Népújság, 1954. június (43-50. szám)
1954-06-03 / 43. szám
A PÁRTKONGRESSZUS HATÁROZATAIRÓL Közgyűlésen beszéljük meg a pártkongresszus határozatait Mi is azt akarjuk megvalósítani, amit a kongresszus célul tűzött ki a termelőszövetkezetek elé: gazdaggá tenni, felvirágoztatni a termelőszövetkezetet, boldog, megelégedett szövetkezeti parasztságot. A mi szövetkezetünkben, a felnémeti Petőfi tsz-ben legnagyobb jövedelmet a gyümölcsösünk biztosítja. Hogy ez a jövedelem biztos legyen, állandóan járjuk a gyümölcsöst, ellenőrizzük a fákat, nehogy valami kártevő elpusztíthassa termésünket. Ezidáig kétszer permeteztük gyümölcsösünket, ha szükséges, tízszer és tizenötször is permetezzük, de nem engedjük a természetnek elcsikarni egész évi munkánk gyümölcsét. Ugyanilyen gonddal ápoljuk az újonnan telepített gyümölcsöst is, hogy a következő évekre is biztosíthassuk a szép jövedelmet, a jobb megélhetést. Nagy kár, hogy az állattenyésztés területén nem tudunk számbeli emelkedést elérni, mivel legelőterületünk kevés, szántóterületünk nem biztosít elegendő takarmányt, így inkább a hozamok emelésére törekedünk, s tehenészetünknél így tudtuk elérni a 14,1 literes istállóátlagot, mely megyei viszonylatban is a legjobb átlag. A növényápolás — ez az egyetlen terület, ahol kissé lassan megy a munka. Igaz, hogy cukorrépánk, napraforgónk ki van egyelve, négy hold kukoricát is megkapáltunk, de a burgonyánk és a kukoricánk egy része még mindig kapálatlan. Legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy megszervezzük a növényápolást, s a területeket újból felosszuk, mert először nem volt megfelelően szétosztva. Másik legfontosabb feladatnak tekintjük a munkafegyelem megszilárdítását. Egyes tsz-tagok még elmaradnak a munkától, nem jelentik be előre, és így nem tudjuk megszervezni a brigádok, munkacsapatok munkáját. A napokban közgyűlést hívunk össze, ahol a kongresszus által meghatározott feladatokat tárgyaljuk meg közösen, megbeszéljük a családtagok bevonásával karcsoltos tennivalókat, s döntünk abban az ügyben, hogy ki menjen szövetkezetünkből brigádvezetői iskolára Mindent megteszünk azért hogy szövetkezetünk megőrizze régi jó hírnevét, s tagjaink minden évben megelégedettek legenek a jövedelemáosztással. Ezért vettünk 20 család nrthet, s kertészetünkben is ezért dolgoznak szorgalmasan az emberek, hogy a korai kalalábéból és a korai k-portából minél előbb tudjunk előleget osztani. A kongresszus felhívta az üzemek figyelmét a termelőszövetkezetek segítésére. Az eredmény máris voutatkozik. Szocialista szerődét kötöttünk a F'nom zerelv'ny"várral, s a napokban már éreztük a munkásosztály segítségét. A Finomszerelvénygyár dolgozói kijavították a kertészeti vízszivattyút, s a napokban rendbehozzák a duzz-izzógát fogaskerekeit, s kedvenc permetezőgénünket. a ..Fürgét“. Megígérték, ha"va tsz áramfej’esztéjét is kijavítják. Mi ezt a segítséget több terménnyel szebb gyümölccsé’, fejjel-vajjal akarjuk meghá’álni, s azzal, hogy a pártkongresszus határozatait a mi termelőszövetkezeteinkben is megvalósítjuk. DAvin KÁROLY a felnémeti Petőfi tsz elnöke A kongresszus után sem hagyjuk abba a versenyt Esténként mindig hallgattam a pártkongresszusról közvetített rádióelőadást. Az előadások után az járt az eszemben, hogy nekem, mint népnevelőnek, mi a