Népújság, 1953. július (53-61. szám)
1953-07-02 / 53. szám
1953 Július 2. NE PUJ SAG A MÁTRAVIDÉKI ERŐMŰ KOMMUNISTÁI PÉLDÁT MUTATNAK AZ EGÉSZ MEGYÉNEK Néhány nappal ezelőtt távirat érkezett szerkesztőségünkhöz: a Mátravidéki Erőmű június 24-én, négy óra 20 perckor teljesítette féléves tervét. Mit rejt magában ez a rövid kis hír? Nagyon sokat. Közel ezer ember hősi erőfeszítését azért, hogy zavartalanul ellássa villamos energiával a diósgyőri, az ózdi kohóművet, hogy eljusson a legtávolabbi faluba is megváltozott életünk jele, a fény. Az Erőmű lelkes dolgozói még az év elején ígéretet tettek, hogy évi termelési tervüket 102 százalékra teljesítik és 11 ezer 890 tonna lignitet takarítanak meg. ígéretüket tettek váltották fel, május végére évi tervüket 135,5 százalékra teljesítették és 50 ezer 373 tonna lignitet takarítottak meg. Hogyan érték el ezt a kiváló eredményt? A párt jó szervező és irányító munkáján keresztül. Az üzem minden területén ott vannak a kommunista népnevelők, akik nap mint nap tolmácsolják a párt szavát a dolgozókhoz, nevelik, bátorítják őket a nehézségek leküzdésére, s maguk is elsősorban harcolnak. Nemrég történt, hogy amikor az üzem napról napra teljesítette tervét, elkopott a tartókötél és veszélyben volt az Erőmű szénellátása. Gyors és lelkiismeretes munka kellett ahhoz, hogy a 118 méter hosszú, közel három tonna súlyú tartókötelet kicseréljék. A munkát nehezítette a gyakori esőzés, amely kiárasztotta a Zagyva-folyót és elöntötte a területet. A feladat szinte megoldhatatlannak látszott, a hős munkások azonban Kopena József és Bárok Gyula kommunisták vezetésével, derékig gázolva a vízben, hátukon cipelték a súlyos drótkötelet, megfeszített munkával néhány órán belül elvégezték a cserét. A kommunisták példamutatása nyomán az üzem minden területén nap mint nap új hősök születnek. A biztosítószelepek javítása sokáig nagy gondot okozott az üzemnek. Leszerelése után rendszeresen hasznavehetetlenné vált, s a nehezen beszerezhető újjal kellett pótolni. Kubliczki Mihály szelepjavító ma már hősi áldozatvállalással, 70 fokos hőségben a helyszínen csiszolják ki a biztosítószelepeket. A Mátravidéki Erőmű dolgozóinak hősies harcát mi sem bizonyítja jobban, mint a 13 jelvényes, a 23 okleveles sztahanovista, valamint a munka és a köztársasági érdeméremmel kitüntetett dolgozók, kik a felszabadulás után váltak a termelés élharcosaivá. Szabó II. Ferenc üzemgépész évek óta kiválóan végzi munkáját és kimagasló eredményt ért el a Csorba széntakarékossági mozgalomban. Szabó elvtárs lelkiismeretesen foglalkozik a melléje beosztott dolgozókkal. Kerek Istvánból, aki faluról került az üzembe, rövid másfél év alatt jelvényes sztahanovistát nevelt. Borbély Istvánnak, a kazángépjavító-csoport főművezetőjének a köztársasági érdemérem díszíti mellét. Rászolgált erre a kitüntetésre, hiszen a kazánok jó munkáján múlik elsősorban az Erőmű termelése. Borbély elvtárs a műszaki feltételek biztosításával lerövidítette a kazánok javítási idejét. Május hónapban például a négyes kazán javítását öt nappal a határidő előtt végezték el. Az Erőmű dolgozói érzik felelősségüket a békéért vívott harcban, tudják, hogy a béke megvédésében még több villamosenergiára van szükség. Az üzem dolgozóinak 97 százaléka állandó versenyben áll egymással. Ennek eredménye, hogy az üzem hónapról hónapra