Heti Pesti Riport, 1992 (1. évfolyam, 1-30. szám)
1992-12-04 / 26. szám
14 BŰNÜGY Borba mártott gyilkosság Tamás jócskán körülnézett a bíróságon. Még soha életében nem járt ilyen helyen. Csak a filmekből ismerte, milyen az, amikor valakit egy súlyos bűncselekmény elkövetésével vádolnak. Azt sem tudta, kik azok a szigorú tekintetű bírák, akik kimondják valakinek a bűnösségét. Elmúlt már harmincéves, és szerencsétlenségére most tudta meg, mit jelent a büntetőeljárás. A fiú a saját bőrén érezte az előzetes letartóztatás gyötrelmét, a bezártság kínjait. Többoldalnyi jegyzőkönyv készült a vallomásaiból. Mindig az igazat mondta, s ezt a rendőrségen ugyanúgy ismételgette, mint a bíróságon. Legfeljebb a részletekre már nem emlékszik pontosan. De hát ki is tudna mindent észben tartani? Egy évvel ezelőtt történt az eset, azóta őt őrzik, az aktájára, a neve alá csak annyit írtak: halált okozó testi sértés. — Két évvel ezelőtt ismerkedtem meg Marival. Elvált asszony volt, gyorsan összemelegedtünk. Nekem éppen akkor nem volt senkim, független férfi létemre nagyon is legyőzte a hiúságomat, hogy Mari a kegyeibe fogadott — idézi fel az eseményeket Tamás. B. Zoltánná bizony „szupercsaj” hírében állt, aki nem veti meg a fiúkat. El is fogyasztott belőlük egy párat, a presszóban akkor Tamásra vetette ki a hálóját. A fiatalember szolid külsejével, tartózkodó viselkedésével valószínűleg felkeltette Mari érdeklődését. Éjfélig beszélgettek, borozgattak az újdonsült ismerősök, majd Tamás legénylakásában kötöttek ki Az éjszaka pedig olyan jól sikerült, hogy másnap Mari minden holmiját a fiú lakására vitte. Az „összebútorozást” követően két turbékoló galambhoz hasonlítottak, igaz, mind többet látogatták közösen az italboltokat. Tamás azelőtt csak ritkán fogyasztott alkoholt, barátnője azonban már éppen eléggé „edzésben” volt, így aztán Mari rendszeresen itatta a fiút, aki cseppet sem tiltakozott ellene. Csakhogy az otthoni kosztpénz mind jobban fogyatkozott. — Annyi bort vettünk és ittunk, hogy már a hónap közepén elfogyott szinte minden pénzünk. Azon az estén üres volt a kassza, Mari viszont megszomjazott. Szólt nekem, hogy szerezzek valahonnan legalább egy százast. Hiába próbáltam meggyőzni, nincs, aki nekünk hitelezzen. Különben is, már a szomszédoknak nem kevéssel tartoztunk. Ő egyre agresszívabb lett, és nekem rontott. Tamás előtt elsötétedett a világ, csak azt hallotta, amint élettársa torka szakadtából üvöltözik. A fiú leteperte a nőt, agyba-főbe verte, többször bele is rúgott. Mire ráeszmélt, hogy mit tett, addigra Mari már élettelenül feküdt a konyha padlóján... Tamást a megyei bíróság két év hat hónapi börtönbüntetésre ítélte. Mari halálát koponyatörés és agyzúzódás okozta. KAMARÁS PÉTER