Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-11-26 / 199. szám
Miért fogják rá a czéhiség eszméjére mind azon szűkkeblüséget, melly a középkorban bélyegző, nem az institutiót hanem a vele visszaélő embereket, s melly ha a mostani nemzedék egyéneiben is megvan, csak ezekre magokra nézve gyalázó, az institutiótól azonban távol tartathatik s czélszerü rendezkedések mellett távol is tartatik. „A czéhtagok száma meg van határozva, hol czéhek állanak.“ A szűkkeblüségről ekként vádoltatik a czéh. De például nálunk, kivéve csak egy két üzletet, mellyet a rendészet akar különösebb őrködés alatt tartani, mellyik közönséges iparág van bizonyos számú egyénekre szorítva ? — Sem szabók, — sem csizmadiák, sem bodnárok, sem asztalosok, sem ácsok, sem kovácsok stb. nincsenek meghatározott mester számmal. E megállapított számot a czéhszabályzat is tiltja. A czéheknek magoknak pedig nem szabad ellenkező végzést hozni. Tehát a vádlott szűkkeblűség, a kizáró czéhiség nem fekszik magában az institutio eszméjében, s még kevésbé annak polgári organismusában. „De az uj mesterek fölvétele a már a czéhben létező mesterek önkényétől függ, kiknek pedig érdekükben van, minden újabb versenyzőt eltávolítani.“ Megengedjük , hogy a czéhben már ben levő mesterek nem szívesen veszik , ha számuk szaporodik , — de az érdeklettség e ridegsége csak az egyének kebelében van, — az emberi önzésünk sajátsága, ha úgy tetszik, gyöngesége, de nem a czéh-institutióé. Nem pedig azért, mert a például nálunk fönálló czéhszabályzat korán sem a már czéhbeliek önkényétől függeszti föl az új czéhtagok fölvételét. Már előbbi egyik czikkelyünkben megismertettük a szabályokat, mik szerint minden mesterlegény, ha a mesterré létel föltételeit teljesítette, joggal bír a czéhbe vétetni, s ha a czéh e jogát meg nem adná, a hatóság tartozik közbe lépni. Tehát a kizárás önkénye nincsen a czéhorganizatióban a már czéhbelieknek akár megengedve, akár lehetségesítve. Ha az a fölötti bíráskodás, hogy a mesterré létes föltételei vannak , vagy nincsenek teljesítve, talán hibásan van elrendezve, ez, mint önkint látszik, javítható gyarlóság, kipótolható hiány, korán sem eredendő elvárhatlan bűne az institutiónak. S ezen fölül nálunk a tapasztalás azt mutatja, hogy a legtöbb czéheknek, mellyeknél az üzlethez töke vagy épen nem, vagy csak kis mértékben szükséges és egyéni képességgel is boldogulhatni, annyi tagjai vannak, miszerint számuk már maga is megható, a concurrentia pedig ollyannyira nincsen megszorítva, hogy a legszámosabb mestertárs valóban nyomorúságos szegénységben kényszerül tengődni csak azért, mert munkát nem kap. Tessék akárkinek végignézni például a pesti szabók, csizmadiák, asztalosok névsorát, tessék megtekinteni a legtöbbeknek valóban örömtelen helyzetét, s állításunk valóságát kétségbe nem vonhatandja. — Látszik innen, hogy mit a fölebbi vád állít, mintha a czéhiség, a concurrentia kizárása által, a készítmények roszaságát, drágaságát, s igy a fogyasztó közönségnek egy sajátnemű megadóztatását eredményezné, nem áll, nem azért, mert a concurrentiát nem zárják ki a czéhek szabályiig, s mert ott, hol a mestertársak igen nagy része a munkátlanság szegénységével küzd, a concurrentia nem léte által okozott drágaságot föltenni logicátlanság volna. Nem azt akarom állítani az iméntiekben, hogy amit a czéhi mesterek szolgáltatnak, az jó és olcsó is. De azt nem ismerem