Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1957-03-23 / 24. szám

1957. március 23., szombat OJ ÜTŐN Tavaszi gondok a felnémet­ Petőfi termelőszövetkezetben Lehet-e úgy segíteni egy gyengébb termelőszövetkeze­tet, hogy a másikat, az erő­sebbet károsítják meg vele? — ezt a kérdést szegezték ne­kem a napokban, a felnémeti Petőfi termelőszövetkezet tag­jai, mikor kint jártam náluk. A tavaszi munka felől érdek­lődtem, s mint évek óta min­dig, ma is arról győződhet meg a látogató, hogy ebben a szövetkezetben jól megy a munka. Az októberi esemé­nyek okoztak nézeteltéréseket, de a kommunisták, a becsüle­tes pártonkívüli tsz-tagok erő­sen álltak a lábukon, és nem engedték a szövetkezetet. Nem is történt, csupán három ki­lépés, ezek is asszonyok, akik úgy gondolták, ezentúl elég lesz az ember keresete is a gyárban. Egyet kizártak, mert nem dolgozott jól. Az őszi munkákat befejezték, ha kés­tek is egyik-másikkal, nagyobb kár nem esett. Az épületek, gazdasági felszerelések is megmaradtak és rendben van­nak. Nem, mégsem mondhat­juk azt, nyomtalanul múlt el az október a felnémeti tsz fe­lett. Mert egyet hozott. A ter­melőszövetkezet tagjai meg­­acélosodtak, megtanulták,­­ hogy még jobban vigyázzanak szövetkezetükre. Jól halad a tavaszi munka is. A kertészetben már készen állnak a melegágyak, a korai káposzta, kalalábé, kelkáposz­ta apró palántái már ki is dugták a fejüket. A paprikát is elvetették. A nagy gyümöl­csösben megtisztogatták a fá­kat és legallyazták, most a melegebb időre várnak és megkezdik a permetezést.­­ Gondot okozott, hogy a moto­ros permetezőkhöz nem volt benzin, de már az is van. A szántóföldi munkákkal is jól állnak elvetették a tava­szi árpát, vetik már a répa­magot. Nem volna itt semmi hiba, a tagság kedve is jobb lenne, ha nem bántaná őket még ma is, amit nagyon igaz­ságtalanak tartanak, az a föld­el­vevés. Mert mi történt? A termelőszövetkezetnek Eger határában, de még felnémeti földön jól berendezett kerté­szete volt. 32 hold príma föld, jövedelmük jórészét ez adta. A jövedelem titka persze nem csupán az volt, hogy jó az a 32 hold, hanem az, hogy meg is munkálták rendesen. Erősö­dött, fejlődött a tsz, a külön erőssége, hogy belterjesen gazdálkodik. Másképp hogyan is érhették volna el, hogy 202 hold termése 80 családot tart­son el. Szomszédjuk az egri Balázs Ignácz Termelőszövet­kezet, mely az elmúlt eszten­dőkben nem éppen a megye legjobb termelőszövetkezetei közé tartozott, noha szőlőjük nagy jövedelmet hozott volna, ha kellő gondot fordítanak rá. Elég gyenge termelőszövetke­zet, tehát segíteni kell — így vallották ezt igen helyesen a megyei mezőgazdasági osztá­lyon, azonban a segítség mód­jával nem értenek egészen egyet a felnémetiek — és te­gyük hozzá, igazuk van. Az történt ugyanis, hogy hosszú ideig „agitálták” a felnémetie­ket, hogy adják át a berende­zett kertészetet, ők meg kár­pótlásul kapnak ugyanannyi földet a feloszlatott állami gazdaságból, ott Felnémeten. Az érvek közé tartozott az is, hogy azok is szeretnének ker­tészkedni, s mikor a felnéme­tiek még mindig nem álltak kötélnek, elintézték hivatalo­san, a megyei tanács értesí­tette őket írásban: úgy dön­töttek, hogy az említetett 32 holdat adják át az egri Balázs Ignácz Termelőszövetkezet­nek. Közbejött október, és az eg­ri Balázs Ignácz Termelőszö­vetkezet tagjainak előbb nem kellett a föld. Tavasszal azon­ban mégis csak ragaszkodtak hozzá, s így a felnémetiek minden tiltakozása ellenére náluk is maradt. A döntés mellett az szól,­­ hogy segíteni kellett az egri Balázs Ignácz Termelőszövet­kezeten, amely, hogy jövedel­mezőbb legyen az esztendő — kertészkedni is akar. Dicsére­tes szándék, kell is segíteni, támogatni, de hogy ennek nem éppen a legszerencsésebb módját választották, annak bizonyítására hadd hallgassuk meg a felnémetieket is. Az igaz, hogy cserébe kap­tak érte a falu másik végén földet, de még azzal együtt is kevés lenne. 