Hétfői Hírek, 1958 (2. évfolyam, 2-52. szám)
1958-09-08 / 36. szám
Bányászainkat ünnepelte vasárnap az ország népe Apró Antal Tatabányán, Marosán György Salgótarjánban beszélt a bányászokhoz „Eljön az idő, amikor nagy ünnep lesz a csendőrsortűz napja” — mondotta az 1919 szeptember 6-i csendőrsortűz tizedik évfordulóján tartott megemlékezés egyik szónoka. És most vasárnap immár nyolcadszor ünnepelte az ország ezen az évfordulón a széncsaták hőseit. A tatabányai bányászok most is méltók voltak a mártírhalált halt elődeik emlékéhez. A Bányásznap tiszteletére indított kéthetes becsület-műszakban szombatig több mint 900 vagon jó minőségű szenet adtak terven felül. A Május 1. parkban vasárnap több mint tizenötezren gyűltek össze az ünnepségre. Lévárdi Ferenc, a nehézipari miniszter első helyettesének üdvözlete után Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese szólalt fel. Átadta a bányászoknak az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak és személy szerint Kádár Jánosnak forró, szívből jövő üdvözletét. Apró Antal ünnepi beszédében elvtársi szeretettel és megbecsüléssel köszöntötte a Bányásznapon a tárnék hőseit, foglalkozott a műszaki értelmiséggel. Hangsúlyozta: A műszaki értelmiségi dolgozók, technikusok, mérnökök, tudósok, a munkásokkal, bányászokkal együtt jól teljesítették a haza iránti kötelességüket, a magyar mérnökök, technikusok és tudósok új alkotásai, kutatóink eredményei közül nem egy hazánk határain kívül is feltűnést keltett *— mondotta. A brüsszeli világkiállításon is tapasztalhattuk, hogy vannak a magyar iparnak és tudománynak olyan ágai, amelyekben szakembereink nemzetközi összehasonlításban is az élen járnak — Dolgozó népünk azt várja, — folytatta — hogy műszaki értelmiségünk továbbra is ilyen nagy alkotó kedvvel tevékenykedjék. Kijelenthetem, hogy pártunk és kormányunk továbbra sem fog fukarkodni az elismeréssel. A néphez hű, a szocializmus építéséből a ráeső részt derekasan vállaló műszaki értelmiség erkölcsi és anyagi megbecsüléséről lesz szó. Hároméves tervünk megvalósítása új, nagy feladatokat ró a műszaki dolgozókra is. Biztosak vagyunk benne, hogy továbbra is szívesen adják tudásuk, képességük legjavát a nép szocialista jövőjének építésére. Salgótarjánba a nógrádi Szénmedence legtávolabbi részeiből is különvonatok és autóbuszkaravánok ontották a bányászok tömegeit. Podhornyik József, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója üdvözölte a megjelenteket, köztük a V. J. Jeszanov vezette szovjet bányászküldöttséget. Ezután Marosán György államminiszter, a Politikai Bizottság tagja emelkedett szólásra. Bevezetőben a bányászok múltbeli nyomoráról beszélt, majd elmondotta, hogy az ellenforradalom után a párt, a forradalmi munkás-paraszt kormány hívó szavára a legöntudatosabb, leghűségesebb munkások példamutatásától buzdítva leszálltak a bányászok és megkezdődött a termelőmunka a szénmedencében. Marosán György a hallgatóság nagy érdeklődése közben tett említést az amerikai imperializmus újabb provokációjáról, amely a Távol-Keleten a szocialista táborhoz tartozó népi Kína jogos és igazságos törekvéseinek akarja útját állni a Tajvan-sziget körüli provokációival. Emlékeztetett arra a testvéri jóindulatra, amellyel a magyar ellenforradalom idején a kínai nép segítségünkre sietett. — Erről a nagygyűlésről üzenjük a kínai elvtársaknak, a 600 milliós Kína egész népének, hogy nemcsak a magyar kommunisták, hanem az egész magyar dolgozó nép szilárdan mellettük áll a Tajvan felszabadí ? tásáért folytatott igazsá- ? gos harcukban — fejezte be beszédét a résztvevők viharos tapsa közepette Marosán György. ? Pécsett már szombaton este megkezdődtek az ünnepségek. 