Népújság, 1953. július (53-61. szám)

1953-07-02 / 53. szám

1953 Július 2. N­E PUJ SAG A MÁTR­A­VIDÉ­KI ERŐMŰ KOMMUNISTÁI PÉLDÁT MUTATNAK AZ EGÉSZ MEGYÉNEK Néhány nappal ezelőtt táv­irat érkezett szerkesztőségünk­höz: a Mátravidéki Erőmű jú­nius 24-én, négy óra 20 perc­kor teljesítette féléves tervét. Mit rejt magában ez a rövid kis hír? Nagyon sokat. Közel ezer ember hősi erőfeszítését azért, hogy zavartalanul ellás­sa villamos energiával a diós­győri, az ózdi kohóművet, hogy eljusson a legtávolabbi faluba is megváltozott életünk jele, a fény. Az Erőmű lelkes dolgozói még az év elején ígéretet tet­tek, hogy évi termelési tervüket 102 százalékra teljesítik és 11 ezer 890 tonna lignitet takarí­tanak meg. ígéretüket tettek váltották fel, május végére évi tervüket 135,5 százalékra tel­jesítették és 50 ezer 373 tonna lignitet takarítottak meg. Ho­gyan érték el ezt a kiváló eredményt? A párt jó szervező és irányító munkáján keresztül. Az üzem minden területén ott vannak a kommunista népneve­lők, akik nap mint nap tolmá­csolják a párt szavát a dolgo­zókhoz, nevelik, bátorítják őket a nehézségek leküzdésére, s ma­guk is elsősorban harcolnak. Nemrég történt, hogy amikor az üzem napról napra teljesí­tette tervét, elkopott a tartó­kötél és veszélyben volt az Erőmű szénellátása. Gyors és lelki­ismeretes munka kellett ahhoz, hogy a 118 méter hos­­­szú, közel három tonna súlyú tartókötelet kicseréljék. A mun­kát nehezítette a gyakori eső­zés, amely kiárasztotta a Zagy­va-folyót és elöntötte a terüle­tet. A feladat szinte megoldha­tatlannak látszott, a hős mun­kások azonban Kopena József és Bárok Gyula kommunisták vezetésével, derékig gázolva a vízben, hátukon cipelték a sú­lyos drótkötelet, megfeszített munkával néhány órán belül elvégezték a cserét. A kommu­nisták példamutatása nyomán az üzem minden területén nap mint nap új hősök születnek. A biztosítószelepek javítása sokáig nagy gondot okozott az üzemnek. Leszerelése után rendszeresen hasznavehetetlen­né vált, s a nehezen beszerez­hető újjal kellett pótolni. Kub­­liczki Mihály szelepjavító ma már hősi áldozatvállalással, 70 fokos hőségben a helyszínen csiszolják ki a biztosítószelepe­ket. A Mátravidéki Erőmű dolgo­zóinak­ hősies harcát mi sem bizonyítja jobban, mint a 13 jel­vény­es, a 23 okleveles szta­hanovista, valamint a munka és a köztársasági érdeméremmel kitüntetett dolgozók, kik a fel­­szabadulás után váltak a ter­melés élharcosaivá. Szabó II. Ferenc üzemgépész évek óta kiválóan végzi munkáját és ki­magasló eredményt ért el a Csorba szén­takarékossá­gi­ moz­­galomban. Szabó elvtárs lelki­­ismeretesen foglalkozik a mel­léje beosztott dolgozókkal. Ke­rek Istvánból, aki faluról ke­rült az üzembe, rövid másfél év alatt jelvényes sztahanovis­tát nevelt. Borbély Istvánnak, a kazán­­gépjavító-csoport főművezetőjé­nek a köztársasági érdemérem díszíti mellét. Rászolgált erre a kitüntetésre, hiszen a kazá­nok jó munkáján múlik első­sorban az Erőmű termelése. Borbély elvtárs a műszaki fel­tételek biztosításával lerövidí­tette a kazánok javítási idejét. Május hónapban például a négyes kazán javítását öt nap­pal a határidő előtt végezték el. Az Erőmű dolgozói érzik fe­lelősségüket a békéért vívott harcban, tudják, hogy a béke megvédésében még több villa­mosenergiára van szükség. Az üzem dolgozóinak­ 97 száza­léka állandó versenyben áll egymással. Ennek eredménye, hogy az üzem hónapról hónap­ra