A Hét, 1912. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1912-08-25 / 34. szám

552 quin és mások) és mikor hazamegy, Racinera gondol,­­ a franczia dráma dekadencziájára. Mi ellenben felvidulunk ettől a műfajtól, szempontokat kapunk belőle, a techni­káját nem tudjuk elfelejteni, s rágondolunk a rossz ma­gyar darabok második felvonásának közepén. Imádjuk a pikáns francziákat, mert azok tényleg imádni valók, s amitől ott künn elszomorodnak a kollégák, az a mi egye­düli ragyogásunk és reményünk a hosszú téli hónapokban. De legyünk egyelőre komolyak és keféljük ki a jacque­­tünket a tükör előtt. Készen állunk a hadjáratra. A kö­zönség, mely majd harczolni fog mögöttünk, egyelőre gya­nútlanul nyüzsög a körutakon, nem sejt lázas estéket és unalmas délutánokat és fogalma sincs, hogy a katarzis hány formában készül az idén lecsapni rá. La rentrée . . . sok, sok színész és színésznő jár az utczán, most még vissza is köszönnek, a szinlapragasztó kipirult arczc­al támasztja létráját az oszlophoz, s az elővételi pénztáros kinyitja üvegablakát, melyet nyáron behálózott egy tudatlan és életunt öreg pók. Sz. L. Ф A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarától fenn-♦ * #1 ■ tartott nyilvános, három évfolyamú♦ ♦ ♦ Iftl Felső Kereskedelmi Iskola POZSONYBAN* * A 1 Érettségi vizsgálat. Állásközvetítés. Internatus.♦ ♦ 11 Щр 1 Értesítőt kívánatra küld: AZ IGAZGATÓSÁG.♦ ■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa« I Mikaími ékszer- СГ||А|| flX7П ideiglenes helyiségében — j \ áruk kaphatók: jJVllwIl tlCJLfl Budapest,Egyetem-u.1l.sz. > ■YYYYYYYYYYTYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY I Budapest, 1912. — Nyomatott az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-társ. betűivel. . IRODALOM. Oroszok és magyarok. —­ Jegyzetek a regényről. — 1. A legoroszabb iró, Turgenyev, hazáján kívül talán sehol sem talált olyan szimpatikus fogadtatásra, mint ná­lunk. Pedig érdekesség, lelemény és könny­edség dolgában, ami a nyugati írók népszerűségét olyan érthetővé, de vi­szont fölszínesebb jelentőségűvé is teszi, talán még távo­labb áll a francziáktól, mint Goncsarov vagy Gogoly. Ter­jengős, részletező kedve akárhányszor a művészet rová­sára egész nemzetgazdasági értekezésekbe sodorja bele és teszi könyveit fárasztókká. Tehát nem külső fogások, nem is a művészet belső eszközeinek kifogástalan használata tették nálunk kedveltté a nevét, hanem annak a hangulat­nak velünk való rokonsága, amely az Apák és fiuk, az Őstalaj, vagy a Vadász irataiból árad. Ez a férfiasan bána­tos hangulat, ami úgy száll föl és lebegi körül alakjait, mint az orosz puszták alkonyati köde, senkinek sem ért­hető annyira, mint nekünk. Senki sem érzi rajtunk kívül a földnek, a végtelen füves rónáknak azt a halálosan csen­des, könyet és szorongást sajtoló, zsibbasztó hatalmát, a földhözkötöttségnek, a földéhségnek és imádatnak s ál­talában a földnek és az embernek azt az ezernyi titkos, rejtett vonatkozását, amiről legérthetőbben Turgenyev oroszai számolnak be nekünk. Az ember és föld együvé tartozókká, egy eleven testté lesznek az orosz regények­ben, úgy, ahogy a magyar paraszt hozzánőtt a földjéhez, amit ha kihúznak alóla, szomorú, torz figurává válik, aki sehol másutt nem tud elhelyezkedni az életben. A fekete föld mindenütt egyforma és a belőle sarjadt fa és ember sem mutat túlságosan nagy eltéréseket. 