Hevesmegyei Népújság, 1953. január (1-9. szám)
1953-01-01 / 1. szám
. ! I . 1953 Jastuír f. HEVESMEGYEI NIPUJSXG Nem takarékoskodnak az anyaggal Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárban A Gyöngyösi Váltógyár dolgozói is számvetést készítenek. Egy évi munka kerül a mérlegre, megvizsgálják — visszatekintve az elmúlt 12 hónapra — mi az oka annak, hogy bár december havi tervüket teljesítették — 18 százalékos adóssággal indulnak az új tervévnek. Ez a 18 százalékos adósság nem kis dolog. A Váltógyár úgyszólván egyedül látja el az ország fejlődő vasúthálózatának váltószükségletét, de ezentúl jelentős mennyiséget exportál külföldre is. Gerő elvtárs beszéde nyomán sok minden világossá vált. Az objektív nehézségeken túl, döntően hozzájárult a lemaradáshoz a munkafegyelem lazasága, a munkaszervezés, a takarékosság hiányosságai, s nem utolsósorban az is, hogy a Váltógyárban nem folyt megfelelő politikai munka. Az év első 10 hónapjában *11.312, egyedül júniusban 1704 munkaóra ment, veszendőbe az igazolatlan műszak mulasztások miatt. Mit jelentenek ezek az órák? A 48-as kitérő megmunkálásának ideje, a befutástól a kész áruig, — 718 óra. Durván számolva is 15 kitérőt 180 tonna anyagot hagytak elveszni csak az év első 10 hónapjában a gyár dolgozói. ^ — csak ez négy százalékot jelentett volna az évi terv teljesítésében. A dolgozók egy része felelőtlenül, hanyagul bánik a szerszámokkal. Egy vidra kés, melyet külföldről hozunk be 262 ■ forint, havonta 5—600-at használnak el, holott nagyobb gondossággal a fele is elegendő lenne. Csak ez havonta közel 100.000 forint veszteséget jelent egész népgazdaságunk számára. Nem különb a helyzet a görbekések terén sem. Két gép dolgozik ezzel, — egy kés élettartama 20 műszak — mégis egy hónap alatt 80—90 görbekést használnak el — jelentős pénzbeli és anyagveszteséget okoznak ezzel is dolgozó népiünk államának. Felmerül a kérdés mi az oka a késtörések nagy százalékának? Nem kis mértékben az, hogy a dolgozók nem cserélik a kést, s az életlen kés berezeg, könnyen törik. Ez az oka annak, hogy Tóth János egyetlen műszak alatt 16 görbe kést tört el, több mint 1000 forintos kárt okozott a gyárnak, egész dolgozó népünknek. Farkas József október 15-én hét fészekmarót égetett el, holott egynek-egynek két műszak az élettartama. Egy fészekmaró ára 180 forint. A hanyagok, szívesen takaróznak azzal, hogy nem jók a kések, emiatt van a nagy törés. Ezzel szeretnék igazolni azt is, hogy december 29-én délig már 2000 forint értékű kés, nagyrészben drága vídia hevert eltörve az anyagraktárban. Az igazság azonban nem így fest! Tóth János, aki 16 görbe kést tört el egyetlen műszak alatt, ugyanazzal a szerszámmmal, úgy amazon a gépen dolgozik mint Bretcz Károly, aki egy lapkás késsel három-négy műszakot termel. A munkafegyelem lazaságáért, az anyagpazarlásért felelőség terheli a műszaki vezetőket is. A dolgozók nagy része még most tanulja szakmáját. Mégis eltűrnék, hogy maguk köszörüljék a késeket, nem létesítettek központi szerszámelező műhelyt. A késtörések nem kis hányada arra is visszavezethető, hogy a gépeken nincs automata, így a technológiailag előírt két fogas előtolást kézzel kell végezniük.A kézzel végzett előtolás gyakran a késtöréshez vezet. Komoly hiányosságok tapasztalhatók a gépkihasználás terén is. A 43 és 44-es marógépek — melyek több mint 2 és félmillió forintba kerültek az államnak, majd minden harmadik műszak alatt állnak. A munkában tapasztalható hiányosságok hű tükörképei a népnevelő munka gyengeségének. Csak egyetlen példát: Lassú István az elmúlt hónapban 197 százalékot ért el, s egyik legjobb dolgozója a gyárnak. Mégis kelleténél sokkal nagyobb előtolással dolgozik, s míg a munkadarab a gép alatt van, nyugodtan