Új Úton, 1957. március (12. évfolyam, 18-26. szám)
1957-03-23 / 24. szám
1957. március 23., szombat OJ ÜTŐN Tavaszi gondok a felnémet Petőfi termelőszövetkezetben Lehet-e úgy segíteni egy gyengébb termelőszövetkezetet, hogy a másikat, az erősebbet károsítják meg vele? — ezt a kérdést szegezték nekem a napokban, a felnémeti Petőfi termelőszövetkezet tagjai, mikor kint jártam náluk. A tavaszi munka felől érdeklődtem, s mint évek óta mindig, ma is arról győződhet meg a látogató, hogy ebben a szövetkezetben jól megy a munka. Az októberi események okoztak nézeteltéréseket, de a kommunisták, a becsületes pártonkívüli tsz-tagok erősen álltak a lábukon, és nem engedték a szövetkezetet. Nem is történt, csupán három kilépés, ezek is asszonyok, akik úgy gondolták, ezentúl elég lesz az ember keresete is a gyárban. Egyet kizártak, mert nem dolgozott jól. Az őszi munkákat befejezték, ha késtek is egyik-másikkal, nagyobb kár nem esett. Az épületek, gazdasági felszerelések is megmaradtak és rendben vannak. Nem, mégsem mondhatjuk azt, nyomtalanul múlt el az október a felnémeti tsz felett. Mert egyet hozott. A termelőszövetkezet tagjai megacélosodtak, megtanulták, hogy még jobban vigyázzanak szövetkezetükre. Jól halad a tavaszi munka is. A kertészetben már készen állnak a melegágyak, a korai káposzta, kalalábé, kelkáposzta apró palántái már ki is dugták a fejüket. A paprikát is elvetették. A nagy gyümölcsösben megtisztogatták a fákat és legallyazták, most a melegebb időre várnak és megkezdik a permetezést. Gondot okozott, hogy a motoros permetezőkhöz nem volt benzin, de már az is van. A szántóföldi munkákkal is jól állnak elvetették a tavaszi árpát, vetik már a répamagot. Nem volna itt semmi hiba, a tagság kedve is jobb lenne, ha nem bántaná őket még ma is, amit nagyon igazságtalanak tartanak, az a földelvevés. Mert mi történt? A termelőszövetkezetnek Eger határában, de még felnémeti földön jól berendezett kertészete volt. 32 hold príma föld, jövedelmük jórészét ez adta. A jövedelem titka persze nem csupán az volt, hogy jó az a 32 hold, hanem az, hogy meg is munkálták rendesen. Erősödött, fejlődött a tsz, a külön erőssége, hogy belterjesen gazdálkodik. Másképp hogyan is érhették volna el, hogy 202 hold termése 80 családot tartson el. Szomszédjuk az egri Balázs Ignácz Termelőszövetkezet, mely az elmúlt esztendőkben nem éppen a megye legjobb termelőszövetkezetei közé tartozott, noha szőlőjük nagy jövedelmet hozott volna, ha kellő gondot fordítanak rá. Elég gyenge termelőszövetkezet, tehát segíteni kell — így vallották ezt igen helyesen a megyei mezőgazdasági osztályon, azonban a segítség módjával nem értenek egészen egyet a felnémetiek — és tegyük hozzá, igazuk van. Az történt ugyanis, hogy hosszú ideig „agitálták” a felnémetieket, hogy adják át a berendezett kertészetet, ők meg kárpótlásul kapnak ugyanannyi földet a feloszlatott állami gazdaságból, ott Felnémeten. Az érvek közé tartozott az is, hogy azok is szeretnének kertészkedni, s mikor a felnémetiek még mindig nem álltak kötélnek, elintézték hivatalosan, a megyei tanács értesítette őket írásban: úgy döntöttek, hogy az említetett 32 holdat adják át az egri Balázs Ignácz Termelőszövetkezetnek. Közbejött október, és az egri Balázs Ignácz Termelőszövetkezet tagjainak előbb nem kellett a föld. Tavasszal azonban mégis csak ragaszkodtak hozzá, s így a felnémetiek minden tiltakozása ellenére náluk is maradt. A döntés mellett az szól, hogy segíteni kellett az egri Balázs Ignácz Termelőszövetkezeten, amely, hogy jövedelmezőbb legyen az esztendő — kertészkedni is akar. Dicséretes szándék, kell is segíteni, támogatni, de hogy ennek nem éppen a legszerencsésebb módját választották, annak bizonyítására hadd hallgassuk meg a felnémetieket is. Az igaz, hogy cserébe kaptak érte a falu másik végén földet, de még azzal együtt is kevés lenne. 