202 holdjuk van összesen, s erre 80 a család. Ez még így, a legbelterjesebb gazdálkodással is kevésnek bizonyul. S kevés különösen most, hogy a nagy erőpróba után, látva a szövetkezet ös­­­szetartását, újabb tagok ké­rik felvételüket. Bármennyire is elítélendő dolog, ha egy termelőszövetkezet nem akar földnélküli új tagokat felven­ni, ez esetben meg kell érte­ni, hogy ennyi föld mellé csa­kugyan nem lehet a családok számát szaporítani. S most azt is kérdik a termelőszövet­kezet tagjai: ma elvették a kertészetünket, hogy segítse­nek egy másik szövetkezeten, mi a biztosíték arra, hogy hol­nap nem veszik el a kertészet­szel szomszédos új telepítésű gyümölcsösünket és a kerté­szetnél lévő több ezer forintos beruházással rendbehozott ta­nyaközpontunkat? Furcsa kér­­­désnek veszik talán, az illeté­kesek, de van valami alapja a bizalmatlanságnak. A községi tanács sem ért egyet ezzel. Meg sem kérdez­ték, mi a véleménye arról, hogy elveszik a község terüle­téből ezt a darab földet. Pedig érdemes lett volna. Ugyanis az a helyzet, hogy az ötezer lako­sú községnek alig 1500 holdja van, hiányzik tehát még ez a 32 hold is. És végezetül tegyük fel a kérdést a felnémeti termelő­­szövetkezettel együtt, a mező­­­­gazdasági igazgatóságnak, —­s­­ hogy rákényszerítették a tago­­­­kat a közgyűlés minden ellen­­­­kezése ellenére a föld átadá­sára? Tavaszi gondok a felnémeti Petőfi Termelőszövetkezetben — ezt akartam megnézni, és ez volt a legnagyobb gond, a­­mit találtam. Mert a munka az megy, de ebbe a határo­zatba nem tudnak beletörőd­ni a szövetkezet tagjai. Azt mondják, ha a megye nem akarja elintézni, majd mennek­­ a minisztériumhoz, megke­resni az igazságot, mely való­ban mellettük áll. Igazuk van, kell a segítség a gyen­gébben dolgozó szövetkezet­nek, de ne úgy, hogy annak egy másik termelőszövetkezet lássa kárát. DEÁK RÓZSI Szövetkezeti hírek — Egymásután alakulnak a különböző szakcsoportok me­gyénkben. Halmajugrán mé­hészeti szakcsoport alakult 150 családdal. Ivádon, Tisza­­nánán, Lőrinciben, Atkáron szőlőtermelő csoportok alakul­tak. A tarnabodi zöldségter­melő csoportba sokan léptek be, s újabb szakcsoport alakí­tását is tervezik.­­ A verpeléti szőlőtermelő szakcsoport tagjai az elmúlt évben is közösen végezték a növényvédelmi munkát, a szőlő- és borértékesítést. Az idén itt közös pinceszövetke­zetet létesítenek, az azonos fajta borok mennyiségének növelése és minőségi kezelése érdekében. A 400 taggal ren­delkező verpeléti szakcsoport egy budapesti borkimérő léte­sítését tervezi. Ugye szellemes mondás? Az ember jót derülne rajta, ha nem tudná, hogy azonkí­vül, hogy egy sziporkázó afo­rizmáról van szó, sajnos néha ez az igazság is. A borivó betér valamelyik vendéglátó üzembe, nekitá­maszkodik a pultnak, kér két decit tisztán, szájában már érzi a gyöngyöző bor kellemes zamatot, és aztán eléraknak egy poharat, melyben valami zavaros lé lötyög. A borivó a szájához emeli az italt, majd megrázkódik és vérmérsékle­tétől függően mond valamit a csaposnak, amely egyáltalán