Népújság, 1967. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
Vihar Grenoble-ban PÁRIZS (MTI): Viharos választási gyűlés zajlott le Grenoble-ban, ahol Georges Pompidou miniszterelnök mondott beszédet a helyi gaulleista jelöltek támogatására. A mintegy ötezer ember részvételével tartott gyűlésen megjelent és felszólalt Pierre Mendes-France volt miniszterelnök, a PSU jelöltje és Jean Giard kommunista jelölt. Giard a túlnyomórészt gaulleistákból álló közönség viharos közbeszólásai ellenére élesen bírálta a kormányzat szociális politikáját. Mendes- France pedig elsősorban az elnöki jogkör értelmezéséről vitatkozott Pompidou miniszterelnökkel. A volt miniszterelnök arra szeretett volna választ kapni, mit tesz majd De Gaulle a jelenlegi kormánytöbbség veresége, új baloldali többség kialakulása esetén. Mendes-France élesen bírálta De Gaulle elnök elhatározását, hogy szombat este a választási kampány lezárása után rádióbeszédet mond. A gyűlésen keletkezet tumultusban egy fotoriporter megsebesült. Események _mrMmn SZÓFIA: A bolgár közvéleményben és a sajtóban egyaránt éles tiltakozást váltott ki az a nyugatnémet „dokumentációsnak’* nevezett televíziófilm, amelyet a fasiszták által megrendezett emlékezetes lipcsei perről készítettek „A Reichstag felgyújtásának pere” címmel.öbb lap cikket közöl annak bizonyítására, hogy a műsor szerzői meghamisítják a történelmi tényeket. NEW YORK: Kambodzsa ENSZ-képviselője a Biztonsági Tanács elnökénél tiltakozott amiatt, hogy az amerikai és a dél-vietnami szárazföldi csapatok a légierő támogatásával több mint fél kilométer mélységben behatoltak Kambodzsa területére. A kambodzsai határőrség felvette a harcot a betolakodókkal A csata során két kambodzsai meghalt, három megsebesült. MOSZKVA: Angliából, Belgiumból, Hollandiából, Franciaországból és az NSZK-ból az idén 1250 főiskolai hallgató érkezik a Szovjetunióba egyhónapos orosz nyelvi továbbképző tanfolyamra. LONDON: A Scotland Yard több mint háromszáz detektívje vett részt abban a hajszában, amelyet az angol rendőrség a fővárosban és a vidéki hétvégi kirándulóhelyeken folytatott kábítószer ügyben. A razziák során több mint hatvan személyt hallgattak ki, mintegy harmincan kerültek bíróság elé kábítószerek használata, illetve a velük való üzletelés miatt. PORTSMOUTH: A virginai partok közelében tűz ütött ki az 1443 tonnás Caldas nevű nyugatnémet teherhajón. A hajó négy autóbuszt, gyári felszerelést és kávét szállított Brooklynba. A személyzet huszonkét tagját amerikai hajóknak sikerült megmenteniük; egy matróz életét vesztette. OSLO: Ivan Basev bolgár külügyminiszter háromnapos hivatalos látogatásra Norvégiába érkezett. LONDON: George Brog Olivier máltai miniszterelnököt Erzsébet királynő fogadta a Buckinghampalotában. A miniszterelnök kedden kezdi meg tanácskozásait Gordon Walker tárcanélküli miniszterrel a brit kormány ama tervéről, hogy ki akarja vonni csapatainak egy részét Málta szigetéről. 2 líwmM, IKI, március L, szerda T •********»»»_**i*»»»»r*innivinn SANTO DOMINGO: Balaguer elnök a parlamentben kijelentette, hajlandó minden párt képviselőit bevonni a kormányzásba, beleértve a kommunistákat is. DJAKARTA: Az Antara indonéz hírügynökség hivatalos közlése alapján jelenti az AP, hogy a kelet-jávai Malang városban lezajlott földrengés ötvenegy ember halálát okozta. Több mint háromszázhetvenen megsebesültek, kétezer ház omlott össze. PRÁGA: Csehszlovák kormányküldöttség utazott Havannába. A küldöttséget Frantisek Penc bányaipari miniszter, a csehszlovák-kubai gazdasági és tudományos — műszaki együttműködési