Heti Válasz, 2004. március-június (4. évfolyam, 11-26. szám)
2004-06-24 / 26. szám
telt, föltérképezte az életemet. Aztán mondta, hogy neki nemcsak témák kellenének, hanem dallamok is, én meg odaadtam egy kazettát, amire már földúdoltam néhány ötletemet. Eltelt három hét - mintha tíz év lett volna - és egyszer csak csöng a telefon: „Kész vagyok három nótával!” így született a Van még valami a túloldalon, a Maradjunk délig az ágyban és a Történelem című dal. ► A versmegzenésítés idővel mégis visszatért az életébe. ► Igen, mert — bár amikor Zalánnal elkezdtünk dolgozni, akkor még úgy gondoltam, hogy mostantól ez lesz az életem fő csapása - kiderült, hogy ez csak rendkívül szűk réteget érdekel már. Ugyanakkor hívtak iskolákba, kulturális rendezvényekre, ahol szerették volna a régi dalokat is hallani tőlem. Úgy döntöttem, ne legyen a kutyáké, amit addig csináltam, sőt, tovább fogok dolgozni. Azóta Kosztolányitól Adyn, Márain át Aranyig, Janus Pannoniusig nagyon-nagyon sok vershez írtam zenét. ► Azért ez a zene 1996-ban megtöltötte a Petőfi Csarnokot. ► Tíz perccel a kezdés előtt még csak két-háromszázan voltak. Aztán öt perc alatt megtelt a nézőtér. Nyolcszáz ember. Hihetetlen volt. Napjainkban egyre inkább a buli, a média irányába megy el a közönség. Tudom, hogy nem szabad megriadnom, ha adott esetben negyven ember jön el az eszemre. Akkor nekik kell úgy játszanom, mintha százötvenen volnának, és a szájpropaganda fog annyit hozni, hogy újra jöjjenek a telt házak. Sokat énekel gyerekeknek. ► Előadásaim nyolcvan százaléka gyerekeknek szól, nagyon élvezem. Megpróbálom magam felé fordítani a gyerekek lelkét, akik még szabadok, megmutatni nekik, hogy a felnőtt nem hibátlan, segítségre szorul. És amikor még az utcán is fújják a Garabonciás Pétert, akkor hihetetlenül boldog vagyok. ► Vannak rendszeres találkozópontjai a gyerekekkel? ► Zalán Tiborral volt egy általános iskolás felső tagozatosoknak szóló irodalmi sorozatunk a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amelyen mindig két költő került terítékre. Janus Pannoniusszal és Balassival kezdődött a sor októberben, májusban Weöres Sándorral és Kányádi Sándorral zártunk. Negyven-ötven gyerek vett részt ezeken a találkozásokon, bár lettek volna ötször ennyien is, de Tibor nem engedte, mert interaktív foglalkozásként szerette vezetni. Minden alkalomra öt-hat új verset meg kellett zenésítenem. A Zenegér című tévéműsorom a Zenegér Klub formájában a Merlinben él tovább, havonta egyszer. ► Miért lett vége a Zenegérnek? ► Nem az a különös, hogy vége lett, mert kétszáz adás után vége lehet egy kulturális műsornak. Csak nem úgy, hogy egyik napról a másikra azt mondja az illetékes személy, hogy „megszűnt”, így, múlt időben. ► Élőben mindig egyre újabb műsorokkal lepi meg a közönséget. ► A legújabb a Neil Young Sétány, amely egy egészen új felállást takar, három gitáros-énekest: Rátóti Zoltánt, Tóth Istvánt és jómagamat, valamint Sülyi Pétert, az egykori Omega szövegíróját, aki lefordította a dalokat magyarra. Az egész csapat az Őrségben jött össze. Azt kérdezték tőlem, hogy van-e kedvem Neil Young-dalokat énekelni. Őriszentpéteren fölléptem velük együtt, és ez olyan jól sikerült, hogy Sülyi vérszemet kapott, és lefordított még tizenhetet. Május 20-án volt a bemutató a Komédium Színházban, és azóta kocsmákban, fesztiválokon játszunk. ► A másik állandó csapat Mácsai Pállal alakult a Villon-estekre. ► Nemrég szerződtünk még egy évadra a Komédium Színházzal, de játsszuk vidéken is, mindenhol, ahova hívnak minket. Már negyedik éve megy, több mint százötven előadásnál tartunk. Pali azt mondta, hogy csak akkor jön, hogyha ő is gitározhat. Kiderült, hogy remekül csinálja, és jól is énekel, úgyhogy ketten gitározunk, énekelünk, ő meg mondja a verseket hozzá. Voltunk már a produkcióval New Yorkban, Washingtonban is, ahol a francia követségen amerikaiaknak, franciáknak és magyaroknak játszottunk. Az angol műfordításokat és a francia eredetit kiosztottuk, de azt mondták, nem kellett a fordítás, mindent lehetett érteni, és nem is tudták, hogy a magyar nyelv ilyen gyönyörű. ► Készül új lemeze? ► Nagyon kis példányszámban fogom kiadni, mivel Zalán Huzella az egész, tehát szerzői kiadás lesz, és nincs olyan sok pénzem, hogy befekessek az óriási példányszámba. Ezért azt találtam ki, amit George Michael is csinál, vagyis aki akarja, a készülő honlapomról letöltheti az új Huzella-Zalán lemezt, akinek pedig mindenképpen kell ilyen, annak csináltatok pár száz példányban. ► Köztudomású, hogy vannak példaképei, ilyen például Sting. ► Stinggel nagyjából egykorúak vagyunk, és tisztelem benne, hogy megőrizte önmagát a rettenetes popipar ellenére. Irigylem, mert azzal a tehetséggel, ami neki van, olyan lehetőségeket tud magának teremteni, amiről mi álmodni se tudunk. Ha a magyar zenészeknek több lehetősége lenne, sok Stingünk lehetne. De más kedvencem is van, James Taylor például. A magyarok közül nagyon tisztelem Máté Pétert. Ő a legvacakabb szöveget is úgy tudta elénekelni, hogy az a mai napig érvényes. De ilyen Katona Klári is. Van egy-két Presser-nóta, ami nélkül nem tudok meglenni, vagy egy csomó korai Szörényi-szám. ► Soha nem beszél a politikáról. ► A hitemről se, a politikáról se, egyéb magánügyekről se. Ha gitárral, akkor gitárral, ha zászlóval, akkor zászlóval, ha szavazócédulákkal, akkor azzal, tehát amivel cselekedni kell, azzal cselekszem. ► Sashegyi Zsófia FOTÓ: GRIECHISCH TAMÁS 2004.06.24. Heti Válasz ► 47