túlteljesíti tervét. A békehéten is páratlan teljesítményt értek el, csaknem valamennyi üzemrész túlteljesítette vállalását. A szállító 137.6, a javító 116.8, a turbinaüzem 105 százalékot ért el. Az egyszerű százalékok mögött azonban sokezer kilowatt áram, sokszáz tonna szén megtakarítása húzódik. Vállalták, hogy a békehéten egymillió kilowatt áramot termelnek, s ezt 303 százalékra teljesítették. Ezzel a túltermeléssel közel 170.000 család, havi 20 kilowattos áramfogyasztását tudják biztosítani. Kemény, lendületes harc folyt a szénmegtakarításért is. A vállalt 876 tonna helyett 7.144 tonna lignitet takarítottak meg, amely közel 1800 család évi tüzelőszükségletét jelenti. Az Erőmű dolgozói ma már 80 százalékkal több villamosenergiát termelnek, mint 1949- ben. Tervünk sikeres teljesítése azonban attól függ, hogyan látja el lignittel Petőfibánya az üzemet. Az év első felében a bánya elmaradt terve teljesítésével, hátráltatta ezzel a Mátravidéki Erőmű termelését is. A szükséges szénmennyiség tíz százalékát idegen szénből kellett pótolni. A Mátravidéki Erőmű dolgozói versenyben vannak a bánhidai és a szegedi Erőművel és január kivételével, minden hónapban az első helyezést érték el. A júniusi villamosenergia termelési tervüket is június 27.én 16 órakor teljesítették. A végső győzelem, az él üzem cím elnyeréséhez az eddiginél sokkal több és jobb minőségű szénnel kell segíteniük Petőfibánya bányászainak Túlteljesítette júniusi tervét a gyöngyösi XII-es akna A Petőfibánya Vállalathoz tartozó Gyöngyösi XII-es aknaüzem hazánk egyik legmodernebb bányája. A kapitalista világban ezt a bányát nem tartották kifizetődőnek, bezárták,munkásait elzavarták. Népi államunk most feltárta a gyöngyösi bányát és hazánk egyik legmodernebb üzemévé fejlesztette. A szenet a kaparószalagról emberi kéz érintése nélkül,egy méter széles, 1200 méter hosszú, egy gépegységgel hajtott gumiszalag szállítja az osztályozóra. A bánya, korszerű felszerelése ellenére, hosszú időn keresztül nem teljesítette tervét. Súlyos szervezetlenség, fegyelmezetlenség hárálttatta a munkát, naponta 90—100 igazolatlan műszakmulasztás történt, nem törődtek a gépek karbantartásával sem. Egyedül áprilisban 50 óra esett ki a termelésből a különböző üzemzavarok miatt. A választási békeverseny, valamint a Béke-Világtanács budapesti uésszaka hatalmas lendületet adott a gyöngyösi aknaiüzem munkájának is. A műszaki vezetőség április elseje óta minden hónapban új frontfejtést készít elő, amellett komoly nevelő munkát is végez a bányászok között. A műszaki feltételek megjavulása, a jó nevelő munka érezteti hatását a termelésben is. A XII-es akna márciusban mindössze 30 százalékra teljesítette tervét. Áprilisban 60-ra, májusban 90-re, június 30-án reggelre pedig már 100,4 százalékra emelkedett az üzem tervteljesítése. Áprillis óta jelentősen csökkent az igazolatlanul mulasztott műszakok, valamint az üzemzavarok és gépállások miatt kiesett órák száma is. A gyöngyösi aiknaüzem bányászai most lendületesen harcolnak a második félév feladatainak sikeres megoldásáért. Súlyos a lemaradás a megye téglagyárainál Júniusban a cementgyárak közötti versenyben a selypiek kerültek az élre. Első negyedévi adósságukból 2350 tonna cementet törlesztettek és a második negyedév bankerégetési tervét elsőnek teljesítették. Az égetőbrigádok országos versenyének májusi