Népújság, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
rVA <VVW * ^ terda isti külpolitikai Kommentárunk ■ Robbanékony helyzet ! Afrikában RENDKÍVÜLI ÜLÉSRE ült össze a hét elején az ír ENSZ Biztonsági Tanácsa — Zambia, Guinea, Kenya, Szudán és Jugoszlávia kérésére —, hogy megvitassa a zambiai—rhodesiai határon kialakult aggasztó helyzetet. Hétfőn délután megkezdődött s még szerdán is tartott a tanácskozás, amelyen Zambia képviselője tényekkel bizonyította be: cinkos cimboraság működik az utolsó gyarmattartó hatalom, Portugália és Ian Smith telepeseinek Rhodesiája, valamint a Délafrikai Köztársaság között. Céljuk: fenntartani a kolonializmus és a fajgyűlölet utolsó bástyáit Afrikában és a világon, a pretoriai és a salisburyi rendszert, meg a portugál gyarmatbirodalmat. Rhodésia legutóbbi provokációja Zambia határának lezárása volt, azzal a céllal, hogy Zambiát — ilymódon kényszerűen meghosszabbodott szállítási útjai miatt — nehéz gazdasági helyzetbe hozta, a zambiai nagykövet 12 pontos programot terjesztett a Biztonsági Tanács elé s felkérte a testületet: ítélje el Rhodesia nyilvánvaló agresszióját és a katonai fenyegetésekkel kísért gazdasági zsarolását. A VITA HOZZÁSZÓLÓI zömmel Zambia mellé álltak, felismerték és elítélték a jobboldali Smithrezsim agressziójának természetét. Többen, köztük Algéria küldötte rámutatott- a Biztonsági Tanácsnak hatékony intézkedéseket kell tennie Zambia védelmére. A BT-üléssel párhuzamosan összeült — megalakulása óta először — a gyarmati kérdés megoldására alakult különleges ENSZ-bizottság. A dolog természeténél fogva, lényegében hasonló kérdésekkel foglalkozott, mint a Biztonsági Tanács. E bizottság tanácskozásának jelentőségét emelte, hogy Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára nyitotta meg. Waldheim hangsúlyozta, hogy a világszervezet köteles egyre nagyobb segítséget nyújtani a szabadságukért és függetlenségükért küzdő afrikai népeknek. PRETORIA ÉS SALISBURY URAI úgy gondolják: ezt a Waldheim által is robbanékonynak nevezett helyzetet a szomszédos, már függetlenné vált afrikai államok, köztük Zambia elleni agressziókkal tudják mérsékelni. Tévednek. Az afrikai kontinens déli részének helyzetében csak attól várható javulás, ha minícl a Dél-afrikai Köztársaságban, mind Rhodésiában emberhez méltó körülmények közé juttatják, önrendelkezési joggal ruházzák fel az ott élő lakosság túlnyomó többségét, a színesbőrűeket. t? "-"fi WKCi. február I - csiteriw 'AAAA'WVVVWWW'óVWVV A vietnami békemegállapodásban előírt hét testület első együttes ülése A Kanada, Magyarország, Indonézia és Lengyelország képviselőiből álló vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság négy küldöttség vezetőjének politikai helyettesei szerdán délután tartották meg első együttes ülésüket a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a Saigont rezsim képviselőiből álló négyoldalú katonai vegyesbizottság helyettes küldöttségvezetőivel. A vietnami békemegállapodásban előírt ,két testület első együttes ülésén Gauvin kanadai küldöttségvezető elnökölt. Jelezte, az ülésnek két fő célja volt: — Felkérték a tűzszüneti megállapodásnak a négyoldalú katonai vegyesbizottságban képviselt aláíróit, hogy tartsák tiszteletben a megállapodás rendelkezéseit és szüntessék be a megállapodás megszegését; — Utakat-módokat kerestek a négyoldalú katonai vegyesbizottság együttműködésének elnyerésére, hogy a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság csoportjai a kijelölt pontokon megkezdhessék működésüket. Az együttes ülést Saigon légikikötőjében,, a Tan Son Nhut-i légitámaszponton tartották. A nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság ma reggel ügyrendi kérdésekkel foglalkozó ülést, ma délután pedig újabb plenáris ülést tart. Kambodzsai felvétel kibombázott menekültekről: Indokínának ebben az országában még folynak a harcok. Le Dúc Tho Pekngben A VDK külügyminisztériumának nyilatkozatai Szerdán — Párizsból Hanoiba hazautazóban — Pekingbe érkezett Le Dúc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagja és kísérete. A pekingi repülőtérenmagas rangú kínai párt- és állami vezetők és a diplomáciai testület több tagja — így a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kínai nagykövete — üdvözölte a demokratikus Vietnam képviselőit. HANOI: A Vietnami Demokratikus Köztársaság Külügyminisztériuma szerdán közzétett nyilatkozatában erélyesen tiltakozott az ellen, hogy a saigoni kormányzat megszegi a vietnami békemegállapodás rendelkezéseit. A nyilatkozat bevezetőben emlékeztet arra, hogy a saigoni adminisztráció a tűzszünet hatályba lépése óta is folytatja a katonai tevékenységét a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormányának ellenőrzése alatt álló térségek ellen, akadályokat gördít a VDK és a DIFK négyoldalú katonai vegyesbizottságban delegált küldötteinek útjába és a legkülönbözőbb eszközökkel igyekszik késleltetni a négyoldalú katonai vegyesbizottság tevékenységét. 1973. január 29-én, amikor Quang Hoa vezérőrnagy vezetésével Saigonba érkezett a VDK kormányának katonai küldöttsége, hogy résztvegyen a négyoldalú katonai vegyesbizottság munkájában, a saigoni hatóságok képtelen követelésekkel álltak elő az úgynevezett beutazási formaságokat illetően s a repülőtérre kivezényelt tábori csendőrségük 24 órán át körülzárta a delegációt szállító repülőgépet Csak a delegáció határozott tiltakozásának, valamint a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság több küldötte közbelépésének köszönhető, hogy a saigoni adminisztráció végül is megengedte a küldöttségnek, hogy távozzék a repülőtérről és a főhadiszállására menjen. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya újból megerősíti, hogy szigorúan és maradéktalanul végrehajtja a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodás összes rendelkezéseit. Egyidejűleg határozottan követeli, hogy az Egyesült Államok és a saigoni adminisztráció tegye ugyanezt, s haladéktalanul vessen véget a megállapodást megszegő összes cselekményeinek. A haladás útját kereső fiatal afrikai köztársaság, Zambia és az afrikaiak millióit kizsákmányoló, fajüldöző, kolonialista Dél-Rhodesia határán aknák robbannak, puskatűztől hangos a Zembézi völgye. A két afrikai országot a gyarmatosítók annak idején uralmuk érdekében föderációban egyesítették, de minden államjogi kapcsolatnál sorosabban kötötte őket egymáshoz a gazdasági egymásrautaltság lánca. Amikor a két ország útja elvált egymástól, éppen ennek a láncnak széttörése volt a legnehezebb feladat. Még ma is súlyos gond a zambiai vezetők számára, hogy például a fehér telepesek kormányától függ az ország áramszolgáltatása: a Kariba-erőmű energiája ugyanis Dél-Rhodesiából származik. A most kiéleződött viszály hátterében talán a legfontosabb gazdasági tényező mégis a réz — helyesebben a rézbányák termelésének elszállítása. A zambiai réziparnak nemcsak a szomszédból érkező energiáia, de azokra a kivezető utakra is szüksége van, amelyeken keresztül el lehet szállítani a kikötőkhöz a rézércet. Tudni kell, hogy Zambia a világ harmadik legnagyobb réztermelője és exportálója (az Egyesült Államok és a Szovjetunió után). Évente mintegy 800 000 tonnát termel a híres zambiai réztartomány hét bányája. Itt található a világ ismert réztartalékainak egynegyede — egymilliárd tonna! A zambiai kormányzat, amely Kenneth Kanada elnök szavai szerint a kizsákmányolás három formája ellen — a kolonializmus, a kapitalizmus és a fajüldözés ellen egyszerre indított harcot, mind határozottabban lép fel nemzeti jussáért, természeti kincseinek birtokbavételéért. A köztársaságok ellenőrzésére egész sor intézkedést vezettek be, az állam vette át a bankok, a biztosítótársaságok és sok külföldi tröszt részvényeinek többségét Ezt a fejlődést aggodalommal látták a szomszédos fehér telepes kormányok, elsősorban a feketék tömegeit jogi osztottságban és nyomorban tartó Dél-Afrika és Dél-Rhodésia urai. Salisburyban Ian Smith kolonialista kormánya különösen veszélyesnek tartotta a zambiai példát, hiszen a dél-rhodesiai afrikaiak is mind hangosabban hirdetik, hogy hazájuk, afrikai nevén: Zimbabwe, legyen a zimbabweieké. .. A viszály hátterében a gazdasági tényezők mellett szorosan ott állnak tehát a politikaiak is. Dél-Rhodesia a határ lezárásával, a közlekedési és kereskedelmi utak elvágásával „saját kezébe akarja fojtani” Zambiát és egyben csapást akar mérni szomszédjára, amely természetes támasza a zimbabwei nemzeti felszabadító mozgalomnak is. A