el, hogy a czéhiség lehetlenné tenné a jó és olcsó dolgozást annyira, miszerint a czéhiség volna oka a rosz és drága készítésnek. Sőt inkább magában a czéhrendszernek vizsgálati szükségében már azon biztosíték van meg, ha kellőleg kezeltetnek a vizsgálatok, hogy a mesterré lett egyén jól tudjon dolgozni, mert különben a czéhbe nem jut haza. Míg ellenben a korlátlan, rendszerezetlen iparszabadság, ha és mennyiben az üzletjogot vizsgálat tételektől nem föltételezi, e biztosíték nélkül is teljesen szűkölködik, a minthogy ezt ott, hol az iparszabadság óvatlanul hozatott be, a közönség igen gyakran maga kárán tapasztalhatta. Lássuk ellenben, mindig a mi viszonyainkra vonatkozva, a czéhiség nem léte minő mértékben támasztott concurrentiát. Mert hiszen nálunk is van igen sok iparágakban iparszabadság, mellyet a czéhiség nem akadályoztathat. Például Pesten az élénken űzött virágcsinálás, serfözés, vegyszergyártás, vasöntés, ószer-müvesség, harangöntés, arany - ezüst-sodrónyitás, arany verés, vésnökség, hajmüvesség, lárvakészítés, enyvfözés, csillárkészítés, szobafestészet, márványozás, piperészet, gépészet, tésztamüvesség , füzöny-szabóság, mécsgyártás, orgonászat, papírfestés, húrmüvesség, tükörművesség, csipkekészítés, keményitő-gyártás, aczélművesség, harisnyatakácsság, faórakészítés, aranyozás, műszerészet, gyufagyártás, stb. mind czéhtelen iparág. Budán mind ezek, s még egyéb iparüzletek is czéhtelenek, katmestereknek, zongorászoknak, ráspolykovácsoknak, díszmüveseknek, hangszerészeknek, sárgarézöntöknek , gombosoknak, kártyafestőknek, kosárfonóknak, késkovácsoknak, tűmüveseknek, szegkovácsoknak, paszományosoknak, selyemfestőknek, szerkovácsoknak, czukrászoknak stb. sincsen czéhek. Tehát van elég mező, hol a czéhtelenség és iparszabadság áldásait a czéhség és szakadatlan iparállapot átkaival öszve lehet hasonlítanunk. Lássuk tehát, ismételjük, hogy áll az iparszabadság mezőin a concurrentia? Fúvócsináló Pesten csak 3 van, csokoládgyárnok talán 4, burnótszelencze készítő csak 2, zománczozó csak egyetlen, harangöntő csak 2, aranysodronyító csak egyetlen, aranyverő csak 3, aranyhimző csak 2, hajmüves csak 2, lárvagyámok csak 2, enyves csak 3, csillárkészítő csak 1, márványozó csak 1, orgonász csak 3, papírfestő csak 2, füzönyszabó talán 3, harmüves csak 5, műszerész csak 5, stb. Pedig itt nincsen czéhiség, nem kell remekelni, az illető művestársak önkényleg nem zárhatják el az üzlet szabadságát. S íme, még sincs nagy concurrentia! Vagy hasonlítsunk, ha úgy tetszik, olly iparágakat, mik Pesten czéhiek, Budán czéhtelenek. Budán van 5 színező, Pesten 14, sárgarézmüves van Budán 5, Pesten 11, gombos Budán 4, Pesten szinte 4. Kártyafestő Budán 3, Pesten 12. Kosárfonó Budán 2, Pesten 7. Késkovácsok Budán 4, Pesten 7. Tűmüves Budán 3, Pesten 10. Szegkovács Budán 2, Pesten 6 stb. Íme a budai iparszabadság nem támasztott nagyobb concurrentiát mint csak a minő is van Pesten a czéhes állapotban. Sőt nem is így akarom kifejezni az állapot minőségét, hanem csak ez állításra szorítkozom: a pesti czéhesség nem akadályozta a concurrentiát úgy, miszerint a budai czéhtelenségnek fölötte bármi csekély előnye volna. A czéhesség és czéhtelenség még a művességi előhaladás tekintetében sem szolgáltatnak olly összehasonlítási adatokat, mellyek az utóbbit ajánlatosabbnak mutatnák az előbbi fölött. Például a pesti eczet-s pálinkafőzés czéhies