni, a nagy Széchenyi után azt válaszolta: majd eltart Károlyi Gábor barátom. " Van valami naiv a mi politikusaink egy egy ilyen elhatározásában, akik ha szol­gálatot akarnak a művészetnek vagy irodalomnak tenni, ilyen alkalommal is a hatóságokhoz fordulnak: az akadémiához, a Kisfaludy-társasághoz. Érdekes olvasmány a báró levele, amely­ben felsorolja mindama halhatatlan érdemeket, amelyeket az Akadémia irodalmunk és tudományunk körül szerzett. A nevek közt, amelyeket levelében felsorol, ott találhatni a Katona József nevét is, akit a hivatalos körök halála után épen egy emberöltővel kezdettek figyelembe venni. Mint eddig, az Aka­démiát az adományok ezentúl is fokozott áldásos munkára fog­ják buzdítani, aminek biztató jele a titkárnak vagy elnöknek a legközelebb múlt ülésük egyikén tett és erősen megéljenezett azon kecsegtető kijelentése, hogy úgy lehet, jövő évtől fogva az Akadémia tagjai évi fizetést húzhatnak. Mily boldogság, milyen perszpektíva! Hogy fognak az akadémikusok szegény vidéki rokonai ezentúl a tudományok felé hajlani! Aki vidé­ken nem tud megélni, egyszerűen magyarra fordít egy német munkát a görögök eredetéről, a többi: akadémiai tagság, évi fizetés, gondtalan élet a kedves sógorok és komák dolga. Aki egy akadémikus leányával jegyben jár, megkapja a levelező tagságot, a rendeset csak akkor kapja meg, amikor a kálvin­ién kálvinista templomban az örökre kötelező igen szócskát suttogta el. Tutsek Anna: Kifejtettük egy izben e helyütt, hogy mit tartunk a legbecsesebbnek a nőirókban: azt, hogy a maguk nőies gondolkodását és életfelfogását nyújtják az olvasónak és a m­egfigyelőnek és a nők sokat vitatott lélektanához így szol­gáltatnak érdekes adatokat. Összefügg ez a költő-művészet avval az alaptörvényével, hogy hazudni nem szabad és az az igaz író, aki nem ír mást és másról, mint amit igazán gondol és igazán ismer. Tutsek Anna ép ezen okokból minden figyelemre és érdeklődésre méltó írói jelenség. Egy kötet novellája jelent meg e napokban, A fenyvesek közül. Olyan kellemes benyo­mást tesz ránk ez a kis kötet, mint egy kedves polgári asz­­szonyka, aki szép is, jó is, jó gazdasszony is és asszonynak is kedves, akinek a háztartása is rendes, a toiletteje is kifogásta­lan. Megható közvetlenséggel vibrál e novellácskában a nőies gondolkodás, melynek figyelme kiterjed arra is, hősnői milyen pongyolát hordanak, a cselédeikkel hogy bánnak és a gyerme­keiket hogy gondozzák. Különösen a gyermekekről írván, csil­logtatja Tutsek Anna írói tehetségének minden szeretetreméltó báját. A gyermek neki a legfőbb hatalom, amely képes tragé­diákat elé idézni és megakasztani, akiért érdemes egy szo­morú életet végigszenvedni és aki viszont a legsötétebb életre is vigasztaló derűt tud árasztani. A kis polgárasszonyok min­den buja-baja, öröme és lemondása, erénye és hibája művészi kézzel van a kis kötetben megrajzolva, ami felszabadító, jól eső tiltakozás azon íróink ellen, akiknek az ember még mindig a bárónál kezdődik. Mai számunkban egyik legszebb rajzát közöljük mutatóban és olvasóink bizonyára kedvet kapnak tőle a minden igénytelenségében is erős talentumú írónő újabb köte­tével megismerkedni. Molnár László: Előkelő vidéki színész neve, akit művészi ambícziója arra is lelkesített, hogy művészetével tudományos szempontból is foglalkozzék. Egy három íves füzetet adott ki ez alatt a czím alatt: »Az egyéniség a művészetben, különös tekintettel a színművészetre«, mely nagy olvasottságra, mély gon­dolkodásra vall és meglepő logikával fejtegeti a viszonyt, melyben a művész egyénisége a művészetéhez áll. Merőben teoretikus fejtegetések ezek, egy kicsit németes pedantériával és fogalmak­kal való játékkal megrakva, de nagy érdekkel olvashatja akárki és némi haszonnal a szerző kollegái. A füzet Szegeden jelent meg, szerző kiadásában: Drachmann Holger. Ez a név minálunk Magyarországon majdnem teljesen ismeretlen. Mindössze a Budapesti Szemlében találkoztunk vele néhány hónappal ezelőtt. Pedig viselője egyike a legkiválóbb elbeszélőknek, akinek hite messze túlterjed kis hazája, Dánia határán. Sokoldalú működést fejtett ki, végig­járta majdnem az összes franczia iskolákat, míg végre meg­találta tulajdonképen a terét, az egyszerű, népies elbeszéléseket halászokról, tengerekről. Üde, friss tengeri levegő leng az ő ily­­enren elbeszéléseiben, melyekben egymást érik a markánsul, művészileg megrajzolt tengerész-alakok s impozánsul emelkedik ki az egyszerű népies háttérből a mesterileg szövött mese A Franklin-Társulat kiadásában jelent meg tőle magyarul egy kötet: Tengeri és tengerparti történetek czímén. A fordítással dr. Baján Miksa fáradozott, tiszta, szép munkát végezvén és a kötet elejéhez csatolván Drachmannak életrajzát és rövid, de találó esztétikai méltatását. A kötet ára 1 frt 40 kr. Az igazi szoczializmus. Mezőfi Vilmos fiatal­ újságíró ily czimen adta ki különlenyomatban egy tanulmányát, amelyet tartalmasságánál, igazságánál és világosságánál fogva melegen ajánlunk mindazoknak, akik korunk e legnagyobb kérdése iránt érdeklődnek — tehát minden művelt embernek. Mert van nagyon sok művelt ember, aki a szoczializmusról mind e mai napig egyebet nem tud, mint azt, hogy vannak szegény és vannak gazdag emberek és hogy a szoczialisták petroleur malefaktorok. E könyvecskéből megtudják, hogy a szoczialisták nem anar­chisták, hogy a szoczializmus tudomány, hogy a szoczializmus párt, amelynek a világ majdnem minden művelt országának törvényhozásában vannak képviselői. Legsűrűebben a német szoczializmussal foglalkozik, mint amely a legszélesebb tudo­mányos és társadalmi alapon áll. Az olvasó egy csomó geniális és érdekes emberrel, így Lassalleal, Marxxal stb. is megismre­­kedik ez érdekes füzetkében, melynek ára 25 kr. Miza. Egy Morgenstern Gusztáv nevű magyar születésű bécsi úr ilyen czimen egy verses kötetet adott ki, melyben egy

Next