túlteljesíti tervét. A béke­héten is páratlan teljesítményt értek el, csaknem valamennyi üzemrész túlteljesítette vállalá­sát. A szállító 137.6, a javító 116.8, a turbina­üzem 105 szá­zalékot ért el. Az egyszerű százalékok mögött azonban sok­ezer kilowatt áram, sokszáz tonna szén megtakarítása hú­zódik. Vállalták, hogy a béke­héten egymillió kilowatt ára­mot termelnek, s ezt 303 szá­zalékra teljesítették. Ezzel a túltermeléssel közel 170.000 család, havi 20 kilowattos áram­­fogyasztását tudják biztosítani. Kemény, lendületes harc folyt a szénmegtakarításért is. A vállalt 876 tonna helyett 7.144 tonna lignitet takarítottak meg, amely közel 1800 család évi tüzelőszükségletét jelenti. Az Erőmű dolgozói ma már 80 százalékkal több villamos­energiát termelnek, mint 1949- ben. Tervünk sikeres teljesítése azonban attól függ, hogyan látja el lignittel Petőfibánya az üzemet. Az év első felében a bánya elmaradt terve teljesí­tésével, hátráltatta ezzel a Mátravidéki Erőmű termelését is. A szükséges szénmennyiség tíz százalékát idegen szénből kellett pótolni. A Mátravidéki Erőmű dolgozói versenyben van­nak a bánhidai és a szegedi Erőművel és január kivételével, minden hónapban az első he­lyezést érték el. A júniusi vil­­lamosenergia termelési tervüket is június 27.én 16 órakor tel­­­jesítették. A végső győzelem, az él üzem cím elnyeréséhez az eddiginél sokkal több és jobb minőségű szénnel kell segíte­niük Petőfibánya bányászainak Túlteljesítette júniusi tervét a gyöngyösi XII-es akna A Petőfibánya Vállalathoz­­ tartozó Gyöngyösi XII-es akna­­üzem hazánk egyik legmoder­nebb bányája. A kapitalista vi­lágban ezt a bányát nem tar­tották kifizetődőnek, bezárták,­­munkásait elzavarták. Népi ál­lamunk most feltárta a gyön­gyösi bányát és hazánk e­gyik legmodernebb üzemévé fejlesz­­tette. A szenet a kaparószalag­­­ról emberi kéz érintése nélkül,­­egy méter széles, 1200 méter hosszú, egy gépegységgel haj­tott gumiszalag szállítja az osz­­tályozóra. A bánya, korszerű felszerelése­­ ellenére, hosszú időn keresztül nem teljesítette tervét. Súlyos szervezetlenség, fegyelmezetlen­ség hárálttatta a munkát, na­ponta 90—100 igazolatlan mű­­­szakmulasztás történt, nem tö­rődtek a gépek karbantartásá­val sem. Egyedül áprilisban 50 óra esett ki a termelésből a kü­lönböző üzemzavarok miatt. A választási békeverseny, va­lamint a Béke-Világtanács bu­dapesti uésszaka hatalmas len­dületet adott a gyöngyösi aknai­üzem munkájának is. A mű­szaki vezetőség április elseje óta minden hónapban új front­fejtést készít elő, amellett ko­moly nevelő munkát is végez a bányászok között. A műszaki feltételek megjavulása, a jó ne­velő munka érezteti hatását a termelésben is. A XII-es akna márciusban mindössze 30 szá­zalékra teljesítette tervét. Áp­rilisban 60-ra, májusban 90-re, június 30-án reggelre pedig már 100,4 százalékra emelkedett az üzem tervteljesítése. Áprillis óta jelentősen csökkent az iga­zolatlanul mulasztott műszakok, valamint az üzemzavarok és gépállások miatt kiesett órák száma is.