Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-03-31 / 26. szám

nak, olly kimerilhetlenül, hogy az embernek háta bor­sózik bele. — Igazán mondom hasonlítanak a ma­i. megyei táblabiróhoz, ki épen akkor jővén a gyűlésbe, midőn az egész közönség ezt kiabálá „l­e kell rontani! le kell rontani!!“ kötelességének tartá a lerontást hatalmas to­rokkal szintugy sürgetni. „De kérem D. táblabiró urat szólott az elnök alispán: mit kell lerontani? D. tbiró ur felakadt, mert nem tudta miről van szó. Egy tréfás szom­szédja fülébe súg: „a tokaji hegyet“ és D—y tbiró triumphalen hangon felkiált: „a tokaji hegyet“ — Illyenek a B. P. Híradó vámrendszerező bölcsei. Még egy anecdotát. Két tiszt egy asztalnál ebédelt. Sardella-mártást hoztak. „Beh! egészen más izó a sardella Olaszországban, hol az ember a fáról maga szedi“ mond az egyik. „Megbolondultál? — mond a másik“ sardellát akarsz a fáról szedni — »Igen hát! — volt a felelet — tulaj­don kezeimmel szedtem, nem egyszer.“ — Bolond vagy stb. — stb. Párbaj lett belőle. A sardellás ember jó vá­gást nyer. Ekkor arczához kap, „megálljt“ kiált s kérdi, mit is mondtam csak hogy fáról szedtem? — Sardellát. — Bolondság, c á p­r i t akartam mondani!! — Illyenek a B. P. Híradó vámrendszerező bölcsei. Fen­­hangon kiáltják: szabad kereskedés! szabad ke­reskedés, de azt értik alatta, hogy Magyarország se maga ne gyárthasson, se ott ne vegyen hol legjobban, legolcsóbban vehetne, hanem legyen minden versenytől mentesített monopo­­lisák­ piacra Austria gyártmányainak. A mi sem nem szabad kereskedés sem nem védvámrendszer, hanem valóságos mo­nopólium. Sardellát mondanak, caprit értenek alatta!! Sőt még az is történik, valósággal történik, hogy olly emberek is írnának vámrendszeri leczkéket, a­kik olvasni sem tudnak. Illyen azon úgy nevezett „kereskedő“ ki a Buda­pesti Híradó 358 számába egy czikket diétáit illy czim alatt „v­é­d­v­á­m­ mint divat“ Ez lehetetlen hogy olvasni tudjon, mert annyira ignorálja a tényeket, mellyek­­nek c­áfolatára fölkel, hogy ignoratioját csak az olvasni n­e­m-t­u­d­á­s magyarázhatja. Ez a jó ur azt mondja : „A magyarországi szabad­elvűek védvámot, azaz monopóliumot akarnak“ — kérem kereskedő urat tanuljon olvasni. Ha ezt megtanulta, látni fogja, mikint a szabadelvűek azt akarják, hogy a magyar pi­­act ne monopolizáltassék az austriai gyám­okok által, hanem vagy szabad kereskedésünk legyen, vagy magunk gyártsunk. Mondja továbbá: „a magyar szabadelvűek jelszava: tengerhez magyar! de feledik hogy honunk szive körül kő­­utaink nincsenek, s belső közlekedés nélkül tengerhez jutni, milly nehéz“ — kérem kereskedő urat tanuljon olvasni, ha ezt megtanulta látni fogja, mikint a fiumei vasút, nem a tenger mentiben fog épitetni, miszerint hozzá jutni ne lehes­sen, hanem a Dunától, azon folyótól, melly honunk szive mellett is foly, s mellybe és általa a vasútra, Tiszáról, Drá­váról, Vágról, Garamról, Marosról stb. el lehet jutni. Mondja tovább „védvámrendszert óhajtani, s külföld­del szabad kereskedést pártolni, egymással ellentétben áll“ kérem kereskedő urat, tanuljon olvasni, s ha ezt megtanulta, látni fogja,­­ hogy (messze ne menjek) mit csinál Austria, elzárkózik e a külföldrei kereskedéstől a mellett, hogy véd­­vámrendszere van ? Látni fogja, mit csinál magasztalt né­met Zollvereinja, mit Francziaország stb. Mondja még: „hogy a védvám­rendszer chinai fal, s a védvámnak magasnak kell lenni, hogy hatása legyen.