feladatom. Azt a sok szép célkitűzést, melyet a kongresszus terjesztett a nép elé, nekünk, népnevelőknek kell megismertetni mindenkivel, akire csak lehet számítani a szocializmus építésében. Ez lesz tehát az egyik feladatom. A Dohánygyár népnevelője vagyok, itt az üzemben is van sok tennivaló. Sokan nem ismerik még itt sem a pártkongresszus határozatait, elsősorban ezen akarok segíteni. Ezzel egyidőben beszélek velük a takarékosságról, az önköltségcsökkentésről, észszerű munkára buzdítom a dolgozókat, hogy minél olcsóbban tudjunk előállítani szivart és cigarettát, hisz a kongresszus is ezt jelölte meg egyik fontos feladatként, olcsóbban és többet termelni. A kongresszus után sem hagyjuk abba a versenyt. A kongresszusi hét eredményeit meg akarjuk tartani, ha lehet, még túl is szárnyalni, mind a mennyiség, mind a minőség és az anyagtakarékosság terén. A kongresszusi héten állandóan 140 százalék körül teljesítettem, s a verseny ideje alatt 900 szivar borítékanyagot takarítottam meg. Ezzel az eredménnyel nem vagyok megelégedve. Havi tervemet is 140 százalékra akarom teljesíteni. Mint régi élmunkás, megfogadtam, hogy addig nem nyugszom, míg kétszeres sztahanovista nem leszek. Saját példámon keresztül is akarom nevelni a fiatalokat, hogy ők is törekvő, szorgalmas emberekké váljanak. Fiatalok még, ügyes a kezük, belőlük is könnyen lehet sztahanovista. A körzetben már nagyobb feladatok várnak ránk, mert ott a dolgozó parasztoktól a mérnökig sokféle foglalkozású ember megtalálható, s majdnem mindnek más-más feladatot szabott meg a pártkongresszus. Ezt akarom én becsülettel átadni, ahol kell tanáccsal segíteni, de mindenkinek meg kell érteni a párt szavát, s én azon leszek, hogy ez sikerüljön. Bata Józsefné az Egri Dohánygyár népnevelője NE DÍJ I SÁG Legjobban annak örülök, hogy tárgyaltak a tanácsok munkájáról A pártkongresszus tiszteletére én is elkészítettem a felajánlásomat. Az volt benne, hogy egész évi tojás-, baromfi- és marhabeadásomat teljesítem a kongresszus tiszt?l?tére. Felajánlásomat a vállalt határidő előtt teljesítettem, az adómat is kifizettem egész szeptemberig. Nem mondhatom ezt a többi felnémeti gazdára, akik között vannak még olyanok, akik halaszthatják a beadást. Ezért helyeslem azt, hogy a kongresszuson is felhívták a tanácsok figyelmét arra, hogy azoktól is be kell szedni a tartozást, akik nem akarnak fizetni, ha máskép nem megy, törvényes úton. Legjobban annak örülök, hogy végre komolyan tárgyaltak a tanácsok munkájáról. Én itt lakom a tanácsházával szemben, tanácstag vagyok, tehát jól ismernek, mégis előfordult, hogy kaptam egy levelet, melyben azt írták: szégyeljem magam, tanácstag létemre, lemaradtam a beadással. Bementem a tanácshoz, bebizonyítottam, hogy nem vagyok adós. Néhány nap múlva jött a dicsérő levél, hogy túlteljesítettem a beadást. Persze, hogy túlteljesítettem, de a tanácsnál rosszul könyvelték, s még meg is szégyenítettek, hogy nem vagyok kötelességtudó, pedig tavaly is kukoricamorzsolót kaptam jutalmul a jó beadásért. De volt más is. Mindennap itt járok el két fehér ökörrel a tanács ablaka előtt, mégis két ló után vetették ki a beadást. Pedig tudhatták volna, hogy ökröm van, s nem lovam. Nagyon jó, hogy az ilyen dolgokkal is foglalkoztak a kongresszuson és elhatározták, hogy megjavítják