­­ A gyöngyösi aiknaüzem bá­nyászai most lendületesen har­colnak a második félév felada­tainak sikeres megoldásáért. Súlyos a lemaradás a megye téglagyárainál Júniusban a cementgyárak kö­zötti versenyben a selypiek ke­rültek az élre. Első negyedévi adósságukból 2350 tonna cemen­tet törlesztettek és a második ne­gyedév bankerégetési tervét el­sőnek teljesítették. Az égetőbri­­gádo­k országos versenyének má­jusi győztese a H-es kemence brigádja, ismét élenjár: 117,4 százalékra teljesítette esedékes előirányzatát. A Cementgyár dol­gozói nemcsak szavakban tet­tek fogadalmat a terv túltelje­sítésére, hanem keményen har­coltak azok megvalósításáért. Eredmény, hogy 29-ig június havi klinkavégetési tervüket 108.9, cementtermelési tervüket 137.7 százalékra teljesítették. Az elért siker komoly mértékben a mű­szakiak jó munkáját bizonyítják, akik nemcsak egyszerűen meg­állapították a hibákat, hanem azok megelőzésére, kijavítására megfelelő intézkedéseket tettek. Felszámolták azt a hangulatot, amely hosszú időn keresztül aka­dályozta a terv teljesítését „ez­zel az üzemmel nem lehet tervet teljesíteni A siker komoly ré­szese Lefferholcz István főmér­nök, aki lendületes, odaadó mun­kájával maigával ragadta a mű­szakiakat, és biztosította a gyár zavartalan üzemeltetését. Helyes lenne, ha a Selypi Ce­mentgyár példáját követnék me­gyénk többi építőanyagipari üze­mei is, elsősorban megyénk tég­lagyárai. Június havi tervüket 29-ig nyerstéglából 53.4, nyers­­cserépből 61$, égetett téglából 81,1, égetett cserépből 88.3 szá­zalékra teljesítették. A lemara­dás oka, hogy a műszaki veze­tők egyszerűen csak regisztrál­ják a hibákat, s azok megszün­tetésére nem tesznek konkrét in­tézkedéseket. A terv sikeres tel­jesítése megköveteli, hogy fel­számolják az eddigi siránkozá­sukat: „a tervet nem lehet tel­jesíteni­’. A Bélapátfalvi Cementgyár műszaki vezetőinek is meg kell javítani hozzáállásukat a terv tel­jesítéséhez. Az üzem ugyan ce­mentből 29-ig június havi ter­vét 104 százalékra teljesítette, de lemaradt a klinkerterv teljesíté­sével, melyből csak 83.6 százalé­kot teljesített. Hasonló a lema­radás a mészégetésben, melyet csak 65.1 százalékra teljesített. A tervet nemcsak globálisan, ha­nem részleteiben is teljesíteni kell. A vezetőség fordítson fo­kozottabb gondot a dolgozók fel­ajánlásaira, hogy törleszteni tudja államunkkal szembeni adósságát. 3 Jelentősen csökkentették egyes ruházati cikkek árát A belkereskedelmi miniszté­rium közli, hogy egyes ruházati cikkek árát jelentősen csökken­tették. Elsősorban a keresettebb kész­­ruhák, méteráruk, cipők, fehér­neműfélék árát csökkentették, így pl. a 196 Ft-os női karton­ruha ára 165 Ft-ra, a 208.50 Ft-os női flanellruha ára 165 Ft­­ra, a 369.20 Ft-os női szövetruha ára 300 Ft-ra csökkent. A 994 Ft-os férfi kamgara öltöny 910 Ft-ért, a 239.40 Ft-os férfi szö­vetnadrág 200 Ft-ért kapható. Az egyes gyermekruhák, női fehér­neműk, méteráruk és cipők ára is csökkent, így pl. a 220 Ft-os fiúruhát 170 Ft-ért, a 192 Ft-os bakfisruhát 135 Ft-ért, az 57.30 Ft-os gyermekszandált 35 Ft-ért árusítják. A 193 Ft-os férfi bőr­talpú sertésbőrből készült fél­cipő új ára 155 Ft, a 187.50 Ft-os női velour bőrtalpú cipő ára pedig 145 Ft-ra csökkent. Az árcsökkentés július 1-én lép hatályba. Köszöntjük a főiskolai levelező hallgatókat Az általános iskolákban mű­ködő pedagógusok főiskolai to­vábbtanulásában is az történt, ami szocializmust építő hazánk sok más területén ugyancsak végbement. Az 1944. év óta bekövetkezett döntő változások, a kezdeti mennyiségi átalakulá­sok után minőségi változással fejlődnek tovább. Nemcsak az ad különös je­lentőséget a pedagógusok főis­kolai továbbtanulásának, hogy sajátos fejlődésünkben július 1-vel elértük a Szovjetunió jól­bevált levelező-oktatására való áttérést, hanem az is, hogy