202 holdjuk van összesen, s erre 80 a család. Ez még így, a legbelterjesebb gazdálkodással is kevésnek bizonyul. S kevés különösen most, hogy a nagy erőpróba után, látva a szövetkezet összetartását, újabb tagok kérik felvételüket. Bármennyire is elítélendő dolog, ha egy termelőszövetkezet nem akar földnélküli új tagokat felvenni, ez esetben meg kell érteni, hogy ennyi föld mellé csakugyan nem lehet a családok számát szaporítani. S most azt is kérdik a termelőszövetkezet tagjai: ma elvették a kertészetünket, hogy segítsenek egy másik szövetkezeten, mi a biztosíték arra, hogy holnap nem veszik el a kertészetszel szomszédos új telepítésű gyümölcsösünket és a kertészetnél lévő több ezer forintos beruházással rendbehozott tanyaközpontunkat? Furcsa kérdésnek veszik talán, az illetékesek, de van valami alapja a bizalmatlanságnak. A községi tanács sem ért egyet ezzel. Meg sem kérdezték, mi a véleménye arról, hogy elveszik a község területéből ezt a darab földet. Pedig érdemes lett volna. Ugyanis az a helyzet, hogy az ötezer lakosú községnek alig 1500 holdja van, hiányzik tehát még ez a 32 hold is. És végezetül tegyük fel a kérdést a felnémeti termelőszövetkezettel együtt, a mezőgazdasági igazgatóságnak, —s hogy rákényszerítették a tagokat a közgyűlés minden ellenkezése ellenére a föld átadására? Tavaszi gondok a felnémeti Petőfi Termelőszövetkezetben — ezt akartam megnézni, és ez volt a legnagyobb gond, amit találtam. Mert a munka az megy, de ebbe a határozatba nem tudnak beletörődni a szövetkezet tagjai. Azt mondják, ha a megye nem akarja elintézni, majd mennek a minisztériumhoz, megkeresni az igazságot, mely valóban mellettük áll. Igazuk van, kell a segítség a gyengébben dolgozó szövetkezetnek, de ne úgy, hogy annak egy másik termelőszövetkezet lássa kárát. DEÁK RÓZSI Szövetkezeti hírek — Egymásután alakulnak a különböző szakcsoportok megyénkben. Halmajugrán méhészeti szakcsoport alakult 150 családdal. Ivádon, Tiszanánán, Lőrinciben, Atkáron szőlőtermelő csoportok alakultak. A tarnabodi zöldségtermelő csoportba sokan léptek be, s újabb szakcsoport alakítását is tervezik. A verpeléti szőlőtermelő szakcsoport tagjai az elmúlt évben is közösen végezték a növényvédelmi munkát, a szőlő- és borértékesítést. Az idén itt közös pinceszövetkezetet létesítenek, az azonos fajta borok mennyiségének növelése és minőségi kezelése érdekében. A 400 taggal rendelkező verpeléti szakcsoport egy budapesti borkimérő létesítését tervezi. Ugye szellemes mondás? Az ember jót derülne rajta, ha nem tudná, hogy azonkívül, hogy egy sziporkázó aforizmáról van szó, sajnos néha ez az igazság is. A borivó betér valamelyik vendéglátó üzembe, nekitámaszkodik a pultnak, kér két decit tisztán, szájában már érzi a gyöngyöző bor kellemes zamatot, és aztán eléraknak egy poharat, melyben valami zavaros lé lötyög. A borivó a szájához emeli az italt, majd megrázkódik és vérmérsékletétől függően mond valamit a csaposnak, amely egyáltalán nem hízelgő. A