Hétfői Hírek, 1958 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1958-09-08 / 36. szám

Bányászainkat ünnepelte vasárnap az ország népe Apró Antal Tatabányán, Marosán György Salgótarjánban beszélt a bányászokhoz „Eljön az idő, amikor nagy ünnep lesz a csendőrsortűz napja” — mondotta az 1919 szeptember 6-i csendőrsortűz tizedik évfordulóján tartott megemlékezés egyik szónoka. És most vasárnap immár nyol­cadszor ünnepelte az ország ezen az évfordulón a széncsaták hő­seit. A tatabányai bányászok most is méltók voltak a mártírhalált halt elődeik emlékéhez. A Bányásznap tiszteletére indított kéthetes becsület-műszakban szombatig több mint 900 vagon jó minőségű sze­net adtak terven felül. A Május 1. parkban vasárnap több mint tizenötezren gyűltek össze az ünnepségre. Lévárdi Ferenc, a nehézipari miniszter első helyettesének üdvözlete után Apró Antal, a Minisztertanács első el­nökhelyettese szólalt fel. Átadta a bányászoknak az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, a kormánynak és személy szerint Kádár Jánosnak forró, szívből jövő üdvözletét. Apró Antal ünnepi beszé­dében elvtársi szeretettel és megbecsüléssel köszöntötte a Bányásznapon a tárnék hő­seit, foglalkozott a műszaki ér­telmiséggel. Hangsúlyozta: A műszaki értelmiségi dolgozók, techni­kusok, mérnökök, tudósok, a munkásokkal, bányászokkal együtt jól teljesítették a haza iránti kötelességüket, a ma­gyar mérnökök, technikusok és tudósok új alkotásai, ku­tatóink eredményei közül nem egy hazánk határain kívül is feltűnést keltett *— mondotta. A brüsszeli világkiállí­táson is tapasztalhattuk, hogy vannak a magyar iparnak és tudománynak olyan ágai, amelyekben szakembereink nemzet­közi összehasonlításban is az élen járnak — Dolgozó népünk azt vár­ja, — folytatta — hogy műszaki értelmiségünk továbbra is ilyen nagy alkotó kedvvel tevé­kenykedjék. Kijelenthetem, hogy­ pártunk és kormányunk továbbra sem fog fukarkodni az elismeréssel. A néphez hű, a szocializmus építéséből a ráeső részt derekasan vállaló műszaki értelmiség erkölcsi és anyagi megbecsüléséről lesz szó. Hároméves tervünk meg­valósítása új, nagy feladatokat ró a műszaki dolgozókra is. Biztosak vagyunk benne, hogy továbbra is szívesen adják tu­dásuk, képességük legjavát a nép szocialista jövőjének épí­tésére. Salgótarjánba a nógrádi Szénmedence legtávolabbi ré­szeiből is különvonatok és autóbuszkaravánok ontották a bányászok tömegeit. Podhor­­nyik József, a Nógrádi Szén­­bányászati Tröszt igazgatója üdvözölte a megjelenteket, köztük a V. J. Jeszanov vezette szovjet bányászküldöttséget. Ezután Marosán György állam­­miniszter, a Politikai Bizottság tagja emelkedett szólásra. Be­vezetőben a bányászok múlt­beli nyomoráról beszélt, majd elmondotta, hogy az ellenforradalom után a párt, a forradalmi munkás-paraszt kormány hívó szavára a legöntu­­datosabb, leghűségesebb munkások példamutatá­sától buzdítva leszálltak a bányászok és megkezdődött a termelő­­munka a szénmedencében. Marosán György a hallgató­ság nagy érdeklődése közben tett említést az amerikai im­perializmus újabb provokáció­járól, amely a Távol-Keleten a szocialista táborhoz tartozó népi Kína jogos és igazságos törekvéseinek akarja útját áll­ni a Tajvan-sziget körüli pro­vokációival. Emlékeztetett ar­ra a testvéri jóindulatra, amellyel a magyar ellenforra­dalom idején a kínai nép se­gítségünkre sietett. — Erről a nagygyűlésről üzenjük a kínai elvtársaknak, a 600 milliós Kína egész népé­nek, hogy nemcsak a magyar kom­munisták, hanem az egész magyar dolgozó nép szilárdan mellettük áll a Tajvan felszabadí­ ? tásáért folytatott igazsá- ? gos harcukban­­ — fejezte be beszédét a részt­­­­vevők viharos tapsa közepette­­ Marosán György. ? Pécsett már szombaton este­­ megkezdődtek az ünnepségek. 