üldögél, ahelyett, hogy a következőt készítené a megmunkálás alá. Egy műszak alatt közel két óra megy veszendőbe az új munkadarab előkészítésénél. Lassú Istvánnak nem magyarázta meg egyetlen művezető, előmunkás, vagy népnevelő sem, hogy 197 helyett 230 százalékot teljesíthetne, 54 forint helyett 62 forintot kereshetne a munkaidő jó kihasználásával. Az utóbbi időben javulás tapasztalható a munkafegyelem területén. December első 15 napjában — bár ez sem kevés — 13 kimaradó volt. A jövő évi tervre való felkészülés megköveteli, hogy tovább javítsanak a munkafegyelmen, felszámolják a takarékosság, a műszaki hiányosságokat. Találkozhatunk már helyes kezdeményezésekkel: a pártszervezet leváltotta a gyengén dolgozó népnevelőket, felfrissítette a pártcsoportbizalmiak hálózatát, értékelőbizottság létrehozásával bevezetik a napi teljesítményértékelést. A hulladékon vágók felhasználására fűrészgép érkezik, létrehozzák a központi szerszámélesítő műhelyt, s nem utolsósorban, ismertették már a dolgozókkal a jövő évi tervfeladatokat. Ez azonban magában még nem elég. Feltétlenül szükséges, hogy az agitáció tartalmában is gyökeres változás álljon be. Ne általánosságban beszéljenek a népnevelők, hanem agitáljanak úgy, mint Bretcz Károly gyanús, aki azt mondta el a munkafegyelem lazítóinak, hogy egyetlen műszak alatt 24 sínszéket lehet elkészíteni, 20 tonna anyagot lehet feldolgozni, — amelyre feltétlenül számít népgazdaságunk. Meg kell javítani az ellenőrzést is, — tűrhetetlen, hogy a művezetők, előmunkások, béfszámra ne ellenőrizzék a munkát és eltűrjék hogy egy dolgozó egyetlen nap 16 kést tegyen tönkre. (eyr ó) Évvégi mérleg Szecskó Ferencéknél A kályhában egyenletesen ropog a tűz. Szecskó Ferenc nagyot szippant cigarettájából, majd gyűlöletes hangon, szinte egy szusszanással sorolja fel, milyen keserves eletű volt a múltban. — Kilencéves voltam, amikor elszakadtam az iskolától, a szülői háztól. Tanulásra nem is gondolhattam, hiszen apám nehéz munkával még a kenyérrevalót sem tudta megkeresni. Testvéreimmel munka után néztünk, és én csordásnak szegődtem, 12 évig fillérekért őriztem a kulákok jószágait. Később elszegődtem summásnak, mert gondoltam hátha jobb lesz, de „egyik kutya, másik eb”. Szecskó János feszülten figyeli bátyja minden szavát, majd amikor elhallgat, ő is az igazát erősíti. — Bizony, nehéz, gondterhes életünk volt. Amikor az uradalmi földön dolgoztunk gyakran megjelent hátunk mögött az ispán, s ha néhány percre kiegyenesedtünk állati hangon kiáltozott: „ne lustálkodj, te borjú”. Ha szólni mertünk börtönnel, elbocsátással fenyegettek. Az idősebbik Szecskó közben a termelőcsoportra, a biztos jövőre gondol és mosolyogva hozzáteszi: — Ez az idő már végérvényesen ie'árt. A termelőszövetkezetben megtaláltuk számításunkat, s mindannyiunknak nyugodt, biztos megélhetésünk van. Nem kell félni az ispánoktól, a munkanélküliségtől, örökre elűztük magunktól, a rettegéstől, a nyomorúságtól való félelmet. Alig néhány taggal, 1948 őszén alakult a felnémeti Petőfi termelőcsoport.Szecskó Ferenc ekkor még nem tudta, hogy mit jelent a közös gazdálkodás. Két hold földön, egy tehénen kívül nem vol egyebe — ezzel gazdálkodott. A kis föld megművelése nehéz volt, mégsem termett annyi rajta, hogy elég lett volna az újig, február végére már üres volt a kamra. Látta azonban, hogy a termelőcsoport tagjai, milyen boldog életet élnek. F.stenkint sokszor mondta feleségének, hogy ő is belép közéjük, de nehezen jutott elhatározásra, végül 1949 őszén döntött. Azóta három esztendő tét el, c, ha visszagondol az elmúlt időkre már magam is alig hiszi, hogy annyit fejlődött a csoport. — Néhány sovon kívül nem volt egyebünk — mondja —, de a jobb jövőbe vetett hit megkétszerezte erőnket. Becsületesen