soha nem volt még Egerben annyi pedagógus, mint amen­­­nyit — mintegy kétezer főt — várnak most továbbtanulásra és vizsgákra az Egri Pedagógiai Főiskola tudományos szempont­ból is elismert és megbecsült tanárai. Július hónapban főiskolánkon és annak jól felszerelt tanter­meiben és laboratóriumaiban ismét megkezdődik a pezsgő élet. Eljönnek Borsod, Hajdú, Heves, valamint Szabolcs me­gye tudásra szomjas pedagó­gusai, akik felvételt nyertek az I. évfolyamra és most megis­merkednek a főiskolával, a fő­iskolai tanulás magasabb okta­tási elméletével és gyakorlatá­val, hogy az előkészítő foglal­kozások után, mint magyar, történelem, földrajz, természet­rajz, matematika, fizika, kémia, rajz vagy testnevelés szakosok folytassák otthonaikban a mun­kát a levelező-oktatás módsze­rei szerintt. Azonban a pedagógusok zö­me, akik a múlt esztendőben és azelőtt nyertek felvételt, már nem ismerkedni jönnek a tudo­mánnyal a főiskolára, hanem a vizsgaelőkészítő foglalkozá­sok után, vizsgakötelezettségük­nek tesznek eleget. Ezek közül igen sokan sikeres vizsgájuk letétele után az általános isko­lai tanári oklevél boldog tulaj­donosaiként térnek haza. Mind­­annyiukkal való törődés azért felelősségteljes, mert minél si­­keresebben teszik le a vizsgá­­jukat, annál dícsérőbb ered­­ményt fognak felmutatni az ál­talános iskolák tanulmányi szín­­vonalának emelésében, annál becsületesebben tehetnek majd eleget a párt- és kormány­­határozatok megvalósításának. Július hónap nagy munkát ró a főiskolai tanárokra és a főiskolai levelező-hallgatókra. Az új ember kovácsai találkoz­­nak, hogy kezet nyújthassanak egymásnak, mindent átadjanak és mindent átvegyenek, mert minél magasabb az eszmei-el­méleti színvonal, annál sikere­­sebben tudjuk teljesíteni a meg­­tisztelő feladatokat. Mi hisszük és tudjuk, hogy a pedagógusok tanulásuk levele­ző oktatásra való áttérésében megérzik pártunk és népünk bölcs vezetőinek gondoskodását, s rajtuk keresztül a legdrágább kincsről, a gyermekekről. Hi­szen azért tanulnak tovább a pedagógusok, hogy ők is min­dent újra és újra átadhassanak azoknak, akiket tanítanak, ne­velnek és szárnyukra bocsáta­nak, hogy neveltjeik a marxi­­lenini-sztálini tanításokkal fel­vértezve építsék tovább a szo­cializmust és harcoljanak a bé­kéért. Amikor kitárulnak a Pedagó­giai Főiskola kapui, hogy be­lépjenek rajtuk a szeretett pe­dagógusok, köszöntjük a főis­kolához tartozó négy megye le­velező-hallgatóit, soraikban az ország összes megyéinek 1. éves testnevelés-szakos levele­zőit és kívánunk nekik Egerben jó tanulást, otthonainkba haza­térve pedig elismerésre méltó nevelői munkát. Marton Ferenc, levelező osztály­vezető Az alábbi hír jelent meg június 25-én a megyei lapban: „Rigó János traktoros az első helyet érte el a kapálásban“. Ki az a Rigó János? ★ Vézna fiúcska barna kenyeret majszolva szálald ki a kapun. Meztelen talpa csattog a kis száradt földön, mögötte porfelhő kavarog. Vájjon hová igyekszik ily lélekszakadva? A rejtély hamar megoldódik. A sarokról öblös pöfögéssel kanyarodik ki Mekwart bérlő úr Hofert-trakto­­ra. A fiúcska jól ismeri a­ trak­tort, meg a vezetőjét, hiszen ez apja itt cselédeskedik az ura­ságnál. Mert a tíz éhes gyerek szál kenyeret, a kis barna tes­tek ruhát követelnek. A vézna fiú megilletődéssel figyeli a traktorvezető kezét, mely a kor­mánykereket jobbra balra for­dítja. Még az evést is abba­hagyja s szemével szinte fel­falja