9 A szén- és uránbányászok az­­ 1937-es gyilkos csendőrsortűz 9 színhelyére, Csertetőre vonul-­­ tak, majd koszorút helyeztek­­ el a mártírhalált halt Hegedűs 9 Mihály bányász sírján. Vasár­ig nap a Hazafias Népfront me­­­ gyei bizottsága köszöntötte a­­ bányászokat. Pécs-Vásáson és­­ Pécs-Szabolcson olyan bányá­sd­ázokat tüntettek ki, akik 50, Q 40, illetve 25 éve dolgoznak­­ már a föld alatt. A pécsi tröszt­­ a VIII. bányásznapon több­­mint 17 millió forint hűségju­­­­talmat fizetett ki.­­ Pécsett a nagygyűlések­­ után a bányászvárosok­­a­ban és községekben meg- X kezdődött az ünnepi vá­­­­sár. A bányásznap ünnepi meg­szervezésében nagy segítséget nyújtottak a népfront-bizott­ságok is. Dorogon a bányásznapon avatták fel a tájmúzeum ud­varán felállított IV. századbeli edényégető kohót. A páratlan archeológiai értékű kemencét az Erzsébet-aknán találták, ahol a külszíni fejtésnél hasz­nált vízágyú nagyerejű sugara hozta a felszínre. A rómaiak kohóját csaknem teljes épség­ben emelték ki. Szakértők megállapították, hogy a ke­mencét munka közben félbe­hagyták a barbárok betörése elől elmenekülő római kézmű­vesek. Komlón Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja mondott ünnepi be­szédet. Az ajkai iparmedence legtávolabbi községeiből népes csoportok érkeztek Ajkacsen­­gervölgybe, a központi bá­nyászünnepségre, ahol a bá­nyásznappal együtt ünnepelték az ajkai szénbánya fennállá­sának 90 éves jubileumát. Kiss Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólt a több mint tízezer egyenruhás bányász előtt. Edelényben tar­tották a borsodi bányászok központi ünnepségét. A nagy­gyűlésen sok ezer ember előtt Fehér Lajos, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja szó­lott a résztvevőkhöz. A zalai olajbányászok Nagylengyel­ben, a magyar olajbányászat fellegvárában ünnepelték a bányásznapot. Beszédet mon­dott Czottner Sándor, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, nehézipari minisz­ter. Milyen szépen hangzik a­­ tábla felirata — s milyen jí más a valóság ) A műemlékek „gondozása­ ■ nak” új távlata? ! Bohanek felvételeit „Megérdemlik, hogy jó dolguk legyen•••“ A miniszterelnök a bányásznap ünnepi fehér asztala mellett Dr. Münnich Ferenc, a mi­nisztertanács elnöke sok el­foglaltsága mellett is időt sza­­kított arra, hogy bekapcsolód­jék a bányásznapi ünnepsé­gekbe. Este — eleget téve a Duclás Bányagépgyár dolgozói kéré­sének — a kormány elnöke el­látogatott Újpestre, a gyár és­üzemi ünnepségére. Az ünnepség „hivatalos” részét követő közös vacsora közepére toppant be Münnich elvtárs. Kezet szorított a kö­zelben lévőkkel, az üzem ve­zetőivel, akik rögtön egy „fenntartott asztalhoz” vezet­ték, pontosabban: vezették volna a vendéget. A kormány­elnök azonban egy olyan asz­talhoz telepedett le, amelyet körülültek már a vacsorázók. Előkerül a szakácsnő: — Münnich elvtárs, van ám megint abból a finom pörkölt­ből! — Így mondja, s a ven­dég érti: a múltkor ittjártakor nagyon jóízűt evett a gyári konyha főztéből. Pár falat után most is elismeréssel jegy­zi meg: — Ezt is ki lehetne küldeni Brüsszelbe, aranyérmet nyer­ne! Az asztal túlsó felén, a mi­niszterelnökkel szemben, be­kötött kezű, idősebb munkás, Gradwohl Gyula menetcsava­rozó vacsorázik. Münnich elv­társ tölt neki is a sárgafényű abasák­ból.