9 A szén- és uránbányászok az 1937-es gyilkos csendőrsortűz 9 színhelyére, Csertetőre vonul- tak, majd koszorút helyeztek el a mártírhalált halt Hegedűs 9 Mihály bányász sírján. Vasárig nap a Hazafias Népfront me gyei bizottsága köszöntötte a bányászokat. Pécs-Vásáson és Pécs-Szabolcson olyan bányásdázokat tüntettek ki, akik 50, Q 40, illetve 25 éve dolgoznak már a föld alatt. A pécsi tröszt a VIII. bányásznapon többmint 17 millió forint hűségjutalmat fizetett ki. Pécsett a nagygyűlések után a bányászvárosokaban és községekben meg- X kezdődött az ünnepi vásár. A bányásznap ünnepi megszervezésében nagy segítséget nyújtottak a népfront-bizottságok is. Dorogon a bányásznapon avatták fel a tájmúzeum udvarán felállított IV. századbeli edényégető kohót. A páratlan archeológiai értékű kemencét az Erzsébet-aknán találták, ahol a külszíni fejtésnél használt vízágyú nagyerejű sugara hozta a felszínre. A rómaiak kohóját csaknem teljes épségben emelték ki. Szakértők megállapították, hogy a kemencét munka közben félbehagyták a barbárok betörése elől elmenekülő római kézművesek. Komlón Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Az ajkai iparmedence legtávolabbi községeiből népes csoportok érkeztek Ajkacsengervölgybe, a központi bányászünnepségre, ahol a bányásznappal együtt ünnepelték az ajkai szénbánya fennállásának 90 éves jubileumát. Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólt a több mint tízezer egyenruhás bányász előtt. Edelényben tartották a borsodi bányászok központi ünnepségét. A nagygyűlésen sok ezer ember előtt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólott a résztvevőkhöz. A zalai olajbányászok Nagylengyelben, a magyar olajbányászat fellegvárában ünnepelték a bányásznapot. Beszédet mondott Czottner Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, nehézipari miniszter. Milyen szépen hangzik a tábla felirata — s milyen jí más a valóság ) A műemlékek „gondozása ■ nak” új távlata? ! Bohanek felvételeit „Megérdemlik, hogy jó dolguk legyen•••“ A miniszterelnök a bányásznap ünnepi fehér asztala mellett Dr. Münnich Ferenc, a minisztertanács elnöke sok elfoglaltsága mellett is időt szakított arra, hogy bekapcsolódjék a bányásznapi ünnepségekbe. Este — eleget téve a Duclás Bányagépgyár dolgozói kérésének — a kormány elnöke ellátogatott Újpestre, a gyár ésüzemi ünnepségére. Az ünnepség „hivatalos” részét követő közös vacsora közepére toppant be Münnich elvtárs. Kezet szorított a közelben lévőkkel, az üzem vezetőivel, akik rögtön egy „fenntartott asztalhoz” vezették, pontosabban: vezették volna a vendéget. A kormányelnök azonban egy olyan asztalhoz telepedett le, amelyet körülültek már a vacsorázók. Előkerül a szakácsnő: — Münnich elvtárs, van ám megint abból a finom pörköltből! — Így mondja, s a vendég érti: a múltkor ittjártakor nagyon