bizottság csehszlovák részének elnöke vezeti. A kormányküldöttség Kubában tárgyalásokat folytat a két ország gazdasági együttműködésének kiszélesítéséről, különösen a bányaipar és a geológia területén. London „ultimátuma” Bonnhoz a rajnai brit haderő ügyében A Kiesinger-kormány „skót" — «3 ezer brit katona az ANZK-ban McClay rendet csinál? LONDON (MTI): Péntekig felfüggesztették Londonban a hétfőn kezdődött angol-amerikai-nyugatnémet tárgyalásokat a Nyugat-Németországban állomásozó angolszáz haderők devizakiadásainak fedezéséről. Duckwitz, a nyugatnémet kormány képviselője — az első ülés után — hazautazott Londonból, hogy új utasításokat kérjen, miután George Thomson külügyi államminiszter előterjesztette a brit követeléseket. Az angol sajtó „utimátumként” jellemzi a brit követeléseket. A Financial Times hangsúlyozza, hogy Thomson az „eddigi legkeményebb nyilatkozatot” tette a rajnai brit haderő devizakiadásainak ügyében. A brit kormány a rajnai haderő évi 94 millió font sterlinget kitevő márka kiadásainak teljes összegű fedezését követeli kompenzációs ellenvásárlások formájában. Bonn eddig évi 54 millió font értékben vásárolt fegyvereket az angol hadiiparnál, hogy ezt a márkabevételt az angol kormány csapatainak eltartására fordíthassa. A márciusban lejáró kompenzációs megállapodás megújításáról folytatott hosszú alkudozás után a volt Erhard-kormány csupán évi 31 millió font erejéig vállalt kötelezettséget 1967. márciusától kezdődőleg. Ezt az ajánlatot az angol kormány, mint„elégtelent” nem fogadta el. S a rajnai brit haderő nagyarányú létszámcsökkentésével fenyegetőzött. Először 1966. végéig adott határidőt egy teljes összegű kompenzációt előíró megállapodás megkötésére, majd — Washington kívánságára és a nyugatnémet kormányváltozásra való tekintettel — a határidőt fél évvel meghosszabbította. Amerikai kezdeményezésre januárban háromhatalmi tárgyalások kezdődtek, de a megbeszélések első menete zsákutcába jutott. A február 27-én kezdődött második fordulónak elébevágva, a Kiesinger-kormány először visszavonta elődjének ajánlatát is, majd a felháborodott angol visszhangra reagálva lényegesen felhigítva megújította az ajánlatot. E taktikai előcsatározás után a nyugatnémet kormány képviselője hétfőn Londonból már „maximális” ajánlatként kezelte a 30 millió font körüli összeget. Értesülések szerint Thomson legkésőbb májusig követelt határozott választ Bonntól, hogy — megegyezés hiányában — a brit kormánynak legyen ideje megtenni a szükséges lépéseket a rajnai haderő „tömeges létszámcsökkentésére” a június 30-i végső határidő lejárta után. A légierő nyolcezer főnyi személyzetével együtt összesen 63 000 brit katona állomásozik Nyugat-Németországban. Az angol sajtó Thomson „ultimátumával” kapcsolatban 20—40 000 főre terjedő létszámcsökkentést emleget. Értesülések szerint a pénteken folytatódó megbeszélésekben már McClay, Johnson elnök NATO-ügyekkel megbízott személyes képviselője is bekapcsolódik, hogy komromisszumos megoldásra bírja rá a viszálykodó NATO-partnereket. Amerikai fegyverszállítások WASHINGTON (MTI): McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője cáfolta azt a jelentést, hogy az Egyesült Államok titkos katonai egyezményt kötött Marokkóval, Tunéziával és Líbiával, és ennek értelmében fegyvereket szállít és támaszpontokat létesít ezekben az országokban. A jelentés egy algériai képes újságban jelent meg, hozzáfűzve, hogy a titkos megegyezés része annak a tervnek, amely szerint a három országot az Egyesült Államok hatalmas hadtáp-támaszponttá alakítja át McCloskey az algériai jelentést