győztese a H-es kemence brigádja, ismét élenjár: 117,4 százalékra teljesítette esedékes előirányzatát. A Cementgyár dolgozói nemcsak szavakban tettek fogadalmat a terv túlteljesítésére, hanem keményen harcoltak azok megvalósításáért. Eredmény, hogy 29-ig június havi klinkavégetési tervüket 108.9, cementtermelési tervüket 137.7 százalékra teljesítették. Az elért siker komoly mértékben a műszakiak jó munkáját bizonyítják, akik nemcsak egyszerűen megállapították a hibákat, hanem azok megelőzésére, kijavítására megfelelő intézkedéseket tettek. Felszámolták azt a hangulatot, amely hosszú időn keresztül akadályozta a terv teljesítését „ezzel az üzemmel nem lehet tervet teljesíteni A siker komoly részese Lefferholcz István főmérnök, aki lendületes, odaadó munkájával maigával ragadta a műszakiakat, és biztosította a gyár zavartalan üzemeltetését. Helyes lenne, ha a Selypi Cementgyár példáját követnék megyénk többi építőanyagipari üzemei is, elsősorban megyénk téglagyárai. Június havi tervüket 29-ig nyerstéglából 53.4, nyerscserépből 61$, égetett téglából 81,1, égetett cserépből 88.3 százalékra teljesítették. A lemaradás oka, hogy a műszaki vezetők egyszerűen csak regisztrálják a hibákat, s azok megszüntetésére nem tesznek konkrét intézkedéseket. A terv sikeres teljesítése megköveteli, hogy felszámolják az eddigi siránkozásukat: „a tervet nem lehet teljesíteni’. A Bélapátfalvi Cementgyár műszaki vezetőinek is meg kell javítani hozzáállásukat a terv teljesítéséhez. Az üzem ugyan cementből 29-ig június havi tervét 104 százalékra teljesítette, de lemaradt a klinkerterv teljesítésével, melyből csak 83.6 százalékot teljesített. Hasonló a lemaradás a mészégetésben, melyet csak 65.1 százalékra teljesített. A tervet nemcsak globálisan, hanem részleteiben is teljesíteni kell. A vezetőség fordítson fokozottabb gondot a dolgozók felajánlásaira, hogy törleszteni tudja államunkkal szembeni adósságát. 3 Jelentősen csökkentették egyes ruházati cikkek árát A belkereskedelmi minisztérium közli, hogy egyes ruházati cikkek árát jelentősen csökkentették. Elsősorban a keresettebb készruhák, méteráruk, cipők, fehérneműfélék árát csökkentették, így pl. a 196 Ft-os női kartonruha ára 165 Ft-ra, a 208.50 Ft-os női flanellruha ára 165 Ftra, a 369.20 Ft-os női szövetruha ára 300 Ft-ra csökkent. A 994 Ft-os férfi kamgara öltöny 910 Ft-ért, a 239.40 Ft-os férfi szövetnadrág 200 Ft-ért kapható. Az egyes gyermekruhák, női fehérneműk, méteráruk és cipők ára is csökkent, így pl. a 220 Ft-os fiúruhát 170 Ft-ért, a 192 Ft-os bakfisruhát 135 Ft-ért, az 57.30 Ft-os gyermekszandált 35 Ft-ért árusítják. A 193 Ft-os férfi bőrtalpú sertésbőrből készült félcipő új ára 155 Ft, a 187.50 Ft-os női velour bőrtalpú cipő ára pedig 145 Ft-ra csökkent. Az árcsökkentés július 1-én lép hatályba. Köszöntjük a főiskolai levelező hallgatókat Az általános iskolákban működő pedagógusok főiskolai továbbtanulásában is az történt, ami szocializmust építő hazánk sok más területén ugyancsak végbement. Az 1944. év óta bekövetkezett döntő változások, a kezdeti mennyiségi átalakulások után minőségi változással fejlődnek tovább. Nemcsak az ad különös jelentőséget a pedagógusok főiskolai továbbtanulásának, hogy sajátos fejlődésünkben július 1-vel elértük a Szovjetunió jólbevált levelező-oktatására való áttérést, hanem az is, hogy soha nem