azt a pöfögő mas­nát. Há­rom, korabeli fiú nyargal a trak­tort nézni, meglátják Rigó Jan­csit, mint elmélyülten figyeli a gépet. Meglökik hátulról: — Gyere, Jánosi, játszunk traktorosdit, s a négy fiú a­ kép­­zeletbeli kormányt forgatva, nagy brummogással keveri a port a traktor után. Mikor haza­megy, azzal fogadja édesapját: — Édesapám, én traktoros leszek. Tudja, milyen jó azt ve­zetni? Az apja mi­gis­mogatja­ a kis fejet, mert tudja, hogy ez csak álom, mely nem valósul­hat meg. „A cseléd maradjon cselédnek" — ezt vágják rög­tön a fejéhez, de a gyereknek mégis kell mondani valamit. — Úgy igyekezz, fiam, hogy legyen belőled valami, s elfor­dítja arcát.★ 1949 június. Előbb bizonyta­lanul, majd később egyre­ erő­sebben terjed Horton a hír — gépállomás lesz a községben. Mé­g nem tudják, milyen a gép­állomás, de nagy kíváncsiság­gal várta öreg, fiatal. Rigó János, az egykori vézna kisfiú már 19 éves legénnyé serdült, a vasútnál dolgozott és látta, hogy az állomásra sok láda, gép érkezik. A címük: Gépállo­más, Hort. Megdobbant a szíve, ez az, amiről oly sokat ábrán­dozott, hát mégis megvalósul a­ gyerekkori álom? Nem volt még tisztában érzelmeivel, sze­rette a gépet, mégsem hitte álma megvalósulását, csak akkor, hogy Sándor Ferenc iga­zgató kezébe nyomta a felvételi igazo­lást. Meghatottam állott ott, csak arra rezdült össze, mikor Kiss elvtárs, politikai helyettes sza­vát hallotta. — Igen, ez a mi békénk. — Hát, ha ez a mi békénk — fűzte gondolatát Rigó János, ezért érdemes lesz dolgozni. Keményen megrázta a politikai helyettes kezét. Ebben a kézfo­gásban benne volt a fogadalom, melyet egy új élet felé elinduló fiatal tett — ezért a békéért dolgozom mindig. ★ Nehezen teltek az első napok. Segédvezetőnek osz­ották be. Keresztes bácsi a fel­hős vezető, bizony, nem sokat törődött a tanulni vágyó fiatallal. Meg mart atíia, hogy kell kapcsolni, indítani, azután magára hagyta az új traktoristát. Amit az ok­tató elmulasztott, azt pótolta a tudásszomj, a szorgalom. Rigó János hamar elsajátította a traktor kezelését, mégsem volt megelégedve. — Én felelős traktorvezető akarok lenni — mondta az igazgatónak, s kérése teljesült. Rövid idő múlva Szécsényben látjuk, traktorvezető-iskolán ta­nul, hogy beválthassa fogadal­mát. Nem sajnálja az éjszaká­kat sem. A törhetetlen akarat, a párt segítségével az egykori cselédgyerekből traktoros-bri­gádvezetőt nevelt. ★ — Hazajöttem — szólt öröm­mel az igazgatónak. — Hol az a traktor? — Az itt van — szólt az igazgató — de előbb szeretnék valamit mondani, úgy határoz­tunk, hogy megbízunk az Előre­­brigád vezetésével, több új gé­pet kapunk, kell a traktorista, neked az a feladatod, hogy minél több fiatalt taníts meg a traktorvezetésre. Boldogan lépett ki az irodá­ból, ezt nem merte volna gon­­dolni, hogy ő másokat tanít­son meg traktort vezetni. S más­nap a kormánykerék mellett Smatlala Sándor segédvezető ült, a sárvédő­ l­emezen ülve pedig Rigó János adta tanácsait a kezdő tarktorosnak. — ügy... most kuplungolj... első sebességet... gázt neki. Látod, nem is olyan ördöngős mesterség ez, csak egy kis szív kell hozzá. Kanyarhoz érnek, Smatrala csavarja a kormány­kereket. — Még! Még! — Most jó. — kiabálja túl Rigó János a traktor erős zaját. Az ifjú traktoris­táka­t úgy vezette első bizonytalan lépéseiken, apai szeretettel tanította őket, pedig sokszor magánál is idősebbek voltak. Jöttek sorban, Dajkó M­hály, Bóta