Hétvége, 1982 (4. évfolyam, 107-157. szám)
1982-04-22 / 122. szám
MŰVELŐDÉS, SZÓRAKOZÁS KÖNYV A GYŰJTŐK LETETTÉK, AZ OLVASÓK FELVETTÉK Hagyományápoló törekvéseink egyik szép bizonyítékaként hagyta el ezekben a napokban a sajtót az a drávaszögi magyar találósokat tartalmazó kiadvány, amelynek gondozója az Eszéken megjelenő Magyar Képes Újság szerkesztősége volt, és amelynek nagy szakértelemről tanúskodó összefoglaló tanulmányát és jegyzeteit LÁBADI Károly, a lap fiatal munkatársa állította össze. A szóban forgó kiadvány a Hold letette, Nap felkapta költői címet viseli, és legfőbb értéke kétségkívül nem csupán az, hogy csokorba gyűjtötte a drávaszögi magyar találósokat, hanem hogy ezen a vidéken — a könyv kiadását megelőzően és minden bizonnyal a megjelenését követően is — valóságos kis mozgalommá fejlesztette a népi hagyományok érdemi megbecsülését, ápolását, a feledéstől való gondos megmentését. A Hold letette, Nap felkapta című kiadvány tehát egy nagy közös vállalkozás eredménye, hiszen a készítésében részt vettek diákok, szülők és pedagógusok, a Drávaszög vidékének valamennyi lakosa, elsősorban is az az idősebb korosztály, amelyik még jól emlékszik a hosszú téli esték szellemes társasjátékaira, a találósokra. Ilyen szempontból érdekes lehet ez a könyv minden olvasó számára, azok számára is, akik más vidékeken élnek. Ezen túlmenően ebből a vállalkozásból tanulhatunk is, miként kell példamutató összefogással megmenteni a népköltészet értékes darabjait és manapság is élvezettel olvasni, szájról szájra adni őket. Nem csupán a találós kérdések kedvelőinek, a néprajzkutatóknak ajánljuk tehát a figyelmébe a Lábadi Károly tanulmányának kíséretében közzétett kiadványt, hanem az iskoláknak, a pedagógusoknak is, mert ez a szerény kis könyv, amely hamarosan kapható lesz könyvesboltjainkban, nagymértékben segítheti az oktatónevelő munkát, legfőképpen pedig hagyományápoló mozgalmunkat. Iedukciók között, alapjában véve aligha tévedhetnek. A választék nagy, és többnyire valamennyi filmalkotás plakátján ott látható a minőséget és a felejthetetlen moziélményt garantáló FEST-embléma, illetve most már az Oscar-díjat szimbolizáló szobrocska képmása is. Mert szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor a hazai kritika azt próbálta elhitetni a mozilátogatók táborával, hogy azamerikai Filmakadémia véleményezése és értékelése puszta szerencsejáték, és nem több egy sereg laikus megbízhatatlan ízlésének érvényesülésénél, érdemtelen kinyilatkoztatásánál. Hogy ilyesmit állítani teljes tévedés volt a részünkről, arról magunk is megbizonyosodhattunk az évek során. Mert az Oscar-díj mindig is éppen a szakma dicsérete volt. Kizárólag a rendezői teljesítménynek, a kamera munkájának, a film zenéjének, a színészi alakításnak az értékelője. Ideológiai mozzanatok, világnézeti felfogások és politikai események a legkevésbé sem befolyásolták értékítéleteit. És az Oscar-díj az idén is a szakmát, a filmművészeti gyakorlat ismereteit jutalmazta. Ezért került az angolszász nyelvterületen készült produkciók közül a Tüzes szekér c. angol, az idegen filmművészeti alkotások közül a magyar Mephisto birtokába, és ugyanilyen meggondolásból ítélte oda az amerikai Filmakadémia Steven SPIELBERG jelenleg vajdasági körútján levő legújabb filmalkotásának, Az elveszett frigyláda elrablói c. produkciójának a négy Oscart. És a néző szempontjából ezzel kapcsolatban még egy fontos dolog! Az Oscar-díjat odaítélő amerikai Filmakadémia a művészi értékeket sohasem önmagukban, hanem a filmtechnikai előrehaladás viszonylataiban vizsgálja. Ezért nem