Hetedhéthatár, 2001 (5. évfolyam, 1-25. szám)
2001-02-02 / 3. szám
2001. február 2. OKLEVÉL Szigetváry János részére a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a magyar kulturális örökség ápolása érdekében kifejtett önzetlen tevékenységéért, kiemelten a "építészeti életművéért" postumus a MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA címet adományozza. TALVASuÍ6Ef&Viíf^nuár 22 r v/3 JSSL'Ä-Vil Niqkyprenc kuratórium elnőkr Magyar Kultúra Lovagja 2001. január 22. Alapítása óta harmadszor került sor a Magyar Kultúra Lovagja cím adományozására. A kitüntető címet a budapesti székhelyű Falvak Kultúrájáért Alapítvány hozta létre. Első ízben 1999. január 22-én került sor az ünnepélyes átadásra, ekkor tizenkét lovagot és négy apródot avattak fel, valamint két posztumusz címet adományoztak a magyar kultúráért végzett tevékenységért. A Magyarok Világszövetsége Baranya Megyei Szervezete Édesapámat, Szigetvári Jánost a múlt év folyamán felterjesztette a Magyar Kultúra Lovagja címre. Édesapám munkásságából válogatva bőséges felterjesztési anyagot küldtünk el a kuratóriumnak. Néhány nappal a Magyar Kultúra Napja előtt szereztünk tudomást arról, hogy Édesapám megkapta a posztumusz kitüntetést. A díj átadására 2001. január 22-én került sor Budapesten, a nagykövetségekkel sűrűn teleszórt Stefánia úton, a Magyar Honvédség Művelődési Házában. Az idei címadományozással újabb harmincöt kitüntetett csatlakozott a Magyar Kultúra Lovagjainak sorába, ahol olyan nevek szerepelnek, mint László Gyula régész-történész-képzőművész (1999, posztumusz), dr. Lőrincze Lajos nyelvész (2001, posztumusz), Illés Sándor író (2001). Pécsi jutalmazottak: dr. Balázs Ferenc építész (2000), Csajághy György zenetanár-népzenekutató (2001). Édesapám, Szigetvári János részére „Építészeti életművéért” és az „Építészeti kulturális örökség megőrzéséért” adományozták a Magyar Kultúra Lovagja címet. SZIGETVÁRI-SZATTINGER KRISZTIÁN hetedHÉTHATÁR Kadosa Beatrix Ritka forróságban A jövő megfoghatatlan távlata rémiszt bizakodásom csak a holnapig terjed cél-lépcsők kellenek s elhordozza az ember újra-csak-addig önmagát Köznapi útjaink oly messze járnak külön rohamunk a megoldások nyomába nincs közös jövő - közös cél Nem váltunk részévé egymás útjainak csak néhány önfeledt pillanatra kereszteződünk interferáló, ellenpólusos önzésből préselünk ki öklömnyi belefeledkezést az esendő földi létezésbe aztán külön-külön teremtett világba helyezzük örömeink Engedjük hatni hát a pillanat mélységét - gyönyörű kiterjedés - ez a ritka forróság a miénk. Düh már nem sírsz -eltűnő életed már nem lehet mert nem tudod közösbe oldani tág szemeid némák egymagatokba zárultál kint mindenki szemben-ellenedben száraz dühvel nézel már * ez is csak egy agyonelemzett pszichés fázis semmi különös csak épp a tiéd a magukat másokból pénzen lopva tanulók azt mondják bölcsen elmúlik ez is kesernyésen reméled: te is 11