a községi tanácsok munkáját, rendbe szedik az adónyilvántartást. Mert nálunk is sokszor elvette az emberek kedvét a helytelen adókivetés, vagy a tanács dolgozóinak helytelen magatartása. Ha javul a tanács munkája, szívesebben dolgozik mindenki, jobban teljesítik kötelezettségeiket is. ROFUSZ ISTVÁN nyolcholdas felnémeti dolgozó paraszt tanácstag Sok segítséget, útmutatást kaptunk a kongresszustól Mikor bekopogtattam Friedrich Sándornéhoz, a Főiskola pártbizottságának titkárához, telefonált. Régi ismerősként üdvözöltük egymást, hisz egy éven — bár különböző szakon — végeztünk. Másfél hónap óta a Főiskola pártbizottságán párttitkár. Régi funkcionárius, így a kezdeti nehézségek után — az eddigi tapasztalatai felhasználásával — új munkahelyén is hamar felismerte, mi a legfőbb teendője. A szokásos kérdezgetések után pártéletünk legfontosabb eseményére, a kongresszusra terelődött a szó. Megtudom, ha a Főiskolán a vizsgák előkészítése, megkezdése idején tapasztalható izgalom, mely hallgatót, nevelőt egyaránt eltölt a munkában hús év után, most eltörpült az egész népünk lelkét betöltő nagyszerű várakozásban, érdeklődésben. — S nem hiába vártunk nagyon sok segítséget, útmutatást a kongresszustól, megkaptuk azt. Egyik legfontosabb probléma most nálunk a másodévesek kihelyezése. Bár kis százalékban, mégis voltak olyan hallgatók, akik idegenkedtek attól a gondolattól, hogy falura mennek tanítani. Ezek meggyőzésében is sokat segített a kongresszus. Ezek a hallgatók is belátják, hogy életünk kulcskérdése a falu lett, nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren is. A falusi iskolák százaiban is képzett, sokoldalúan fejlett tanárok legyenek — ez most a jelszó. Ebből következik a Főiskola tanárainak nagyszerű feladata a jelenlegi tanév befejezése, a következő oktatási évek idejére: minél alaposabb tudással rendelkező, szakmailag, politikailag felvértezett pedagógust adni a falunak. A szakmai oktatás terén nincs különösebb veszély. Ezt bizonyítja az a tény, hogy van olyan tanulmányi csoport, mely 4,7-es átlagot ért el s az eddigi vizsgák alapján a legrosszabb átlag sem süllyedt a 3,3 alá. Politikai téren azonban van még tennivalónk, s munkánk megjavítása érdekében pénteken, vezetőségi ülésen megbeszéljük teendőinket. Nem tévesztjük szem elől, hogy közoktatásunk jövője, sorsa az általános iskolákban dől el. Hogy általános iskoláinkban szocialista, hazáját szerető, sokoldalúan képzett embereket neveljenek, jövendő, vagy éppen most kikerülő pedagógusainktól is függ. Szocialista embert formálni, gazdag ismereteket nyújtani, az „új ember kovácsa“ százait adni az országnak — ez a Főiskola nagyszerű feladata. (Sz-né) Terveinket csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a tömegek segítségére támaszkodunk Mindvégig feszült figyelemmel kísértem a pártkongresszus beszámolóit, felszólalásait. Mint tanácselnök, természetesen Nagy Imre elvtárs beszámolója érintett legközelebbről, mely új erőt, ösztönzést adott a munkához. Úgy éreztem, hogy Nagy Imre elvtárs beszámolója egyenesen nekem szól, a mi városi tanácsunkról beszél, annak eredményeit és hibáit sorolja fel. Tíz esztendeje dolgozom az államigazgatásban, de a párt még ilyen jelentős segítséget nem adott számunkra. Az a sok új, amit a pártkongresszus adott, jelentősen