Heti Válasz, 2005. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)

2005-03-10 / 10. szám

KULTÚRA I I­V. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM 2005. március 10. HetiVálasz SZÍNHÁZ Rendezte: ■ VALLÓ PÉTER­­ Díszlet: ■ EL KAZOVSZKIJ | Jelmez: ■ BÁNKI RÓZA Főbb szereplők: ■ KOVÁTS ADÉL, KOVALIK ÁGNES, WÉBER KATA, BÁLINT ANDRÁS, SCHNEIDER ZOLTÁN ÚJABB FÖLDESÚR CSEHOV CSERESZNYÉSKERTJE A RADNÓTIBAN HORVÁTH CSABA kultura@hetivalasz.hu J­óllehet a százegy éve írt Cseresznyéskertet mint a Rad­nóti Színház Csehov-ciklusának negyedik darabját a legaktuálisabb komédiának sugallja a színlap, Valló Péter rendezése biztosra ment. Nem akarta újraértel­mezni vagy megreformálni a Csehov-darabok megszokott játékmódját. Ebben a Cseresznyéskertben az az édesbús, enyhén ironikus Csehov jelenik meg, akit megszokhatott a magyar közönség. Ez a megszokás az előadás előnyére és hátrányára is válik. Pedig sok mindent láthatott a néző, ami valóban fontos­sá tette a kertből való kiűzetésnek ezt a csehovi variációját. Korrekt színészi játék alapozta meg a szerepek fontosságá­nak átértékelését; amúgy is nehéz megmondani, ki a Cse­resznyéskert hőse, de itt lehetetlen. Sem a birtokát elveszí­tő Ranyevszkaja, sem a vagyon adta boldogság határait megsejtő újgazdag Lopahin nem válik a darab hősévé. A mellékszereplők is fontosak lesznek: nemcsak az ismert világgal együtt eltűnő Firsz (Miklósy György) vagy az új idők emberének számító inas (Csányi Sándor) lesz emléke­zetessé, hanem az új birtokos által megtartott - s ezek sze­rint nem is olyan szerencsétlen - titkár (Lengyel Tamás) vagy a saját boldogságán még varázslattal sem segíteni ké­pes bűvész (Martin Márta) is. A hagyományosan fontosabbnak gondolt szerepek közül Schneider Zoltán megmutatja a felborult világ otthontalan­­ságában a siker lehetősége mellett a gyökértelenséget is megérző új földesurat. A kert birtokosa, Kováts Ada azon­ban megmarad a Csehov-sztereotípiák szintjén: gyenge, ál­modozó és élhetetlen figura. S bár néhány jelenetben jól észrevehetően éppen ez volt a cél, a színésznőnek nem si­került kilépnie ebből a skatulyából. Bálint András Gajev alakjában az értelmiségi paródiája. Beszédének semmi ér­telme, igaza már csak önnön magát hatja meg. Anya szere­pében Kovalik Ágnes és Varjaként Weber Kata viszont hite­lessé és élővé teszi az előadást: átlagos hősök, hétköznapi boldogtalanság. A magyar drámairodalomba beilleszkedtek a híres fordí- t­­ások. Shakespeare Arany, Csehov pedig Kosztolányi vagy Tóth Árpád nyelvén szólal meg. Morcsányi Géza új tolmá­csolása azért használt az előadásnak, mert úgy tette eleven­né az amúgy is az élőbeszédet utánzó Csehov-szöveget, hogy sem patetikussá nem emelte, sem pátoszmentessé nem csupaszította azt. El Kazovszkij díszlete is egyszerre szól a XX. és a XX. század elejéről: az egyre szűkebb, nyugtalanabb tér a világ törvényeinek a megváltozását mu­tatja. A kipukkadó léggömbök ötlete viszont kissé erőlte­­tettnek tűnt. Ha Csehovot az orosz lélek szerzőjének szokás közhe­­lyesíteni, akkor Jókai lenne a magyar lélek geográfusa. S ha hihetünk neki, nemcsak lóra termett, hanem nyugalmat kedvelő és vendégszerető nép is volnánk. Mi a tegnapi el­nyomót is új földesúrrá domesztikáljuk. S ha a csatazajt és a sortüzet is halk dallammá tudjuk szelídíteni, akkor a hal­kan, észrevehetetlenül összedőlő világ is szomorú melódia lesz: magyar Csehov. Pedig Anton Pavlovics nem ilyen. Kár, hogy most nem sikerült ezt megmutatni. C ■ KOVÁTS ADÉL játssza Ranyevsztá a szerepet” KOVALIK ÁGNES (Anya) és BÁLINT ANDRÁS (Gajev) 42

Next