Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-03-31 / 26. szám
nak, olly kimerilhetlenül, hogy az embernek háta borsózik bele. — Igazán mondom hasonlítanak a mai. megyei táblabiróhoz, ki épen akkor jővén a gyűlésbe, midőn az egész közönség ezt kiabálá „le kell rontani! le kell rontani!!“ kötelességének tartá a lerontást hatalmas torokkal szintugy sürgetni. „De kérem D. táblabiró urat szólott az elnök alispán: mit kell lerontani? D. tbiró ur felakadt, mert nem tudta miről van szó. Egy tréfás szomszédja fülébe súg: „a tokaji hegyet“ és D—y tbiró triumphalen hangon felkiált: „a tokaji hegyet“ — Illyenek a B. P. Híradó vámrendszerező bölcsei. Még egy anecdotát. Két tiszt egy asztalnál ebédelt. Sardella-mártást hoztak. „Beh! egészen más izó a sardella Olaszországban, hol az ember a fáról maga szedi“ mond az egyik. „Megbolondultál? — mond a másik“ sardellát akarsz a fáról szedni — »Igen hát! — volt a felelet — tulajdon kezeimmel szedtem, nem egyszer.“ — Bolond vagy stb. — stb. Párbaj lett belőle. A sardellás ember jó vágást nyer. Ekkor arczához kap, „megálljt“ kiált s kérdi, mit is mondtam csak hogy fáról szedtem? — Sardellát. — Bolondság, c á pr i t akartam mondani!! — Illyenek a B. P. Híradó vámrendszerező bölcsei. Fenhangon kiáltják: szabad kereskedés! szabad kereskedés, de azt értik alatta, hogy Magyarország se maga ne gyárthasson, se ott ne vegyen hol legjobban, legolcsóbban vehetne, hanem legyen minden versenytől mentesített monopolisák piacra Austria gyártmányainak. A mi sem nem szabad kereskedés sem nem védvámrendszer, hanem valóságos monopólium. Sardellát mondanak, caprit értenek alatta!! Sőt még az is történik, valósággal történik, hogy olly emberek is írnának vámrendszeri leczkéket, akik olvasni sem tudnak. Illyen azon úgy nevezett „kereskedő“ ki a Budapesti Híradó 358 számába egy czikket diétáit illy czim alatt „védvám mint divat“ Ez lehetetlen hogy olvasni tudjon, mert annyira ignorálja a tényeket, mellyeknek cáfolatára fölkel, hogy ignoratioját csak az olvasni nem-tudás magyarázhatja. Ez a jó ur azt mondja : „A magyarországi szabadelvűek védvámot, azaz monopóliumot akarnak“ — kérem kereskedő urat tanuljon olvasni. Ha ezt megtanulta, látni fogja, mikint a szabadelvűek azt akarják, hogy a magyar piact ne monopolizáltassék az austriai gyámokok által, hanem vagy szabad kereskedésünk legyen, vagy magunk gyártsunk. Mondja továbbá: „a magyar szabadelvűek jelszava: tengerhez magyar! de feledik hogy honunk szive körül kőutaink nincsenek, s belső közlekedés nélkül tengerhez jutni, milly nehéz“ — kérem kereskedő urat tanuljon olvasni, ha ezt megtanulta látni fogja, mikint a fiumei vasút, nem a tenger mentiben fog épitetni, miszerint hozzá jutni ne lehessen, hanem a Dunától, azon folyótól, melly honunk szive mellett is foly, s mellybe és általa a vasútra, Tiszáról, Dráváról, Vágról, Garamról, Marosról stb. el lehet jutni. Mondja tovább „védvámrendszert óhajtani, s külfölddel szabad kereskedést pártolni, egymással ellentétben áll“ kérem kereskedő urat, tanuljon olvasni, s ha ezt megtanulta, látni fogja, hogy (messze ne menjek) mit csinál Austria, elzárkózik e a külföldrei kereskedéstől a mellett, hogy védvámrendszere van ? Látni fogja, mit csinál magasztalt német Zollvereinja, mit Francziaország stb. Mondja még: „hogy a védvámrendszer chinai fal, s a védvámnak magasnak kell lenni, hogy hatása legyen.