megváltoztatta eddigi munkafelfogásunkat. Az egri városi tanács is fejlődésen ment keresztül, különösen az utóbbi időben, osztályvezetőink döntő többsége munkás és paraszt. Értelmes, rátermett káderek nevelődtek nálunk, megszilárdult tömegkapcsolatunk, de még mindig igen sok a hiba. Elsősorban arról kell beszélnem, hogy nem tartottuk mindenkor tiszteletben a tanácsdemokráciát, a végrehajtó bizottságot föléje helyeztük a tanácsülésnek, számos esetben annak megkérdezése, sőt tudta nélkül döntöttünk fontos kérdésekben. A tanácsüléseken nem beszéltünk másról, mint a begyűjtésről, vagy a tavaszi munkákról, de alig az egész várost érintő gazdasági, kulturális városfejlesztési ügyekről. Az Egészségház utcában épülő új háztömbökről hivatalosan nem is tud a tanácsülés, a város kulturális ügye sem szerepelt még a tanácsülés napirendjén. Pedig a példák, itt gondolok elsősorban a város hároméves tervére, azt bizonyítják, hogy csakis a tanács minden tagjának aktív közreműködésével lehet valóban jól és eredményesen dolgozni. Nagy Imre elvtárs beszéde után alaposan végiggondoltam, melyek a legfontosabb feladatok a tanács munkájának megjavításában. Nem sorolom most fel mind, csupán néhányat ragadok ki. Elsőrendű feladat, hogy a tanácsot valóban tömegszervezetté tegyük, aktivizálni kell a tanácstagokat, részben a tanácsdemokrácia tiszteletben tartásával, másrészt a kommunista tanácstagok példamutatásán keresztül. Fontosnak tartom azt is, hogy az állandó bizottságok kommunista elnökei, kommunista VB-tagok itt végezzék pártmunkájukat, ne aprózzák szét erejüket. Igen helyes az a határozat, hogy a tanácstagokat a jövőben körzetenként választják meg, így azok valóban felelősnek érzik magukat körzetük életéért, problémájáért. Rendkívül fontos az is, hogy emeljük a tanács dolgozóinak szakmai tudását, ehhez azonban a felsőbb szervek segítsége is szükséges. A pénzügyi osztály vezetője nálunk felsőfokú oktatáson vesz részt, de a földművelésügyi minisztérium már nem gondoskodik arról, hogy szakterületek dolgozói is tovább képezhessék magukat szakmailag. Pedig ez rendkívül fontos lenne. Megszívleltük Nagy Imre elvtárs szavait arra nézve is, hogy helyi politikát kell kialakítani harcolni kell többek között a dolgozó nép anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítéséért Nagy terveink vannak ezzel kapcsolatban, de ezeket a terveket csak akkor tudjuk sikerrel megoldani, az egri városi tanács csak akkor tudja a pártkongresszus által meghatározott feladatát betölteni, ha az eddiginél sokkal inkább támaszkodik a tömegek segítségére, alkotó kezdeményezésére. Nagy Sándor VB-elnök, Eger 1054 június 3. csütörtök. 4/mám (A bélapátfalvi dolgozók panaszolták, hogy nemcsak rossz minőségű a kenyér, de a legutóbbi alkalommal egy nagy csomó kócot találtak bélésűivé.) FŐPÉKMESTER: Idefigyeljetek, fiúk! A liszt a sarokban van, seprű jobboldalt, a kóc ott van ni... rajta, kezdhetjük a dagasztást. (Az Egri Pedagógiai Főiskolával szemben lévő szép parkban többszöri kérés ellenére sem helyeztek el padokat.) Kép szöveg nélkül. Olcsó „napszámosok” A kongresszusi héten Tarnazsadányban is soha nem látott lendülettel folyt a munka a földeken. Nem volt még egyszer egyszer ennyi ember a földeken Csakúgy tarkállott a határ Egyik darabon egyeltek, a másikon