csapos, vagy kocsmáros ilyen esetben széttárja kezét és sajnálkozva kijelenti: — Sajnos, mi semmiről nem tehetünk, mi csak azt áruljuk, amit a Borforgalmi szállít. Erre aztán nincs fellebbezés, a vendég nem tehet egyebet, mint jókívánságait a következőkben a Borforgalminak címezi, amelynek lassan rosszabb híre lesz, mint a középkori alkimisták boszorkánykonyháinak. Mi hát az igazság? Fogjuk meg a vonal végét és próbáljuk felgöngyölíteni. Az első állomás természetesen a szidalmak célpontja, a Borforgalmi. Dancz Pál, az egri pincészet vezetője azt mondja: — A vádak nem ismeretlenek előttünk sem, de teljesen alaptalannak tartjuk azokat. Bármikor, bármilyen társadalmi ellenőrzésnek hajlandók vagyunk alávetni a szállításra kerülő borainkat. Innen nem kerülhet ki rosszízű, vagy zavaros bor. És persze ha rossz lenne a bor, a vendéglátó átvevője nem is venné át. Mi hát a baj? A legtöbb hiba a tárolásból ered. Esténkint darabban hagyják a bort, vagy éjszakánként kinn áll a söntés hengerében, másnapra a bor megtörik, zavaros lesz, vagy megecetesedik. Aztán persze itt-ott az is előfordul, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy két korsó alján lötyögő bor egy hengerben frigyre lép — és mint az életben is — az ilyen gyors házasságok igen kétséges kimenetelűek, és bizony sok ember mérgelődve issza meg a levét. Az emberekben örökké él a gyanú, hogy ezenkívül egyéb műveletek is történnek a borral, s bizony a rendőrségi hírekben többször olvashattuk, hogy egyes kocsmárosok megkeresztelték a bort, ezáltal a fogyasztó egy liter borban esetleg két deci kútvizet kapott 28 forintos áron. Mostanában a borfogyasztók még egy érdekes jelenségre figyelhettek fel Egerben. Nemrégen kapható volt a 12.50-es asztali fehér nedű, — elég kellemes bor. A napokban ehhez hasonló ital, mint Egri fehér, 27—28 forintos árban kerül forgalomba. Lefokoztattuk ezt a bort és a szakemberek megállapították, hogy 11 maligános, tehát még gyengébb, mint olcsó elődje. Magyarázatot kértünk a Vendéglátótól, ahol elmondták, hogy ezt a 12 (!) fokos bort nem a Borforgalmitól vették, hanem a földművesszövetkezeteken keresztül egyéni termelőktől, erre aztán jön ilyen adó, és olyan adó, ilyen és olyan százalék, egyszóval gyengébb bor, amely a Borforgalminál 9.62 forintba kerül, ezúton 28 forintos árban jut a fogyasztóhoz, egy forinttal olcsóbban, mint a 16 fokos csemegebor. A Vendéglátó persze megmagyarázza ennek a 100 százalékos áremelkedésnek az okát, az emberek azonban nem magyarázatot, hanem, olcsó és jó bort kérnek. És végül még egy kérdés. Van-e „csiráit bor” nálunk? — — Műbor a Borforgalminál nincs. — jelenti ki határozottan Dancz elvtárs. Az igazság az, hogy az átmeneti borhiány enyhítésére hoznak forgalomba különböző gyümölcsborokat, de erre az illető elárusítónak minden esetben fel kell hívnia a vásárlók figyelmét. Nem úgy, mint ezt az autóbusz megállónál lévő Utasellátó büffében teszik, ahonnan a napokban egyik ismerősöm bor címén elhozott három liter zavaros színű folyadékot és csak a József napot ünneplő társaság jött rá a turpiságra. Itt van az idő, hogy az ország egyik leghíresebb bortermő vidékén végre valóban jó borokat ihassunk. Jön a nyár, a helytelen tárolás egyre veszélyesebb következményekkel jár. Gondoskodni kell arról, hogy mindenütt megfelelő lehetőségeket biztosítsanak a bor kellő hőfokon tartására, a hordók feltöltésére, a darabban maradt bor hűtött