“ — kérem kereskedő urat tanuljon olvasni, s ha ezt megtanulta látni fogja, mikint az erdélyi szászoknál ugyan e szót: „Spec k“ igy olvassák: „B e fl i s c h“ de nálunk e szót: védvám­rendszer, nem igy olvassák: „prohibitiv system“ az tehát nem chinai fal, s a védvámnak nem szabad magasabb­nak lenni, mint a mennyi kell, hogy a kezdő állapot nehéz­ségét némileg kiegyenlítse, de nem olly magasnak, hogy min­den versenyzést kizárjon, s a csempészetnek gazdag zsák­mányul szolgáljon. — Az austriai monarchia vámrendszere a külföld irányában illyen magas természetű, el akarják talán a Budapesti Híradó szabad kereskedési eszmének vitézei ezen magas védvámokat törölni ? Ők nem, ha­nem azt akarják, hogy az austriai gyárnokok a­mint mentve vannak hazánk piaczán a külföldi gyárnokok versenyétől, úgy mentve legyenek a magyar műipar versenyétől is. — Ezt nevezik ők szabad kereskedésnek. — Tanuljatok olvasni édes urak. Beszél ez után kereskedő ur külföldi példákról. A német V­é­dvám-szövetséget olly színben adja elő, mintha szabad kereskedési szövetség volna. — tanuljon olvasni édes ur, hiszen Kossuth azon czikkeit, miket egykor a Pesti Hírlapban a német vámszövetségről írt, külön röpirat­­ban németre is lefordították külföldön, ha tehát magyarul nem tudna is, ezekből s a Zollvereinsblattból meg­tanulhatja, mi az a német „Zollverein.“ — Beszél arról is, mi boldog volt a lengyel, midőn közte s Oroszország kö­zött vámsorompó nem volt, elmondja minő boldog volt a lengyel, midőn az oroszt ő láthatta el gyártmányaival; el­mondja, hogy büntetésül adott neki az autokrata harmincza­­dot, s hogy most kegyelem képen mentendi fel őket a vám alól stb. — Ez már több mint olvasni nem tudás, ez már botrányos fényferdítés. Azonban hogy ezen urak bölcsel­­kedési alaposságát az olvasó mérlegre vethesse, csak arra akarjuk figyelmeztetni, hogy ha valóban úgy állanának is a tények, mint ő állítja, mi volna belőlük a tanulság. Halljuk, mit akar kereskedő úr megbizonyitni? azt, hogy nekünk semmi más nem kell, mint a küzbelső ausztriai vámvonal eltörlése s kimondhatlan boldogok leszünk. S mikint bizo­nyítja ezt? a következő példával: „míg Orosz- és Lengyelország között semmi vám nem volt, a lengyel gyártmányaival ellátta az oroszt és a lengyel boldog volt;“ tegyük át ezen bizo­nyítvány szövegét saját állapotunkra, miként fog hangzani? Így: „ha Magyarország s Ausztria között nem lesz semmi vám, az osztrák ellátandja gyártmányaival a magyarokat, és az osztrák boldog leszen“ — ezt értem, de miként következ­­hessék ebből az, hogyha minket Ausztria látand el drágább gyártmányaival, mint másutt vehetnék, mi leszünk boldogok; ezt már nem értem. Oh ! dicsőséges logica !! Felhozza még a kereskedő bölcs azon régi elcsépelt mondást is, mellyel a franczia kereskedők egykor Col­­bertnek mondották, t. i. hagyjatok szabadon cseleked­nünk (laissez nous faire), s a kereskedés emelkedni fog.— Jó, de hát az isten szent nevére! mikint lehet ebből azt következtetni, hogy a magyar kereskedés akkor leend sza­bad, ha kényszerítve lesz csak ausztriai gyártmányokat venni ? ezt ép­eszű ember csak­ugyan nem képes felfogni.

Next