nem hízelgő. A csapos, vagy kocsmáros ilyen esetben szét­tárja kezét és sajnálkozva kijelenti: — Sajnos, mi semmiről nem tehetünk, mi csak azt áruljuk, amit a Borforgalmi szállít. Erre aztán nincs fellebbezés, a vendég nem tehet egyebet, mint jókívánságait a követke­zőkben a Borforgalminak cí­mezi, amelynek lassan ros­­­szabb híre lesz, mint a közép­kori alkimisták boszorkány­­konyháinak. Mi hát az igazság? Fogjuk meg a vonal végét és próbál­juk felgöngyölíteni. Az első állomás természetesen a szi­dalmak célpontja, a Borforgal­mi. Dancz Pál, az egri pincé­szet vezetője azt mondja: — A vádak nem ismeretle­nek előttünk sem, de teljesen alaptalannak tartjuk azokat. Bármikor, bármilyen társadal­mi ellenőrzésnek hajlandók vagyunk alávetni a szállításra kerülő borainkat. Innen nem kerülhet ki rosszízű, vagy za­varos bor. És persze ha rossz lenne a bor, a vendéglátó átvevője nem is venné át. Mi hát a baj? A legtöbb hiba a tárolásból ered. Esténkint darabban hagyják a bort, vagy éjsza­kánként kinn áll a söntés hen­gerében, másnapra a bor megtörik, zavaros lesz, vagy megecetesedik. Aztán persze itt-ott az is előfordul, ami gya­korlatban azt jelenti, hogy két korsó alján lötyögő bor egy hengerben frigyre lép — és mint az életben is — az ilyen gyors házasságok igen kétséges kimenetelűek, és bi­zony sok ember mérgelődve issza meg a levét. Az emberekben örökké él a gyanú, hogy ezenkívül egyéb műveletek is történnek a borral, s bizony a rendőrségi hírekben többször olvashat­tuk, hogy egyes kocsmárosok megkeresztelték a bort, ezáltal a fogyasztó egy liter borban esetleg két deci kútvizet ka­pott 28 forintos áron. Mostanában a borfogyasz­­tók még egy érdekes jelen­ségre figyelhettek fel Egerben. Nemrégen kapható volt a 12.50-es asztali fehér nedű, — elég kellemes bor. A napok­ban ehhez has­onló ital, mint Egri fehér, 27—28 forintos ár­ban kerül forgalomba. Lefo­­koztattuk ezt a bort és a szakemberek megállapították, hogy 11 maligános, tehát még gyengébb, mint olcsó előd­je. Magyarázatot kértünk a Vendéglátótól, ahol elmond­ták, hogy ezt a 12 (!) fokos bort nem a Borforgalmitól vet­ték, hanem a földművesszö­vetkezeteken keresztül egyé­ni termelőktől, erre aztán jön ilyen adó, és olyan adó, ilyen és olyan százalék, egy­szóval gyengébb bor, amely a Borforgalminál 9.62 forint­ba kerül, ezúton 28 forintos árban jut a fogyasztóhoz, egy forinttal olcsóbban, mint a 16 fokos csemegebor. A Vendéglátó persze meg­magyarázza ennek a 100 szá­zalékos áremelkedésnek az okát, az emberek azonban nem magyarázatot, hanem, ol­csó és jó bort kérnek. És végül még egy kérdés. Van-e „csiráit bor” nálunk? — — Műbor a Borforgalminál nincs. — jelenti ki határozot­tan Dancz elvtárs. Az igazság az, hogy az átmeneti borhi­ány enyhítésére hoznak for­galomba különböző gyümölcs­borokat, de erre az illető el­árusítónak minden esetben fel kell hívnia a vásárlók figyel­mét. Nem úgy, mint ezt az autóbusz megállónál lévő Utasellátó büffében teszik, ahonnan a napokban egyik is­merősöm bor címén elhozott három liter zavaros színű fo­lyadékot és csak a József na­pot ünneplő társaság jött rá a turpiságra. Itt van az idő, hogy az or­szág egyik leghíresebb borter­mő vidékén végre valóban jó borokat ihassunk. Jön a nyár, a helytelen tárolás egyre ve­szélyesebb következmények­kel jár. Gondoskodni kell ar­ról, hogy mindenütt megfelelő lehetőségeket biztosítsanak a bor kellő hőfokon tartására, a hordók feltöltésére, a darab­ban maradt bor hűtött helyen