jóízűt evett a gyári konyha főztéből. Pár falat után most is elismeréssel jegyzi meg: — Ezt is ki lehetne küldeni Brüsszelbe, aranyérmet nyerne! Az asztal túlsó felén, a miniszterelnökkel szemben, bekötött kezű, idősebb munkás, Gradwohl Gyula menetcsavarozó vacsorázik. Münnich elvtárs tölt neki is a sárgafényű abasákból.Aztán az üzem igazgatójával, az asztalhoz telepedő munkásokkal az országos örömök, gondok kerülnek szóba. Közben a kormányelnök koccint Német László szereldelakatossal, aki a múltban — saját szavai szerint — „többet volt az utcán, mint munkában”. Az üzemi dolgokra terelődő beszélgetést a minisztertanács elnöke — a körülötte ülők helyeslésével találkozva — így sommázza: — Az a fontos, hogy továbbra is jó elvtársi egyetértésben dolgozzanak. De az ellenségnek levegőt sem szabad hagyni! Münnich elvtárs szabadkozik, amikor másfél óra múlva kiissza poharát, s feláll az asztaltól: — Szerettem volna többet időzni mamiknál, de még másutt is várnak.... De még hogy várták! A Nehézipari Minisztériumba, a központi bányászünnepségre este 11 óra felé jutott el a minisztertanács elnöke. A bányászok vezetői siettek eléje. Egy darabig csendes beszélgetés folyik, aztán egyszer csak Münnich elvtárs odakacsint az asztalnál ülő 2—3 kövérkés nőre: — Igyunk a bányászasszonyok egészségére, ha mi mindig ilyen teltkarcsúak legyenek! — indítványozza nagy derültség közben. A bányászok munkája a beszédtéma. Münnich elvtárs véleménye: „Megérdemlik, hogy jó dolguk legyen, mert nehéz mesterség a bányászsán .. Előkerülnek a zenészek. Előbb csak egy-egy félstrófa erejéig énekelnek bele a beszélgetők, aztán már csak a nótaszó hallik: kis kút, kerekes kút — Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány — Kék a kökény recece — Megüzentem a sarkadi bírónak — és így tovább, ki győzné mind megjegyezni. Münnich elvtárs kifogyhatatlanul sorolja a régi jó nótákat. S mikor éjfél után egy óra körül elbúcsúznak, még vidáman ünneplő, táncoló társaságot hagy ett... Újlaki László Tálhazá a 7300 éves mos&cui Búzavirágkék szoknyát lebbent a puha szél, Trudit kiált szőke hangon valaki és egy kékszemű Marthát csókol meg egy magyar asszony. Itt vannak már jókor reggel az Ikva-parti Ivárosban az osztrák nőküldöttség tagjai. Alsó-Ausztriából jöttek a soproni Nőtanács meghívására. Sopront nézni, bort kóstolni, ízlelgetni, milyen is az a nagyon közeli és mégis ismeretlen Magyarország. A színház erkélyéről a délelőtti napsütésben Harmathi Sándor, a Hazafias Népfront országos titkára beszél a téren összegyűlt tömegnek háborúról, békéről, reménységekről és Sopron ünnepi heteiről. A város fölött harangszó úszik. S az idegen ezen a vasárnapon sokhelyt mállott vakolatú város falai között valóban az ünnep jó izét érzi. ) Tavaly a Soproni, Ünnepi Hetekre összedőlt iTo0-an jöt- tek ide más városokból. A ' mostani ünnepségekre eddig 98000 látogató jött el és szeptember 28-ig legalább ugyan- 9 ennyire számítanak. Például egy pozsonyi szőlőtermelő szövetkezet teljes tagságát várják, hogy azok visszaadják az itteni Haladás tsz 90 tagjának szlovákiai látogatását. Ma vietnami vendégei vannak a városnak, holnapra bolgárokat várnak, közben külön autóbuszok hozzák a honi országjárókat is. Ez az érdeklődés nem csupán a város 2300 