Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

Ha indul haza­i Péter János SZÓFIA: g . Nagy Károly, az MTI tu­dósítója jelenti: Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköz­­társaság minisztertanácsának elnöke pénteken fogadta a hivatalos látogatáson Bulgá­­riában tartózkodó Péter Já­nos külügyminisztert. A megbeszélésen részt vett Iván Basev bolgár külügy­­m­iniszter, Vaszil Bogdanov, Bulgária budapesti, és Kos­ita István, Magyarország szófiai nagykövete. Todor Zsivkov és Péter János szívélyes, elvtársi be­szélgetésen a két ország kap­csolatairól és nemzetközi kérdésekről, valamint a ma­gyar nép felszabadulása 25. évfordulója megünneplésé­nek előkészületeiről volt szó. A bolgár sajtó továbbra is jelentős helyet szentel a látogatás eseményeinek. Pé­ter János előadását vala­mennyi pénteki lap az első oldalán ismerteti. Legrészle­tesebben az Otecsesztven Front, amely külön kiemeli a beszéd azon megállapítá­sait, melyek szerint az eu­rópai biztonsági értekezlet előkészületei már annyira előrehaladottak, hogy a ta­nácskozást a kudarc veszé­lye nélkül össze lehetne hív­ni. A pénteki nap — s az egész látogatás — utolsó hivatalos eseménye az a fo­gadás volt, amelyet Rosics István magyar nagykövet adott Péter János látogatása alkalmából. Külügyminiszte­rünk ma reggel hazautazik. Külpolitikai napi 088-e foglalónk Berlini válasz Brandt levelére A bonni szóvivő nyilatkozata Miközben Jordániában nyugalom uralkodik, a kirá­lyi kormány és a palesztin felszabadítási szervezetek kö­zötti újabb tárgyalások előtt, a nemzetközi közvélemény fi­gyelme egy rendkívül lénye­ges hír nyomán, ismét Euró­pa felé fordult. Ez a hír, amely villámgyorsan bejárta a világot, így hangzik: Ahlers, a bonni kormány hi­vatalos szóvivője bejelentet­te, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya telex­üzenetet kapott Kohltól, a Német Demokratikus Köztár­saság államtitkárától. „Hivat­kozással Brandt kancellár február 18-i levelére — köz­li az üzenet — az NDK kor­mánya közli, hogy Gerhard Schaesslert, a miniszterta­nács hivatalának helyettes vezetőjét jelölte ki a Brandt —Stoph találkozó végleges időpontjának, valamint az ez­zel összefüggő más technikai és protokolláris kérdések tisztázására. Az NDK kormánya kéri, hogy az NSZK-kabinet is nevezze meg képviselőjét, akit március 2-án, délelőtt tíz órára várnak Berlin­ben, a minisztertanács épületében.” A bonni szóvivő haladékta­lanul hozzáfűzte, hogy kor­mánya a javasolt időpontot elfogadja és valószínűleg Lahm, kancellári hivatali osztályvezetőt küldi Berlin­be. Mikor egy újságíró meg­kérdezte, ezek után biztosra vehető-e a Stoph—Brandt ta­lálkozó Ahlers egyértelmű igennel felelt Nem csoda tehát, hogy a fenti hír világszerte rendkí­vül intenzív érdeklődést vál­tott ki. A berlini válasz nagy lépéssel közelebb hozta a megvalósuláshoz a két Né­metország kormányfői talál­kozóját. A két német állam párbeszéde tehát folytatódik és bizonyos értelemben mind konkrétabb formát ölt. A re­alitások valamennyi híve elégtétellel veheti tudomásul, hogy végleg összeomlott az a két évtizeden át, Washing­ton által intenzíven támo­gatott, nyugatnémet poli­tika, amely az „egyedi képviselet” irreális, tehát alkalmatlan dogmáján alapult. Ugyanakkor más kérdés a tárgyalások megvalósulása és ismét más a világszerte an­­­nyira várt eredmény. Ehhez az kellene, hogy Bonnban kérlelhetetlen következetes­séggel — a CDU-CSU meg­élénkülő aknamunkájával határozottabban szembefor­dulva — levonják az új hely­zet valamennyi konzekvenci­áját és megfosszák azt jelen­legi felemás karakterétől. Ez a felemás jelleg abban áll, hogy miközben az­ NSZK kancellárja szemé­lyes megjelenésével is lát­ványosan elismeri a másik Németország létezésének alapvető tényét, továbbra is vonakodik attól, hogy ennek az elismerésnek nemzetközi jogi formát ad­jon. Márpedig az erre irányuló hajlandóság nélkül lényeges eredmény nem várható a most már hamarosan sorra kerülő, NDK—NSZK kor­mányfői tárgyalásokon. A nemzetközi jogi elismerés a továbbhaladás alfája és óme­gája. Nem ad ki közös felhívást a négy nagy ? NEW YORK: A négy nagyhatalom ENSZ- nagykövetei csütörtökön este három és félórás eszmecse­rét folytattak Lord Caradon­­nak, a brit misszió vezetőjé­nek szálláshelyén. A megbeszélésekről részle­teket nem közöltek, mindös­­­sze annyi vált ismeretessé, hogy a következő találkozóra egy hét múlva, február 27-én kerül sor. Diplomáciai források nem tartják valószínűnek, hogy a négy nagyhatalom közös fel­hívást bocsát ki a közel-ke­leti tűzszüneti vonalak hely­reállítása ügyében. (DPA) Kelet-nyugati kapcsolatok „Érdekelve vagyunk a megbeszélésekben” — ez a fő címe a bonni szociálde­mokrata kormánypárt lapja, a VORWARTE 1970. február 12-i vezércikkének. Az alcím pedig így hangzik: „A moszkvai és a varsói megbe­szélések időközi mérlege”. „Az ötvenes évek erőpoli­­tikai és hidegháborús ten­denciája után a hatvanas években a CDU keleti poli­tikája alkalomszerű és fé­lénk kísérletei abból a téves értékelésből indultak ki, mintha a potenciális vita­partnereket egymásal szem­ben ki lehetne játszani. A Brandt—Scheel kormányzat ezt nem teszi” — írja a VORWÄRTS és hozzáteszi „a Kreml kapuján kopog, (a Brandt-kormány — a szerk.) miközben egyidejűleg tárgyalásokat javasol Len­gyelországgal és a Német­­ Demokratikus Köztársaság­gal”. „Ha az NSZK és Lengyel­­ország viszonylatában még n­em is lehet áttörésről be­szélni, de jelentős kezdetről minden bizonnyal” — hang­zik a vezércikkben, majd a következőkben foglalja össze nézetét: • „Senki sem mond­hatja meg előre, hogy a né­zetek közelhozása vagy egyenlő nevezőre hozatala lehetséges-e? Még nehéz és fáradságos az út”. A FRANKFURTER ALL­GEMEINE ZEITUNG így ír:­­ „A bonni küldöttség, a len­gyel kormánnyal folytatott első hivatalos tárgyalások után illúziók nélkül, de tel­ve bizalommal utazott el Varsóból. A lengyel külügy­minisztériumban folytatott kétnapos megbeszélések eredménye egyelőre mind­össze az a döntés, hogy a vé­leménycserét március máso­dik hetében Varsóban foly­tatják. Aki ettől a hivatalos találokzótól megállapodás­szöveget, szerződéstervezete­ket, vagy a megegyezés for­májára vonatokzó megfogal­mazott megoldási javaslato­kat várt, az bizonyára so­ványnak találja ezt az ered­ményt. Ámde ilyen látvá­nyos ütem a német—lengyel tárgyalásokon, amelyeket most indítottak el, és bizo­nyos szakaszokban folytat­nak majd, tekintettel a bo­nyolult problémákra, sem hihető, sem hasznos nem lenne és csak megnehezíte­né a két állam közötti kap­csolatok normalizálásának tényleges folyamatát. A tár­gyaló felek döntése, hogy a véleménycserét ugyanazzal a személyi öszetétellel és ugyanazon a helyen négy hét múlva folytatják, a kapcso­latok normalizálására irá­nyuló kétoldalú, s a jelek szerint őszinte fáradozások­nak bizonyos folyamatossá­got kölcsönöz”. A ZYCIE WARSZAWY lengyel lap „Moszkva—Varsó —Berlin” című hírmagyará­zata a többi között ezeket írja: „A nyugatnémet