Hétfői Hírek, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-05 / 27. szám

Nagy sikerrel mutatta be a hét végén a Thália Színház társulata a városligeti Körszínházban a „Petruska” című vá­sári komédiát, amelyet Kazimir Károly alkalmazott szín­padra és rendezett, sok-sok ötlettel. A főszerepeket I­agy At­tila, Esztergályos Cecília, Drahota Andrea (képünkön, vala­mint Rátonyi Róbert, Komlós Juci, Körmendi János, Vere­bes Károly és Szuhai Balázs alakítja. (Dolezsár fel.) Kacsalábon forgó tapintatlanság " A Pécs szomszédságában létesített nagyharsányi nem­zetközi szobrásztábornak, az előzetes tájékoztatás sze­rint, múlt hét közepén kellett volna megnyílnia, de mikor megérkeztünk, csak fényké­pezőgépeiket kattogtató tu­ristákkal találkoztunk, továb­bá egy idegenvezető, egy te­lepőr, meg egy kedélybeteg kuvasz (mindhárman főállás­ban) fogadott minket. A monumentális alkotáso­kat kedvelő képzőművészek 1967-ben fedezték fel az el­hagyott nagyharsányi mész­kőbányát. Ettől fogva, évekig pezsgő élet folyt: magyar és külföldi szobrászok, kora ta­vasztól késő őszig faragták a követ. A kialakult szokás szerint műveiket itt hagyták — a helyi tanácstól kapott szállás és ellátás fejében, így, lassacskán, jelentős szabad­téri tárlattá fejlődött az öreg kőbánya: ma, mintegy fél­száz szobor­ban — neves ma­gyar, japán, lengyel, szovjet, francia, olasz, finn alkotók műveiben — gyönyörködhet a látogató. A különös művésztelep hí­re egyre több turistát is von­zott, s minden jól ment. Míg­nem ... A megyei tanács kulturális főnökei felfigyeltek a kitűnő kezdeményezésre, s ők is ten­ni akartak valamit a művész­telepért. Tettek is: a költsé­geket — dicséretre méltóan — nem sajnálva, kétévi munkával kacsalábon forgó palotát varázsoltak a régi villában berendezett, szegé­nyes művészházból. Betono­zott autóparkolót építettek a hegytetőn, a házba bevezet­ték a vizet és a telefont, lett sztereo-rádió, lemezjátszó, televízió és olyan szuperbú­tor, szupercsillár, hogy a francia Riviéra legigényesebb vendégei is elégedettek len­nének vele. S van már igaz­gató, idegenvezető, telepőr is. Példaadó bőkezűség, de... Nem azt fájlaljuk, hogy el­tűntek a vaságyak és a ló­pokrócok, s hogy a „művész­duma üléseihez” oly fontos nagyszobát apró cellákra bontották; nem is a drága pénzen biztosított luxuskör­nyezet, s nem a korábbi „ro­mantikus szegénység” hiánya. Azt fájlaljuk, hogy két évig, míg az átalakítás tartott, egy fia művészt se engedtek oda. Hány új, értékes szoborral gyarapodhatott volna a gyűj­temény? Sőt, az egyetlen „törzsgárdistát” is kitiltották, aki pedig fejébe vette, hogy a hegyoldalt szobrokkal fa­ragja tele. S főleg az nem tetszik, hogy, bár szombaton végre megérkezett a meghívott (!) hazai és külföldi alkotók első kis csoportja, a régiek, az alapítók, akik évekig jártak ide, s munkálkodásuk emlé­két ötven szobor őrzi — nin­csenek közöttük... (Czippán) ­ma/ m •••«is»--'­QL-1 - es itdu.0 S S, ÁRA:290 Ft ZAJTALAN, SZABÁLYOZHATÓ, MODERN FORMÁJÚ j/JU^^JVIDÉKRE CSOMAGKÜLDŐ SDXGALAT: 1053 BP-v- Kossuth Lajos u. 2. Palotától Szentmihályig Perem Színpad, 250! Jubilál egy példamutató amatőregyüttes Az elmúlt héten szűkebb pátriájában, Rákoscsabán tar­totta 250. előadását a Budapesti Perem Színpad. A két éve ala­kult, jelenleg 30 tagú amatőr együttes, a nevében is megfo­galmazta célkitűzését: a pe­remkerületekben, a külváros­ban igyekszik szolgálni a munkás közművelés ügyét. — Két éve, még a Népmű­velési Intézet munkatársa­ként kaptam megbízást a „színházalapításra” — mond­ja Éless Béla, az együttes­­ve­zetője, a kőbányai Pataki Ist­ván Művelődési Ház művé­szeti igazgatója.