cáfolva elismerte, hogy az Egyesült Államok egy szerényebb program keretében kisebb mennyiségben szállít fegyvereket Marokkónak, Tunéziának és Líbiának. A megállapodás értelmében a három ország a fegyvereket kizárólag „belső biztonsági és védelmi célokra” használja fel. „Mi rejlik Pekingben az ökonomizmus ellen meghirdetett harc mögött?" A Krasznaja Zvezda szerkesztőségi cikkében feltárja, hogy mi rejlik Pekingben az „ökonomizmus” ellen meghirdetett harc mögött. A Kínában végbemenő események azt mutatják, hogy Mao Ce-tung és csoportja nagyhatalmi szovjetellenes politikája újabb és újabb negatív következményeket von maga után — írja a Krasznaja Zvezda. — E politika — amely teljesen idegen a marxizmus— leninizmustól — nemcsak a szocializmus, a nemzetközi munkás- és felszabadító mozgalom érdekeinek okoz kárt, hanem aláássa a kínai nép szociális vívmányait is. Nem véletlen, hogy az országban fokozódik az elégedetlenség a „kulturális forradalom” politikájának következményei miatt, amelyek sértik a dolgozók érdekeit. A munkások, a parasztok, az alkalmazottak mind erélyesebben verik vissza a „vörösgárdistákat” és a „lázadókat”, mind erőteljesebben hangoztatják a jobb életre való jogaikat Ezeket a teljes törvényszerű és érthető követeléseket ma súlyos bűnténynek tekintik Pekingben és üldözik az „ökonomizmus” elleni harc jelszava jegyében. A kínai propaganda azt bizonyítja, hogy az anyagi ösztönzés elve összeegyeztethetetlen a társadalom és a szocialista forradalom érdekeivel és az nem egyéb, mint a ,,revizionizmus” megnyilvánulása. Megszelídült a „bostoni rém Ki kapja a tízezer dolláron vérdíjat ” WALPOLE (MTI): Albert Desalvo, a „bostoni rém” akit 32 órás hajsza után fogott el a Massachusetts-i rendőrség, ügyvédje útján közölte a sajtóval, hogy csupán azért szökött meg a börtön elmegyógyintézetéből, mert remélte, hogy a hajsza közben valaki agyonlövi. Most azonban belenyugszik abba, hogy a börtönben maradjon, ha megfelelő gyógykezelést kap. Egyben kijelentette „reméli, hogy üldözésének 32 órája meggyőzte az illetékeseket arról, hogy ő az, aki Boston környékén megfojtott 13 asszonyt és ezért megfelelő törődésre van szüksége”. Desalvo kihallgatása során elmondotta azt is, hogy szökése után nem szándékozott bántani senkit „főleg asszonyokat nem”. A megszelídült bűnöző egy külvárosi áruházban adta meg magát. Ezzel kétségessé vált, hogy megkapja-e valaki a fejére kitűzött tízezer dolláros jutalmat V» Szovjet-etiópiai tárgyalások MOSZKVA (TASZSZ): A Kremlben kedden folytatódtak a szovjet-etiópiai tárgyalások. Szovjet részről Nyikolaj Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, Kirill Mazurov, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Andrej Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyek vesznek részt a megbeszéléseken. Etiópiai részről Hailé Szelasszié császár és a kíséretéhez tartozó államférfiak vesznek részt a tárgyalásokon. Tanúvallomások az amerikai űrszerencsétlenségről szaka tanúvallomást tettek egy különleges szenátusi vizsgálóbizottság tagjai előtt a Kennedy-föld űrszerencsétlenségről. George Mueller, a NASA igazgatóhelyettese a szenátoroknak kijelentette: új kijárati rendszert terveznek a jövendő Apolló űrhajókhoz, amely két másodpercen belül nyitható. A NASA vezetői úgy nyilatkoztak, hogy véleményük szerint a jövőben is alkalmazható az Apolló-kabinok tiszta oxigénnel történő feltöltése, mert az egyszerűbb a gázkeverékeknél. A gázkeverékek használata költségesebb, de biztonságosabb. A NASA-tisztviselők a szenátusi bizottság előtt beismerték, hogy az Apolló-kísérlet