kor­mány politikai megbeszélé­seket folytat a Szovjetunió­val, a véleménycsere újabb fordulók­ra készül Lengyel­­országgal és a legközelebbi jövőben válaszol az NDK k­­ormányának­ javaslatára.Ezek, az NSZK politikájá­ban eddig szokatlan esemé­nyek először juttatták kife­jezésre a bonni kormány párbeszéd készségét, a szo­cialista országokkal, köztük az NDK-val, s egyben olyan elemeket is tartalmaznak, amelyek érzékeltetik, hogy a Brandt-kormány valóban új vágányokra óhajtja helyezni keleti politikáját”. „Az Odera—Neisse határ elismerése szerepel a napi­renden. Álláspontunk egyér­telmű és világos” — fűzi hozzá a kommentátor és le­szögezi : „Bonn e kérdésben hozandó döntése, a moszkvai tárgyalás és a két német ál­lam viszonya rendelkezésé­nek lehetősége között logi­kus kapcsolat van. A szocia­lista közösség országainak értékelése és nézete e kérdé­sekben teljesen azonos és ami talán még fontosabb: távlataiban egyformán ítélik meg a német kérdést. Ebben van erőnk, amivel a bonni politikának egyre jobban számolnia kell” — állapítja meg a ZYCIE WARSZAWY. A svájci DIE WELTWO­CHE nagy elismeréssel ír a moszkvai tárgyalásokon résztvevő NSZK-küldöttség vezetőjéről, Egon Bahrról, „Bonn szürke eminenciásá­ról”, akit „a merész tervek mindig elbűvöltek”. „A német politikának szé­les perspektívára lenne szüksége, ezért m­­eg kell ba­rátkoznia a még megfogha­­tatlannak, sőt utópisztikus­nak tűnő változásokkal a vi­lágpolitikában és ezért min­den lehetőséget, sőt még a lehetetlennek tűnő dolgokat is „meg kell játszania”. „Mindem &y­en ellentéte a kényelmes illúziókba való begubózásnak — írja a DIE WELTWOCHE. — Aki nem fogadja el egyszerűen a va­­­­lóságot olyannak,,., amilyen, hanem felteszi a kérdést ho­gyan és milyen irapuban kell megváltoztatni és talán hos­­­szú távon is meg tudja azt változtatni, az nem szükség­szerűen romantikus, és ezért még távolról sem vesztette el a talajt a lába alól”. A svájci DIE TAT „Willi­­től Willynek” című bonni tudósítói jelentésében ismer­teti Willi Stoph NDK mi­niszterelnök Willy Brandt­­nak, az NSZK kancellárjá­nak küldött levelét és ki­emeli, hogy az NSZK kor­mánya a moszkvai és varsói tárgyalásokon készített idő­szaki mérlegéből, bár gyors eredményekre nem számíta­nak, azt a következtetést vonta le, hogy a megbeszé­léseket folytatni kell. A FRANKFURTER ZEI­TUNG olyan értelemben ír, hogy „Brandt megjelenése Kelet-Berlinben az NDK el­ismerésének realitását jelen­tené”. Jóllehet, az új kancel­lár kormánynyilatkozatában a kommunista német állam el nem ismeréséről beszél”. A cikk a látogatásban „a kör négyszögesítésére” irányuló törekvést lát. A francia LE MONDE február 15—16-i kettős szá­mának vezércikkében vissza­tér „németközi csúcs” cím­mel a kérdésre és azt állít­ja: „NSZK-kancellár első lá­togatása a berlini fal má­sik oldalán­­ látványosan mu­tatja, hogy a dolgok megvál­toztak Bonnban”. Otto Winter, az NDK kül­ügyminisztere előadást tar­tott az ország vezető újság­­íróinak. A HORIZONT, az NDK külpolitikai hetilapja legutóbbi számában kivona­tosan közölte az előadás szö­vegét. A Bonn által hangoztatott „sajátos belnémet viszonyról” így nyilatkozott: „Ez azt je­lenti, hogy az NSZK a nem­zeti jognak és az ENSZ alapokmányának alapelveit ki akarja kapcsolni az NDK- val kötendő megállapodások­ból és szerződésekből, hogy azok nemzetközi jogilag ne legyenek kötetező is. flKO, február 21., szombat Egész ország A NŐK ÉS AZ IFJÚSÁG helyzetéről tárgyalt a párt Központi Bizottsága. A nőkről, tehát — számszerűleg — a népesség nagyobbik feléről. És a fiatalokról, akik számarányuk szerint — úgy huszonötig—harmincig szá­molva, ami manapság aligha túlzás —, ugyancsak meg­közelítik a fele lakosságot, összevéve tehát a három­negyed ország élete sorsáról tárgyalt a párt vezető testü­lete, még ha nem is állított föl erről senki ilyen „nép­mozgalmi mérleget”. Valójában ugyanis nem a „fél ország” politikai, gazda­sági és szociális, kulturális viszonyairól folyt a tanácskozás és nem is a „háromnegyedéről” hanem egész társadal­munk ügyéről, hiszen sem a nők, sem a fiatalok boldo­gulása nem választható el ettől. A FELNŐTT NEMZEDÉK társadalmi felelősségének fontos mércéje, milyen utódokat nevel — állapítja meg a közlemény, s ha szó szerint nem is, végeredményben ugyanilyen következtetésre jut a nők érvényesülésével kapcsolatban is. Mindannyiunkról volt szó tehát, szo­cialista társadalom egészéről, férfitagjairól csakúgy, mint minden nemzedékéről. Mindannyiunknak szól az intelem: a mai fiatalok már megváltozott körülmények között serdültek föl, amint hogy a nők életmódja, szem­lélete is gyorsan változik. Minden tevékeny és érző em­bernek része volt és van e változásokban, ne resteljük hát tudomásul venni az ésszerű következményeket sem. Ha akartuk, hogy más élete legyen a fiataloknak, ha akartuk, hogy más élete legyen asszonyainknak, és aka­­rásunkat siker koronázta, legyünk következetesek és folytassuk — együtt az ifjakkal és a nőkkel— ezt a mun­kát, a mai, megváltozott követelményeknek megfelelően tovább. ERRŐL SZÓL a Központi Bizottság közleménye, semmivel sem többről, de nem is kevesebbről.­ A fel­vetett gondolatok bizonyára megtermékenyítik majd az országban folyó politikai és gazdasági tevékenységet. Annál is inkább, mert — mint a közlemény hírül adja — ez év végére összehívják a párt soron következő X. kongresszusát. Zárul az ötéves terv, a reform jegyében fejlődik a gazdaság, társadalmi fejlődésünk további elő­rehaladását tűzi napirendre a közélet. Sokat elváró, tartalmas esztendő ez. yyyyyyyyyyyyy/yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy.ryyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyj Értesítés! Értesítjük Gázfogyasztóinkat, hogy február 23-án 20 h-tól 02 h-ig a Gólya és Hadnagy úti lakótelep kivételével gázszünetet tartunk. Kérjük a kezelési utasításban foglaltak betartását. TIGÁZ Egri Üzemegysége. Budapesti kiemelt munkára keresünk kőműveseket, segédmunká­sokat. (15 éves kortól is). Kubikosokat, ácsokat, komplett brigádokat is felveszünk. Állandó buda­pesti munka, teljesítmény­bér. Szállás, étkezés, mun­karuha. „Április 4.”htsz Budapest, Vin„ Auróra u. 23. Munkaügy. Közületek, vállalatok figyelem! Minden igényt kielégítő, modern kivitelí­ hirdetés elkészítését rövid határidővel, meglévő rek­lámok karbantartását elő­nyös feltétellel vállalja. Eger és Vidéke Lakásépítő Ktsz. neonrészlege. Telefonszám: 17-57. Gépjármű-tulajdonosok ! Vállalatok! Közületek! Most használják ki. Rövid átfutási határidő! Értesítjük a gépjármű-üzemeltetőket, hogy vál­lalatunk elvégzi: személygépkocsi, tehergépkocsi, és autóbusz soron kívüli festését fényezését Korszerű technológiai feltételek. Szavatolt minőség! Vegye igénybe szolgáltatásainkat!­­FIT XVI. SZÁMÚ AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT, Miskolc, Zsolcai kapu 9—11. sz. Telefon: Miskolc, 37-711. Termelési osztály: Gyöngyös, Gorkij u. 23. sz. Telefon: Gyöngyös, 13-73.

Next