2. Az Oblomov olvasása közben mintha az új magyar regényről kaptunk volna kinyilatkoztatásokat. Sejtelme­ket, hangulatokat, amilyenek a régi jóslatokból áradtak. Nálunk nem lehet a polgári regény megszületésére várni, nálunk nincsen igazi polgárság. Az igazi polgárság, amely­nek csakúgy megvannak a tradíc­iói, mint az arisztokrá­­cziának, Angliában született meg először és De Foetól kezdve Richardsonon, Fieldingen és Goldsmithen keresztül Dickensig és Thackereyig ennek a polgárságnak bűneit és erényeit látjuk megdicsérve vagy kicsúfolva. A pol­gári regény angol találmány, a francziák tőlük vették át és ennek a regénynek nálunk még nincs éltető talaja. Mi északról várjuk és kapjuk az impulzusokat, az új magyar regény, az eljövendő, az oroszszal tartja a rokonságot, mert egyforma föltételek determinálják kisarjadását és kifejlődését. És akkor újra meg fogják rajzolni majd a gentryt, nem a Gyurkovits fiukat, hanem azt a másikat, akivel Justh Zsigmond sikertelenül próbálkozott. A ma­gyar urat, aki bejárta Európa képtárait és múzeumait, akinek kézikönyvtárában eredetiben van még Smollett és Sterne, Swift és Stuart Mill, Moliere és Rabelais, Balzac és Gustav Kahn, Baudelaye és Rictus, aki tud rajongani minden szépért és nagyszerűért, aki a kávéházban olyan vallomásokat tesz, mint a jövendő írói és művészei, szóval akiből minden lehetne s aki egy nap mégis hazamegy a birtokára, az ezerholdas tanyára, a tehenei és béresei közé, nézni az őszi eső sugarait, amint paskolják a fekete baráz­dákat. Hazamegy és nem tudja miért, így kell lenni, vég­zet ez vagy rontás, ki tehet róla ? Az apák és nagyapák átka jár itt kisérteni, ma, amikor a szomszéd pusztán arató­gép alatt dől el a búza ? Az alkonyat párái épp oly átlát­hatatlanok nálunk, mint a Don menti rónán, elfullad ben­nük a hang és eltéved a tekintet. Egy esztendeje sincs, hogy láttam, így, szóról-szóra és olvasván az Oblomowot, hányszor jutott mindez az eszembe! Hányszor bukkant fel a kínzó »miért«, a válasznélküli, de ami mégis áldott lesz egyszer, ha megszólaltatja azt, aki nekünk és rólunk sírja el a Halott lelkek vagy az Oblomow-család történetét! Carpaccio. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF. Budapest elragadóan szép hegyvidékére, a történelmi emlé­kekben bővelkedő Visegrádra és környékére, továbbá a termé­szeti szépségekben gazdag Aldunára, a világhírű Kazánszoros- Vaskapu (Ada Kaleh-sziget) tájékára. Európának e legnagy­szerűbb, legfenségesebb víziútjára (s ezzel kapcsolatban Herkules­­fürdőre) kellemes kirándulások tehetők a Magyar Királyi Fo­lyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság személygőzösein. A budapest—visegrád—dömösi vonalon a nyári hónapokban naponkint több gőzös közlekedik. E gőzösök a pesti oldalon az Eötvös-téri s a budai oldalon a Pálffy­ téri kikötőből indul­nak. Menettérti jegy ára Budapestről Visegrádra, Nagymarosra vagy Dömösre és vissza az I. osztályban 2 korona. A főváros közelében nyaralók előnyére mérsékelt áru jegy füzetek adatnak ki. A zimony—orsovai vonalon (Kazánszoros—Vaskapu) a gőzösök hetenként háromszor és pedig lefelé minden vasárnap, kedd és pénteken, felfelé minden hétfő, csütörtök és szombaton közlekednek. Az utazás Zimonyig, Báziásig, vagy Orsováig vasúttal történik. Zimonyban és Orsován a hajóutazás előtti este már hajóba lehet szállani és az éjszakát ott tölteni. Ezen aldunai utazásra kombinált, a vasútra és hajóra 30 napig érvé­nyes, mérsékelt menettérti jegyek szolgáltatnak ki Budapest keleti és nyugati pályaudvarokon. Az Aldunán modern termes­gőzösök közlekednek, előzetesen is lefoglalható, külön kabinok­kal, női termekkel, hálótermekkel (egyesek fürdőszobával is), villamos világítással, kitűnő hajó vendéglővel stb. Képes menet­rendkönyvek, továbbá »A Duna« cz. hajózási kalauz a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság igazgató­ságától díjmentesen kapható.

Next