Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-11-26 / 199. szám

Miért fogják rá a czéhiség eszméjére mind azon szűk­­keblüséget, melly a középkorban bélyegző, nem az institutiót hanem a vele visszaélő embereket, s m­elly ha a mostani nemzedék egyéneiben is megvan, csak ezekre magokra nézve gyalázó, az institutiótól azonban távol tartathatik s czélszerü rendezkedések mellett távol is tartatik. „A czéh­­tagok száma meg van határozva, hol czéhek állanak.“ A szűkkeblüségről ekként vádoltatik a czéh. De például nálunk, kivéve csak egy két üzletet, mellyet a rendészet akar külö­nösebb őrködés alatt tartani, mellyik közönséges iparág van bizonyos számú egyénekre szorítva ? — Sem szabók, — sem csizmadiák, sem bodnárok, sem asztalosok, sem ácsok, sem kovácsok stb. nincsenek meghatározott mester szám­mal. E megállapított számot a czéhszabályzat is tiltja. A czéheknek magoknak pedig nem szabad ellenkező végzést hozni. Tehát a vádlott szűkkeblűség, a kizáró czéhiség nem fekszik magában az institutio eszméjében, s még kevésbé annak polgári organismusában.­­ „De az uj mesterek föl­vétele a már a czéhben létező mesterek önkényétől függ, kiknek pedig érdekükben van, minden újabb versenyzőt el­távolítani.“ Megengedjük , hogy a czéhben már ben levő mesterek nem szívesen veszik , ha számuk szaporodik , — de az érdeklettség e ridegsége csak az egyének kebelében van, — az emberi önzésünk sajátsága, ha úgy tetszik, gyöngesége, de nem a czéh-institutióé. Nem pedig azért, mert a például nálunk fönálló czéhszabályzat korán sem a már czéhbeliek önkényétől függeszti föl az új czéhtagok fölvételét. Már előbbi egyik czikkelyünkben megismertettük a szabályokat, mik szerint minden mesterlegény, ha a mes­terré létel föltételeit teljesítette, joggal bír a czéhbe vétetni, s ha a czéh e jogát meg nem adná, a hatóság tartozik közbe lépni. Tehát a kizárás önkénye nincsen a czéhorganizatió­­ban a már czéhbelieknek akár megengedve, akár lehetsége­­sítve. Ha az a fölötti bíráskodás, hogy a mesterré létes föl­tételei vannak , vagy nincsenek teljesítve, talán hibásan van elrendezve, ez, mint önkint látszik, javítható gyarlóság, ki­pótolható hiány, korán sem eredendő elvárhatlan bűne az in­­stitutiónak. S ezen fölül nálunk a tapasztalás azt mutatja, hogy a legtöbb czéheknek, mellyeknél az üzlethez töke vagy épen nem, vagy csak kis mértékben szükséges és egyéni képességgel is boldogulhatni, annyi tagjai vannak, miszerint számuk már maga is megható, a concurrentia pedig olly­annyira nincsen megszorítva, hogy a legszámosabb mester­társ valóban nyomorúságos szegénységben kényszerül ten­gődni csak azért, mert munkát nem kap. Tessék akárkinek végig­nézni például a pesti szabók, csizmadiák, asztalosok névsorát, tessék megtekinteni a legtöbbeknek valóban öröm­­telen helyzetét, s állításunk valóságát kétségbe nem vonha­­tandja. — Látszik innen, hogy mit a fölebbi vád állít, mintha a czéhiség, a concurrentia kizárása által, a készítmények ro­­szaságát, drágaságát, s igy a fogyasztó közönségnek egy sajátnemű megadóztatását eredményezné, nem áll, nem az­ért, mert a concurrentiát nem zárják­ ki a czéhek szabályi­ig, s mert ott, hol a mestertársak igen nagy része a mun­­kátlanság szegénységével küzd, a concurrentia nem léte ál­tal okozott drágaságot föltenni logicátlanság volna. Nem azt akarom állítani az iméntiekben, hogy a­mit a czéhi mesterek szolgáltatnak, az jó és olcsó is. De azt nem ismerem