Hetilap, 1848. január-április (4. évfolyam, 1-33. szám)
1848-03-21 / 23. szám
304 42 a23. Előfizethetni az Iparegyesület szállásán a szerkesztőség hivatalában (Újvilág utcza Ilkey-ház 2-ik emelet) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival. Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egy egy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja 11/2 sőt két ivén is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e. p. Tartalom: A sajtóügy körében nem kell többé szabadalom (Weisz Ferdinand) — Budapest — Komárom vármegyének 1848 martius 4-én tartott közgyűléséből — Kereskedelmi és müvessége iskola Aradon. — Kassa város népessége. — Külföldi hirek Bécs. Francziaország. Anglia Belgium és Hollandia. Németország. Olaszország. — Maipalli tála. Gyorsaság az angol vasutakon. — Vegyes közlemények Becsületesség egyik alapja az ipar díszletének. — Hirdetés. — Vasút. — Gabonaár. — Statuspapirosok. A sajtó-ügy körében nem kell többé szabadalom. Természetes. Mert hiszen mart. 15-én kétnemű bilincset tört meg a fölkelt nép akarata. Széttörte lánczait Stancsicsnak, ki a censura martaléka volt, — és széttörte békéit a censurának, melly a gondolatot öldökölte, s egyéneknek , családoknak vérszopója volt. — E két bilincs már lehullott. Hol pedig bilincsek nem léteznek, ott édes testvéreknek, a szabadalomnak sincs maradása többé. Tehát a sajtóügy körében nincs többé szabadalom. Alkalmazzuk ezt! ! A könyv- és könyvnyomdai vállalkozás ezentúl szabad iparág. A nyomdai szabadalmak csak a censura poroszlói voltak. Ahol sajtó állítatott föl, ott a kormánynak hivatalt, a censori hivatalt kellett fölállítani. Ezért a sajtó fölállítását szabad vállalkozásul nem engedhető. A censurai tilalmaknak, minthogy nem bírtak jogszerűséggel, nem voltak önként szükségesek , parancsolólag kellő engedelmességet biztosítani, ezért nyomdai üzletet csak annak lehetett adni, ki kötelezte magát a censurának hódolni, a ki elvállalta a fenyegetést, szabadalmának elvesztése iránt, ha a censura ellen cselekednék. Tehát a szabadalom csak a censura istápolása volt.— Megboldogulván, — akarom mondani — elkárhozván pedig immár a censura, minek kísértene még közöttünk a szabadalom réme? A nyomda már most szabad iparág. Nem kell nyomdák állítására a kormányszékeknél szabadalmakat, engedelmeket kérni. Nyomtatási műhelyeket nyitni teljesen és csupán kereseti vállalkozás. Czéhi bilincsei sincsek ez iparágnak. Mert a nyomdák tulajdonosai szabad mi. Vök, nem czéhes művesek. Tehát a nyomdai vállalkozásnál semmit egyebet nem kell tenni, mint amit helyhatóságok kebelében, a szabad művességek irányában fönálló rendszabályok igényelnek. — II. A könyvkereskedés hasonlag szabad iparág. Eddig, ha jól vagyunk értesítve, könyvkereskedési szabadalmat is csak a n. m. helytartóság adott.— úgy rémlik előttünk, mikint Marmaros Szigetben egy, hasonló szabadalom nélkül megnyitott könyvkereskedés betiltatott. Persze, mert a könyvkereskedőket is szabadalmi föltételekkel kelle a censura hódolóivá szolgáltani. Most ez nem kell. A könyvkereskedés csupán kereskedés és könyvkereskedés megtelepítéséül nem szükség egyebes lenni, mint amit a kereskedések megnyitása iránt a törvény rendelkül- Folyóiratok kiadásához nem kell többé szabadalom. A folyóiratoknak szabadalmazása szinte censural institutio volt. Nem is ám azt akarták a szabadalmi kényszer által elérni, hogy az előfizetők biztositassanak. — Ugyan a színházi vállalkozóktól, például, mikor kivántak a bérlekezők biztosítására cautiókat? A fogadósoktól, étkező bérlekezőik biztosságául, mikor kívántak óvadékot? Vagy a könyvészet körében, nem folyóiratokra inditatván meg szerzők vagy kiadók által előfizetés, mikor követeltetett az előfizetők érdekében cautio ? — A folyóiratok szabadalmazása, minden cautióival együtt, csak censurai insicuio. Tehát a censurával egy társaságban sírba dőlt. Szóval a sajtó-ügy körében nem kell többé szabadalom! — Weisz Ferdinand. Budapest. A középp. választmány a rend és bátorság fölött fegyverreli őrködésre mindenkit fölszólított, az illető öt őrtanyákat meghatározta, s miután azon 5 tanyák mindegyikén száz puskát készen tartatott volna, az oda kisegítés végett menendő fegyvertelen ifjúság számára, a földbe rendelt polgárőrségi tisztek ellenében engedelmességre intéa sem a fegyverhez sem a katonai fegyver nem szokott újdonni őrséget. A mindenütt és mindenkinél nyilvánuló öröm és elragadatás mellett is,semminemű kihágásról még eddig panasz nem tétett, s hisszük ezután még kevesbbé fog tétet