dolgoztunk, s már az első évben olyan jövedelmet vittem haza, amire még gondolni sem mertem volna — pénzben átszámítva, meghaladta a 20 ezer forintot. ■ — Amikor hazajöttem a katonaságtól, ne... akartam hinni Ferinek — erősíti Szecskó János. De amikor megmutatta az éléskamráját, meg a három gyönyörű hízót, nagyon meglepődtem. Rövid pár napon bélig én is ezt az utat választottam. — Azóta évről évre szép eredményeket értünk el — büszkélkedik Szecskó Ferenc. — Az idén a szárazság ellenére is, olyan termésünk volt, hogy csodájára jártak az egyénileg dolgozó parasztok. A búza 12, a burgonya 100 mázsát termett holdanként. Dolgoztunk is egész éven át derekasan, a csoport tagjai nem húzták ki magukat a mimikából. A brigádok, a munkacsapatok kialakításával elértük, hogy minden munkát határidőre elvégezzünk. A falu még aludt, amikor a szekereink már a határban jártak s amikor feljött a lap már jókora frissen kapott kukorca , vagy burgonyaföld állt mögöttünk. Szecskó Ferenc egész évben becsülettel kivette a részét a közös munkából, háromszáznégy munkaegységet szerzett. — Meg is mutatom szomszédaimnak, ismerőseimnek, hogy mit kaptam, hiszen sokan kelepkednek. Antal marsi József egyéni gazda is csak akkor hitte el, amikor kinyitottam előtte a kamra meg a padlás ajtaját'és megmutattam a 10 mázsa búzát, a 12 mázsa burgonyát, meg a 12 mázsa almát. .Az eredményem jó agitációs érvnek bizonyult, mert azóta már ő is velünk építi boldog jövőjét. — Én sem panaszkodhatok! — vágja közben Szecskó János. — Beteg voltam mégis 224 munkaegységet szereztem, háromszor kellett megfordulni a szekérrel még haza tudtam szállítani a kapott terményt, — a pénzbeni részesedésem is meghaladja az ötezer forintot. — Már én azt is kiszámítottam — kapcsolódik a beszélgetéshez az idősebbik Szecskóné, — hogy a szabadpiacon értékesített terményből több mint 5000 forint jött a házhoz, de hátra van még a nyolc mázsa alma — ez is közel 7 ezer forintot jelent. — Nem is okoz nekünk gondot a vásárlás — egészíti ki feleségét Szecskó Ferenc —, a lányom most megy férjhez, gyönyörű bútor vásároltam neki, a kisebbik lányomnak kerékpárt, magamnak három öltöny ruhát vettem, de már félretettem a hízóra is a pénzt, mert készen veszek az idén. — Én magam hizlaltam — mondja Szecskó János —, hiszen a háztáji földön megtermett a hizlaláshoz szükséges kukorica, de van elegendő szemestakarmány a kisma acoknak, meg a baromfiaknak is — jövőre már két sertést hizlalok majd. A két Szecskó becsülettel kivette részét a munkáiból. Az elért eredményekkel azonban nem elégszenek meg. Azon törik a fejüket, hogyan gazdagíthatnék még jobban a szövetkezetet, s hogyan szaporíthatnák a munkaegységeket a jövő esztendőben. Ennek döntő alapja, ha bevonták a családtagokat is a munkáiba, s a két Szecskóné már elhatározta a jövő esztendőben ők s a csoportban dolgoznak. (Endrész Sándor). Lelkes felajánlásokkal készülnek az ünnepi taggyűlésre az egri Dohánygyár dolgozói A Dohánygyár kommunistáit lelkes izgalom hatja át. Szombaton, ünnepélyes taggyűlésen veszik kezükbe új párttagsági könyvüket, a Lenin, Sztálin pártját követő MDP-tagkönyvet. A dolgozók váll állásokkal készülnek a nagy nap megünneplésére. Urbanovits Anna sztahanovisía, aki december 29-én 1953 július 24-i tervén dolgozik, az alábbiakat mondta: „Büszke örömmel veszem tudomásul, hogy szombaton új párttagsági könyvet kapunk. E nap tisztelésére ígéretet teszek, hogy kommunista öntudattal harcolok a munkapad mellett jövő évi tervünk teljesítéséért, s mindenben követem továbbra is pártunkat.” Kocsis Józsefné 154 százalékos átlagteljesítményét emeli tovább, Bótai Ferencné kocsányozónő ígéri: „Nagyobb lendülettel dolgozom, hogy méltó legyek az új tagsági könyvhöz. Minőségi pontomat 96-ról 