éves múltjának, a gyantaillattal sóhajtó fenyveseknek, a barokk és reneszánsz építészeti hallgyományainak szól. Az Una népi Hetek szép műsora ér-demli ezt a valóban országos figyelmet. Tegnap értek véget a 150 éves erdőmé maki főiskola ünnepségei. Az árkádok és bolthajtások még mindig visszazengik Fischer Annie tegnapi nagyszerű zongorázásának hangjait. Aztán a budapesti MÁV Szimfonikusok hangversenye, csehszlovák kultúrest, kóruskoncert és a budapesti kis, kilencesztendős Perényi Miklós gordonkaművész hangversenye következik ugyanabban a városban, ahol 138 esztendeje megismerte előbb Sopron, majd később az ország, azután a világ az ugyancsak 9 éves Liszt Ferenc nevét, aki itt adta első hangversenyét. Közismert, hogy a soproniak mennyire szeretik városukat. Mégis megilletődve hallja az ember, hogy a műkedvelő színjátszók Schiller szülővárosához fordultak tanácsokért a Haramiák című ötfelvonásos dráma előadása előtt, hogy minél hívebb, stílusosabb, schilleribb legyen előadásuk. A kiállítások sokasága pedig egy olyan városépítő, hagyományápoló önérzet megnyilvánulásai, melynek párját alig ismerjük az országban. Kiállítják legjobb műveiket a soproni képzőművészek, iparosok, fotósok, modellezők. Kékbe bágyadó hegyek a festők ecsetjén, a Storno-ház méltóságba oltott báját őrző művészi fényképek, kovácsoltvas bútor és remekbe készített lószerszám beszélnek egyszerre múltról, jelenről, hagyományok parancsáról s a soproni lélek szépet kereső szenvedélyéről. A Soproni Ünnepi Hetek ha körülhatárolhatóan rövid időre is, de az egész ország elé tárják egy sokszínű, érdekes, szorgalmas és gazdag város lényegét. A lényeget a históriai romantikával együtt. Régi soproni fogadók űrlapjait csakúgy, mint mai sörös címkéket, hajdani mesterlegények vándorkönyveit, és mostani városrendezési terveket; 1844-es németnyelvű táncrendeket és mai líbbelikészítők korszerű formájú mestermunkáit. B. E. 2X24 „Igen sok jel mutat arra”, — írtuk a svájci magyar követség elleni banditatámadás után, — „hogy a svájci merénylet afféle technikai, politikai és pszichológiai főpróba volt hasonló merényletek előkészítésére, végrehajtására.. A párizsi magyar követség ellen elkövetett merénylet — sajnos — igazolta véleményünket. Kétszer kettő mindig négy, ugyanazok az okok mindig azonos okozatokat eredményeznek; a pestis laboratóriumi táptalaján nem egészséges sejtek, hanem csakis a pestis baktériumai hízhatnak, szaporodhatnak. Sem politikai matematikusnak, sem bölcsésznek, de még mikroszkóppal vizsgálódó tudósnak sem kell lenni annak megállapításához, hogy abból a tenyészetből, amelyet bizonyos körök megrendelésére a nyugati sajtó és rádió uszítása teremt a Magyar Népköztársaság ellen, csak politikai pestistelepek, revolveres és égő benzinpalackot hajító banditák, a nemzetközi békés, egészséges életet mérgező gyilkos embervírusok támadhatnak. Ezt mondja a józan ész. Az orvostudomány sikerrel harcolt és harcol a gyilkos baktériumok és vírusok ellen az ember egészségéért. A politikai pestistenyészeteknek is könnyűszerrel véget lehetne vetni. Csak a merényletek végrehajtóit kellene szigorúan felelősségre vonni, lesújtani a felbújtókra, és azokra, akik kezükbe revolvert és égő benzines palackot adnak. S ami talán még ennél is