alkalmával nem számoltak a tűzveszéllyel — nem tették meg a kellő mentő-előkészületeket sem —, holott a kockázat jelentős volt. WASHINGTON (MTI): Az Amerikai Országos Űrhajózási és Űrkutatási Hivatal (NASA) vezetői magyar idő szerint a keddre virradó éj- A Népszava olvasói 1942. március 1-én különösnek ható felhívást olvashattak. A történelmi hagyományok ápolására „az országban mindenütt gondozatlanul kallódó ereklyék összegyűjtésére” országos társadalmi megmozdulást hirdették: „Álljanak sorainkba mindazok, akik tisztán érzik magukban a történelmi hagyományt, és hiszik, hogy e nagyszerű örökség ápolása és elmélyítése fontos nemzeti feladat.” — Aláírva: „A Magyar Történelmi Emlékbizottság” és huszonnyolc név. Ismert baloldali politikusok, írók, művészek, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, Kállai Gyula, Szakasits Árpád, Mihályfi Ernő, Tildy Zoltán, Illyés Gyula, Pátzay Pál, Szőnyi István, Veres Péter, Darvas József, Bernáth Aurél és mások. Az egyszerű újságolvasó valószínűleg meghökkent. Az ország több mint fél éve, hogy részese Hitler bűnös és őrült háborújának. A német fasiszta csapatok elszenvedték már első nagy vereségüket Moszkva alatt. Az antifasiszta demokratikus országok szövetségi szerződése és az angolok Magyarország elleni hadüzenete széjjelzúzta a kettős politikában reménykedő csoportok illúzióit. Már nem lehetett eltitkolni a magyar csapatok első nagy bűnös akcióját, nemzeti szégyenünket, a „Hideg napok”-at, az újvidéki és zsallyai tömegvérengzést, amelynek több mint háromezer áldozata volt. Ilyen vérzivataros időkben minden haladó ember előtt köztiszteletben álló férfiak „ereklyegyűjtéssel” foglalkoznak, múzeumot szerveznek? A kudarcok és a felháborodás hulláma megbuktatta a Bárdossy-kormányt. Utóda Kállay Miklós — akit közvetlen környezete is politikai sviháknak, gátlástalan kalandornak tartott — fő feladatául tűzte, hogy a háború folytatásához szükséges egységet megteremtse és a függetlenségért, demokráciáért és békéért küzdő erők egységét megbontsa. A Magyar Történelmi Emlékbizottság nem múzeumalapítással foglalkozott Része, illetve legális fedőszerve a kommunisták által kezdeményezett széles körű függetlenségi mozgalomnak, így ír erről az illegális Szabad Nép 1942 márciusi száma: Minden mozgalom a kenyérért, földért, szabadságért az ország függetlenségéért erősíti a gátat a labanctörekvésekkel és a Bárdossyklikk kapitulálás politikájával szemben. A munkásság mozgalmai így válnak mind hatalmasabb tényezőivé a nemzeti szabadságharcnak, 1848 eszméinek megvalósításáért.” A Történelmi Emlékbizottságot a legszélesebb értelmiségi összefogás jellemezte. A budapesti rendőrfőkapitány helyettesének jelentése így látja ennek a lényegét: „A bizottság éppen azért alakult meg politikailag heterogén elemekből, hogy ezzel is demonstrálja a függetlenség és szabadság kérdésének, politikai pártok és mozgalmakon való felülállását és egységes magyar követelés jellegét.” Távolabbi perspektívában a bizottság részvevői talán nem értettek mindenben egyet, ideológiai különbségek is fennállottak, de valami lényegesben azért találkoztak. Szekfű Gyula szavaiból érthetjük ezt meg, aki így írt a Népszava emlékezetes karácsonyi számában: „.. .A magyar munkássággal, akárcsak a magyar parasztsággal, nem voltak soha kapcsolataim, viszont ami a marxizmus tanelveit illeti, ezekkel szemben elfoglalt álláspontomat sohasem tartottam titokban ... Nagy elemi csapások idején, felhőszakadás után, árvízveszedelemben senki sem tud négy fal között maradni... Ilyen viharban élünk ma is... Azt hiszem, a szabadság