97-re növelem.” A kocsányozógépnél dolgozó két kommunista ígéretet tett. azzal is meghálálják a tagsági könyvet, hogy átadják munkamódszerüket. Simon Emilné ifi dolgozónak. A szívak a csomagolóosztályok dolgozói valamennyien vállalást tettek. Szanyi Jánosné párttag minőségi munkában versenyre hívta Sándor Margit fiatal dolgozót. Nem maradnak ki a lelkes megmozdulásból a pártonkívüliek sem. ..Együtt akarunk ünnepelni a párttagokkal” — mondják. Szakál Ilona pártonkívüli vállalta, hogy a minőségben elért 97 pontját 97,5-re emeli, a decemberben elért 130 százalékát januárban is megtartja, a jövőben politikailag is fejleszti magát. Számos felajánlás hangzott el az oktatási színvonal emelése érdekében. „Még jobban, még alaposabban tanulmányozom a XIX. kongresszus anyagát, mint iskola bizalmi, több segítséget adok az iskola hallgatóinak” — vállalta többek között Alaxai Gyulámé. Szombaton valamennyi dolgozó ünnepi műszakot tart. Mucsi Sándorné vállalta, hogy az eredményeket óránként értékeli a legjobb eredményt elérőket hanglemezzel köszönti. Műszak után pedig az ünneplőbe öltözött párttagok a kultúrteremben ünnepi taggyűlésen vesznek részt. A termet feliratok, jelszavak, Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársaik arcképei díszítik. A díszelnökségben az üzem legjobb sztahanovistái, dolgozói, a pártmunka legaktívabb harcosai ülnek. Itt fogal helyet majd Irhánits Arumi, Belkényi Sándorné, aki már jövő évi tervén dolgozik, s a jó munka mellett, mint pártcsoport bizalmi is példamutatóan végzi munkáját. A díszelnökségben ül Sebestyéri Andrásné is, aki Sztálin elvtárs születésmnapján kapta meg a sztahanovista oklevelet és még számos élenjáró dolgozó. A taggyűlés megnyitása előtt az üzem énekkara üdvözli a párttagokat, majd ai „Pártkönyv" című verset szavalja Gail Ivánné. A titkári beszámoló után ünnepélyesen nyújtják át az új párttagsági könyvet az üzem kőimutunistáinak, hogy ennek birtokában még jobban, még nagyobb erővel, kommunista példamutatással küzdjenek pártunk politikájának megvalósításáért.. 3 Petőfi népünk legnagyobb költője 130 esztendővel ezelőtt született nemzetünk legnagyobb költője: Petőfi Sándor. Versei, nagyszerű tettei kitörülhetetlen hagyományt jelentenek a magyar nép irodalmában, egész gondolkozásában. Politikai, közéleti tevékenysége páratlan egységben, összhangban áll minden tevékenységével magánéletével. Ha legbensőbb érzéseiről írt, feltét-Háború volt mindig éltem Legszebb gondolatja, Háború, hol vérét a szív Szabadságért ontja! Egy szentség van a világon Melyért fegyverünkkel Sírunkat megásni méltó, Melyért vérzenünk kell; Ez a szentség a szabadság! örültek valónak XIimi azok, kik más egyéb értéket áldoznának. Petőfi következetes forradalmisága, lángoló hűsége a nép ügyéhez, útmutató számunkra mai nagy harcunk, a békéért vívott harc ügyében is. A Szovjetunió vezette béketábor nagy családja, a világ békeszerető dolgozóinak tartós, alkotó békét, szabadságot akarnak. De nem mindenáron való békét akarunk. Mi sem vethetjük fegyvereinket a tenger fenekére épülő munkánkat, új társadatlanul eljutott hasonlataiban a szabadság, a forradalom szent eszméihez. Forradalmár volt, aki a népet tekintette a politika legfontosabb tényezőjének, és a nép boldogulását az élet legfőbb céljának. Felrázta nemzetét gyújtó dalaival, de felverte a korabeli irodalom csendes, sütkérező íróit, harcba hívó kürtszavával: Békét, békét a világnak, De ne zsarnokkényt ól, Békét csupán a szabadság Fölszentelt kezéből. Majd ha így lesz a világon Általános béke, Vessük akkor fegyverünket Tenger fenekére. De míg így nincs, addig fegyvert, Fegyvert mindhalálig! Tartson bár a háború az Ítélet napjáig, mánk nagy eredményért meg kell védelmeznünk, ha az imperialisták