Hetilap, 1848. január-április (4. évfolyam, 1-33. szám)
1848-01-04 / 1. szám
78 Magyarországból Austriába vasat szállítani, mindeddig a nagy vám miatt nem lehetett. Történt azonban, hogy ezelőtt egy pár évvel a nyers vas kivitele minden vám alól fölmentetett, és nálunk csak hamar három hámor, 3 évi termelése előre megvásároltatott a bécsiektől, ami soha meg nem történhetik, ha a nyers vasra vetett vám tovább is fönáll. És én úgy vélem, hogy ezen két példa eléggé mutatja, milly károsak a vámok, nevezzük azokat bár véd-differentiál-vagy prohibitív-vámoknak, mind egyiránt súlyosak, úgy kereskedésünkre, mint iparunkra nézve. Midőn ez áll iparunkra nézve kifelé, lássuk áll - e befelé? Egy ország sincs, melly minden a gyártáshoz szükségeseket előállhatna, igy p. o. rongyunk van elég, jut Austriának is bőven, de a papírgyártáshoz szükséges szereket mégis onnét és Stájerból kell hozatnom. — Ilyen szerek a chlor, olium, kali, szurok s más egyebek, ezekért én évenkint vámfejében sok száz pftorintot fizetek, mi ha zsebemben maradna, vagy olcsóbban, vagy több haszonnal gyárthatnék.— De ez még hagyján, mert legalább pénzzel mégis csak elérhető, ámde van ennél még nagyobb baj is, melly épen jelen időben, különösen érezhető. Ugyanis a helyett, hogy a szükséges szereket nyolcz tíz nap alatt Bécsből ide kaphatnám, nem ritkán a bécsi fővámi s a pesti harmínczadi spanyol-féle inquisitiók miatt, nyolcz hét múlva kapom meg, a mi gyáromra nézve épen nem üdvös. Egy barátom is épen ma panaszkodik, miképen azon neki küldött portékámat, mellyet oct. 18-kán magam személyesen adtam föl, még máig sem kaphatta meg a pesti harminczadtól, noha annak kiszabadítására megbízottja minden lehetőt elkövetett. Ezeket ismervén tisztelt szerkesztő úr, lehetetlennek hiszem, hogy a vámokat továbbá is pártolja, mert most, midőn reménységünk van, miszerint néhány év múlva vasúton innen egy nap alatt Bécsbe juthatnánk, s ott a vámsorompók miatt heteket vesztegelni kénytelenítetnénk, ezt óhajtani képtelenségnek tartom. De menjünk tovább. Ha valakinek kedve kerekednék szövetgyárt fölállítani , és mivel nálunk gyapot nem terem, behozatni pedig épen nem, vagy csak nagy vám mellett lehetne, kérdem számíthatnánk-e arra, hogy az virágzó legyen ? s más nemzettel , melly vámmentes versenyezhessen ? Mert kiki átlátja, hogy ha én magamat önjavamra védem, szomszédom, ki talán erősebb, eszesebb, magát szinte védeni fogja. Védegylet, üdvös eszme, magam is hiv tagja vagyok, de e hívség nem áll a kitiltásban, hanem azon büszke önérzetben, hogy honom gyártmányát használom. — Amerika a teát nem tiltotta ki, hanem nem itta. Azon eszme, hogy a védvám nem prohibitív rendszer, bort inni nem részegség, nem áll, mert a bor jó, de reám mindig feudum volt. És én is viszont kérdem, óhajtja e kegyed, hogy a nap reánk ne süssön, annak világát ne érezzük, hanem éljünk nap nélkül, s boldogítsuk a gyertyamártókat, mivel így több gyertya elkél. Nemrégiben a magyar gazdaegylet jutalmat tűzött ki azon kérdésre: ,,miképen lehetne az állattenyésztést emelni?