el, hogy a czéhiség lehetlenné tenné a jó és olcsó dolgozást annyira, miszerint a czéhiség volna oka a rosz és drága készítésnek. Sőt inkább magában a czéhrend­­szernek vizsgálati szükségében már azon biztosíték van meg, ha kellőleg kezeltetnek a vizsgálatok, hogy a mesterré lett egyén jól tudjon dolgozni, mert különben a czéhbe nem jut­ haza. Míg ellenben a korlátlan, rendszerezetlen iparszabad­ság, ha és mennyiben az üzletjogot vizsgálat­ tételektől nem föltételezi, e biztosíték nélkül is teljesen szűkölködik, a minthogy ezt ott, hol az iparszabadság óvatlanul hozatott be, a közönség igen gyakran maga kárán tapasztalhatta. Lássuk ellenben, mindig a mi viszonyainkra vonat­kozva, a czéhiség nem­ léte minő mértékben támasztott con­currentiát. Mert hiszen nálunk is van igen sok iparágak­ban iparszabadság, mellyet a czéhiség nem akadályoztathat. Például Pesten az élénken űzött virágcsinálás, serfözés, vegy­szergyártás, vasöntés, ószer-müvesség, harangöntés, arany - ezüst-sodrónyitás, arany verés, vésnök­ség, hajmüvesség, lár­­vakészítés, enyvfözés, csillárkészítés, szobafestészet, márvá­nyozás, piperészet, gépészet, tésztamüvesség , füzöny-sza­­bóság, mécsgyártás, orgonászat, papírfestés, húrmüvesség, tükörművesség, csipkekészítés, keményitő-gyártás, aczélmű­­vesség, harisnyatakácsság, faórakészítés, aranyozás, műsze­részet, gyufagyártás, stb. mind czéhtelen iparág. Budán mind ezek, s még egyéb iparüzletek is czéhtelenek, katmesterek­­nek, zongorászoknak, ráspolykovácsoknak, díszmüveseknek, hangszerészeknek, sárgarézöntöknek , gombosoknak, kár­­tyafestőknek, kosárfonóknak, késkovácsoknak, tűmüvesek­­nek, szegkovácsoknak, paszományosoknak, selyemfestőknek, szerkovácsoknak, czukrászoknak stb. sincsen czéhek. Tehát van elég mező, hol a czéhtelenség és iparszabadság áldásait a czéhség és szakadatlan iparállapot átkaival öszve lehet ha­sonlítanunk. Lássuk tehát, ismételjük, hogy áll az iparszabadság mezőin a concurrentia? Fúvócsináló Pesten csak 3 van, csokoládgyárnok talán 4, burnótszelencze készítő csak 2, zománczozó csak egyetlen, harangöntő csak 2, aranysodro­­nyító csak egyetlen, aranyverő csak 3, aranyhimző csak 2, hajmüves csak 2, lárvagyám­ok csak 2, enyves csak 3, csil­­lárkészítő csak 1, márványozó csak 1, orgonász csak 3, papírfestő csak 2, füzönyszabó talán 3, harmüves csak 5, műszerész csak 5, stb. Pedig itt nincsen czéhiség, nem kell remekelni, az illető művestársak önkényleg nem zárhatják el az üzlet szabadságát. S íme, még sincs nagy concurrentia! Vagy hasonlítsunk, ha úgy tetszik, olly iparágakat, mik Pesten czéhiek, Budán czéhtelenek.­ Budán van 5 színező, Pesten 14, sárgarézmüves van Budán 5, Pesten 11, gom­bos Budán 4, Pesten szinte 4. Kártyafestő Budán 3, Pesten 12. Kosárfonó Budán 2, Pesten 7. Késkovácsok Budán 4, Pesten 7. Tűmüves Budán 3, Pesten 10. Szegkovács Bu­dán 2, Pesten 6 stb. Íme a budai iparszabadság nem tá­masztott nagyobb concurrentiát mint csak a minő is van Pesten a czéhes állapotban. Sőt nem is így akarom kifejezni az állapot minőségét, hanem csak ez állításra szorítkozom: a pesti czéhesség nem akadályozta a concurrentiát úgy, mi­szerint a budai czéhtelenségnek fölötte bár­mi csekély elő­nye volna. A czéhesség és czéhtelenség még a művességi elő­­haladás tekintetében sem szolgáltatnak olly összehasonlítási adatokat, mellyek az utóbbit ajánlatosabbnak mutatnák az előbbi fölött. Például a pesti eczet-­s pálinkafőzés czéhies

Next