A Hét, 1893. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1893-04-02 / 14. szám
1111 ■■ um«.......................14 * * * 222 INNEN-ONNAN. * A hegy a prófétánál. Csodák évadján, húsvét vasárnapján mi is eshetnék más, mint különös dolog ? Íme, a többször hirdetett, de soha be nem váltott Ige úgy látszik testté válik: a magyar Hegy feje, Eötvös Károly köz- és váltó-ügyvéd úr elzarándokol a turini prófétához. Mondják, hogy a Próféta nem valami jó szívvel várja Carolust, aki telivér deákistából lett félvér kossuthista. Mondják, hogy a Próféta általában mélységesen megveti a Hegyet és fehér szakállát simogatva, több ízben emlegette Allaht, amikor a Hegy magát az ő nevéről nevezte el. Mondják azt is, hogy a szabadszáju Carolus nem egyszer, de a mint az uj testamentumban Szent Péter, háromszor is megtagadta a Prófétát, mig Károlyi Gábor kukoritott. De e sok mondjáknak egy a vége: Eötvös Károly Turinba megy és hogy ennek a turini útnak egy kis canossás mellékize van, az csak növeli pikáns értékét. A ravasz Carolus mézes-mázos dunántúli szavaival majd behizelgi magát a Prófétánál, aki mint Goethénél, végtére is szelíden meg fogja simogatni az ő hízelkedő új kedvenczét. És hazajövet nagy lesz a Carolus tekintélye minden halandók előtt: »denn immer ist’s ein heilig Thier, Das der Prophet gestreichelt«. * * * * Hóditó Strausz Rndolf. Czélzatosan nem neveztem macedóniai nagy Adolfnak, mert soha esze ágába nem jutott lamentálni afölött, hogy neki nem marad meghódítani való föld, azután meg soha sem kicsinylette Macedóniát. Ez a modern hódító nem békétlenkedő zsoldos csapattal, hanem egy szál esernyővel és egy útitáskával indult el a világot meghódítani. Először is a Balkán félszigetet szemelte ki. Lépésről-lépésre kellett elfoglalnia, de ő elfoglalta. Ma már mindenki tudja, hogy a Balkán és Strausz Adolf egy, azaz hogy a Balkán nem élhetne el Strausz Adolf nélkül, Strausz Adolf azonban megélne csakúgy mint akkor, mikor még nem volt a Balkán. És ezt tudják egész Európában. Ha valaki tudni akarja, milyenek a Balkánon a viszonyok, Strausz Adolfhoz fordul. Milyen a kereskedés, ipar, mezőgazdaság, abban csak Strausz tud felvilágosítást adni. Mint az orvos előkelő betegéről, úgy szokott Strausz Adolf időről-időre bulletineket kiadni a Balkánról és ezekből a bulletinekből értesül a világ a Balkán állapotáról. Hódító Adolf, hogy a balkáni széna jó rendben van és I. Ferdinánd trónja elég szilárdul áll Bulgáriában, más, nagyobb hódításokra indult. Hadi terveit ugyan nem ismerjük, de úgy látszik, hogy először a félszigetekkel akar elbánni, mikor a kinyúló tagokat egymásután meghódította, akkor megy neki Európa zömének. Most már a második félszigetnél tart. A Balkán után következett az Apennini félsziget, azután valószínűleg sorjában a Pyrenés-, Jüt-, Skandináv félsziget. És hogy ezt megteszi, semmi kétség benne. Már most is mennyivel könnyebben megy neki a hódítás. Olaszországot úgyszólván egy csapással nyerte meg. Rómából jön a távirati értesítésrés Rómában, a nagy héten csak nem fognak farsangi tréfát űzni komoly dolgokkal , hogy Strausz Adolf hazánkfia roppant sikert aratott egy felolvasásával. A legelőkelőbb férfiak voltak a hallgatói és egész Róma ünnepli a Balkán viszonyok alapos ismertetőjét. Ha nem is olyan nagy dicsőség, mintha valaki a tudományos Akadémiában a csuvasz nyelvgyökökről tart értekezést, de mégis valami. Ha már Rómában megtapsolták, itthon is tehetünk valamit, legalább a »Budapesti Hírlap« vezérczikket írhatna ilyen felirattal: Strausz Adolf. * * * tanéziából halomra lehet lőni egy hadsereget. Az emberbarát Dowe, a szabó, elhárította a puska