Hetilap, 1848. január-április (4. évfolyam, 1-33. szám)

1848-01-04 / 1. szám

7­8 Magyarországból Austriába vasat szállítani, mind­ed­dig a nagy vám miatt nem lehetett. Történt azonban, hogy ez­előtt egy pár évvel a nyers vas kivitele minden vám alól fölmentetett, és nálunk csak hamar három hámor, 3 évi ter­melése előre megvásároltatott a bécsiektől, a­mi soha meg nem történhetik, ha a nyers vasra vetett vám tovább is fönáll. És én úgy vélem, hogy ezen két példa eléggé mutatja, milly károsak a vámok, nevezzük azokat bár véd-differentiál-vagy prohibitív-vámoknak, mind egyiránt súlyosak, úgy kereske­désünkre, mint iparunkra nézve. Midőn ez áll iparunkra nézve kifelé, lássuk áll - e befelé? Egy ország sincs, melly minden a gyártáshoz szüksé­geseket előállhatna, igy p. o. rongyunk van elég, jut Au­­striának is bőven, de a papírgyártáshoz szükséges szereket mégis onnét és Stájerból kell hozatnom. — Ilyen szerek a chlor, olium, kali, szurok s más egyebek, ezekért én éven­­kint vámfejében sok száz pftorintot fizetek, mi ha zsebem­ben maradna, vagy olcsóbban, vagy több haszonnal gyárt­hatnék.— De ez még hagyján, mert legalább pénzzel mégis csak elérhető, ámde van ennél még nagyobb baj is, melly épen jelen időben, különösen érezhető. Ugyanis a helyett, hogy a szükséges szereket nyolcz tíz nap alatt Bécsből ide kaphat­nám, nem ritkán a bécsi fővámi s a pesti harmínczadi spa­nyol-féle inquisitiók miatt, nyolcz hét múlva kapom meg, a mi gyáromra nézve épen nem üdvös. Egy barátom is épen ma panaszkodik, miképen azon neki küldött portékámat, mellyet oct. 18-kán magam sze­mélyesen adtam föl, még máig sem kaphatta meg a pesti harminczadtól, noha annak kiszabadítására megbízottja min­den lehetőt elkövetett. Ezeket ismervén tisztelt szerkesztő úr, lehetetlennek hiszem, hogy a vámokat továbbá is pártolja, mert most, mi­dőn reménységünk van, miszerint néhány év múlva vasúton innen egy nap alatt Bécsbe juthatnánk, s ott a vámsorompók miatt heteket vesztegelni kénytelenítetnénk, ezt óhajtani kép­telenségnek tartom. De menjünk tovább. Ha valakinek kedve kerekednék szövetgyárt fölállí­tani , és mivel nálunk gyapot nem terem, behozatni pedig épen nem, vagy csak nagy vám mellett lehetne, kérdem szá­­míthatnánk-e arra, hogy az virágzó legyen ? s más nemzet­tel , melly vámmentes versenyezhessen ? Mert kiki átlátja, hogy ha én magamat önjavamra védem, szomszédom, ki ta­lán erősebb, eszesebb, magát szinte védeni fogja. Védegylet, üdvös eszme, magam is hiv tagja vagyok, de e hívség nem áll a kitiltásban, hanem azon büszke önér­zetben, hogy honom gyártmányát használom. — Amerika a t­eát nem tiltotta ki, hanem nem itta. Azon eszme, hogy a védvám nem prohibitív­ rendszer, bort inni nem részegség, nem áll, mert a bor jó, de reám mindig feudum volt. És én is viszont kérdem, óhajtja e ke­gyed, hogy a nap reánk ne süssön, annak világát ne érezzük, hanem éljünk nap nélkül, s boldogítsuk a gyertyamártókat, mivel így több gyertya elkél. Nem­régiben a magyar gazda­egylet jutalmat tűzött ki azon kérdésre: ,,miképen lehetne az állattenyésztést emelni?