Népújság, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
Szabadon engedték az izraeli gép személyzetét és utasait ALGÍR (MTI). Az algériai hatóságok szombaton szabadon bocsátották az Algírba fogvatartott izraeli repülőgép két főnyi személyzetét és öt utasát. Mint ismeretes a Rómából Tel Aviv felé tartó menetrendszerű repülőgépet július 23-án arab ellenállók eltérítették útirányától és Algírba leszállásra kényszerítették. Algéria azonnal szabadon bocsátotta a nem izraeli állampolgári utasokat, valamint a nőket és a gyermekeket, azonban öt izraeli utast és a személyzet hét tagját Algírba tartotta. Az algériai kormány az ügyben folytatott vizsgálat befejeztével a 12 személyt átadta a Nemzetközi Vöröskereszt megbízottainak, és azok repülőgépen szombat délben megérkeztek Rómába. Az olasz külügyminisztérium nyilatkozatban jelentette be, hogy az olasz kormány közvetített az algériai és az izraeli hatóságok között. A Reuter értesülése szerint Izrael a megegyezés értelmében palesztíniai arabokat fog szabadon bocsátani. A Benng 707 repülőgép további sorsáról nem érkezett jelentés. fi hazafiak rakétákkal lőtték az amerikai támaszpontokat SAIGON: A dél-vietnami felszabadító népi fegyveres erők könnyű- és nehéztüzérsége szombatra virradó éjszaka súlyos tűzcsapásokat mértek az amerikai expedíciós hadtest és a saigoni bábhadsereg több fontos támaszpontjára és hídfőállására az ország egész területén. Az AP amerikai hírügynökség helyzetrajza szerint a szombat hajnalra virradóan végrehajtott rajtaütéseiben a gerillahadsereg váltakozva alkalmazta aknavetőit és 122 mm-es rakéták kilövésére alkalmas rakétavetőit. A katonai objektumokat hangtalanul és láthatatlanul megközelítő partizántüzérség a danangi tengerészgyalogsági és légitámaszpont berendezéseit a kulcsfontosságú Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont kifutópályáit, Pleiku erődítményváros katonai építményváros katonai építményeit, valamint a Márvány-hegyen kiépített amerikai helikopter-támaszpont fel- és leszálló pályáit szemelte ki célpontnak. A legsúlyosabb károkat az amerikaiak Pleikuban szenvedték, mert a DNFF tüzérsége ide öszpontosította nagy hatósugarú rakétavetőinek tüzét. A saigoni hivatalos szóvivők elismerik, hogy fegyveres erőik vesztességeket szenvedtek, pontos adatokat azonban erről nem közöltek. A saigoni katonai rezsim rendőrei, titkos ügynökei és provokátorai szombaton házkutatásokkal, razziákkal éss többrendbeli letartóztatással igyekeztek elébe vágni a vietnami nép 1945-ben megkezdett szabadságharcára emlékező tüntetéseknek. Besúgók tájékoztatásai alapján a rendőrök őrizetbe vettek „vietcong-gyanúsnak” minősített személyeket, akiknél fegyvereket és „kommunista jelszavakat feltüntető” transzparenseket találtak. A központi hatóságok szeptember 4-ig riadókészültségbe helyezték a rendőrséget. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front ugyanis szeptember 2-án emlékezik meg arról, hogy 23 évvel ezelőtt ugyanezen a napon indította el Ho Si Minh elnök a francia gyarmatosítók elleni harcát. II konszolidáció útján A Csehszlovákiából érkező tudósítások nyilvánvalóvá teszik, hogy határozott állásfoglalásokkal, konkrét intézkedésekkel megkezdődött a kibontakozás az utóbbi hetek, hónapok válságos és zavaros politikai helyzetéből. Érthető, ha a csehszlovák kormány arra törekszik, hogy mennél hamarabb megszüntesse az ellátás, a termelő munka, a közlekedés terén azokat a rendellenességeket, amelyeket a szocializmus ellenségeinek fellépése és mesterkedése okozott. Ezzel egyidőben a párt- és az állami szervek olyan aktivitásba kezdtek, amely politikai vagy adminisztratív eszközökkel a moszkvai megállapodások megvalósítására irányul. Az országban terjed a felismerés, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselőinek moszkvai tárgyalásain vetették meg az alapját a konszolidációnak. Illúzió lenne természetesen azt hinni — s a magyarországi ellenforradalom leverése után szerzett tapasztalataink alapján a magyar közvélemény korántsem ringatja magát ilyen illúzióban, — hogy Prágában vagy másutt egyszeriben mindenki a realitások alapján formálná meg állásfoglalását, vagy hogy a szocializmus ellen fellépett erők nyomban feladták volna a harcot. Szórványos és jelentéktelen tüntetések csakúgy előfordulnak, mint ahogy a rémhírterjesztők sem hagyták abba lélekmérgező munkájukat; a moszkvai megállapodások támadása együttjár a csehszlovák párt- és állami vezetők tekintélyének rombolására tett kísérletekkel. De ahogyan hozzáláttak a házfalakról az uszító plakátok, feliratok eltávolításához, éppúgy megindult a meggyőződésen alapuló politikai munka. Az első jelszó az állampolgári fegyelemre apellálás: a rend helyreállításához az szükséges, hogy Csehszlovákia népe fegyelmezetten és higgadtan folytathassa a termelő munkát. A konszolidáció egyik döntő feltétele, hogy a sajtó a szocialista Csehszlovákia érdekeit szolgálja. Köztudomású, hogy több sajtóorgánum korábbi cikkei, a rádió és televízió tendenciózus hírei, kommentárjai nagyban felelősek voltak az eszmei zűrzavar terjedéséért. Cernik miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány rendkívüli intézkedéseket hozott a sajtóban előállott egészségtelen helyzet felszámolására. Az intézkedések sorát az nyitotta meg, hogy személycsere történt a csehszlovák hírügynökség, a CTK élén, a minisztertanács mellett pedig sajtó-, rádió- és tv-hivatalt állítanak fel A népi hatalom megszilárdításában jelentős szerep vár a népi milíciára. (Emlékeztes, milyen hisztérikus kampányt folytattak korábban a szocializmus ellenségei a népi milícia ellen, követeléseik középpontjában ennek a testületnek a feloszlatása állott.) A népi milícia főparancsnoka most maga Alexander Dubcsek, a CSKP első titkára lett. A csehszlovák néphadsereg a nehéz napokban is olyan volt, hogy Ludvik Svoboda köztársasági elnök megállapíthatta: a néphadsereg tisztjei és katonái hozzájárultak a kibontakozás lehetőségeinek megteremtéséhez. Az imperialisták hidegháborús „ellenlépései”, így például a Bonnban elhatározott akciók az idő múlásával bizonyára felnyitják majd a csehszlovák polgár szemét: milyen reményeket is fűztek a nyugati fővárosokban a várt „polgári változásokhoz”. Most más változások ábrándíthatják ki az imperialista politikusokat: a kormány utasítására a csehszlovák ENSZ-küldöttség a Biztonsági Tanács elnökéhez levelet intézett és ebben követelte a „csehszlovák kérdésnek” a BT napirendjéről való levételét. Ez a lépés nyilvánvalóan hatással lehet a csehszlovák közvéleményre is. A szocialista országok vezetőinek állásfoglalásai, sajtójának és népeinek véleménynyilvánításai hozzájárulnak a csehszlovákiai kibontakozás meggyorsításához. Annak kategorikus leszögezése, hogy senki sem kívánja Csehszlovákiában a január előtti hibák, bűnök rossz módszerek visszatérését, hanem épp ellenkezőleg, a szocialista testvérpártok és a kormányok a csehszlovákiai szocialista demokrácia kiteljesedését akarják előmozdítani, hathatósan segítheti a csehszlovákiai konszolidációt. P. J. ^*S8. szeptember 1., vasárnap I Bonn nyomást szeretne gyakorolni Párizsra A francia nagykövet látogatása után jól értesült bonni körök csalódásukat fejezték ki a francia elnök magatartásával kapcsolatban. Az NSZK kormánya ugyanis „kívánatosnak tartaná”, hogy Franciaország „nagyobb részt vállaljon a NATO biztonsági intézkedéseiből” —, amint egy bonni kormányszóvivő kifejezte: Seydoux nagykövet és Kiesinger kancellár megbeszélésével egyidejűleg azonban, Párizsban Debre külügyminiszter kijelentette, hogy Párizs elutasítja a NATO további erősítésének gondolatát, mint reagálást a csehszlovákiai akcióra. Debre kijelentése ellenére Bonn nem adja fel azt a szándékát, hogy nyomást gyakoroljon Párizsra. Az MTI tudósítójának értesülése szerint Brandt külügyminiszter, aki a közeljövőben találkozik francia kollégájával, olyan irányban igyekszik befolyásolni Debret, hogy a francia kormány legalábbis egy egységes diplomáciai akcióba kapcsolódjék be és vegyen részt aktívan a Nyugateurópai Unió tanácskozásain. E tanácskozások tárgya a csehszlovákiai helyzet miatt „megváltozott európai, katonai és politikai erőviszony lenne. A NATO „megerősítésére” irányuló bonni elképzelések — ami alatt az NSZK-nak az Atlanti Szövetségben megerősítendő pozíciója is értendő — egyelőre csak a holland és az olasz kormánynál találtak elvi megállapításra. Bonn most idegesen várja a washingtoni választ. BONN: Seydoux, bonni francia nagykövet, pénteken felkereste Kiesinger kancellárt. A megbeszélés tárgya — hivatalos közlés szerint — egyrészt De Gaulle álláspontjának ismertetése volt a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatban, másrészt a tábornok szeptember végi bonni látogatásának előkészítése. Magyar államférfiak távirata a VDK vezetőihez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke üdvözlő táviratot küldött Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, Piám Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének, Truong Chinh elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlés állandó bizottsága elnökének Hanoiba. „Kedves elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 23. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében szívből füvő, testvéri üdvözletünket küldjük önöknek és a hazája szabadságáért, az emberi haladás ügyéért küzdő hős vietnami népnek. Vietnam dicsősége 1945. szeptember 2-án, ma 23 esztendeje félmillió ember sereglett össze Hanoiban, a pálmáktól övezett Ba Dinh téren, hogy meghallgassa Ho Si Minht. A már akkor legendás szabadsághős — mialatt az árbocra felvonták az ötágú csillagos vörös lobogót — bejelentette a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. A népnek a második világháború alatt a japán megszállók ellen vívott hősi harca egyszersmind a francia gyarmatosítók hosszú uralmának is véget vetett. S a francia gyarmatosítók még abban az évben ádáz harcot kezdtek indokínai „jogaik” visszaállítására. Gyorsan felállított hadosztályaikat az amerikaiak és angolok még nagyobb sietséggel szerelték fel. Sokkal többről volt ugyanis szó, mint a francia gyarmati uralom visszaállításáról Indokínában. A gyarmati hatalmak joggal tartottak attól, hogy a vietnami példa valamennyi gyarmaton ösztönözni fogja a népek felszabadító harcát. Vietnam népének hősi ellenállása 1954-re teljes diadalt érlelt: megsemmisítő csapást mért a francia gyarmati hadseregre. Az ezt követő genfi egyezmény ideiglenesen kettéosztotta ugyan az országot, de magában hordozta az egyesítés, ezzel a vietnami probléma teljes és végleges megoldásának reális feltételeit. Hogy ez miért nem valósulhatott meg, hogy miképpen vált Dél-Vietnam az amerikai imperialista agresszió, Észak-Vietnam pedig egy barbár amerikai légiháború áldozatává — már nem témája egy ünnepi visszaemlékezésnek. Ez a téma már nem történelmi múlt, hanem napjaink kegyetlen jelene. A felszabadulás óta eltelt 23 esztendő alatt Vietnam népének csak néhány rövid éve volt a békés építésre Észak-Vietnam szabaddá lett népe azonban e rövid idő alatt is csodát művelt. A franciák uralma alatt a lakosság 95 százaléka analfabéta volt, az egyetemi hallgatók száma nem érte el a hatszázat és 100 ezer lakosra jutott egy orvos. Jelenleg Észak-Vietnamban már nincs írástudatlan ember, minden falunak legalább általános iskolája van, a főiskolai hallgatók száma meghaladja a 30 ezret és minden 13 ezer lakosra jut egy orvos. E kiragadott adatokkal szinte csak jelképezni kívánjuk: Vietnam népe amilyen hős a szabadságáért vívott harcban, olyan tehetséges és szorgalmas szabad hazája építésében. Vietnam népének csodálatos szabadságharca egyszersmind a szocialista országok népei internacionalista segítségének nagyszerű példája is. Büszkék vagyunk, rá, hogy a népek családjában szerény lehetőségeinkhez képest mi, magyarok is megtesszük a tőlünk telhetőt Vietnam népének a támogatására. Az ünnepi évfordulón pedig teljes szolidaritásunkkal együtt forró jókívánságaink is szállnak a földrajzilag tőlünk távol élő, de szívünkhöz közel álló testvéri nép felé. F. F. 0 vízilabda Olimpiai Kupáért: B. Dózsa-OSC 8:4 (3:0, 1:2, 2:1,2:1) Eger. Vezette: Kunsági. Góldobók: Utassy 2, Katona 2, Gál 2, Kovács 2, illetve Elek 3 (mindhárom négyméteresből). Folytatódnak a harcok Brazzaville-Kongóban KINSHASA: Szombat reggel újabb harcokról érkezett jelentés Brazzaville-Kongóból. Mint arról korábban beszámoltunk, pénteken a hadsereg egységei megütköztek a szélsőbaloldali diákszervezet tagjaival, akik egy kiképző tábor területén sáncolták el magukat. Az országban rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendeltek el. A kongói rádió szombat reggeli adásában felszólította a dolgozókat, hogy folytassák munkájukat, de a kijárási tilalmat nem oldották fel. Jólértesült körök szerint a szélsőbaloldali diákok és a hadsereg közötti konfliktus a júliusi sikertelen államcsíny óta érlelődött, amikor a hadsereg egyes vezetői kulcspozíciókba kerültek. Miami Beach és Chicago, azaz: a republikánus párt és a demokrata párt elnökjelölő konvenciója között a lényeget, a tartalmat illetően meglepő hasonlatosság fedezhető fel. Nevezetesen az, hogy sem a köztársaságiaknak, sem a demokratáknak nem volt bátorságuk a legnépszerűbb jelöltet megválasztani. S a népszerű szó itt csakugyan szoros értelemben veendő: a lakosság, a nép körében — és ez nemcsak a nagy közvélemény-kutató intézetek felméréseiből, de tucatnyi egyéb jelből is kiviláglott — jóval népszerűbb volt a liberálisabb, józanabb és mindenekelőtt békésebb politikát hirdető republikánus Rockefeller, illetőleg demokratapárti McCarthy, mint Nixon, illetve Humphrey. Hogy a nép jelöltjei helyett mégis a nagy monopóliumok és a pártgépezetek embereit, azaz Richard Nixont és Hubert Horatio Humphreyt jelölték a konvenciókon, az arra vall: a két vezetői amerikai párt irányítói (az előtérben levők és a kulisszák mögött állók egyaránt) még mindig nem hajlandók tudomásul venni, a változás iránti mind inkább növekvő igényt, amely elsősorban három dologra irányul: a vietnami háború gyors befejezésére, az úgynevezett faji kérdésére és a szegénység problémájával való komolyabb, átfogó és igazán hatásos terv szerint való foglalkozásra. Tartalmában tehát, mint említettük, nem sokban különbözött egymástól a két párt kongresszusa. Formájában és külsőségeiben annál inkább. Mert amíg a Miami Bushh- konvenció viszonylag ránynak volt szemtanúja, amely példátlan az Egyesült Államok történetében. Hangosan és elkeseredetten, — de minden szemtanú vallomása szerint békésen és a rendet meg nem bontva — tízezres tömegek tüntettek Chicagóban, azt remélve, hogy talán sikerül önvizsgarendben és békésen zajlott le, addig Chicago olyan botlatra bíriák a demokraták pártgépezetét és Humphrey helyett mégiscsak a közvélemény jelöltjét, a békepárti, liberális, sok kérdésben progresszív McCarthy szenátort indíttatni a novemberi elnökválasztáson. Mégis a legbrutálisabb rendőrterror avatkozott be a békés és rendezett tüntetésbe. Példátlan durvasággal csépeltek mindenkit, elvakult kegyetlenségüknek még maga az elnökjelölt-alelnök is áldozata lett: a rendőrség könnygázbombáinak füstjét ugyanis a szél Humphrey szállodai szobájába is besodorta. Novemberben tehát az 57 éves Humphrey küzd meg az 55 éves Nixonnal, az Egyesült Államok elnöki címéért. Humphreyt persze köti jelenlegi pozíciója, az a tény, hogy ő Johnson alelnöke, ezért csak mérsékelten tudja elhatárolni magát a mai elnök vietnami háborújától, amely már Amerikaszerte is annyira népszerűtlenné vált. Nixon, a szavazatok biztosítása érdekében, az utóbbi időben inkább a galambokhoz, mintsem a héjákhoz áll közel — legalábbis nyilatkozataiban — Vietnam kérdésében. Igen nehéz lenne megjósolni, hogy kettejük közül melyik lesz a győztes. (barabás) A chicagói konvenció után íme a demokrata párti duó: Hubert H. Humphrey, az amerikai demokrata párt elnökjelöltje feleségével, valamint Sen. Edmund S. Muskie, alelnökjelölt feleségével a chicagói konvención. (Rádiótelefoto — AP—CP)