­­ A rákos­­palotai színjátszó csoportok legjobb tagjai, mintegy tizen­öten alakították meg a Pe­rem Színpadot, de azóta dup­lájára nőtt a társulat. Ama­tőr színészeinek többsége szakmunkás, de van közöttük diszpécser, pincér, üzletkötő és diák is. Hajnali komédia — a hetipiacon Hetente négyszer-ötször próbálnak, s egyre több a fel­lépésük. A 250 előadásból százat a „szülőföld”, a XV. kerület klubjaiban és üzemei­ben tartottak, s kirándultak a szomszédos kerületekbe is. Játszottak Újpesten, Zugló­ban, Kelenföldön, Kőbányán és Rákosszentmihályon. A Huszonötödik Színház és az erzsébeti Csili Művelődési Ház színjátszóival közösen részt vettek egy kísérletsoro­zaton. Újpalota munkásszál­lóiba is elvitték a színházmű­vészetet. Folytatásként a kő­bányai és a palotai üzemek munkásszállói következnek. A kis amatőregyüttes tagjainak talán a veresegyházi fellépés maradt a legemlékezetesebb: egy alkalommal hajnalban (!) mutattak be vásári komédiát­­ a szombati heti piacra ér­kezőknek. Állandó otthonuk a XV. kerületi Csokonai Mű­velődési Ház, de mennek, ahová hívják őket; játszottak már utcán, üzemben, ifjúsági klubban és tornateremben is. A Perem Színpad műsorá­ban állandóan szerepel két komédia. Út helyen rendsze­rint ezekkel mutatkoznak be, s amikor ismét meghívják őket, komolyabb darabokat is bemutatnak. Rendszeresen játsszák a Metszéspont és az Aréna című pódiumjátékot, van ezenkívül gyerekműso­ruk, groteszkjátékuk, irodal­mi és politikai összeállításuk. „Civilben” mind tanul S mint megtudtuk: a gya­kori szereplés és próba nem­ megy az ifjú munkásszínját­szók szakmai munkájának ro­vására. Sőt, a színpadon el­ért eredmények ösztönzik őket a „civil életben” is; va­lamennyien tovább tanulnak, főként szakmai tanfolyamo­kon, de nyelveket, középisko­lában is, s többen levelező ta­gozaton igyekeznek tanári diplomát szerezni. Igazi amatőrök. És példa­mutató közművelés, amire vállalkoztak, s amit sikerrel, közönségük örömére, gyö­nyörűségére és hasznára vé­geznek. (ez. gy.) Július 18—augusztus 14., Kecskemét: Nemzetközi Kodály-szeminárium 80 külföldi, 100 magyar hallgató A világ számos országából ezen a nyáron is Kecskemét­re sereglenek a zene- és énektanárok, hogy megismer­kedjenek Kodály zenepedagó­giai módszerével. Jönnek Ausztráliából, Kanadából, az USA-ból, Ausztriából, Bel­giumból, Spanyolországból, Franciaországból, Angliából, Romániából és Csehszlová­kiából. Mintegy nyolcvan külföldi és száz magyar hall­gatója lesz a július 18. és augusztus 14. között megren­dezendő IV. Nemzetközi Ko­­dály -szemináriumnak. A külföldi vendégek már a megnyitás napján megkezdik a tanulást. Számukra egyhó­napos programot állítottak össze. A hazai hallgatók a tanfolyam utolsó két hetében kapcsolódnak be. A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Inté­zetben és a kecskeméti Ko­­dály-iskolában e két intéz­mény, valamint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanár­a; tartanak elő­adásokat. Ez idő alatt számos zene­művész és operaénekes ven­dége is lesz Kecskemét váro­sának; a szeminárium hall­gatói számára adnak koncer­teket. Egy hónap alatt hét hangversenyt rendeznek, el­sősorban Kodály Zoltán mű­veiből. A fellépő együttesek és művészek között lesz a Kodály-vonósnégyes, a Ma­gyar Barokk Trió, Veszprém Város Vegyeskara, a Colle­gium Musicum együttes és a Kecskemét Vonósnégyes, va­lamint Perényi Miklós gor­donkaművész, Moldován Ste­fánia és Faragó Laura, a Ma­gyar Állami Operaház mű­vészei és Gregor József, a Szegedi Nemzeti Színház szólóénekese. ­ A haladó magyar publicisz­tika egyik legkiválóbb képvi­selője, Bálint György, július 9-én lenne hetvenéves — ha a vérengző fasizmus — harminc­hét éves korában — ki nem oltja életét. — Emlékére idéz­zük „önarcképvázlat” című írását, amely 1936-ban, tehát akkor jelent meg a Pesti Nap­lóban, amikor a hitleri fasiz­mus már uralomra jutott Né­metországban, s Horthyék a fa­sizmus kegyetlen gépezetének egyre gyorsabban forgó fogas­kerekévé