volt még Egerben annyi pedagógus, mint amennyit — mintegy kétezer főt — várnak most továbbtanulásra és vizsgákra az Egri Pedagógiai Főiskola tudományos szempontból is elismert és megbecsült tanárai. Július hónapban főiskolánkon és annak jól felszerelt tantermeiben és laboratóriumaiban ismét megkezdődik a pezsgő élet. Eljönnek Borsod, Hajdú, Heves, valamint Szabolcs megye tudásra szomjas pedagógusai, akik felvételt nyertek az I. évfolyamra és most megismerkednek a főiskolával, a főiskolai tanulás magasabb oktatási elméletével és gyakorlatával, hogy az előkészítő foglalkozások után, mint magyar, történelem, földrajz, természetrajz, matematika, fizika, kémia, rajz vagy testnevelés szakosok folytassák otthonaikban a munkát a levelező-oktatás módszerei szerintt. Azonban a pedagógusok zöme, akik a múlt esztendőben és azelőtt nyertek felvételt, már nem ismerkedni jönnek a tudománnyal a főiskolára, hanem a vizsgaelőkészítő foglalkozások után, vizsgakötelezettségüknek tesznek eleget. Ezek közül igen sokan sikeres vizsgájuk letétele után az általános iskolai tanári oklevél boldog tulajdonosaiként térnek haza. Mindannyiukkal való törődés azért felelősségteljes, mert minél sikeresebben teszik le a vizsgájukat, annál dícsérőbb eredményt fognak felmutatni az általános iskolák tanulmányi színvonalának emelésében, annál becsületesebben tehetnek majd eleget a párt- és kormányhatározatok megvalósításának. Július hónap nagy munkát ró a főiskolai tanárokra és a főiskolai levelező-hallgatókra. Az új ember kovácsai találkoznak, hogy kezet nyújthassanak egymásnak, mindent átadjanak és mindent átvegyenek, mert minél magasabb az eszmei-elméleti színvonal, annál sikeresebben tudjuk teljesíteni a megtisztelő feladatokat. Mi hisszük és tudjuk, hogy a pedagógusok tanulásuk levelező oktatásra való áttérésében megérzik pártunk és népünk bölcs vezetőinek gondoskodását, s rajtuk keresztül a legdrágább kincsről, a gyermekekről. Hiszen azért tanulnak tovább a pedagógusok, hogy ők is mindent újra és újra átadhassanak azoknak, akiket tanítanak, nevelnek és szárnyukra bocsátanak, hogy neveltjeik a marxilenini-sztálini tanításokkal felvértezve építsék tovább a szocializmust és harcoljanak a békéért. Amikor kitárulnak a Pedagógiai Főiskola kapui, hogy belépjenek rajtuk a szeretett pedagógusok, köszöntjük a főiskolához tartozó négy megye levelező-hallgatóit, soraikban az ország összes megyéinek 1. éves testnevelés-szakos levelezőit és kívánunk nekik Egerben jó tanulást, otthonainkba hazatérve pedig elismerésre méltó nevelői munkát. Marton Ferenc, levelező osztályvezető Az alábbi hír jelent meg június 25-én a megyei lapban: „Rigó János traktoros az első helyet érte el a kapálásban“. Ki az a Rigó János? ★ Vézna fiúcska barna kenyeret majszolva szálald ki a kapun. Meztelen talpa csattog a kis száradt földön, mögötte porfelhő kavarog. Vájjon hová igyekszik ily lélekszakadva? A rejtély hamar megoldódik. A sarokról öblös pöfögéssel kanyarodik ki Mekwart bérlő úr Hofert-traktora. A fiúcska jól ismeri a traktort, meg a vezetőjét, hiszen ez apja itt cselédeskedik az uraságnál. Mert a tíz éhes gyerek szál kenyeret, a kis barna testek ruhát követelnek. A vézna fiú megilletődéssel figyeli a traktorvezető kezét, mely a kormánykereket jobbra balra fordítja. Még az evést is abbahagyja s szemével szinte felfalja azt a