A Hét, 1902. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
XIII. évfolyam. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre ... kor. 20.— Félévre............. » 10.— Negyedévre ..... »5.— Egyes szám ára 40 fillér. __1902. ___ A HÉT POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Szerkeszti KISS JÓZSEF. 27/653. szám._ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., Rock Szilárd utcza 18. sz. Hirdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. Budapest, július hó 6.§/^1— Július elsején kezdődött lapunknál az új félévi folyam. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket még a nyári húselő előtt megújítani szíveskedjenek. Mint minden nyáron, az idén is a legpontosabban utánuk küldjük a lapot a fürdőre és csak arra kérjük, hogy minden helyváltozást nekünk idejekorán jelezni méltóztassanak. Előfizetési feltételek : Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. Negyedévre 5 kor. Mutatványszámok ingyen. A HÉT kiadóhivatala, VIII. ker. Rock Szilárd utcza 18. szám. Krónika. Levél, ingyen tejről s egyebekről. — juh 3. Kedves Kiss, találja ki, ebben a szép délelőtti órában honnan jövök. Semmi sem könnyebb, feleli maga, a szabójától és az uszodából. Téved, barátom, az Izabellautczai tejkiosztóból jövök. Ugye, csudálkozik, elsősorban alkalmasint azon, hogy ilyesmi valóban is megvan, nemcsak nyomtatásban, mint ahogy én gépies közömbösséggel olvasom az újságban a lezuhant napszámost s a délafrikai háborút, de borzasztóan megrendülnék, ha az a napszámos előttem zuhanna le s a délafrikai békeföltételeket az én ablakom alatt sütnék el. Nem akarok jobbnak látszani, mint amilyen vagyok; nekem magamnak nem jutott volna eszembe az ingyen tej iránt érdeklődni, annál is inkább, mert nekem erről, nem tudom miért, mind márt a szabadkőművesek jutnak eszembe, ezeket pedig nem szeretem, mert túlzott elragadtatással tapsolnak a Gabányi meg a Gerő Károly premiererein. De a Svábhegyen a kis Deutsch Ernő doktor körülhizelgett, mint a macska, megmagyarázta, hogy most a nyáron nem felnőtt tejet osztogatnak, hanem babatejet, herczig kis üvegekben, kaucsuk-szopókával és a babák maguk jönnek el értte, és noblesse oblige, ha én irodalom vagyok, hát kötelességeim is vannak, és külön délelőtti ruhát csináltathatok erre a látogatásra, fehér vásznat égszínkék bordűrrel — ezek a nemzetközi tejszínek — ő maga is csináltatott egy gyönyörű fekete lüszter-redingote-ot, térdig érőt, övvel, amiben úgy néz ki, mint Pasteur, mikor a veszettséget kitalálta. A doktorka maga is olyan herczig volt ezzel az ő hevülésével; vannak ilyen finom ízlésű amateurjei a jóságnak, akik a beteg gyerekekért úgy tudnak hevülni, mint más a kopenhágai porczellánért s az esztéta transportjával élvezik ki a nyarat, melyet Scheveningen helyett az Izabella-utczában töltenek . . . Kedves barátom, nem tudom megmondani, a gyönyörűségem vagy a fájdalmam volt-e nagyobb ebben az emberséges ingyenboltban, mely ezen a nyáron csecsemő-emberkék számára lesz nyitva, hogy napjában háromszor ellássák őket Soxleth-tejjel. Istenem, jó, hogy az ember közömbös szórakozottsággal tud elmenni szenvedő társai között — beleőrülne, ha mindent észrevenne és mindenben részt venne. És mégis, jó, hogy a lelkiismeretünk olykor ráüt a vállunkra és orrunk alá dörgöl egyet-mást: egy csöpp jóindulattal mennyi nyomorúságon segíthetünk! Édes, áldott, nemes gondolat, ott kezdeni a jótékonyságot, ahol a nyomorúság kezdődik: a csecsemőnél. Teremtem, senki sem nyomorultabb a szegény ember gyerekénél, kinek számára az eszmélet nemcsak schopenhaueri értelemben, de a legbrutálisabb betű szerint valósággal fájdalommal kezdődik, s életben való megmaradása attól függ, bele tud-e tompulni a fájdalomba. Teremtem, az a dupla nyomorúság: a pici porontyé, amelyik beleránczosodik az éhségbe vagy a hasmenésbe, s az anyjáé, aki nem tud segíteni rajta! Ó mamák, akik külön kis selyemmérlegeken méritek, reggeli fürdő után, a babáitokat, micsoda gyerekeket látni a népnél! Micsoda állandó betlehemi gyerekgyilkolás a szegénység! Nekem már százszor megmagyarázták, mi a kínálat és a kereslet, de csak azóta értem, mióta számot adtam magamnak arról, hogy minden babám fölnevelése egy más kis gyerek életébe került. A legnagyobb nyomorúság a czivilizáczió. A vadember, úgy, mint az állat, addig szoptathatja a gyerekét, míg az megerősödik a táplálékára; a czivilizácziónak kellett eljönnie, hogy a szegény ember asszonya ne érjen rá vagy ne legyen képes szoptatni a gyerekét, s a struggle for life ott kezdődjék, hogy a négy hetes gyomor meg tud-e birkózni a megsavanyodott tehéntejjel, a rongyba csavart élesztős kenyérrel, a piszokkal és a méreggel. S még azt mondják, hogy a nyomorúság nevel szoczialistákat! Nem igaz, ha igaz volna, minden gazdag ember meg volna már gyilkolva, s a gyerekes anyák volnának a gyilkosaik . . . Ah, ha a czivilizáczió valaha jóvá fogja tenni, amit az emberiségen vétett, hogy meg fog könnyebbülni a lelkiismerete! De, látja, ez a megható, kezdi jóvátenni. Az ilyen tejkiosztók magjában mutatják, milyen lesz egyszer az emberiség terebélyes fája. Még egyszer mondom: csacsiság maguktól, műveit szocziológusoktól, a maguk jótékonyságellenes elmélete. Nem igaz, hogy az emberiséget meg kell fulladni hagyni a nyomorúságban, hogy eszére térjen s föllázad