rombolását. Megesett a szive az emberiség nyomorán s ime addig gondolkozott, míg fel nem találta a golyóálló posztot. Az ebből készült kabát jobban megvédi a katonát a golyózáporban, mint a legerősebb aczél pánczél. És a dologban az a legérdekesebb, hogy nem szabad benne kételkedni. Komolyan kell venni és az egész hadsereget ilyen ruhával felszerelni. Ez pedig óriási pénzbe kerül. A pénzt meg a népek izzadják. Nálunk a delegáczió adja be az izzasztó szert. Az idei delegáczió roppant többlettel áll majd elő. Azért a nép kedvét valamivel meg kell nyerni. Mit adnak hát neki ? Megígérik a polgári anyakönyvvezetést és a polgári házasságot kilátásba helyezik, így újságolják komoly ellenzéki újságok, hogy Wekerléék azért vannak Bécsben. Dowe, Dowe ! nem is tudtuk, hogy neked köszönhetjük a polgári házasságot, ha egyáltalán lesz benne köszönet. * * * 5 Az irodalom aranykora. Aki az Otthonklub életét figyelemmel kiséri, azt hiszi, hogy az irodalom, vagy legalább a zsurnalisztika, aranykorát éli. 1893 januárius elseje óta nem kevesebb, mint öt bankettet rendeztek az újságírók. Egyet a hírlapíró nyugdíjintézet közgyűlése, egyet az Otthon közgyűlése alkalmából, s egyet-egyet Herczeg Ferencz, Balogh Pál és Karczag Vilmos tiszteletére. Tisztes elődeink, akik egykor a mi számunkra szántották a kemény földet, a Parnasszus magasságából alátekintve, azt hihetik, hogy ez a föld már dúsan termővé vált, s mi raktárra gyűjtjük az életet. S bizonyosan örülnek annak, hogy mi az ő koplalásaikat rohamléptekkel igyekszünk jóvá tenni. Pedig az egésznek az a magyarázata, hogy az Otthon a bankettezést házi kezelés alá vette, s a saját konyhájából képes ellátni 2 — 300 embert, így a hal néha egy kicsit nyers, s az angol vesepecsenye kemény, de a jókedv mindig kitűnő, s akik netán éhesen maradtak, azok egymáson rágódnak, ami fokozza a vidám hangulatot. Ne higgye tehát a tisztelt publikum, mikor éjjel abban a kerepesiúti fényes házban két hosszan kivilágított ablaksort lát, hogy ott most nagy dőzsölés folyik: egyszerűen jó házi kosztot esznek a társaságkedvelő újságírók. Magyar utazók. Szamota István fiatal búvárunk nagy szorgalommal írta meg a magyar utazók viselt dolgait, hol és merre jártak, mit tapasztaltak. Szamota István hiábavaló munkát végeztél. Mit ér a magyar utazók könyve, ha nincs benne a legnagyobb magyar utazó, a nagy Zichy Jenő. Legalább annyit megtehettél volna, hogy fölemlíted, hova, merre megy, mit fog látni, mit fog fölfedezni, hogyan fog visszatérni. Hogy azt nem lehet tudni előre ? Jámbor ifjú, tudd meg, hogy Zichy Jenőnek nemcsak a viselt, hanem a viselendő dolgait is mind meg lehet előre írni. Ha én vállalkoznám arra, hogy a magyar utazók könyvét kiadjam, a Zichy Jenő egész útját meg tudnám írni, hogyan indult el, hogyan ért el nagy Tatárországba, hogyan és mikor tért vissza. Hanem hát én nem írok könyvet, nem dolgozom a jövőnek, hanem mint a jelen krónikása, a mai eseményre szorítkozom. A Zichy Jenő útjának a mai stádiuma ez . A nagy utazó egyelőre felhagyott avval a szándékával, hogy az összes magyarok őshazáját keresse, ez mégis sok egy embernek és Zichy Jenőnek vannak néha szerénységi rohamai, hanem csak egy magyarnak, a Zichy Jenő őseinek hazáját keresi föl. És ez roppant itt lesz. Nagyon messze kell visszamenni a középkorba, mert a Zichyek már a legrégibb időben szerepelnek. És erre az útra a legmesszebb menő előkészületeket teszi. A lakása egész kis múzeum, hol azonban nem holmi meztelen szobrocskák vannak, hanem föld- és néprajzi A szegedi órás és a mannheimi szabó. Brausewetter, az órás feltalálta az önczélozó puskát, melylyel a legnagyobb dis z