pöfögő masnát. Három, korabeli fiú nyargal a traktort nézni, meglátják Rigó Jancsit, mint elmélyülten figyeli a gépet. Meglökik hátulról: — Gyere, Jánosi, játszunk traktorosdit, s a négy fiú a képzeletbeli kormányt forgatva, nagy brummogással keveri a port a traktor után. Mikor hazamegy, azzal fogadja édesapját: — Édesapám, én traktoros leszek. Tudja, milyen jó azt vezetni? Az apja migismogatja a kis fejet, mert tudja, hogy ez csak álom, mely nem valósulhat meg. „A cseléd maradjon cselédnek" — ezt vágják rögtön a fejéhez, de a gyereknek mégis kell mondani valamit. — Úgy igyekezz, fiam, hogy legyen belőled valami, s elfordítja arcát.★ 1949 június. Előbb bizonytalanul, majd később egyre erősebben terjed Horton a hír — gépállomás lesz a községben. Még nem tudják, milyen a gépállomás, de nagy kíváncsisággal várta öreg, fiatal. Rigó János, az egykori vézna kisfiú már 19 éves legénnyé serdült, a vasútnál dolgozott és látta, hogy az állomásra sok láda, gép érkezik. A címük: Gépállomás, Hort. Megdobbant a szíve, ez az, amiről oly sokat ábrándozott, hát mégis megvalósul a gyerekkori álom? Nem volt még tisztában érzelmeivel, szerette a gépet, mégsem hitte álma megvalósulását, csak akkor, hogy Sándor Ferenc igazgató kezébe nyomta a felvételi igazolást. Meghatottam állott ott, csak arra rezdült össze, mikor Kiss elvtárs, politikai helyettes szavát hallotta. — Igen, ez a mi békénk. — Hát, ha ez a mi békénk — fűzte gondolatát Rigó János, ezért érdemes lesz dolgozni. Keményen megrázta a politikai helyettes kezét. Ebben a kézfogásban benne volt a fogadalom, melyet egy új élet felé elinduló fiatal tett — ezért a békéért dolgozom mindig. ★ Nehezen teltek az első napok. Segédvezetőnek oszották be. Keresztes bácsi a felhős vezető, bizony, nem sokat törődött a tanulni vágyó fiatallal. Meg mart atíia, hogy kell kapcsolni, indítani, azután magára hagyta az új traktoristát. Amit az oktató elmulasztott, azt pótolta a tudásszomj, a szorgalom. Rigó János hamar elsajátította a traktor kezelését, mégsem volt megelégedve. — Én felelős traktorvezető akarok lenni — mondta az igazgatónak, s kérése teljesült. Rövid idő múlva Szécsényben látjuk, traktorvezető-iskolán tanul, hogy beválthassa fogadalmát. Nem sajnálja az éjszakákat sem. A törhetetlen akarat, a párt segítségével az egykori cselédgyerekből traktoros-brigádvezetőt nevelt. ★ — Hazajöttem — szólt örömmel az igazgatónak. — Hol az a traktor? — Az itt van — szólt az igazgató — de előbb szeretnék valamit mondani, úgy határoztunk, hogy megbízunk az Előrebrigád vezetésével, több új gépet kapunk, kell a traktorista, neked az a feladatod, hogy minél több fiatalt taníts meg a traktorvezetésre. Boldogan lépett ki az irodából, ezt nem merte volna gondolni, hogy ő másokat tanítson meg traktort vezetni. S másnap a kormánykerék mellett Smatlala Sándor segédvezető ült, a sárvédő lemezen ülve pedig Rigó János adta tanácsait a kezdő tarktorosnak. — ügy... most kuplungolj... első sebességet... gázt neki. Látod, nem is olyan ördöngős mesterség ez, csak egy kis szív kell hozzá. Kanyarhoz érnek, Smatrala csavarja a kormánykereket. — Még! Még! — Most jó. — kiabálja túl Rigó János a traktor erős zaját. Az ifjú traktoristákat úgy vezette első bizonytalan lépéseiken, apai szeretettel tanította őket, pedig sokszor magánál is idősebbek voltak. Jöttek sorban, Dajkó Mhály, Bóta