“ — kérem kereskedő urat tanuljon olvasni, s ha ezt megtanulta látni fogja, mikint az erdélyi szászoknál ugyan e szót: „Spec k“ igy olvassák: „B e fl i s c h“ de nálunk e szót: védvámrendszer, nem igy olvassák: „prohibitiv system“ az tehát nem chinai fal, s a védvámnak nem szabad magasabbnak lenni, mint a mennyi kell, hogy a kezdő állapot nehézségét némileg kiegyenlítse, de nem olly magasnak, hogy minden versenyzést kizárjon, s a csempészetnek gazdag zsákmányul szolgáljon. — Az austriai monarchia vámrendszere a külföld irányában illyen magas természetű, el akarják talán a Budapesti Híradó szabad kereskedési eszmének vitézei ezen magas védvámokat törölni ? Ők nem, hanem azt akarják, hogy az austriai gyárnokok amint mentve vannak hazánk piaczán a külföldi gyárnokok versenyétől, úgy mentve legyenek a magyar műipar versenyétől is. — Ezt nevezik ők szabad kereskedésnek. — Tanuljatok olvasni édes urak. Beszél ez után kereskedő ur külföldi példákról. A német Védvám-szövetséget olly színben adja elő, mintha szabad kereskedési szövetség volna. — tanuljon olvasni édes ur, hiszen Kossuth azon czikkeit, miket egykor a Pesti Hírlapban a német vámszövetségről írt, külön röpiratban németre is lefordították külföldön, ha tehát magyarul nem tudna is, ezekből s a Zollvereinsblattból megtanulhatja, mi az a német „Zollverein.“ — Beszél arról is, mi boldog volt a lengyel, midőn közte s Oroszország között vámsorompó nem volt, elmondja minő boldog volt a lengyel, midőn az oroszt ő láthatta el gyártmányaival; elmondja, hogy büntetésül adott neki az autokrata harminczadot, s hogy most kegyelem képen mentendi fel őket a vám alól stb. — Ez már több mint olvasni nem tudás, ez már botrányos fényferdítés. Azonban hogy ezen urak bölcselkedési alaposságát az olvasó mérlegre vethesse, csak arra akarjuk figyelmeztetni, hogy ha valóban úgy állanának is a tények, mint ő állítja, mi volna belőlük a tanulság. Halljuk, mit akar kereskedő úr megbizonyitni? azt, hogy nekünk semmi más nem kell, mint a küzbelső ausztriai vámvonal eltörlése s kimondhatlan boldogok leszünk. S mikint bizonyítja ezt? a következő példával: „míg Orosz- és Lengyelország között semmi vám nem volt, a lengyel gyártmányaival ellátta az oroszt és a lengyel boldog volt;“ tegyük át ezen bizonyítvány szövegét saját állapotunkra, miként fog hangzani? Így: „ha Magyarország s Ausztria között nem lesz semmi vám, az osztrák ellátandja gyártmányaival a magyarokat, és az osztrák boldog leszen“ — ezt értem, de miként következhessék ebből az, hogyha minket Ausztria látand el drágább gyártmányaival, mint másutt vehetnék, mi leszünk boldogok; ezt már nem értem. Oh ! dicsőséges logica !! Felhozza még a kereskedő bölcs azon régi elcsépelt mondást is, mellyel a franczia kereskedők egykor Colbertnek mondották, t. i. hagyjatok szabadon cselekednünk (laissez nous faire), s a kereskedés emelkedni fog.— Jó, de hát az isten szent nevére! mikint lehet ebből azt következtetni, hogy a magyar kereskedés akkor leend szabad, ha kényszerítve lesz csak ausztriai gyártmányokat venni ? ezt épeszű ember csakugyan nem képes felfogni.