“ bizonyosan fognak reá többen pályázni, és ki kétlené, hogy jó munkák érkezendnek, a jutalom azonban nézetem szerint azt illetendi, aki az egy marháért fizetendő 140 forintot megszüntetni tudná, úgy vélem, ekkor emelkednék az állattenyésztés e honban. Az accise igenis terhes, bár ő sem volna, de ez kell a városok locális költségei fedezésére, így Magyarhon közepette is fizettetik egy akó beviendő sörtől a jó forint. Igazságos e ez? ellenben igazságos volna e az, hogy Pest az én kedvemért világitassék ki a nélkül, hogy annak költségeihez én ne járuljak ? Igenis, a bölcs II. József császár megszüntetni akarta a közbenső vámokat, de miután a nemesség helyette semmi adót elvállalni nem akart, megmaradtak a közbenső vámok. Hogy a csempészség az erkölcsiségre károsan ne hatna, azt még kegyeden kívül senki sem állította, ennek tömérdek nyoma van, s egyesek és családok lettek áldozati, annyival is inkább, mivel nem törvényes bírája jár el a dologban, s intra dominium hajtatik végre az ítélet, bajos fölebbezni, de hová is? kérdem. — Oroszország szélén annyira kifejlesztetett, hogy a csempész még pénzbeli caukiót nyújt, Francziaországban (mint nálunk a tűz ellen) biztosítani lehet a portékákat. És ezek nem erkölcstelenségre vezető utak és módok? miket nem ritkán életével fizet a csempész. Azon hasonlítás, hogy amott két ember, Sárosban pedig 30 ezer halt meg, nem illik össze, azok agyonlövettek, ezek természetes halállal múltak ki, ami nagy különség. Egyébiránt 1843, 44, 45-ben sem voltak ottan gyárak és mégsem haltak, 1846 47-ben pedig szinte nem voltak gyárak és haltak, jóllehet már akkor állott a tiszaszabályozási nagy munka, mellynél egy ember naponta többet kereshetett, mint gyárban öt, és még sem mentek, de miért ? ennek oka mélyebben rejlik és talán nem is e lapok körébe való. De mindenesetre, fájdalom ! ennek elhárításához több kell, mint gyárak, előttünk lévén számos példa, mellyek szerint épen gyárországokban legnagyobb a proletariusok száma. Az ipart emelni szükséges, ezt igényli a kor szelleme, nemzeti függetlenségünk, de annak más emeltyűi vannak, nem vám, nem szurongok. Olcsó pénz, ez egyik emeltyű, mert mig a pénzt nyolcz, tiz, sőt több száztolira kiadni lehet, addig kevés embernek lesz kedve azt gyárakba fektetni, mellyek veszélyeknek vannak kitéve, mellyek közül sokan dugába dűlnek, pedig annyit sem kamatoznak. Továbbá könnyű közlekedés másik emeltyűje az iparnak, nem pedig mint nálunk, hol néha két, néha tiz forint egy mázsa Pesttől Debreczenig szállításának ára. Mig a gyárosnak illő polgári állás nem adatik, s az előttünk ismeretes botránynak kitételve van, addig gyermekeinket inkább száraz prókátoroknak (csak a múlt terminuson 475 esküdött föl) mint gyárosoknak neveljük. Míg ipariskolák nem állítatnak, addig soha, de soha virágzó iparunk nem lesz. Angliában a legelső lord gyermeke is lesz gyáros, kereskedő, nálunk ritka mesteremberé, de lesz ügyvéd, orvos stb, gyárosokká rendesen csak szegény munkások fiai lesznek.Ezeken segítsünk, szűnjenek meg a vámok, és lesz ipar s kereskedés s fölvirágzik a haza. Még igen sokat tudnék. szerkesztőség a vámok káros hatásáról mondani, de nem fárasztom tovább türelmét, hála a magyarok istenének úgy is jól fejlődnek a dolgok, a vámok enyhülni, vagy talán tökéletesen is megszűnni fognak. Tisztelettel maradván Lichtenstein József.