fontosabb: a merényletek körülményeit kellene valóban kivizsgálni. Ehhez pedig még Sherlock Holmesekre sincs szükség. A körülmények: a féktelen, gátlástalan uszítás, ennek cinkos, sőt biztató tűrése. Eléggé el nem ítélhető példát mutatott erre a „semleges” svájci sajtó nagyobb része, sőt maga a svájci kormány is. Reméljük, a francia kormány nem ezt az utat fogja járni. (K. L) Egy fecske nem csinált Tavaszit A második világháború utolsó hónapjaiban eltűnt Firenze híres hiújáról, a Santa Trinitáról Donatello „Tavasz” című szobrának feje. Azt gyanították, hogy egy amerikai katona hátizsákjával magával vitte tengerentúli otthonába. Néhány héttel ezelőtt Los Angelestől Rómáig és Dakartól Szingapúrig minden nagyobb város utcáin a lefejezett szobrot és külön a hiányzó fejet ábrázoló plakátok jelentek meg. A plakát felírása a vetkező: „Látta ezt a hölgyet? A firenzei Santa Trinitahidról eltűnt a „Tavasz” feje. Megtalálója 3 ezer dollár jutalomban részesül. Aki bármit tud a hiányzó fejről, Parker töltőtollal írjon Janeswille, Wise, USA. Parker Pen Co. címre”. | Nem nehéz ebből kitalálni, hogy a millió és millió többnyelvű plakátot a parker-töltőtollgyár nyomtatta ki reklámcélokra. Eddig tulajdonképpen még rendben is lenne az ügy, hiszen a szobor fejének felkutatása elismerésre méltó kulturális tevékenység (az anyagi haszonról nem is beszélve). Egy fecske azonban nem csinált „Tavaszt". A háború óta felbecsülhetetlen értékű műkincsek kerültek potom pénzért Amerikába. Mi lenne például, ha az amerikai hivatalos szervek és magánszemélyek néhány szobrot, vagy festményt visszaajándékoznának Olaszországnak? Az ajándékozási okiratot Süsse ke írják meg Parker töltőtollal. (pt) Gazdát keres a A járókelők joggal kérdezik: meddig veszi körül vastag kötél a Vigadó épületét? És bárhol, bárkinek teszik fel a kérdést, eltérő válaszokat kapnak. A Fővárosi Tanács házkezelési igazgatóságán azt mondják: ez az épület tulajdonképpen nem a fővárosé, hanem a Művelődésügyi Minisztériumé. A minisztérium a romos épületet még annak idején átadta „közületi kezelésbe” az V. kerületi házkezelési igazgatóságnak. Ez a „kezelés” azonban már megszűnt, mivel az épületből — az életveszélyes körülmények miatt — elhelyezték az ottlakó nyolc családot. A tanácsi szervek szerint így most már az épülettel a Művelődésügyi Minisztériumnak kell törődnie. A minisztérium viszont levelet küldött a házkezelési igazgatóságnak, tudtul adva, hogy ő bizony a Vigadó épületére „nem tart igényt”. Az újjáépítésre várakozó Vigadó hatalmas épülete tehát gazdát keres. Ha valaki igényt tart rá, nyújtsa be kérelmét az illetékesekhez. Ezzel megkönnyítené a házkezelési igazgatóság és a minisztérium dolgát is. A nagyértékű épület sorsa helyett csak egy akta sorsa felett kell majd dönteni. Az aktát mégis csak könnyebb elfektetni, mint egy ekkora épületet. n (-D Átmeneti, spriccelt férfi divatkabát Ft 750,— Olcsó, vattelinos, jó mihelábú férfi téliikabát Ft 600,— Príma minőségű férfi télikabát crombi velúr anyagból Ft 1650,— „Rózsi” velúr'" női átmeneti kabáit Ft 750,— Vattelinos női télikabáit különböző színekben Ft 1150,— Átmeneti vattelinos kabát 15 éves fiúnak Ft 340,— Leányka bogikabát 6 évesnek Ft 500,Nyitva 10-től este 7-ig, szombaton 5-ig CORVINBÓL