saraboltak, kapáltak, acatoltak — irtották a gyomot ápolták a növényt. Örült is ennek Góth Benjáminné tanácsosnők és Tóth István mezőgazdasági előadó. Madarat lehetett volna velük fogatni. De nincsen öröm üröm nélkül. Lám, itt van az az apaállatnak szánt négy hold lucerna és az bizony nem a legtisztább, annyi benne az acat és a gyom, hogy két nap is eltartana kitisztítani. Pedig ez nem jól van így, szemet szúrt már ez jónéhány dolgozó parasztnak is. „Valamit tenni kellene” — bíztatták egymást — nem lehet az, hogy pont ez a darab föld legyen a legcsúnyább a határban. A nagy gondolkodást a tanácsházra betoppanó Bérces József zavarta meg, az általános iskola igazgatója. Vele együtt betoppant a „lucerna-probléma” megoldásának nagyszerű lehetősége is. Hogy erre eddig nem gondoltunk! Hát kik lennének alkalmasabbak erre a munkára, ha nem a gyerekek? Méghozzá az iskolás gyerekek, de nem a kisebbek, nem ám, hanem a nagyobbak, a felső osztály. Itt van a nagyszerű, olcsó munkaerő kiaknázatlanul, a lucernát meg eszi a gyom. Nem jól van ez így! Kezdeményezzünk! És néhány perc múlva már meg is van a nagyszerű lehetőség közvetlen terve. Megállapodnak a munkadíjban — néhány kiló cukorka, vagy az ára — és kiadják a jelszót: kezdődhet a munka! És 22-én, pénteken délután tanítási idő alatt 38 gyerek indult a lucernaföldre, nem a legnagyobb lelkesedéssel és nekiláttak a lucernaföld tisztításának. Bérces József igazgatónak még másnap se jutott eszébe, hogy helytelenül járt el. Arra sem gondolt, hogy igen sok az igazolatlan hiányzó, hogy 20-án 20, 21-én 25 gyerek hiányzott, 22- én pedig 26 volt a hiányzó. Az bosszantja, hogy sok szülő most, a vizsgák előtt nem engedi gyerekét az iskolába — ez a bosszúság jogos — de arra nem gondol, hogy éppen ő mutatott rossz példát a szülőknek, mikor tanítási idő alatt munkára vitte a gyermekeket, két rajzórát mulasztottak, mert ez — az ő szavaival élve — „a tanítás szempontjából nem olyan fontos”. Később azonban maga is belátta, hogy helytelen és nem elfogadható az a mentegetőzés, és mással próbálkozott: „szeretem a tanáccsal az összhangot, azért mentek ki a gyerekek”. Kell is, szükséges is, és „szeretni” is kell az összhangot a tanáccsal! De az iskolás gyermekek szülei és államunk nem fogadja el ezt helyes összhangnak, ha 38 gyerek tanítási idő alatt másfél kiló apró cukorért tanítás helyett — adatol... Ilyen összhangra nincs szüksége se a pedagógusoknak, se a tanácsnak. Legkevésbbé államunknak. * Papp János, Füzesabony, járási pártbizottság Kitüntették a helyi tanácsok kiváló dolgozóit A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntette a helyi tanácsok kiváló dolgozóit. A kiüntetéseket május 28-án Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át az Országházban. A heves megyei kitüntetettek névsora: Csintalan József tarnamérai községi tanács VB elnöke, Kovács József rózsaszentmártoni községi tanács V. B. titkára, Molnár Ilona kisnánti községi tanács V. B. elnöke, Biró Miklós a bodonyi községi tanács V. B. elnöke, Strumpf László a megyei tanács mezőgazdasági osztályának főagronómusa, Varga Mihály a megyei tanács csoportvezetője, Held László a gyöngyösi járási tanács agronómusa, Fekete Illés a hevesi járási tanács mezőgazdasági csoportvezetője, Horváth István Boldog községi tanács adminisztrátora.