Heti Válasz, 2004. március-június (4. évfolyam, 11-26. szám)

2004-06-24 / 26. szám

telt, föltérképezte az életemet. Aztán mondta, hogy neki nemcsak témák kelle­nének, hanem dallamok is, én meg odaadtam egy kazettát, amire már földú­doltam néhány ötletemet. Eltelt három hét - mintha tíz év lett volna - és egyszer csak csöng a telefon: „Kész vagyok három nótával!” így született a Van még valami a túloldalon, a Maradjunk délig az ágyban és a Történelem című dal. ► A versmegzenésítés idővel mégis visszatért az életébe. ► Igen, mert — bár amikor Zalánnal el­kezdtünk dolgozni, akkor még úgy gon­doltam, hogy mostantól ez lesz az életem fő csapása - kiderült, hogy ez csak rend­kívül szűk réteget érdekel már. Ugyanak­kor hívtak iskolákba, kulturális rendezvé­nyekre, ahol szerették volna a régi dalokat is hallani tőlem. Úgy döntöttem, ne le­gyen a kutyáké, amit addig csináltam, sőt, tovább fogok dolgozni. Azóta Koszto­lányitól Adyn, Márain át Aranyig, Janus Pannoniusig nagyon-nagyon sok vershez írtam zenét. ► Azért ez a zene 1996-ban megtöl­tötte a Petőfi Csarnokot. ► Tíz perccel a kezdés előtt még csak két-háromszázan voltak. Aztán öt perc alatt megtelt a nézőtér. Nyolcszáz ember. Hihetetlen volt. Napjainkban egyre in­kább a buli, a média irányába megy el a közönség. Tudom, hogy nem szabad megriadnom, ha adott esetben negyven ember jön el az eszemre. Akkor nekik kell úgy játszanom, mintha százötvenen vol­nának, és a szájpropaganda fog annyit hozni, hogy újra jöjjenek a telt házak.­­ Sokat énekel gyerekeknek. ► Előadásaim nyolcvan százaléka gyere­keknek szól, nagyon élvezem. Megpróbá­lom magam felé fordítani a gyerekek lel­két, akik még szabadok, megmutatni ne­kik, hogy a felnőtt nem hibátlan, segít­ségre szorul. És amikor még az utcán is fújják a Garabonciás Pétert, akkor hihetet­lenül boldog vagyok. ► Vannak rendszeres találkozópontjai a gyerekekkel? ► Zalán Tiborral volt egy általános isko­lás felső tagozatosoknak szóló irodalmi sorozatunk a Petőfi Irodalmi Múzeum­ban, amelyen mindig két költő került te­rítékre. Janus Pannoniusszal és Balassival kezdődött a sor októberben, májusban Weöres Sándorral és Kányádi Sándorral zártunk. Negyven-ötven gyerek vett részt ezeken a találkozásokon, bár lettek volna ötször ennyien is, de Tibor nem engedte, mert interaktív foglalkozásként szerette vezetni. Minden alkalomra öt-hat új verset meg kellett zenésítenem. A Zenegér cí­mű tévéműsorom a Zene­gér Klub formájában a Merlinben él tovább, ha­vonta egyszer. ► Miért lett vége a Ze­negérnek? ► Nem az a különös, hogy vége lett, mert kétszáz adás után vége lehet egy kulturá­lis műsornak. Csak nem úgy, hogy egyik napról a másikra azt mondja az ille­tékes személy, hogy „meg­szűnt”, így, múlt időben. ► Élőben mindig egyre újabb műsorokkal lepi meg a közönséget. ► A legújabb a Neil Young Sétány, amely egy egészen új felállást takar, három gi­táros-énekest: Rátóti Zol­tánt, Tóth Istvánt és jóma­gamat, valamint Sülyi Pé­tert, az egykori Omega szövegíróját, aki lefordította a dalokat magyarra. Az egész csapat az Őrségben jött össze. Azt kérdez­ték tőlem, hogy van-e kedvem Neil Young-dalokat énekelni. Őriszentpéteren fölléptem velük együtt, és ez olyan jól si­került, hogy Sülyi vérszemet kapott, és le­fordított még tizenhetet. Május 20-án volt a bemutató a Komédium Színház­ban, és azóta kocsmákban, fesztiválokon játszunk. ► A másik állandó csapat Mácsai Pál­lal alakult a Villon-estekre. ► Nemrég szerződtünk még egy évadra a Komédium Színházzal, de játsszuk vi­déken is, mindenhol, ahova hívnak min­ket. Már negyedik éve megy, több mint százötven előadásnál tartunk. Pali azt mondta, hogy csak akkor jön, hogyha ő is gitározhat. Kiderült, hogy remekül csi­nálja, és jól is énekel, úgyhogy ketten gi­tározunk, énekelünk, ő meg mondja a verseket hozzá. Voltunk már a produk­cióval New Yorkban, Washingtonban is, ahol a francia követségen amerikaiaknak, franciáknak és magyaroknak játszottunk. Az angol műfordításokat és a francia ere­detit kiosztottuk, de azt mondták, nem kellett a fordítás, mindent lehetett érteni, és nem is tudták, hogy a magyar nyelv ilyen gyönyörű. ► Készül új lemeze? ► Nagyon kis példányszámban fogom kiadni, mivel Zalán­ Huzella az egész, te­hát szerzői kiadás lesz, és nincs olyan sok pénzem, hogy befekessek az óriási pél­dányszámba. Ezért azt találtam ki, amit George Michael is csinál, vagyis aki akarja, a készülő honlapomról letöltheti az új Huzella-Zalán lemezt, akinek pedig mindenképpen kell ilyen, annak csinálta­tok pár száz példányban. ► Köztudomású, hogy vannak példa­képei, ilyen például Sting. ► Stinggel nagyjából egykorúak va­gyunk, és tisztelem benne, hogy meg­őrizte önmagát a rettenetes popipar el­lenére. Irigylem, mert azzal a tehetség­gel, ami neki van, olyan lehetőségeket tud magának teremteni, amiről mi ál­modni se tudunk. Ha a magyar zené­szeknek több lehetősége lenne, sok Stingünk lehetne. De más kedvencem is van, James Taylor például. A magyarok közül nagyon tisztelem Máté Pétert. Ő a legvacakabb szöveget is úgy tudta eléne­kelni, hogy az a mai napig érvényes. De ilyen Katona Klári is. Van egy-két Presser-nóta, ami nélkül nem tudok meglenni, vagy egy csomó korai Szöré­­nyi-szám. ► Soha nem beszél a politikáról. ► A hitemről se, a politikáról se, egyéb magánügyekről se. Ha gitárral, akkor gi­tárral, ha zászlóval, akkor zászlóval, ha szavazócédulákkal, akkor azzal, tehát amivel cselekedni kell, azzal cselekszem. ► Sashegyi Zsófia FOTÓ: GRIECHISCH TAMÁS 2004.06.24. Heti Válasz ► 47

Next