tették politikáju­kat ... Harmincas vagyok és kor­szerűtlen. Nem mintha nem érteném ezt a b­ort j­ó, na­gyon is értem. Éppen azért állok vele szemben, ezért tu­dom egyre kevésbé elfogad­ni. Azt hiszem, sokat vét­kezem ellene — hála isten­nek. Vannak törvényszékek, melyek előtt dicsőség vád­lottnak lenni. IV nem hiszek abban, amiben ■*-' ez a kor hisz, nem él­vezem azt, amiért lelkesedik, nem vetem meg, amit elítél. Nem osztozom legfőbb eré­nyében: a múlt feltétlen tisz­teletében. Nem volt még kor, mely ennyire lemondott vol­na önállóságáról, mely eny­­nyire a múlt felé fordult vol­na, hogy létjogosultságát ha­gyományokkal igazolja. Lá­zas igyekezettel keres ősöket, hogy mítoszok ködébe húzód­va űzze homályos játékait. Ősi mítoszok folytatójaként tetszeleg, hősi pózokban. Más korok is kerestek már tá­maszt a múltban, de nem így. A francia forradalmárok szí­vesen hivatkoztak Brutusra és Cassiusra, Napóleonnak Cézár volt a mintaképe, Pe­tőfi Marat és Desmoulins utódjának vallotta magát. De ők nem hátralépések igazo­lásához keresték e mintaké­peket, hanem az előnyomu­lást tanulták tőlük. „Korunk hősei” azért tisztelik a múl­tat, mert csak a múlt segít­ségével tudnak tiszteletet sze­rezni maguknak. Nem tudok részt venni e lelkes és népes tisztelet-olimpiászon. André Gide szavára gondolok, amit képzelt tanítványaihoz inté­zett: „Akkor követsz a leg­hívebben, ha elhagysz." Ezt a tanítást igyekszem mindig követni. Ez egyik fő bűnöm a korral szemben. De van még több is. Csak a legsúlyosabbat említem: nem­vagyok babonás. Nem hi­szem, hogy komoly bajokat kézrátevéssel, vagy kézfel­emeléssel lehet gyógyítani. Az olvasás híve vagyok,­­és nem a ráolvasásé. Irtózom a va­rázsszavaktól ... Az utolsó percig tiltakozni fogok az el­len,, hogy korunk nagy va­rázslói megmagyarázhatat­­lanná avassanak nagyon is egyszerű összefüggéseket, és soha, semmilyen inkvizíció előtt sem fogom kijelenteni, hogy a Nap forog a Föld kö­rül. V­isszautasítom azt a ké­­­nyelmes gondolkodást, mely ellentétes tartalmú po­litikai rendszereket egy ka­lap alá vesz... a valóságban csak annyira azonosak, mint amennyire az asztal azonos a szamárral, azon a címen, hogy mindkettőnek négy lá­ba van. Igen, korszerűtlen vagyok és nyilván sokszorosan szent­ségtörő. Nem veszek részt a nagy örömünnepeken , és gyászünnepségeimet is teljes magányban ülöm meg, egé­szen mást gyászolva, mint a többiek. Azt hiszik, azért, hogy tömeggyűlölő vagyok? Súlyos tévedés__Nem gyű­lölöm, és nem tartom távol az „alacsony tömeget”. Ha­talmas teremtő erőket sej­tek benne — ezek majd ak­kor bontakoznak ki, ha mer és tud hinni önmagában, ha nem a múlt folytatását, ha­nem a jövő megteremtését tartja feladatának. Harmincas vagyok, nemze­dékem lassanként „uralko­dó” nemzedékké lép elő. Min uralkodik majd? Valószínű­leg csak magán, mint jólne­velt nemzedékhez illik. Alig van­ kapcsolatom ezzel a generációval. Az idősebb természetszerűleg idegen tő­lem — nem marad más szá­momra, csak a legújabb, a húszévesek légiója. Növekvő érdeklődéssel és féltéssel for­dulok feléje... Hogy érez­nek, mit akarnak a mai húsz­évesek? Megvallom, már csak ők érdekelnek. Múlt va­sárnap fiatal turistákkal ta­lálkoztunk a hegyekben, egé­szen fiatal fiúkkal és lányok­kal. Szép és új dalokat éne­keltek a szabadságról — és néhányat a régiekből, melye­ket mi is énekeltünk valami­kor. Pár percig keresztezték erdei utunkat, és ezek nagyon szép, nagyon biztató percek voltak. E Egyébként jámboran, ár­­talmatlanná téve járok az emberek között. Közép­európai „közíró” vagyok, 1936-ban, tehát a légynek sem tudok ártani vagy használni. Gyakran sétálok magányosan a körutakon, kissé görnyed­­ten, hátratett kézzel, lassan, majdnem ünnepélyesen. Ilyenkor úgy érzem magam, mintha nyugdíjban volnék — a közvélemény nyugalma­zott