Hetilap, 1848. január-április (4. évfolyam, 1-33. szám)

1848-03-31 / 26. szám

403 404 Tartalom: Hazafiak. — A haza veszélyben van. — Magyar münökök (Szabó Ádám). — Egyesületi mozgalmak. Az erdélyi kölcsönös jégkártéritő társulat. — Budapest. — Törvényjavaslatok. A jászkun kerületekről. A hajdú kerületekről. — Vidéki hirek. Miskolcz. Pécs. Eger. Kassa.— Külföldi hírek. Németország Olasz­ország. — Jó haza veszélyben van. Hannibal ad portás! kiálták a megrémült ró­maiak egymás közt, midőn a győztes carthagói vezér az egész római hadi erőt tönkre tévén sietett Róma alá, melly a gallusok óta ellenséget nem látott. A rémülés átalános és igen nagy volt, de Róma nem esett el, és pedig azért nem, mert halálos ellenének meghódolni, tőle békét koldulni, sőt vele a béke felől még csak alkudozni sem akart. És e ki­abálás: Hannibal ad portás­­­a végveszedelmet, s annak nagy­ságát fejezvén ki, mindenkit tettre és ereje lehető legna­gyobb megfeszítésére ösztönözött Hannibal ellen. Hannibal ad portás!; magyarul: a haza veszély­ben van! Halálos ellenségünk az orosz hadsereg, hatá­rainkat fenyegeti! Itt sincs most helye a gyáva remegésnek, nincs a bizonytalan sikerű alkudozásnak, de az erős elszánt akaratnak, a gyors tevékenységnek van itt most az ideje! Hazánk jelen állapota hasonló Francziaországéhoz a múlt század végén. Ott is a „fogyasztók“ — vulgo aristo­­craták —a pillanatnyi megrettenés következtében megszün­tették a parasztra nézve annyira átkos úrbéri viszo­ny­o­k­a­t, kimondották az egyenlőség a közteher­viselés elvét stb., de később ijedtükből magukhoz térvén, megbánták nagylelkűségnek csúfolt gyávaságukat, és csö­­könyösködtek , és a hazafiak ellenében oppositiót ké­peztek. Nem ugyanezt tapasztaljuk-e mi is a fölső táblán ? Nem meséltetnek-e körül e tábla által a különben sem kielégítő törvényjavaslatok még inkább ? Nem kézzel fogható-e, hogy e tábla igen nagyon bánja századokon át bitorolt égbekiáltó privilégiumainak fölál­dozását ? De másban is hasonlít állapotunk a múlt századbeli francziákéhoz. A franczia csökönyösek fegyverre szab­ták az absolut külhatalmakat , az igazságot követelő hazafiak lekonczo­­lására. A magyar csökönyösek makacsul szolgáltak Metter­nich­nek , ki a­z orosz czárt hitta segítségül a forradalmiak elnyomására, a jogosat követelők felkonczo­­lására. A franczia csökönyösök, a „fogyasztók“, rá­be­szélték királyukat, hogy királyi szava és királyi kötelessége ellen tegyen, hogy ne űzze el, de hívja be a külhatalmakat és általuk állítsa helyre az égbekiáltó visszaéléseket, s bün­tesse meg, kik azok ellen zászlót emeltek. A magyar csökönyösdik, a „régi országnyomorgatók“, a „fogyasztók“ támogatják directe és indirecte azon hitet­len tanácsosokat, kik — úgy látszik — királyunknak szinte i­lyeneket tanácsolnak. Ők akadályozzák a magyar ki­rályt abban, hogy halálos ellenünket az oroszt határainkról elűzze. Ők ezt teszik, miután lehetlenítik a magyar ki­rálynak a hadviselést az által, hogy a pénz- és hadügy ministeriumát azon divántól akarják függővé tenni, melly minden idejét, minden erejét egyedül csak a szabadság el­­tiprására, és az emberiség nyomorgatására tudta fordítani, s ezen dívül a Metternich féle átkos emlékű bécsi minis­­terium. A mi csökönyeseink tehát azt akarják, hogy szabad­ságunkat a Metternich-féle ministeriumra bízzuk, vagy­is arra, ki annak leghalálosabb ellensége. Ebre a hájat. Ők azt akarják továbbá, hogy nemzetőrségünk csak néhány ezerből álló csekély csoport legyen, mert azt kí­vánják, hogy csak az iraltassék be, kinek 300 ft évi jöve­delme van. — Ők azt akarják, hogy még­ azon keveseknek se adas­sák fegyver, csak majd akkor, ha ők a bölcsek jónak látni fogják. Ők azt követelik, hogy a már nagy üggyel bajjal föl­fegyverzett nemzetőrségtől szedessék el a fegyver. Szóval ők azt akarják, hogy kevésnek szabad­jon, de senkinek se lehessen védeni a ha­zát, a szabadságot, hogy az orosz könnyű szerrel helyre­állíthassa a régi állapotot. Ezért késleltetik a törvényeket, ezért az incompetens or­szággyűlés szétoszlását, ezért támogatják halogatásaikkal in­directe, és (tán) kérelmeikkel directe az austriai Metternich­­féle divant, miniszereink megerősítésének meggátlásában, hogy az alatt az orosz meglepvén bennün­ket készületlenül, f­ö 11 é 11 é n ü­l meg h­ó­do­l­j­u­n­k nekik. Ezt róluk föltehetjük mert: ők a história kezdetétől fogva örökké elnyomói vol­tak a népnek, és még ezen országgyűlés alatt sem akartak semmit is tágítani; — csak miután Párisban a trón össze­égett, Münchenben és Bécsben eressen ingeit; miután az aristocratia az említett helyeken részint sírjába tasziltatott, részint halálra sebesü­letett és a sor már már rajtok volt, — csak ekkor és nem elébb mondtak le iszonyú privilégi­umaikról kárpótlás mellett. És még is, már ezt is fölhányják, már is dicsekednek vele, mig azzal, hogy 8 szá­zadon át a nép vérével éltek, hogy azt pazarolva ontották s még az utolsó franczia háborúkor is minden igaz ok nélkül patakokban engedték folyni, ezzel nem dicsekednek, erről hallgatnak. íme ezek kezében van hazánk állapota jelenleg. Annak okáért az első felelős magyar minisztérium in­tézkedjék, és mi tenni fogunk, mert megesküdtünk s eszküszünk hogy rabok tovább nem leszünk. — Tóth Móricz: Magyar münökök. Szolnokból vasúton jöttünk. Irgalmas isten ! minő vas­út ! Egy évnél több hogy én, ki szerencsés valék magyar lé­temre olasz építőjétől egy kis alkalmazást nyerni münöki szakban — oda hagyom azt. Azóta járhatóvá, de sőt már járhatlanná is lett a pálya! úti társaim folyvást a kocsik vágányból kiugrásáról értekeztek, másoknak a szeszélyes ka­nyargók tömege nem fért fejükbe, mindnyájunkat pedig ha­talmas tengeri betegség fenyegetett, hányatva irgalmatlanul föl és le — — — Illyések láttára az ember eszmélkedik s végre önkén­telen fölsajog honfi kebele, ha kivált ismeri az ügy más ol­dalait is. Keserűség nincs bennem egyesek iránt. De midőn

Next