­Aztán az üzem igazgatójá­val, az asztalhoz telepedő munkásokkal az országos örö­mök, gondok kerülnek szóba. Közben a kormányelnök koc­cint Német László szereldela­­katossal, aki a múltban — saját szavai szerint — „többet volt az utcán, mint munkában”. Az üzemi dolgokra terelődő beszélgetést a minisztertanács elnöke — a körülötte ülők helyeslésével találkozva — így sommázza: — Az a fontos, hogy to­vábbra is jó elvtársi egyetér­tésben dolgozzanak. De az el­lenségnek levegőt sem szabad hagyni! Münnich elvtárs szabadko­zik, amikor másfél óra múlva kiissza poharát, s feláll az asz­taltól: — Szerettem volna többet időzni mamiknál, de még másutt is várnak.­­... De még hogy várták! A Nehézipari Minisztériumba, a központi bányászünnepségre este 11 óra felé jutott el a mi­nisztertanács elnöke. A bá­nyászok vezetői siettek eléje. Egy darabig csendes beszélge­tés folyik, aztán egyszer csak Münnich elvtárs odakacsint az asztalnál ülő 2—3 kövérkés nőre: — Igyunk a bányászasszo­­nyok egészségére, ha mi mindig ilyen teltkarcsú­ak legyenek! — indítványozza nagy derült­ség közben. A bányászok munkája a be­szédtéma. Münnich elvtárs véleménye: „Megérdemlik, hogy jó dolguk legyen, mert nehéz mesterség a bányász­­sán .. Előkerülnek a zenészek. Előbb csak egy-egy félstrófa erejéig énekel­nek bele a be­szélgetők, aztán már csak a nótaszó hallik: kis kút, kere­kes kút — Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány — Kék a kökény recece — Meg­üzentem a sarkadi bírónak — és így tovább, ki győzné mind megjegyezni. Münnich elvtárs kifogyhatatlanul sorolja a régi jó nótákat. S mikor éjfél után­ egy óra körül elbúcsúznak, még vidáman ünneplő, táncoló társaságot hagy ett... Újlaki László T­álhazá a 7300 éves m­os&cui Búzavirágkék szoknyát lebbent a puha szél, Trudit kiált szőke hangon valaki és egy kékszemű Marthát csókol meg egy magyar asszony. Itt vannak már jókor reggel az Ikva-parti Ivárosban az osztrák nőküldöttség tagjai. Alsó-Ausztriából jöttek a soproni Nőta­nács meghívására. Sopront nézni, bort kóstolni, ízlelgetni, milyen is az­ a nagyon közeli és mégis ismeretlen Magyarország. A színház erkélyéről a délelőtti napsütésben Harmathi Sán­dor, a Hazafias Népfront országos titkára beszél a téren összegyűlt tömegnek háborúról, békéről, reménységekről és Sopron ünnepi heteiről. A város fölött harangszó úszik. S az idegen ezen a vasár­napon sokhelyt mállott vakolatú város falai között valóban az ünnep jó izét érzi. ) Tavaly a­ Soproni, Ünnepi Hetekre összedőlt iTo0-an jöt-­­ tek ide más városokból. A '­ mostani ünnepségekre eddig 9­8000 látogató jött el és szep­­­­tember 28-ig legalább ugyan- 9 ennyire számítanak. Például­­ egy pozsonyi szőlőtermelő szö­­­­vetkezet teljes tagságát vár­­­­ják, hogy azok visszaadják az­­ itteni Haladás tsz 90 tagjának­­ szlovákiai látogatását. Ma­­ vietnami vendégei vannak a városnak, holnapra bolgárokat várnak, közben külön autóbu­szok hozzák a honi országjá­rókat is. Ez az