Heti Válasz, 2006. január-március (6. évfolyam, 1-13. szám)
2006-01-26 / 4. szám
köztársasági elnök a legkorábbi időpontra, április 9-re hirdette meg a választások első, április 23-ra a második fordulóját. Sokan sokféleképpen magyarázták az időpontokkal összefüggő hatásokat, a pozitív és negatív összefüggéseket. A rövidre szabott kampányidőszakban a pártoknak mostantól nemcsak üzeneteik részben már megkezdett eljuttatásába kell belehúzniuk, de hamarosan le kell bonyolítaniuk kongresszusaikat, gyűléseiket, amelyeken a jelöltlisták és a választási program mellett miniszterelnök-jelöltjeikről is döntenek. Sokan a választások időpontjának jelentőségét a húsvéthoz, illetve a május elsejei időponthoz, helyesebben ezen időpontok mozgósítási képességéhez kapcsolták, s azt mondták, az egyik a jobboldalnak, a másik a baloldalnak kedvez. Ezzel szemben azt állítom, hogy a nagy pártok a szinte tökélyre fejlesztett politikai mérnökség vagy más néven mozgósítóképesség révén már elérték s biztos szavazóikká tették mindazokat, akiket a két ünnepen megszólíthatnak. Mindezek mellett még számtalan tényezőt felsorolhatunk, ami a korai időpont s ezzel együtt a rövid kampányidőszak mellett szól. Az április eleji választással minden idők legrövidebb kampányidőszakát szabta a pártokra az államfő, s ennek a választók mellett főleg a szerényebb anyagiakkal rendelkező kis pártok örülhetnek. Nekik nehezebb lett volna május végéig lépést tartaniuk a tőkeerősebb, hónapok óta kampányoló nagyokkal. Nyilvánvaló, hogy az SZDSZ vagy az MDF nem rendelkezik olyan anyagi háttérrel - s érdemi mondanivalóval -, amely révén sikeresen vehette volna fel a küzdelmet egy esetleg egy hónappal is meghosszabbodó választási kampányidőszakban. Számukra tehát kedvező a köztársasági elnök döntése, s lehetővé teszi, hogy reménytelennek tűnő helyzetükön a nagy pártokkal való szembemeneteléssel, valamint politikai arculatuk erősítésével javítsanak. Ugyanakkor a korai dátumnak a választók is haszonélvezői. Egyrészt nem kell még egy hónapon keresztül elviselniük a sokszor sekélyes, demagóg, lejárató elemeket tartalmazó, a hallgatók vagy nézők kedélyállapotát mindenképpen rongáló kampányelemeket. Ez nagy segítség lehet abban, hogy ne erősítse a már megindult, de semmi jóval nem kecsegtető folyamatot: a választóknak a politikától, a politikusoktól való végleges elfordulását. Másrészt a korai időpont lehetővé teszi, hogy a lehető leghamarabb alakuljon új kormány, amely érdemben el tudja kezdeni azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyek - politikai beállítódástól függetlenül, szakértők egyöntetű véleménye szerint - szükségesek a jelenlegi, korántsem megfelelő helyzetből való kilábaláshoz, az érdekérvényesítésen alapuló versenyképesebb magyar társadalom és gazdaság kialakításához, irányításához. Egy hónapot nyerünk az április 9-i időponttal. Egy hónap nagy idő, ne becsüljük le, ha ilyen feladatok állnak előttünk! Sólyom László a „korai” választási időpont mellett döntött. Az elnök szándéka világos és méltányolható: az ország számára előnyös, ha minél előbb stabil, cselekvőképes kormány alakul, bárki nyerje is a választásokat. Az általános helyeslés ellenére mégis van abban valami elkeserítő, ahogy a magyar média nagy része és néhány elemző az államfő döntését kommentálta. Nagyon jó a választóknak, ha rövid ideig tart a kampány - olvasom valahol. Az egész ország hasznot húz abból, ha a pártok kevesebb ideig kampányolhatnak - hallom máshol. Tényleg ennyire éretlen, befolyásolható és tudatlan emberek élnének az országban, akiknek félniük kellene a politikától? Komolyan nem jut senkinek sem az eszébe, hogy a választási kampány a közélet egyik legfontosabb, legértelmesebb időszaka is lehetne? És ha Magyarországon nem az, azért valóban csak a pártok a felelősek? Nekünk, választóknak nincs miért szégyenkeznünk? A választási kampány a demokrácia egyik nagy lehetősége. Ebben az időszakban nyer értelmet a népszuverenitás klasszikus tana, és találkozik egymással a pártok között választó, azaz a kormányzókat felhatalmazó állampolgár és a szavazatokért, a bizalomért versengő politikai elit. A korábbi választói döntés alapján kormányzó erők ilyentájt kénytelenek részletesen beszámolni arról, hogy mivel töltötték az idejüket és mire költötték a közös pénzünket, valamint lehetőséget kapnak, hogy további terveiket ismertessék a polgárokkal. Az elmúlt időszakot ellenzékben töltő pártok pedig elmondhatják véleményüket a kormányzók teljesítményéről, illetve maguk is a nyilvánosság elé tárhatják programjukat, alternatív elképzeléseiket. Mielőtt az olvasó a cikk szerzőjét rezignáltan idealistának bélyegezné, kérem, tegye fel magának a kérdést: vajon ki a felelős azért, hogy a magyar választási kampányok kevésbé emlékeztetnek az imént felvázolt állapotra? Bizony, a pártok minden bizonnyal lehetnének sokkal méltányosabbak és felelősségteljesebbek, vezetőik hasonlíthatnának jobban az államférfi ideáltípusához. Végső soron azonban nem tesznek mást, mint ami lényegük: a politikai siker érdekében úgy politizálnak és olyan kampányt folytatnak, amellyel elnyerhetik a mi támogatásunkat. Ha az egyre szakszerűbb felméréseik, belső közvélemény-kutatásaik vagy éppen tapasztalataik alapján úgy látják, hogy a programok helyett az ígérgetés, a felelős politika helyett a demagógia, az értelmes beszéd helyett az óvodás fogalmazás a hatékony, miért választanák a kockázatosabb utat? Azt javaslom tehát, hogy mielőtt a magyar közélet minden bajáért a „gonosz” pártokat és a „csúnya” politikát hibáztatnánk, nézzünk mi is egy kicsit magunkba. Ha majd nem dőlünk be az ócska demagógiának, ha majd nem hiszünk a könnyű álmot ígérőknek, és ha majd vasvillával kergetjük el azokat - legyenek akár kedvenc pártunk tagjai -, akik hazudnak, csúsztatnak és rágalmaznak, nos, akkor majd lesz jogunk mit számon kérni a politikán. ■ Minél előbb, annál jobb . Egyoldalú politika KÖRKÉP VI. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 2006. január 26. AGENDA GIRÓ-SZÁSZ ANDRÁS agenda@hetivalasz.hu TÖRÖK GÁBOR agenda@hetivalasz.hu 11