való elhelyezésére. A jövőben hasznos vo­lna, ha az ellenőr­zés figyelme ezekre a­ szem­pontokra is kiterjedne. Akkor talán kisebb lehető­ség maradna arra, hogy a bor vízzé váljék. És az sem árt ha időnkint egy fikcióval meglá­togatják a kocsmákat, hogy az a lehetőség is végleg kizárt le­gyen, hogy a víz borrá vál­tozzon. Herbst Ferenc de a bor néha AAAAAA/» dt arany és szalamandra Francoise Fabian, a másfél év alatt hat filmben világsikert aratott francia filmszínésznő most az Arany és Salamandra című színdarabban, a világot jelentő deszkák meghódításá­ra indult, a párizsi Michel színházban. A színdarabot előre­láthatólag filmre is viszik a közel­jövőben. Képünkön a rend­kívül csinos, fiatal színésznő a darab címét jelképező dísz­letek között. így születik a humoreszk Js mi kéne valamit... Hm... de mit? Valami olyan kis izét, ami rövid is, jó is, meg olyan izés is, na... Hm... Hm... Csak a fejem ne fáj­na. Mintha labdarugó mér­­kőzés volna ott célul, egy egész szurkolótáboral, gól­okkal, ordítással... Hű, ez meg gól volt, — akkorát nyi­lait... Aztán itt, nem itt... kicsit lejebb... na éppen ott— szóval kutyául fáj... Különö­sen, ha lélegzek... Hogy mi?... Hát lélegzeni azért csak mu­száj... Már a cigaretta se esik jól... még jó, hogy nincs cigarettám, mert elfogyott — mármint a pénzem.... Már csak azért is írni ké­ne valami marhaságot... de legszívesebben odacsapnék mindent, tollat, ceruzát, a fe­jemet... és ordítanék... Igen, a legszívesebben ordítanék... Vájjon azért adnak pénzt? Na, hülyéskedjünk, ha itt felfordulok, akkor is írni kell valamit... Jaj, már a gyomrom is fáj... és senki meg nem sajnál, sehol egy cseppnyi részvét... aj, de gyűlölöm is az embereket ezért a részvétlenségükért, ezért a... ezért a... Ha most meghalnék, nem is vennék észre, hogy mit vesztettek... tiedoonanun a sírba, einu.­­tartalm­­ar. Két csepp... — Kettő és nem három, mert az önköltség is fontos... — könnyet és kész. Kubala meg koszor­ut se hozna a disznó... Minek... úgyis elkorhan... Borzasztó... ist az ember egy társadalmi közösségbe, fel­áldozza magát a közért, fe­jét, szivét, gyomrát adja... s mikor meg akar halni, sen­­ki sincs, aki segítsen... Süni kéne a dühtől, a fájdalomtól, sírni, zokogni... átkozodni... Sírok is, most egyedül va­gyok és ráérek. Úgyis olyan régen sírtam, hátha jót tesz a fejfájásomnak is... Oho, várjunk csak... akkor a könnyeim rápotyognak erre a szép fehér papírra, s at­­llátok fel egy másikért... Ezt meg kell gondolni... Utóvég­re papírról van szó, amin én írni akarok— Azám... írni akarok... de mit? Mit is írjak? Hm... I­ Im... Megvan! írok egy olyan kis vidám vacakot— írok egy humoreszket... Na nem igaz? (egri) Hallotta-e már? ......hogy még ma is akad elég példa a nőuralomra. Pél­dául Ruanda Arandi belga gyarmaton az egyik törzs fő­nöke nő, s 200 főnyi férfi­ há­remet tart magának. ......hogy Spanyolországban egy lépésmérővel megállapí­tották, egy futballbíró egyet­len mérkőzés levezetésekor 17 kilométert tesz meg. ......hogy a dél-kazahsztáni, altáji és asztraháni sztyeppék vidékén elektromos árammal keresik a vizet. Az új eljárás a hegyi kőzetek áramvezető képességén alapul. Az elektro­mos vízkeresés előnye nem­csak az, hogy pontosan meg­határozza a vízlelő­helyeket és azok mélységét, hanem ki­mutatja, hogy sós, vagy édes­vízre találtak. ......hogy egy amerikai vil­lamossági gyárban most ké­szül az első atomfűtésű zseb­lámpa-elem. A PÉLDA „RAGADÓS“ WWVAVWWV WWWWVA

Next