Gergely, Juhász István és a többiek. Egy gépállomásra való traktoristát nevelt egymaga, aránylag elég rövid idő alatt, s közben észrevette, hogy ő maga ment át a legnagyobb változáson. A párt által rábízott feladat teljesítése közben számot vetett magával és úgy látta, nem egészen tudatosan dolgozott, csak meg akarta mutatni képességét. Érezte, többre is képes és a politikai helyettes szavaiból megértette: ott a helye azok között, akik a legtöbbet tesznek a népért, a párt sorai között. Most már látta, a békéért folytatott harcot nem lehet elválasztani a minőségi szántástól, a gép jó karbantartásától és ez a tudat még jobb munkára serkentette. ★ „Béketank“ — így nevezte traktorát Rigó János fiatal traktorista. A honvédségnél igazi tank engedelmeskedett izmos karjának, ott sem vallott szégyent. Miikor hazakerült, a falubeliek csodálkozva csapták össze kezüket: nézzétek, a Jancsi mór alhadnagy. S Rigó János, aki nem maradt szégyenbe a földeken, a fegyvert is olyan elszántan szorította, mint a kormánykereket. Nem riadt meg attól, hogy ha kell, a békét fegyverrel kezében védje meg. ★ 1952 február: Sűrűn szitál a havaseső. Rigó János gémberedett keze alig bírja markolni a kormánykereket, de mégis tovább szánt — kenyér kell mindenáron. Ezt feleli a kérdezőknek. A traktor kerekére sárpapucs rakódik, ő tovább megy. Növekednek a felszámított táblák, növekedik a százalék a versenytáblán :s. Száz—százötven— kettőszáz, s e mögött a százalékok mögött ott láthatjuk a traktoristát, amint fagyban, esőben, sárban dolgozott kint a határban a kenyérért, a békéért.★ — Nem megyünk ki segédvezető nélkül dolgozni — mondja hadonászva egy olajosruhás traktorista a sarokból. — úgyvan! — helyeselnek rá néhányan. Az értekezlet zsongó kaptárhoz hasonlít, mindenki egyszerre beszél, a hangzavar sokáig nem csillapodik. Végül is Rigó János indul el segédvezető nélkül kapálna, mert érezte, várják már a gyomtól fojtogatott kukoricák, a növésnek indult burgonyák. A hatvani Dózsa tszes földjén a brigádvezető várta. Tréfásam szól oda. — Aztán vigyázz, nehogy letapostasd a kukoricát, mert akkor oda a becsület.. — Ne féltsen engem. Gumikerekű tarksorát a sorok közé iránytja. Utána öt lókapa irtja a gyomot, porhanyója a földet. Aznap 25 holdat kapált meg, csaknem kétszeresét az előírtnak, mégsem volt megelégedve. Este azon gondolkozott, hogy lehetne az üzemanyagfogyasztást csökkenten.. Mi lenne, ha négyes sebességgel kapálnék? Na, ezt holnap megnézem. Elhatározását beváltja. Kapcsol... jól viszi... négyes ... egész jól megy Az emberek gyorsabban haladnak, kevesebb üzemanyag fogy. Délben otthagyja traktorát, elindul a tanya felé. Az egyik tszcs-tag utána szól. — Mi az, bedöglött a masinád? Nevetve szól vissza. — Dehogy öreg, ez is üzemanyag takarékosság. Az öreg békát, s megjegyzi: — jól gondolkozik a fiú. Este örömmel nézi a tartályt, jócskán van még benne olaj, pedig máskor rövidebb idő alatt elfogyott, új ötlet jut eszébe. Aluit a porlasztón, újabb liter gázolaj-megtakarítás. Mikor az üzemanyagkezelő számolja az elfogyasztott üzemanyagot, a sapkáját is hátratolja a nagy nézésben, mert 738 kiló helyett, csak 430 kilogrammot fogyasztott, ezzel a mennyiséggel 243 hold kapálását végezte el. ★ A traktor jóleső nyugalommal tűri, hogy fáradt testét gyógyítgassa a két traktorista. Kovács Endre A TRAKTORIST A