lelkiismeretfurdalása... Ezúton is közlöm, hogy mind­az, ami ma zajlik, jóváha­gyásom és beleegyezésem nélkül történik, és érte sem­mi néven nevezendő felelős­séget nem vállalhatok. Bálint György: Önarcképvázlat ­ • KARLOVY VARYBAN a héten kezdődik a XX. nem­zetközi filmfesztivál, ame­lyen bemutatják Ranódy László Árvácska című film­jét. A zsűri magyar tagja­ként utazik Csehszlovákiába Gaál István rendező, s a fesztivál vendége lesz Ranó­dy László, Sára Sándor és a film főszereplője, Cinkóczy Zsuzsa, valamint Molnár Pi­roska és Nagy Anna színész­­nők. A magyar versenyfil­met július 15-én vetítik. • KECSKÉS ANDRÁS, a bé­csi Clemencic Konsort ven­dégszólistájaként egyhónapos franciaországi hangverseny­­körútra játszott az együttes­sel. Értesüléseink szerint a párizsi Harmonia Mundi hanglemezgyár kiadásában ez idő alatt jelenik meg a ne­ves magyar lantművész első francia szólólemeze is. • ROLF HOCHUTH „Egy va­dász halála” címmel mono­drámát írt Hemingway-ről A kétórás dráma az író — öngyilkossága előtti — két utolsó, magányos óráját idé­zi fel. • FERTŐRÁKOSON, a Bar­langszínházban, július 7-én bemutatják Verdi Aida című operáját — a szerző halálá­nak 75. évfordulója alkalmá­ból. Az előadást Vámos Lász­ló rendezi. A főbb szerepeket Komlóssy Erzsébet, Simándy József, Horváth Eszter és Er­ese Margit énekli, s közre­működik a Magyar Állami Operaház zenekara, ének- és balettkara. • A THÁLIA SZÍNHÁZ öt­­ventagú együttese, Kazimir Károly vezetésével szerdán Törökországba utazik. A tár­sulat az isztambuli nemzet­közi színházi fesztiválon két alkalommal , július 9-én és 10-én a „Karagöz”-t mutatja be. Az együttes július 13-án érkezik vissza Budapestre és 16-án este már ismét játssza a Körszínházban a „Petrus­­ká”-t. • ZSADON ANDREA, a Fő­városi Operettszínház mű­vésznője énekli Leoncavallo Bajazzók című operájának női főszerepét a szombathe­lyi Iseum augusztusi előadá­sain. • SZENTENDRÉN, a Theat­­rumban, a Madách Színház művészei szombaton este új­ból bemutatták tavaly már nagy sikerrel játszott pro­dukciójukat, a „La Mancha lovagja” című zenés játékot. A darabot, amely tizennégy alkalommal szerepel a Theat­­rum műsorán, Ádám Ottó és Szirtes Tamás rendezte. A főbb szerepeket Bencze Ilo­na, Koltai János (képünkön), Tímár Béla és Papp János alakítja. • OLASZORSZÁG filmmű­vészeti életében is érezhető a haladó erők általános po­litikai előretörése: sok éves szünet után egyre-másra ké­szülnek az ellenállási témá­jú, elkötelezett, haladó fil­mek, így a többi közt Ingrid Thulin főszereplésével, Mon­­taldo rendezésében már for­gatják Renata Vigano ma­gyarul is megjelent parti­zánregényének „Agnes halni indul” című filmváltozatát. Argentieri és Giannarelli három és fél órás dokumen­tumfilmet állít össze az an­tifasiszta ellenállásról, kora­beli híradók, okmányok és egyéb filmek alapján. Gian Maria Volonte, Renata Sal­­vatori, Mastroianni és mások szereplésével forgatja Éllő Petri a „Todo modo” című fantasztikus-szatirikus törté­netet, amely a háborúba va­ló sodródásért is felelős ural­kodó réteg korruptságát és szégyentelen erőszakosságát ostorozza. • AZ USA-BAN a héten megkezdődött a szovjet nép­­művészeti fesztivál, melyen százhetven tagú szovjet sze­replőgárda vesz részt. Az APN jelentése szerint az ün­nepélyes washingtoni meg­nyitó előadáson hatalmas si­kert arattak a vendégművé­szek: a Mojszejev-együttes, a Pjatnyickij-együttes (amely­nek énekkara a szovjet né­pek dalai mellett ezúttal an­gol és amerikai népdalokat is előadott), az északi szov­jet népek Mengo-táncegyüt­­tese, valamint grúz és ukrán népi táncos szólisták. A 10 hetes vendégszereplés során a művészcsoport a legna­gyobb amerikai városokban hatvan előadást tart. • A SZEGEDI Nemzeti Szín­ház főrendezőjévé augusztus elsejétől Léner Pétert nevez­ték ki.

Next