helyen való elhelyezésére. A jövőben hasznos volna, ha az ellenőrzés figyelme ezekre a szempontokra is kiterjedne. Akkor talán kisebb lehetőség maradna arra, hogy a bor vízzé váljék. És az sem árt ha időnkint egy fikcióval meglátogatják a kocsmákat, hogy az a lehetőség is végleg kizárt legyen, hogy a víz borrá változzon. Herbst Ferenc de a bor néha AAAAAA/» dt arany és szalamandra Francoise Fabian, a másfél év alatt hat filmben világsikert aratott francia filmszínésznő most az Arany és Salamandra című színdarabban, a világot jelentő deszkák meghódítására indult, a párizsi Michel színházban. A színdarabot előreláthatólag filmre is viszik a közeljövőben. Képünkön a rendkívül csinos, fiatal színésznő a darab címét jelképező díszletek között. így születik a humoreszk Js mi kéne valamit... Hm... de mit? Valami olyan kis izét, ami rövid is, jó is, meg olyan izés is, na... Hm... Hm... Csak a fejem ne fájna. Mintha labdarugó mérkőzés volna ott célul, egy egész szurkolótáboral, gólokkal, ordítással... Hű, ez meg gól volt, — akkorát nyilait... Aztán itt, nem itt... kicsit lejebb... na éppen ott— szóval kutyául fáj... Különösen, ha lélegzek... Hogy mi?... Hát lélegzeni azért csak muszáj... Már a cigaretta se esik jól... még jó, hogy nincs cigarettám, mert elfogyott — mármint a pénzem.... Már csak azért is írni kéne valami marhaságot... de legszívesebben odacsapnék mindent, tollat, ceruzát, a fejemet... és ordítanék... Igen, a legszívesebben ordítanék... Vájjon azért adnak pénzt? Na, hülyéskedjünk, ha itt felfordulok, akkor is írni kell valamit... Jaj, már a gyomrom is fáj... és senki meg nem sajnál, sehol egy cseppnyi részvét... aj, de gyűlölöm is az embereket ezért a részvétlenségükért, ezért a... ezért a... Ha most meghalnék, nem is vennék észre, hogy mit vesztettek... tiedoonanun a sírba, einu.tartalmar. Két csepp... — Kettő és nem három, mert az önköltség is fontos... — könnyet és kész. Kubala meg koszorut se hozna a disznó... Minek... úgyis elkorhan... Borzasztó... ist az ember egy társadalmi közösségbe, feláldozza magát a közért, fejét, szivét, gyomrát adja... s mikor meg akar halni, senki sincs, aki segítsen... Süni kéne a dühtől, a fájdalomtól, sírni, zokogni... átkozodni... Sírok is, most egyedül vagyok és ráérek. Úgyis olyan régen sírtam, hátha jót tesz a fejfájásomnak is... Oho, várjunk csak... akkor a könnyeim rápotyognak erre a szép fehér papírra, s atllátok fel egy másikért... Ezt meg kell gondolni... Utóvégre papírról van szó, amin én írni akarok— Azám... írni akarok... de mit? Mit is írjak? Hm... I Im... Megvan! írok egy olyan kis vidám vacakot— írok egy humoreszket... Na nem igaz? (egri) Hallotta-e már? ......hogy még ma is akad elég példa a nőuralomra. Például Ruanda Arandi belga gyarmaton az egyik törzs főnöke nő, s 200 főnyi férfi háremet tart magának. ......hogy Spanyolországban egy lépésmérővel megállapították, egy futballbíró egyetlen mérkőzés levezetésekor 17 kilométert tesz meg. ......hogy a dél-kazahsztáni, altáji és asztraháni sztyeppék vidékén elektromos árammal keresik a vizet. Az új eljárás a hegyi kőzetek áramvezető képességén alapul. Az elektromos vízkeresés előnye nemcsak az, hogy pontosan meghatározza a vízlelőhelyeket és azok mélységét, hanem kimutatja, hogy sós, vagy édesvízre találtak. ......hogy egy amerikai villamossági gyárban most készül az első atomfűtésű zseblámpa-elem. A PÉLDA „RAGADÓS“ WWVAVWWV WWWWVA