pusztulásba, új háború borzalmaiba akarják dönteni az emberiséget. Népi demokráciáink olyan rendet valósított meg,amelyből a magyarság legjobbjai csak álmodhattak. Petőfi száz év messzeségéből arra tanít benőnket, hogy kivívott szabadságunkat — hai kell, életünk árán is — megvédelmezzük, LEVELEZŐINK Most az 1953-as év elején, ha visszapillantunk az elmúlt esztendőre, megállapíthatjuk, hogy a hevesvezekényi Béketermelő szövetkezet ért el eredményeket. Ezt bizonyítja a közös vagyon gyarapodása, a tagok magas jövedelme is. Barma István egyedül dolgozott a szövetkezetben és 500 munkaegységet szerzett, — csak búzából 25 mázsát vitt haza. De sorolhatjuk tovább Lévay János, Fenyves István, Lovász István, akik derekasan kivették részüket a közös munkából, valamennyien közel 500 munkaegységet teljesítettek. Az elmúlt év példája azt bizonyítja, hogy eredményeinket még tovább fokozhattuk volna, ha jó munkafegyelemmel, az agrotechnika széleskörű alkalmazásával harcolunk a bő termésért. A feladatunk most az, hogy az elmúlt esztendő tapasztalatait felhasználva készüljünk fel az új esztendőre. Az elmúlt évben egyik döntő hiányosság volt a laza munkafegyelem, egyik-másik brigádvezető a saját maga kénye-kedve szerint írogatta be a munkaegységeket. Ezek megszüntetését kell elsősorban szorgalmazni. Jó munkaszervezéssel a brigádok, a munkacsapatok kialakításával, valamint a területek egyénekre oszlásával kell síkraszállni a magasabb termésért. Az elmúlt esztendőben kismértékben alkalmaztuk a fejlett termelési eljárásokat, ami elsősorban annak tulajdonítható, hogy a tsz vezetősége nem har i •colt keményen a lusta tagokkal szemben, akik kézzel-lábbal tiltakoztak ez ellen. Nem magyarázták meg, hogy a kérészet. soros vetés, a négyzetes ültetés ha több munkát is igényeli gazdagabban gyümölcsözik. Fokozottabban kell harcol n tnik az állattenyésztésben is az élenjáró termelési eljárások alkalmazásáért. Széles körben kkell bevezetni a tőgy masszázst, a háromszori fejőst, de nem bad elfelejteni a juhok, a sertések kétévenkénti háromszori érlelését sem. újévi mubkánkihoz lendületet adtak Sztálin elvtárs szavai, amelyet a New York Times diplomáciai munkatársának nyilatkozott. Hálásan üdvözöljük Sztálin elvtárs válaszát, amelyben újabb fényes bizonyítékát adta, hogy továbbra is a béke ügyéért harcol a szovjet nép. Mai a hevesvezekényi Békeszövetkezet tagjai is békében akarunk élni, építeni boldog jövőnket. Együttérzésünket azzal fejezzük ki, hogy még fokozottabban harcolunk a meglévő hiányosságok megszüntetéséért; magas termelési eredményekkel teszünk hitet 1953-ban is a béke szent ügye mellett. Tóth László Sztálin elvtárs nyilatkozata új erőt ad munkánkhoz írjak: Tagsági könyvemmel is harcolok a békéért Dolgozó társaim bizalmából én is részt vehettem a budapesti békekongreszuson. Sok szó esett ott arról, mit kell még tennünk, hogy fenntartsuk a békét, hogy nyugodtan építhessük ötéves tervünket. Megértettem, hogy nekem, aki a közelmúltban kaptam meg tagsági könyvemet, fokozottabban kell helytállnom. Erre intenek Sztálin elvtárs legutóbbi szavai is, mely azt bizonyítja, hogy a szovjet nép állhatatosan kitart a béke mellett. Úgy érzem, hogy a párthoz, a Szovjetunióhoz való hűségemmel, tagsági könyvem megbecsülésével, jó munkámmal harcolhatok legeredményesebbem: a békéért. Erre kötelez engem legnagyobb kincsem, párttagsági könyvem is. .Évi tervemet november 7-én befejeztem, s most már márciusi tervemen dolgozom. Ígérem, hogy méltó leszek sztahanovista kitüntetésemre, méltó leszek szívemhez nőtt tagkönyvemhez, s mindent elkövetek, hogy a Váltógyár dolgozói becsülettel helytálljanak az 53-as tervév sikeréért folytatott harcban. Baráz Jánosné: Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár.