Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-10 / 266. szám

Legyen üzemi étkeztetés? Mennyit adjon a vállalat a napközi otthon és a bölcsöde fenntartására? Az elmúlt­ napokban a Fi­­nomszerelvénygyárban és Si­rokban jártunk.* Gazdasági ve­zetőktől, szakszervezeti tiszt­ségviselőktől és egyszerű mun­kásoktól érdeklődtünk, hogy mi a véleményük a béren kí­vüli juttatásokról. Megmarad­jon az üzemi konyha? Adjon-e a vállalat hozzájárulást az ét­kezéshez? Szükség van-e a böl­csödére^és a napközire? Ha igen, mennyibe kerül ez a vál­lalatnak? Hogyan lenne jobb? Ha csökkentenék a béren kí­vüli juttatásokat és ezzel ará­nyosan net fizethetnének ki készpénzben? Vagy talán he­lyes középutat kell keresni, a szükséges mértékig gondoskod­janak a jóléti és szociális in­tézményekről, de arra ügyelje­nek, hogy az év végére is ma­radjon a dolgozók között fel­osztható részesedési alap? Egyáltalán nem állítjuk, hogy a kérdésekre egyöntetű választ kaptunk. A bölcsődét és a napközit feltétlenül szük­ségesnek mondja az, akinek gyermeke ide jár, s nincs kire hagynia. Persze, a bölcsőde és a napközi is pénzbe kerül, de legtöbben csak azt tudják, hogy ők mennyit fizetnek. Va­jon mennyivel járul hozzá a családosok gondjainak enyhí­téséhez a vállalat? Amikor az adatokat kigyűjtötték, a kol­lektív szerződést előkészítő bi­zottság is meglepődött kissé. A Fi­nomsz­erelvén­ygyár böl­csődéjében 40, a napközis óvo­dában 60 férőhely van. Regge­lit, ebédet és uzsonnát kapnak itt a gyermekek. A szülők jö­vedelme és az eltartott gyermekek száma határozza meg: 1—15 forintot fizetnek egy-egy gyer­mek ellátásáért, felügyeletéért A bölcsöde 471 ezer, az óvoda fenntartása 329 ezer, vagyis összesen 800 ezer forintba ke­rül évente a vállalatnak. Eb­ből a szüleik térítése 188 ezer forint Egy-egy gyermek böl­csődei elhelyezéséhez évente a vállalat 9575, az óvodai költsé­gekhez 4580 forinttal járul hozzá. A Mátravidéki Fémművek bölcsődéjét átlagosan 35, az óvodát 52 gyermek veszi igény­be. A siroki gyárnak 523 ezer forintjába kerül a bölcsőde és a napközi fenntartása, egy-egy gyermek neveltetéséhez Sirok­ban is körülbelül annyival já­rulnak hozzá mint a Bervá­ban. Kétségtelen, mindkét gyár dolgozóinak csak egy kis há­nyada részesül a bölcsődei és az óvodai ellátás előnyeiben, de éppen azok, akik a gyer­meknevelés gondját és költségeit is vállalták, tehát nehezebben élnek, rá­szorulnak az állam, a vállalat anyagi támogatására. Mi lenne, ha a jövő évtől megszüntetnék a bölcsődét és a napközit? — Azt ne tegyék! Mi lesz akkor a gyerekkel — kérdezik a szülők. Természetesen csak azok értik meg a szülők eré­lyes tiltakozását, akik azt is tudják, hogy mindkét gyár vá­rostól, falutól távol esik és ha mindkét szülő dolgozik, a la­kótelepen nehéz, vagy szinte lehetetlen valakit találni, aki munkaidő alatt vigyázna a gyerekekre. De nem is lesz er­re szükség. Sem Sirokban, sem a Bervában, mert a kollektív szerződés előkészítésén dolgo­zó bizottságok olyan javaslatot tesznek, hogy a bölcsödét és a napközi otthont is fenn kell tartani, a vállalat legalább olyan mértékű hozzájárulást adjon 1968-ban is mint az idén. Persze, arról szó lehet, hogy egyre több anya veszi igénybe a 600 forintos anyasági segélyt és egy-két év múlva nem lesz szükség a bölcsödére, vagy azt napközis óvodává lehet átala­kítani. Az üzemi étkeztetést nem mindenki dicséri. Sok jogos és túlzott kifogás elhangzik naponta. Érdekes, hogy legjobban azok szidják, akik nem is étkeznek üzemi konyhán. De Sirokban nem ér meg 3,30-at, a Bervában 4 fo­rintot, illetve a B menü 6,48- at? Az ipari tanulók meg csak filléreket térítenek. A Finom­­szerelvénygyár üzemi konyhá­ján 800-900-an étkeznek, s vállalat évente 835 ezer forin­tot térít az üzemi vendéglátó vállalatnak. Az étkezést sem veszi igény­be mindenki, a vállalati dolgo­zóknak csak egyharmada él a lehetőséggel. De mindenkinek joga van hozzá, ebben nyilvá­nul meg az egyenlőség. Mi tör­ténne, ha megszüntetnék az üzemi konyhát? Akkor bizo­nyára azok is követelnék, akik eddig nem vették igénybe, vagy csak tavasszal és nyáron vásároltak jegyet. De sehol sem javasoltjuk az üzemi ét­kezés megszüntetését, mert ez­zel éppen a kis keresetű dol­gozókat sújtanák. Másrészt nem annyira szociális mint in­kább egészségügyi kérdés az, hogy a távolról bejáró, hajnal­ban induló és csak este haza­térő emberek a gyárban meleg ételhez jussanak. Főleg Sírokban emlegetik, hogy javítani kell a kosz­t­ot, bővítsék a választékot, korsze­rűsítsék a konyhát. A dolgo­zókon múlik az elhatározás, de azt is meg kell fontolni, hogy jobb minőségért valami­vel többet kell majd fizetni. Honnan, miből fedezik 1968- tól a bölcsöde, a napközi és az üzemi étkezés vállalati költsé­geit? A részesedési alapból, vagyis a nyereségből, a válla­latnál visszahagyott összegből. Sokan aggályoskodnak, hogy a várható nyereség és az ebből képezhető részese­dési alap még nem ismert. Ki tudja hogy lesz? „Nem lehet előre inni a medve bőrére”. Kétségtelen, a túlzott igények­től tartózkodni kell, a kollek­tív szerződésben nem is kell túlzott mértékben és részlete­sen szabályozni, hogy a béren kívüli juttatásokra, melyikre mennyi jusson. Helyes a siro­­kiak és a bervaiak elhatározá­sa, hogy az ilyen célra fordí­tandó összegeknél 1968-ra is az idei színvonal tartását irányoz­zák elő. Ez megfelel a dolgo­zók reális igényének és­ nem terheli előre a nyereségből ké­pezhető részesedési alapot. Ezekre a kiadásokra ugyanis a vállalatok az 1967. évi tényszá­­moknak megfelelő kereteket megkapják. Az eddig szerzett jogokat, a kialakult szociális és jóléti el­látást tehát az új mechan­izmus első évében garantálja szocia­lista államunk. Mire számítha­tunk még? Az új mechanizmus első napjától szükséges, hogy a vál­lalatok élhessenek az új ösz­tönzési formákkal. Ezért a gazdaságirányítási reform le­hetővé teszi, hogy év közben a részesedési alap terhére célprémiumokat és jutalmakat is fizethessenek. Kinek és men­­nyit? Ezt a vállalat vezetőinek kell eldönteniük. Nem lehet sem túl sokat, sem túlságosan keveset. A túlzott „előleg” na­gyon megterhelné az év végén fizethető részesedést, ha pedig túl szűkmarkú a vállalat veze­tősége, akkor kellő ösztönzés hiányában „az aranyat érő öt­letek” és azok eredményes megvalósítása marad el. Év közben folyamatosan fi­gyelnünk kell az akadályokat és az eredményeket. Az új mechanizmus újabb lehetősé­geket ad a tartalékok feltárá­sára, az eredmények fokozásá­ra. Az új mechanizmus csak a lehetőségeket teremti meg, önmagunknak is változni kell, hogy megváltoztassuk a felté­teleket — önmagunk és a köz javára. Dr. Fazekas László Eladni • • • de kinek ? Szerződéskötési körúton az egri járásban Hol is „húzódnak” azok az értékesítési csatornák? — er­ről beszélgettünk a gépkocsi­ban, avatott vitapartnerekkel, felvásárlási szakemberekkel. A többcsatornás értékesítés va­jon milyen választási lehető­séget biztosít a termelőknek, a gazdaságoknak? És a „csa­tornák” között mi a MÉK, a gyakran szidott és ritkábban dicsért szövetkezeti értékesí­tés helye? „A MÉK-nek az új gazdasá­gi mechanizmusban újra meg kell nyernie partnereit, hogy vele kössenek szerződést” — írtuk egy nyári cikkünkben, amelyben a felvásárló és a termelő kapcsolatát elemeztük. Most itt az ősz, a szerződés­­kötések kezdetének időszaka. Kötnek-e és kivel kötnek szer­ződést a termelőszövetkezetek? — erre a kérdésre kerestünk választ az egri járás néhány közös gazdaságában. Biztos üzlet A fedémesi Kossuth Terme­lőszövetkezetben Huszár Lő­rinc főkönyvelő egy stencile­­zett körlevelet mutat, a tsz­­szövetség „intelmeit": a gazda­ságok ne kössenek elhamarko­dottan szerződést. A tsz-szö­­vetség információi és szerző­déskötési tervei csakhamar megérkeznek. — ötszáz mázsa burgonyá­ra kötnénk szerződést — mondja a főkönyvelő. A burgonya néhány „társá­val” együtt­ biztos üzlet. Or­szágosan fix ára van, mint a paradicsomnak, a paprikának, a vöröshagymának is. A fedé­mesi gazdaság lengyel rózsa­fajtát termel, amelynek má­zsánkénti ára 180 forint. Ter­mésbecslés és egyszerű szor­zás: a várható forint kiszámít­ható. És ez az összeg a jól el­­látott szabadpiacon is alig emelhető. Tehát a gazdaság — elha­markodottság nélkül — a biz­tos üz­letre szerződést köt, a helyszínen aláírások kerülnek a lap aljára. Ilyen termékek­nél a MÉK-nek is könnyű dolga van: az egri kirendelt­ség 190 vagonos burgonya­A szerződésben ehhez ha­sonlóan a kelkáposzta, a kar­fiol, a karalábé tervezett men­­­nyisége és ára is megtalálható. (Szerződéskötési záradék: a tervezett ártól 20 százalék el­térés megengedett.) Mi a lényege és a jelentősé­ge az ilyen szerződéseknek? Kettős előnyt biztosít: a termelőszövetkezet közöd biz­tosan számolhat az árral és a munkaszervezését is előre,­­ szinte hónapra megtervezheti. A MÉK pedig e szerződés alapján több hiánycikktől meg­szabadul, hiszen éppen a fő-felvásárlási tervéből 170 va­gont már leszerződött. Szentim­entalizm­us nélkül Most nézzük meg a biztos üzlet másik oldalát. A váraszói Gárdonyi Géza Termelőszövetkezet tavaly 300 mázsa burgonyára kötött szer­ződést a MÉK-kel. Ezt a szer­ződést idén márciusban­­.’­00 mázsa erejéig felbontotta, úgy­mond: „nem látták biztosnak a termést”. A másik értékesítési csa­torna, a tsz 600 mázsa gülbaba vetőmagot termel a Vetőmag­termeltető Vállalatnak. A ve­­tőmagtermeltető 2S0 forintot fizet minden mázsáért, a MÉK viszont ugyanezért a fajtáért csak 210 forintot. Érthető volt tehát, hogy a tsz melyik „cég­gel” csinált nagyobb üzletet. Idén ősszel a Vetőmagter­meltető Vállalat diszpozíció hiányában tárolásra „kötelez­te" a közös gazdaságot. A­­ termelőszövetkezetben számolnak: kifizetődőbb 70 fo­rint mázsánkénti engedmén­­­nyel a MÉK-nek most átadni a burgonyát. A MÉK felvásár­lói megígérik: szerződésen felül átveszik ezt a szállít­mányt. Természetesen nem „jó­tékony­kodás­i” célból, hanem­­ mert jól tudják értékesíteni a burgonyát. Miért mondtuk el ezt az ese­tet? Megmutatni kívántuk ve­le, hogy a biztos üzlet eseté­ben is lehet mérlegelni az előnyöket, de számítani kell a kockázatra, hátrányaival együtt. A szerződések kötése és bontása az érdekek szintjén történik. Mert hát a gazdasági életben egyre kevesebb helye van és lesz a szentimentaliz­­musnak. Rugalmasabb, tény­gazdag szerződés És hogyan áll a bizonytalan üzlet: a primőrök, a naponta változó árú különböző zöldség­félék szerződéskötése? A mak'­ári Lenin Tsz aláírt szerződéséről írtuk ki a fejes káposztára vonatkozó tábláza­tot. jós káposzta szokott a nyár hónapjaiban hiányozni a pul­tokról. Úgy érezzük, hogy ez a ru­galmasabb, ténygazd­ag szerző­déskötési fajta részben meg­oldja a primőrök, zöldségfélék „MÉK-üzletének” bizonytalan­ságát. Ezt tükrözi, hogy zöld­ségfélékre is jelentős mennyi­ségben kötnek szerződést a tsz-ek. Gyümölcs is piaci konjunktúra Foglalkozzunk most röviden a gyümölccsel. Az erdőkövesdi ül­etét­ Ter­­melőszövetkezet négy vagon almára kötött szerződést majd 8 vagonra pótszerződést­eért, amelyet támogatott a MÉK Az erdőkövesdieknek fontos az al­­­­ma szerződéses értékesítése. Saját maga csak kis tételben és csak távoli piachoz tud jut­ni. 60 mázsa almával segítette Makiár ellátását és így a MÉK-s árhoz viszonyítva 1800 forint nyereséget szemelt, de a mázsák hol vannak a vagonok­tól?­­Az erdőkövesd­ek lényege­sen emelik — 700 ezer forintra — a megtermelendő mezőgaz­dasági termékek összegét; kel­káposztát, vöröshagymát, ká­posztát, burgonyát, almát ad­nak majd át a felvásárlónak. A pétervásári Ezüstkalasz Tsz szintén almára köt szer­ződést A vezetők gondolkoz­nak azon, hogyan lehetne jobb üzletet csinálni. Például ha tá­rolótérrel rendelkezne egy tea*­­melőszövetkezet vagy több, akkor kivárhatnák a kedvező piaci konjunktúrát és nem len­nének kitéve a felvásárlók „kénye-ked­vének”. ★ Néhány hónap választ el bennünket az új gazdasági mechanizmus nyitány­ évétől. Cikkünkben csupán regisztrál­ni akartuk a szerződéskötési rendszer formálódását. A több­­csatornás értékesítés még nem kiforrott gyakorlat Sok közös gazdaságban tapasztaltuk, hogy várakozó álláspontra helyez­kednek a szerződéseket ille­tően. A már megkötött szerző­dések az érdekek szférájában való megegyezést tükrözték termelő és felvásárló között. És remélhetőleg a fogyasztók érdekét is. Fóti P­ W június hó: 10 Július hó: 15 Augusztus hó: 50 Szeptember hó: 30 Október hó: 30 »0 mázsa 1,80/kg 10 mázsa 1,50/kg 10 mázsa 1,40/kg 10 mázsa 0,80/kg 10 mázsa 1,50/kg Megőrjít ez a magá­nyosság. Rendben van, tudo­másul vettem, hogy a Holdon nincs élet, csak kráterek vannak, meg­értettem, hogy holdi viszonyok között még az sem él meg, aki ezt a jég hátán is gyako­rolta. A Hold tehát vi­lágít, amikor telehold van, nem világít, ami­kor nincs telehold és ki kell húzni minden versből a szerelmes holdvilágos éjszakát, mert egy rideg, élette­lenül üres Hold nekem ne legyen szerelmem lámpása. Különben is, miért pont a Holdon legyen élet, amikor ott van... igen, itt van a Mars, amely... Rendben van, tudo­másul vettem azt is, hogy minden bizon­­nyal a Marson sincs élet. Megnyugató hogy militarismus sincs, de négycsápú, csupaszéiű nőcskék sincsenek, csak vörös por, valami vé­konyka jégsapka a sar­kain és kész. Tudo­másul vettem, megér­tettem, hogy marsi kö­rülmények között leg­feljebb olyan organiz­musok létezhetnek, amelyekkel értelmes szót váltani már csak azért sem tudnék, mert nemhogy állábaik, de még álszájuk sincs... Különben is, miért pont a Marson legyen élet, amikor ott van, igen, ott van a Venus, amely... És most kiderítik nekem hogy a Vénu­son sem lehet élet. Értik ezt? A Venuson! Pedig ez olyan pikáns bolygó volt, amint k­a­­cérkodva belesegetett az ablakon. Annyit hallottam róla, s úgy hallottam róla, hogy ott kék fényben libegő szüzek élnek, akik alig várják, hogy földi fér­fiak érkezzenek, mert unják már a kék fényt. Úgy képzeltem, hogy ott ülnek valahol az atmoszféra alján, hos­­­szú hajukat lantnak használva, meg-meg­pilledő reménnyel dú­dolnak a Földet bámul­va: „Ö, jöszte már, ó jöszte már...’ ’És én jösztök! És most kiderül, hogy szénmonoxid , az van, de élet az nincs, hogy az esthajnalcsil­lag nem azért van fenn az égen éjszaka, amikor a földi ember mégis jobban ráér, mert pont éjszaka vár rám a venusi élet, ha­nem csak azért, mert így jön ki a lépés az égi mechanika törvé­nyei szerint. Megőrjít ez a magá­nyosság. Itt élek egye­dül a naprendszerben, alig hárommilliárdod­­magamban és tudomá­sul kell vennem vég­legesen és visszavon­hatatlanul, hogy sem a Jupiteren, sem a Mar­son, sem a Saturnuson, sem a Venuson nincs élet. Csak a Földön. Előre félek hogy a tudomány fejlődése so­rán, azon belül is kü­lönös tekintettel az atom- és hidrogénbom­ba perspektíváira, vé­gül azt kell majd meg­állapítani, hogy a Föl­dön sincs élet. Hogy én milyen ma­gános leszek akkor?! (egri) cs­inatyániyoiiág Tanácskozás a vezetők munkaidő-gazdálkodásáról Mire megy el a vállalati igazgatók és főmérnökök mun­kaideje? Ezt mérték fel a szakemberek a textil- és ruhá­zati, a műszer- és a vegyipar­ban, s ennek a felmérésnek az eredményeiből indult ki az az ankét, amely csütörtökön reg­gel kezdődött a MÁV Utasel­látó művelődési otthonában. A tanácskozást a MTESZ köz­ponti ipargazdasági bizottsá­ga, a Méréstechnikai és Auto­matizálási Tudományos Egye­sület, a Magyar Kémikusok Egyesülete, valamint a Textil­ipari Műszaki és Tudományos egyesület rendezi. Az ankétem mintegy 200 vál­lalati igazgató és főmérnök vesz részt a legkülönbözőbb iparágakból. A felmérés ugyanis igen tanulságosan mu­tatja meg, hol kell változtatni az új mechanizmusban a veze­tők munkaidőbeosztásán. A felmérés alapján készült összefoglalás szerint az igazga­tók és főmérnökök munkaide­jének 20—25 százalékát vették igénybe különböző ellenőrző szervek látogatásai. A vizsgá­lat kimutatta, hogy ezek az ellenőrzések többnyire nem összehangoltan, hanem sokszor egymást keresztezve történ­tek, gyakran több felügyeleti szerv pontosan ugyanabban az időben jelent meg ellenőrzésb­­e, és kivétel nélkül minden ellenőrző csoport csak a veze­­­tőkkel volt hajlandó tárgyalni. A vezetők munkaidejének 50—55 százaléka telt el a napi operatív feladatok ellátásával, amelyeknek nagy részét pedig át lehetett volna hárítani a beosztottakra, ha lett volna a vállalatnál megfelelő műsza­ki-gazdasági titkárság, vagy valami hasonló tanácsadó szerv. Ezzel szemben a vállalat jö­vőjével való törődésre, a gyárt­mány-, gyártás- és gyárfejlesz­tésire, az üzleti politika kiala­kítására stb. mindössze 8-1­ 10 százalék jutott a vezetők mun­kaidejéből. Az ankét részvevőinek egy­értelmű megállapítása szerint a vezetők ilyen fajta munka­időgazdálkodása az új mecha­nizmusban nem lesz megen­gedhető. Az ellenőrzésekre leg­feljebb 10 százalék, az opera­tív feladatokra 30—35 százalék fordítható, a többi 55—80 szá­zalékot pedig fenn kell tarta­ni a jellegzetes vezetői funk­ciók ellátására. (MTI) fimLiséi­ 1867. november U,

Next