legutóbbi jelentések szerint rhodesiai katonák átszivárogtak zambiai területre és ott aknákat telepítettek. A robbanások több zambiai katonát és polgári személyt megöltek. A határmenti településekről emiatt el kellett szállítani a nőket és a gyermekeket. A feszültséget élező rhodésiai hatóságok azzal vádolták Zambiát, hogy katonái tüzeltek egy dél-afrikai katonai naszádra, amely a Zambézi határfolyó rhodésiai vizein hajózott. A zambiai hadügyminiszter a lusakai rádióban nyomban válaszolt: az igazság az, hogy a zambiai katonák a levegőbe adtak le figyelmeztető lövéseket, mert így akarták elriasztani a határsértő hajót. Rhodesia telepes-kormánya azzal vádolja Zambiát, hogy fegyveres támogatást nyújt a gerillamozgalomnak. Ian Smith szerint a gerillák enélkül letennék a fegyvert. Hogy megzsarolja szomszédját, elrendelte a határzárat. Jelenleg teljes erővel dúl a blokádháború és a határokon tapasztalt feszültség sem kecsegtet a viszály gyors rendezésével. A szembenálló felek segítségért folyamodtak barátaikhoz. Az Egyesült Államok ezt a pillanatot találta alkalmasnak arra, hogy közölje: nem tartja magára nézve kötelezőnek az ENSZ Dél-Rhodesia ellen hozott bojkott-határozatát és továbbra is fenntartja a kereskedelmi kapcsolatokat Ian Smith fajüldöző rendszerével. Másfelől viszont az Afrikai Egységszervezet szolidaritását nyilvánította Zambiával és Tanzánia máris közölte, hogy a szárazföldi útvonalakon való szállítással nyújt segítséget Lusakának. A helyzet éleződhet, nem lehet kizárni egy újabb afrikai konfliktus kirobbanását. De nyilván igaza volt Kenneth Kaunda elnöknek, amikor a zambiai parlament megnyitásán a minap kijelentette: „Figyelmeztetem a rhodesiai telepeseket, hogy soha többé nem tartóztathatják föl az afrikai milliók hatalmas felszabadító mozgalmát.’ jBg&ngánszkv. /»te«» Riri':a: rézviszály PÁRIZS Georges Pompidou francia köztársasági elnök Tung Pi-vunak, a Kínai Népköztársaság ügyvivő elnökének és Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének meghívására 1973. szeptember 11-től" hivatalos látogatást tesz a népi Kínában, közölték szerdán az Elysée-palotában. HELSINKI Az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előkészítő nagyköveti tanácskozás résztvevői szerdán délelőtt a Dipoli kongresszusi palotában újabb plenáris ülést tartottak. Az ülés napirendjén a biztonsági tanácskozás napirendjének kérdése szerepel. MOSZKVA 1973. februárjában Varsóban tartja soron következő ülését a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága. Az ülésen a Varsói Szerződés katonai szervei mindennapi tevékenységének kérdéseit vitatják meg. WASHINGTON A fegyveres rablótámadás következtében súlyosan megsebesült John Stennis szenátor közel hét órán át feküdt a műtőasztalon és állapotát az operáció után , a katonai kórház szóvivője válságosnak nevezte. Felgyógyulására alig van remény. " Az ultrakonzervatív dAH kalitikus befolyásával a vietnami politika bétáit támogatta és megrögzött ellenfele volt a polgárjogi törvényeknek. RÓMA Befejeződött a Német Szo äcialista Egységpárt küldöttségének olaszországi látogatása. A küldöttség a nyolc napig tartott látogatás befejező napján találkozott Enrico Bprücquerrel, az OKP főtitkárával. KAIRÓ , Sarli egyitomi vezérkari főnök, az Arab Liga katonai főtitkárhelyettese komolynak és gyümölcsözőnek minősítené az arab külügy- és honvédelmi miniszterek kedden végetért kairói tanácskozását, de csak a jövő mutatja meg a védelmi tanács ülésén elfogadott titkos és nyilvánosságra hozott határozatok valóságos értékét. LONDON Az U. D. A., az észak-ír unionisták 50 000 tagú fegyveres szervezete, visszavonta azt az ígéretét, hogy ezentúl megakadályozza a többi fegyveres unionista egylet tagjainak egyéni terrorcselekményeit. Közvetlenül ezután, szerdára virradóra, a protestáns kivégzőosztagok meggyilkoltak egy újab katolikus kamaszfiút. a szovjet amerikai űrrepülés amerikai részérői Az Egyesült Államokban kinevezték azt a három tagfi űrhajóscsoportot, amely 1975-ben részt vesz a közös szovjet—amerikai űrrepülésben. Képünkön: Thomas P. Strafford az amerikai űrhajó parancsnoka (jobbról), Donald K. Slayton (balról), és Vance D. Brand (középen), az összekapcsolt Szojuz—Apollo makettjével. — • >ffeletoto - AP iWMBI