“ bizonyosan fognak reá többen pályázni, és ki kétlené, hogy jó munkák érkezendnek, a jutalom azonban nézetem szerint azt illetendi, a­ki az egy marháért fizetendő 14­0 forintot megszüntetni tudná, úgy vélem, ekkor emelkednék az állat­tenyésztés e honban. Az accise igenis terhes, bár ő sem volna, de ez kell a városok locális költségei fedezésére, így Magyarhon köze­pette is fizettetik egy akó beviendő sörtől a jó forint. Igaz­ságos e ez? ellenben igazságos volna e az, hogy Pest az én kedvemért világitassék ki a nélkül, hogy annak költségeihez én ne járuljak ? Igenis, a bölcs II. József császár megszüntetni akarta a közbenső vámokat, de miután a nemesség helyette semmi adót elvállalni nem akart, megmaradtak a közbenső vámok. Hogy a csempészség az erkölcsiségre károsan ne hatna, azt még kegyeden kívül senki sem állította, ennek tömérdek nyoma van, s egyesek és családok lettek áldozati, annyival is inkább, mivel nem törvényes bírája jár el a dologban, s intra dominium hajtatik végre az ítélet, bajos fölebbezni, de hová is? kérdem. — Oroszország szélén annyira kifej­lesztetett, hogy a csempész még pénzbeli caukiót nyújt, Fran­­cziaországban (mint nálunk a tűz ellen) biztosítani lehet a portékákat. És ezek nem erkölcstelenségre vezető utak és módok? miket nem ritkán életével fizet a csempész. Azon hasonlítás, hogy amott két ember, Sárosban pe­dig 30 ezer halt meg, nem illik össze, azok agyonlövettek, ezek természetes halállal múltak ki, a­mi nagy különség.­­ Egyébiránt 1843, 44, 45-ben sem voltak ottan gyárak és mégsem haltak, 1846 47-ben pedig szinte nem voltak gyárak és haltak, jóllehet már akkor állott a tiszaszabályo­­zási nagy munka, mellynél egy ember naponta többet ke­reshetett, mint gyárban öt, és még sem mentek, de miért ? ennek oka mélyebben rejlik és talán nem is e lapok körébe való. De minden­esetre, fájdalom ! ennek elhárításához több kell, mint gyárak, előttünk lévén számos példa, mellyek sze­­rint épen gyárországokban legnagyobb a proletariusok száma. Az ipart emelni szükséges, ezt igényli a kor szelleme, nemzeti függetlenségünk, de annak más emeltyűi vannak, nem vám, nem szurongok. Olcsó pénz, ez egyik emeltyű, mert mig a pénzt nyolcz, tiz, sőt több száztolira kiadni le­het, addig kevés embernek lesz kedve azt gyárakba fektetni, mellyek veszélyeknek vannak kitéve, mellyek közül sokan dugába dűlnek, pedig annyit sem kamatoznak.­­ Továbbá könnyű közlekedés másik emeltyűje az iparnak, nem pedig mint nálunk, hol néha két, néha tiz forint egy mázsa Pesttől Debreczenig szállításának ára. Mig a gyárosnak illő polgári állás nem adatik, s az előttünk ismeretes botránynak kitételve van, addig gyermekeinket inkább száraz prókáto­roknak (csak a múlt terminuson 475 esküdött föl) mint gyárosoknak neveljük. Míg ipariskolák nem állítatnak, addig soha, de soha virágzó iparunk nem lesz. Angliában a legelső lord­ gyermeke is lesz gyáros, keres­kedő, nálunk ritka mesteremberé, de lesz ügyvéd, orvos stb, gyárosokká rendesen csak szegény munkások fiai lesznek.Eze­­ken segítsünk, szűnjenek meg a vámok, és lesz ipar s ke­reskedés s fölvirágzik a haza. Még igen sokat tudnék­­. szerkesztőség a vámok ká­ros hatásáról mondani, de nem fárasztom tovább türelmét, hála a magyarok istenének­ úgy is jól fejlődnek a dolgok, a vámok enyhülni, vagy talán tökéletesen is megszűnni fog­nak. Tisztelettel maradván Lichtenstein József.

Next