dolgában megérthetjük egymást még ha különböző pontokról indulunk is el.” Az értelmiség feladatává vált, hogy leleplezze az uralkodó rendszer magyarkodásának, „hazafias” szólamainak hazug voltát. Megmutassa, hogy a magyar nép, történelmi hagyományaink legdicsőbb szakaszaiban — elsősorban 1848-ban —, hogyan küzdöttek a nép és vezető együtt a szabadságért, függetlenségért, demokráciáért, a gazdasági és társadalmi haladásért. Az írott szóval, az előadó- és képzőművészet eszközeivel próbálták felébreszteni a nemzet lelkiismeretét. Az értelmiség részvétele a közös nagy feladatban igen sokoldalú volt. A munkáskórusok és munkásszínjátszók előadásaiba, majd a Hont Ferenc által rendezett vigadói és zeneakadémiai irodalmi esteken valóban a művészek színejava vállalt szerepet. Olyan művészek fémjelzik ezeket az előadásokat, mint Ascher Oszkár, Basilides Mária, Bánki Zsuzsa, Baló Elemér, Gobbi Hilda, Gábor Miklós, Gellért Endre, Hont Erzsébet, Horváth Ferenc, Major Tamás, Medgyasszai Vilma és sokan-sokan mások. Hogy nemcsak egyszerű művészi produkcióról volt itt szó, jelzi például Kállai Gyula cikke a Népszavában az 1941 decemberi Petőfi-estről, amelynek bevezetőjét Móricz Zsigmond tartotta. „Igaza van Móricz Zsigmondnak — írja Kállai —, amikor a bevezető tanulmányában Petőfiről azt mondja: Korlátlan benne a szabadságvágy, s ezt a korlátlanságot követeli a nép számára is.” Petőfi élete Móricz Zsigmond szerint: „egyetlen harc, egyetlen eszme érdekében ... megszüntetni a jogtalan és oktalan rabságot, amiben emberek milliói feküdtek”. A magyar kultúra olyan értékei nyertek új megvilágítást, mint Bartók, Kodály, Ady és József Attila, szocialista és rokonszenvező képzőművészek is a maguk eszközeivel tárták fel a kor égető problémáit. A Vasas Székházban rendezett kiállításon olyan nevekkel találkozunk, mint: Bán Béla, Berda Ernő, Bokros- Birman Dezső Derkovits Gyula, Dési-Huber István, Farkas Aladár, Fenyő A. Endre, Goldmann György, Háy Károly László, B. Juhász Pál, Kender György, Kurucz D. István, Mészáros László, Rántó József, Sugár Andor és mások. Pátzay Pál Petőfi-emlékplakettjét a Történelmi Emlékbizottság bocsátotta ki és az emlékezetes március 15-i tüntetés előtt már tízezres példányban díszítette a kabátok hajtókáit. A bizottság kiadásában jelent meg 1942 márciusában egy „Petőfi útján” című tanulmánykötet, amelynek írói ismét a legkülönbözőbb szemszögből tettek hitet Petőfi eszméi mellett. A mozgalom csúcspontja az 1942. március 15-i tüntetés előkészítése volt. Erre nemcsak a Párt mozgósította tömegeit, hanem a Magyar Nemzeten, Kis Újságon és Népszaván keresztül a Történelmi Emlékbizottság is felhívást bocsátott ki. A világháború viszonyai között páratlan erejű tüntetés élén ott haladtak a bizottság vezetői is és tették le az emlékezés koszorúit Petőfi szobrára. A tömegek és az összefogás erejétől megrémült uralkodó osztály terrorral válaszolt. A fő csapást a pártra mérte, letartóztatva annak mintegy 600 harcosát és vezetőjét. A terror megrémítette a szövetségeseket, így a Történelmi Emlékbizottság rövid fennállása után megszűnt. Megszűnt, hogy később időben új keretekben éledjen újjá. Nehéz volna felsorolni is azt a sokrétű és széles körű tevékenységet, amelyet az értelmiség legjobbjai a rövid néhány hónap alatt tettek. Tetteik már a történelem részei és így vonhatjuk le a következtetést: azért csatlakoztak a párt népfrontpolitikájához, mert felismerték, hogy a nemzet sorsdöntő kérdéseiben akkor is a párt mutatta a helyes utat. Dr. Szemere Vera történész Huszonöt éve alakult a Történelmi Emlékbizottság N