Gergely, Juhász István és a többiek. Egy gép­állomásra való traktoristát ne­velt egymaga, aránylag elég rö­vid idő alatt, s közben észre­vette, hogy ő maga ment át a legnagyobb változáson. A párt által rábízott feladat teljesítése közben számot vetett magával és úgy látta, nem egészen tuda­tosan dolgozott, csak meg akarta mutatni képességét. Érezte, többre is képes és a politikai helyettes szavaiból megértette: ott a helye azok között, akik a legtöbbet tesznek a népért, a párt sorai között. Most már látta, a békéért folytatott harcot nem lehet elválasztani a minő­ségi szántástól, a gép jó karban­tartásától és ez a tudat még jobb munkára serkentette. ★ „Béketank“ — így nevezte traktorát Rigó János fiatal trak­­torista­. A honvédségnél igazi tank engedelmeskedett izmos karjának, ott sem vallott szé­gyent. Miikor hazakerült, a falu­beliek csodálkozva csapták össze kezüket: nézzétek, a Jancsi mór alhadnagy. S Rigó János, aki nem maradt szégyenbe a földeken, a fegyvert is olyan el­szántan szorította, mint a kor­mánykereket. Nem riadt meg attól, hogy ha kell, a békét fegyverrel kezében védje meg. ★ 1952 február: Sűrűn szitál a havaseső. Rigó János gémbere­­dett keze alig bírja markolni a kormánykereket, de mégis tovább szánt — kenyér kell mindenáron. Ezt feleli a kérde­zőknek. A traktor kerekére sár­­papucs rakódik, ő tovább megy. Növekednek a felszámított táb­lák, növekedik a százalék­­ a ver­­senytáblán :s. Száz—százöt­ven— kettőszáz, s e mögött a százalékok mögött ott láthatjuk a traktoristát, amint fagyban, esőben, sárban dolgozott kint a határban a kenyérért, a bé­kéért.★ — Nem megyünk ki segéd­­vezető nélkül dolgozni — mond­ja hadonászva egy olajosruhás traktorista a sarokból. — úgy­­van! — helyeselnek rá néhá­­nyan. Az értekezlet zsongó kap­tárhoz hasonlít, mindenki egy­szerre beszél, a hangzavar sokáig nem csillapodik. Végül is Rigó János indul el segéd­vezető nélkül kapálna, mert érezte, várják már a gyomtól fojtogatott kukoricák, a növés­nek indult burgonyák. A hatvani Dózsa tszes földjén a brigád­­vezető várta. Tréfásam szól oda. — Aztán vigyázz, nehogy le­­tapostasd a­ kukoricát, mert akkor oda a becsület.. — Ne félt­sen engem. Gumikerekű tarksorát a sorok közé iránytja. Utána öt lókapa irtja a gyomot, porhanyója a földet. Aznap 25 hol­dat kapált meg, csaknem kétszeresét az elő­írtnak, mégsem volt megeléged­ve. Este azon gondolkozott, hogy lehetne az üzemanyagfogyasz­­tást csökkenten­.. Mi lenne, ha négyes sebességgel kapálnék? Na,­ ezt holnap megnézem. El­határozását beváltja. Kapcsol... jól viszi... négyes ... egész jól megy Az emberek gyorsab­ban haladnak, kevesebb üzem­anyag fogy. Délben otthagyja traktorát, elindul a tanya felé. Az egyik tszcs-tag utána szól. — Mi az, bedöglött a masinád? Nevetve szól vissza. — Dehogy öreg, ez is üzemanyag takaré­kosság. Az öreg békát, s meg­jegyzi: — jól gondolkozik a fiú. Este örömmel nézi a tartályt, jócskán van még benne olaj, pedig máskor rövidebb idő alatt­ elfogyott, új ötlet jut eszébe. Aluit a porlasztón, újabb liter gázolaj-megtakarítás. Mikor az üzemanyagkezelő számolja az elfogyasztott üzemanyagot, a sapkáját is hátratolja a nagy nézésben, mert 738 kiló helyett, csak 430 kilogrammot fogyasz­tott, ezzel a mennyiséggel 243 hold kapálását végezte el.­­ ★ A traktor jóleső nyugalommal tűri, hogy fáradt testét gyógyít­­gassa a két traktorista. Kovács Endre A TRAK­TO­RIST A

Next