Új Hírnök, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1992-10-26 / 43. szám

1992. október 26. Karrier szőlőből és borból? □ Egy tolcsvai családi vállalkozás túléli a krízist Király János húsz éven keresztül dolgo­zott a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság tolcs­vai építési telepének vezetőjeként. 1989-ben aztán gondolt egyet, felvette az újrakezdési hitel 300 ezer forintját, és nekikezdett saját öt­lete megvalósításá­nak. Akkoriban még semmit sem lehetett érezni a mostanában már kritikussá vált szóló- és borkrízisről, ezért nem jósoltak a szomszédos gazdák túl nagy jövőt a hegyaljai borokra alapozott kis magánvállalkozásnak a nagy állami vállalat árnyékában. Mára azonban alaposan megváltoztak az erővi­szonyok a tokaji hegy környékén fekvő fal­vakban. A TÁG vég­napjait éli, a szőlősgaz­dáknak nincs hova el­adniuk a termést, a leg­többen idén le sem tud­ják szedni a szőlő nagy részét. Szinte csak Ki­rály János örül az idei bőséges esztendőnek. » Milyen eszközök áll­nak egy ennyire kicsi családi vállalkozás rendelkezésére, van­­nak-e egyáltalán al­kalmazottak, társak? - Az újrakezdési pénzből és abból a kis összegből, amit hosszú évek alatt félretettem, vásároltam egy traktort és né­hány saválló tartályt, meg természetesen a porta mögött felhúztam egy épületet. Azóta igyekszem, hogy minden be­folyt pénz újra az üzletre költ­sék, ahol tudok, mindenhol keresem az olcsó, más által már nem használható tároló­edényeket. Legutóbb például a szerencsi AFIT-tól sikerült vennem két óriási rozsdamen­tes edényt, amit ha sikerül üzembe állítanom, elérem, hogy a jelenleg általam palac­kozott ötféle bor mind más­más tartályban keveredjen. Vásároltam aztán termé­szetesen egy palackozóberen­dezést is, az üvegeket az álla­mi gazdaságtól rendeltem, címkéket nyomtattattam, mindent megszereztem, ami egy jó üveg hegyaljai borhoz szükséges. Az eladást sem bí­zom másra, egy Toyota kis­busszal magam járom az or­szágot, igyekszem egyre több helyen megismertetni, meg­szerettetni saját termékemet. Már elkelne egy-két alkal­mazott a fiaimon, a lányomon és a feleségemen kívül, de saj­nos olyan nagyok a közterhek, hogy egyelőre nem tehetem meg, hogy bárkit is felvegyek. Munkakapcsolatunk termé­szetesen rengeteg gazdával van, de csak kizárólag olya­nokkal, akiknek van saját pincéjük és elég hordójuk. Akinek ugyanis a szüret után nincs hova tennie a borát, nincs hol megérjen a finom bor, az vereségre van ítélve. » Nagyjából milyen költ­ségei vannak egy üveg bor előállításán? - Jómagam Félédes Fur­mintot, Ofurmintot, Tokaji Száraz és Édes Szamorodnit, valamint négyputtonyos To­kaji Aszút állítok elő. Ebből a legelsőt mindössze 48 Ft-ért adom a kereskedőknek ÁFÁ- val együtt, miközben a hasz­nom úgy 5 Ft körül mozog. Ez úgy jön ki, hogy 13 Ft egy üveg, amit én a vásárlóimnak csak 6.50-ért számolhatok be, a címkék is elvisznek 6 Ft-ot, az Országos Borbíráló Intézet minőséget garantáló nyak­­cimkéje is belekerül 1-2 Ft­­ba, van aztán az 5 Ft-os dugó, a kupak, valamint a mosás­hoz szükséges rengeteg víz, fertőtlenítőszer. Természete­sen nekem az lenne az érde­kem, ha a legjobb borokból vennének tőlem a legtöbbet, hiszen azon nagyobb a haszon is, ezt nem mindig tudom megoldani. Hiába igyekszem azon, hogy mindegyikből nagyjából egyforma mennyi­séget vegyenek le az üzletek, tudomásul kell venni, hogy vannak kispénzű emberek is, akiknek csak az olcsó borokra futja. » Úgy hallottam, hogy bőven akadnak hami­sítványok is Tokajhe­­gyalján. Igaz ez? - Nem szívesen beszélek más gazda ellen, hiszen nekik amúgy is sok a bajuk mosta­nában. Aki nem rendelkezik megfelelő pincével, az kény­szerpályán mozog, nincs hová eladnia a borát. Az egyik ter­melőszövetkezet itt a környé­ken például idén csak úgy vesz meg 15 mázsa szőlőt az emberektől, ha előtte befizet­nek tízezer forintot. Az árát nemhogy nem azonnal fizeti, hanem még csak nem is ga­rantálja, lehet, hogy nem is ad érte egy fillért sem. Ilyen körülmények között nem kell csodálkozni, ha az aránylag nagyobb termőterü­letek tulajdonosai is igyekez­nek kibújni a közterhek alól. Aki hivatalosan bort akar pa­lackozni, le kell vizsgáztatnia azt az állami hatóságnál, ami már komoly összeg, be kell fi­zetnie utána 11 százalék fo­gyasztási adót, 25 százalék ÁFÁ-t, és vállalni kell a társa­dalombiztosítási és adóterhe­ket. Sokkal egyszerűbb tehát, ha valaki gondol egyet, nyom­tattat valahol egy halom cim­­két, a hordós borát beletöltö­geti az üvegbe és valamelyik magánkimérésben árulni kez­di. A mai rendszer szerint az ellenőrök nem is tudják őket felelősségre vonni, mert csak azokkal van kapcsolatuk, akik hivatalosan foglalkoz­nak palackozással. Pedig van­nak vagy ötvenen ilyen zug­termelők egész Hegyalján.­­ Mit jósol ön a tokaji bornak? Felvirágzik-e még ez a vidék? - Sajnos ebben az évben ér­tük meg azt, hogy szinte sem­mit sem ér a föld termése. Vannak olyan ügynökök, akik ezt kihasználva fillérekért vi­szik el a fáradságos munkával megtermelt szőlőt, és még örül az, aki így el tudja adni. A hírek szerint 1500 hektárt kivágnak, hosszútávon mini­mum a felére csökkennek a területek. Véleményem sze­rint úgy öt év múlva lehet majd elkönyvelni igazán ko­moly eredményeket a jó tokaji bor eladásából. Ha minden jól megy, addigra már hétféle pa­lackot tudok kínálni a meg­rendelőimnek, s nem lesznek az értékesítéssel olyan prob­lémáim, mint most. Akkor nyeri csak vissza régi hírne­vét a tokaji bor. b.­t. Q Új Mini ©

Next