Hetilap, 1848. január-április (4. évfolyam, 1-33. szám)
1848-03-31 / 26. szám
403 404 Tartalom: Hazafiak. — A haza veszélyben van. — Magyar münökök (Szabó Ádám). — Egyesületi mozgalmak. Az erdélyi kölcsönös jégkártéritő társulat. — Budapest. — Törvényjavaslatok. A jászkun kerületekről. A hajdú kerületekről. — Vidéki hirek. Miskolcz. Pécs. Eger. Kassa.— Külföldi hírek. Németország Olaszország. — Jó haza veszélyben van. Hannibal ad portás! kiálták a megrémült rómaiak egymás közt, midőn a győztes carthagói vezér az egész római hadi erőt tönkre tévén sietett Róma alá, melly a gallusok óta ellenséget nem látott. A rémülés átalános és igen nagy volt, de Róma nem esett el, és pedig azért nem, mert halálos ellenének meghódolni, tőle békét koldulni, sőt vele a béke felől még csak alkudozni sem akart. És e kiabálás: Hannibal ad portása végveszedelmet, s annak nagyságát fejezvén ki, mindenkit tettre és ereje lehető legnagyobb megfeszítésére ösztönözött Hannibal ellen. Hannibal ad portás!; magyarul: a haza veszélyben van! Halálos ellenségünk az orosz hadsereg, határainkat fenyegeti! Itt sincs most helye a gyáva remegésnek, nincs a bizonytalan sikerű alkudozásnak, de az erős elszánt akaratnak, a gyors tevékenységnek van itt most az ideje! Hazánk jelen állapota hasonló Francziaországéhoz a múlt század végén. Ott is a „fogyasztók“ — vulgo aristocraták —a pillanatnyi megrettenés következtében megszüntették a parasztra nézve annyira átkos úrbéri viszonyokat, kimondották az egyenlőség a közteherviselés elvét stb., de később ijedtükből magukhoz térvén, megbánták nagylelkűségnek csúfolt gyávaságukat, és csökönyösködtek , és a hazafiak ellenében oppositiót képeztek. Nem ugyanezt tapasztaljuk-e mi is a fölső táblán ? Nem meséltetnek-e körül e tábla által a különben sem kielégítő törvényjavaslatok még inkább ? Nem kézzel fogható-e, hogy e tábla igen nagyon bánja századokon át bitorolt égbekiáltó privilégiumainak föláldozását ? De másban is hasonlít állapotunk a múlt századbeli francziákéhoz. A franczia csökönyösek fegyverre szabták az absolut külhatalmakat , az igazságot követelő hazafiak lekonczolására. A magyar csökönyösek makacsul szolgáltak Metternichnek , ki az orosz czárt hitta segítségül a forradalmiak elnyomására, a jogosat követelők felkonczolására. A franczia csökönyösök, a „fogyasztók“, rábeszélték királyukat, hogy királyi szava és királyi kötelessége ellen tegyen, hogy ne űzze el, de hívja be a külhatalmakat és általuk állítsa helyre az égbekiáltó visszaéléseket, s büntesse meg, kik azok ellen zászlót emeltek. A magyar csökönyösdik, a „régi országnyomorgatók“, a „fogyasztók“ támogatják directe és indirecte azon hitetlen tanácsosokat, kik — úgy látszik — királyunknak szinte ilyeneket tanácsolnak. Ők akadályozzák a magyar királyt abban, hogy halálos ellenünket az oroszt határainkról elűzze. Ők ezt teszik, miután lehetlenítik a magyar királynak a hadviselést az által, hogy a pénz- és hadügy ministeriumát azon divántól akarják függővé tenni, melly minden idejét, minden erejét egyedül csak a szabadság eltiprására, és az emberiség nyomorgatására tudta fordítani, s ezen dívül a Metternich féle átkos emlékű bécsi ministerium. A mi csökönyeseink tehát azt akarják, hogy szabadságunkat a Metternich-féle ministeriumra bízzuk, vagyis arra, ki annak leghalálosabb ellensége. Ebre a hájat. Ők azt akarják továbbá, hogy nemzetőrségünk csak néhány ezerből álló csekély csoport legyen, mert azt kívánják, hogy csak az iraltassék be, kinek 300 ft évi jövedelme van. — Ők azt akarják, hogy még azon keveseknek se adassák fegyver, csak majd akkor, ha ők a bölcsek jónak látni fogják. Ők azt követelik, hogy a már nagy üggyel bajjal fölfegyverzett nemzetőrségtől szedessék el a fegyver. Szóval ők azt akarják, hogy kevésnek szabadjon, de senkinek se lehessen védeni a hazát, a szabadságot, hogy az orosz könnyű szerrel helyreállíthassa a régi állapotot. Ezért késleltetik a törvényeket, ezért az incompetens országgyűlés szétoszlását, ezért támogatják halogatásaikkal indirecte, és (tán) kérelmeikkel directe az austriai Metternichféle divant, miniszereink megerősítésének meggátlásában, hogy az alatt az orosz meglepvén bennünket készületlenül, fö 11 é 11 é n ül meg hódoljunk nekik. Ezt róluk föltehetjük mert: ők a história kezdetétől fogva örökké elnyomói voltak a népnek, és még ezen országgyűlés alatt sem akartak semmit is tágítani; — csak miután Párisban a trón összeégett, Münchenben és Bécsben eressen ingeit; miután az aristocratia az említett helyeken részint sírjába tasziltatott, részint halálra sebesületett és a sor már már rajtok volt, — csak ekkor és nem elébb mondtak le iszonyú privilégiumaikról kárpótlás mellett. És még is, már ezt is fölhányják, már is dicsekednek vele, mig azzal, hogy 8 századon át a nép vérével éltek, hogy azt pazarolva ontották s még az utolsó franczia háborúkor is minden igaz ok nélkül patakokban engedték folyni, ezzel nem dicsekednek, erről hallgatnak. íme ezek kezében van hazánk állapota jelenleg. Annak okáért az első felelős magyar minisztérium intézkedjék, és mi tenni fogunk, mert megesküdtünk s eszküszünk hogy rabok tovább nem leszünk. — Tóth Móricz: Magyar münökök. Szolnokból vasúton jöttünk. Irgalmas isten ! minő vasút ! Egy évnél több hogy én, ki szerencsés valék magyar létemre olasz építőjétől egy kis alkalmazást nyerni münöki szakban — oda hagyom azt. Azóta járhatóvá, de sőt már járhatlanná is lett a pálya! úti társaim folyvást a kocsik vágányból kiugrásáról értekeztek, másoknak a szeszélyes kanyargók tömege nem fért fejükbe, mindnyájunkat pedig hatalmas tengeri betegség fenyegetett, hányatva irgalmatlanul föl és le — — — Illyések láttára az ember eszmélkedik s végre önkéntelen fölsajog honfi kebele, ha kivált ismeri az ügy más oldalait is. Keserűség nincs bennem egyesek iránt. De midőn