érdeklődés nem­­ csupán a város 2300 éves­­ múltjának, a gyantaillattal só­­­­hajtó fenyveseknek, a barokk­­ és reneszánsz építészeti ha­ll­gyományainak szól. Az Un­­a népi Hetek szép műsora ér-­­­demli ezt a valóban országos­­ figyelmet. Tegnap értek véget­­ a 150 éves er­dőmé maki főis­kola ünnepségei. Az árkádok és bolthajtások még mindig visszazengik Fischer Annie tegnapi nagyszerű zongorázá­sának hangjait. Aztán a buda­pesti MÁV Szimfonikusok hangversenye, csehszlovák kultúrest, kóruskoncert és a budapesti kis, kilencesztendős Perényi Miklós gordonkamű­vész hangversenye következik ugyanabban a városban, ahol 138 esztendeje megismerte előbb Sopron, majd később az ország, azután a világ az ugyancsak 9 éves Liszt Ferenc nevét, aki itt adta első hang­versenyét. Közismert, hogy a soproniak mennyire szeretik városukat. Mégis megilletődve hallja az ember, hogy a műkedvelő szín­játszók Schiller szülővárosá­hoz fordultak tanácsokért a Haramiák című ötfelvonásos dráma előadása előtt, hogy mi­nél hívebb, stílusosabb, schil­­leribb legyen előadásuk. A kiállítások sokasága pedig egy olyan városépítő, hagyo­mányápoló önérzet megnyil­vánulásai, melynek párját alig ismerjük az országban. Kiál­lítják legjobb műveiket a sop­roni képzőművészek, iparosok, fotósok, modellezők. Kékbe bágyadó hegyek a festők ecsetjén, a Storno-ház méltó­ságba oltott báját őrző művé­szi fényképek, kovácsoltvas bútor és remekbe készített ló­szerszám beszélnek egyszerre múltról, jelenről, hagyomá­nyok parancsáról s a soproni lélek szépet kereső szenvedé­lyéről. A Soproni Ünnepi Hetek ha körülhatárolhatóan rövid idő­re is, de az egész ország elé tárják egy sokszínű, érdekes, szorgalmas és gazdag város lényegét. A lényeget a histó­riai romantikával együtt. Régi soproni fogadók űrlapjait csak­úgy, mint mai sörös címkéket, hajdani mesterlegények ván­dorkönyveit, és mostani vá­rosrendezési terveket; 1844-es németnyelvű táncrendeket és mai líbbelikészítők korszerű formájú mestermunkáit. B. E. 2X2­4 „Igen sok jel mutat arra”, — írtuk a svájci magyar kö­vetség elleni banditatámadás után, — „hogy a svájci me­rénylet afféle technikai, poli­tikai és pszichológiai főpróba volt hasonló merényletek elő­készítésére, végrehajtására.. A párizsi magyar követség el­­­len elkövetett merénylet — sajnos — igazolta véleményün­ket. Kétszer kettő mindig négy, ugyanazok az okok mindig azonos okozatokat eredmé­nyeznek; a pestis laborató­riumi táptalaján nem egészsé­ges sejtek, hanem csakis a pestis baktériumai hízhatnak, szaporodhatnak. Sem politikai matematikusnak, sem böl­csésznek, de még mikroszkóp­pal vizsgálódó tudósnak sem kell lenni annak megállapítá­sához, hogy abból a tenyé­szetből, amelyet bizonyos kö­rök megrendelésére a nyuga­ti sajtó és rádió uszítása te­remt a Magyar Népköztársa­ság ellen, csak politikai pes­tistelepek, revolveres és égő benzinpalackot hajító ban­­diták, a nemzetközi békés, egészséges életet mérgező gyilkos embervírusok támad­hatnak. Ezt mondja a józan ész. Az orvostudomány sikerrel harcolt és harcol a gyilkos baktériumok és vírusok ellen az ember egészségéért. A po­litikai pestistenyészeteknek is könnyűszerrel véget lehetne vetni. Csak a merényletek végrehajtóit kellene szigorúan felelősségre vonni, lesújtani a felbújtókra, és azokra, akik kezükbe revolvert és égő ben­zines palackot adnak. S ami