idegenkedett az idén sem attól, hogy Spielberg alkotásával egy kalandfilmet, a Mephistóval pedig egy intellektuális, de ugyanakkor rendkívül kommunikatív filmdrámát tüntessen ki.Az Oscar-díjas produkciók szinte kivétel nélkül közönségfilmek is. Garantáltan művészi értékű közönségfilmek. Ennek legfrissebb bizonyítéka többek között a Mephisto is, amely odahaza, Magyarországon az egyik leglátogatottabb film és amelyről az amerikai üzletemberek máris azt jósolják, hogy ha idejében elég kópia készül róla, az általa megvalósított bevétel eléri az Éjvilágban is rekordnak számító 120 millió dollárt. i. e. Klaus Maria Brandauer Szabó István Mephisto c. filmjében FILM A SZAKMA DICSÉRETE Ezekben a hetekben megkezdték vajdasági körútjukat az idei FEST-filmek. Közöttük természetesen a legjobbak is, pontosabban azok, amelyek március végén a szokásos ünnepségek keretében elnyerték a filmvilág legrangosabb kitüntetését, a népszerű Oscar-díjat. Azok a nézők tehát, akik most válogatnak a vajdasági mozik kínálta pro TELEVÍZIÓ APRÓ ÖRÖMÖK... A múltkor egy egész délután és éjszaka olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. Közölte a rádió, hogy az árhivatal nem hagyta jóvá a televízió és a rádió előfizetési díjának emelését, és én ezt a hírt rövid időre el is hittem. Boldogan megállapítottam magamban: egyesek végre valóban a sarkukra álltak, ki is merik mondani, hogy ILYEN időszakban sugárzott és OLYAN, AMILYBEN minőségű műsor nem érdemel magasabb előfizetési díjat. Az átlagnéző a műsorok sugárzásának időpontja miatt háborog. A televízió műsorszerkesztői ugyanis már évek óta egy olyan sémához ragaszkodnak, amelyről tudják, hogy kevés nézőnek felel meg, de változtatni ezen egyáltalán nem hajlandóak. Miről is van szó? Még az óvodáskorú gyermek is tudja, hogy nemcsak Vajdaságban, de az egész országban reggel 6 órakor kezdődik a munkások munkaideje, bár van olyan munkahely is, ahol a kezdés fél 7-kor vagy 7-kor van. Ahhoz, hogy a dolgozó idejében munkahelyére érkezzen, legalább egy órával korábban kell felkelnie. Az emberek tehát zömmel 5 és 6 óra között kelnek, vagy még korábban. Az orvostudomány már régen megállapította, hogy az embernek legalább napi 6—7 órát (sőt még többet) kell pihennie, hogy megfelelő termelékenységgel legyen képes dolgozni a munkahelyén. A televízió minderről nem hajlandó tudomást venni. A műsor éjfél körül fejeződik be, és ha valaki szórakozni is akar, az másnap ásítozhat és szidhatja a tévét. Abból a szempontból viszont a televíziónak van igaza, hogy akinek ez a séma nem tetszik, az kapcsolja ki készülékét és menjen aludni. De akkor miért kényszerülünk fizetni ezért a sémáért? Vajdaságban körülbelül 550000 munkaviszonyban levő dolgozót tartanak nyilván. Az adatok szerint ezek közül csak 70 000-nek kezdődik a munkaideje később reggel 6 óránál. A televízió kései (érdekesebb) műsoraival tehát legalább 400 000 ember nincs megelégedve — nem minőségi szempontból. Ha a televízió illetékesei késő esténként csak egy pillantást vetnének a lakótömbök ablakaira, megszámlálhatnák a kivilágítottak számát. Ott — ha nem kisgyermek miatt — azért van ébren valaki, mert nézi a tévét. Ilyenkor azonban a lakásoknak alig 10 százalékában vannak ébren az emberek. Ezért örültem árhivatalunk szokatlan döntésének, de csak másnapig. Az újságok ugyanis arról tájékoztattak: a kormány az áruhivatal döntése ellenére is elrendelheti az előfizetési díj növelését. Aki pedig reggel ötig-hatig nem tudja kipihenni magát, az kapcsolja ki korábban a készülékét, és a magas előfizetési díjat továbbra is fizesse szótlanul. F. G. 13