talán még ennél is fontosabb: a merényletek körülményeit kellene valóban­­ kivizsgálni. Ehhez pedig még Sherlock Holmesekre sincs szükség. A körülmények: a féktelen, gát­lástalan uszítás, ennek cinkos, sőt biztató tűrése. Eléggé el nem ítélhető példát mutatott erre a „semleges” svájci saj­tó nagyobb része, sőt maga a svájci kormány is. Reméljük, a francia kor­mány nem ezt az utat fogja járni. (K. L) Egy fecske nem csinál­t Tavaszit A második világ­háború utolsó hó­napjaiban eltűnt Fi­­renze híres hiújáról, a Santa Trinitáról Donatello „Tavasz” című szobrának feje. Azt gyanították, hogy egy amerikai katona hátizsákjával magával vitte tenge­rentúli otthonába. Néhány héttel ez­előtt Los Ang­eles­től Rómáig és Da­kartól Szingapúrig minden nagyobb vá­ros utcáin a lefeje­zett szobrot és kü­lön a hiányzó fejet ábrázoló plakátok jelentek meg. A pla­kát felírása a vetkező: „Látta ezt a hölgyet? A firen­zei Santa Trinita­­hidról eltűnt a „Ta­vasz” feje. Megtalá­lója 3 ezer dollár jutalomban részesül. Aki bármit tud a hiányzó fejről, Par­ker töltőtollal írjon Janeswille, Wise, USA. Parker Pen Co. címre”. | Nem nehéz ebből kitalálni, hogy a millió és millió többnyelvű pla­kátot a parker-töltőtollgyár nyom­tatta ki reklámcélokra. Eddig tu­lajdonképpen még rendben is lenne az ügy, hiszen a szobor fe­jének felkutatása elismerésre méltó kulturális tevékenység (az anyagi haszonról nem is beszélve). Egy fecske azonban nem csinált „Tavaszt". A háború óta felbecsül­­hetetlen értékű műkincsek kerül­tek potom pénzért Amerikába. Mi lenne például, ha az amerikai hi­vatalos szervek és magánszemé­lyek néhány szobrot, vagy fest­ményt visszaajándékoznának Olaszországnak? Az ajándékozási okiratot S­üsse ke írják meg Parker töltőtollal. (pt) Gazdát­ keres a A járókelők joggal kérde­zik: meddig veszi körül vastag kötél a Vigadó épületét? És bárhol, bárkinek teszik fel a kérdést, eltérő válaszokat kapnak. A Fővárosi Tanács házkezelési igazgatóságán azt mondják: ez az épület tulaj­donképpen nem a fővárosé, hanem a Művelődésügyi Mi­nisztériumé. A minisztérium a romos épületet még annak idején átadta „közületi keze­lésbe” az V. kerületi házke­zelési igazgatóságnak. Ez a „kezelés” azonban már meg­szűnt, mivel az épületből — az életveszélyes körülmények miatt — elhelyezték az ottlakó nyolc családot. A tanácsi szer­vek szerint így most már az épülettel a Művelődésügyi Min­isztériumnak kell törődnie. A minisztérium viszont leve­let küldött a házkezelési igaz­gatóságnak, tudtul adva, hogy ő bizony a Vigadó épületére „nem tart­ igényt”. Az újjáépítésre várakozó Vigadó hatalmas épülete tehát gazdát keres. Ha valaki igényt tart rá, nyújtsa be kérelmét az illetékesekhez. Ezzel meg­­könnyítené a házkezelési igaz­gatóság és a minisztérium dolgát is. A nagyértékű épü­let sorsa helyett csak egy akta sorsa felett kell majd dönteni. Az aktát mégis csak könnyebb elfektetni, mint egy ekkora épületet. n (-D Átmeneti, spriccelt férfi divatka­­bát Ft 750,— Olcsó, vattelinos, jó mihelábú férfi téliikabát Ft 600,— Príma minőségű férfi télikabát crombi velúr anyagból Ft 1650,— „Rózsi” velúr'" női átmeneti ka­báit Ft 750,— Vattelinos női télikabáit különböző színekben Ft 1150,— Átmeneti vattelinos kabát 15 éves fiúnak Ft 340,— Leányka bogikabát 6 évesnek Ft 500,­Nyitva 10-től este 7-ig, szombaton 5-ig CORVINBÓL

Next