Népújság, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
/ Szerda esti külpolitikai kommentárunk: Ciprus: az első lépés ÉRTHETŐ MÓDON A VILÁG közvéleményét kedd este óta az foglalkoztatja, hogy milyen fogadtatásra talál a Genfben aláírt ciprusi megállapodás. Miközben a szigetországból nem érkeztek nyugtalanító hírek, vagyis a szembenálló felek nem szegték meg a tűzszünetet, a genfi, háromhatalmi nyilatkozat vegyes visszhangot váltott ki. Callaghan angol külügyminiszter szerda reggel a londoni repülőtéren egyetlen szóval, szokatlanul tömören fejezte ki véleményét, amikor megkérdezték, sikeresnek tekinti-e a genfi tanácskozásokat. Válasza így hangzott: „igen”. Jó jel, hogy Cipruson az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba, kinyitottak a bankok és megindult a közlekedés. Denktas, a ciprusi török közösség vezetője „jó hírnek” nevezte a genfi megállapodást. Egyben hangsúlyozta: a ciprusi probléma rendezésében továbbra is a föderatív megoldás híve marad. Kleridesz ügyvezető ciprusi elnök üdvözölte a genfi megállapodást, amely véget vetett a harcoknak. NAGY FIGYELMET KELTETT Ecevit török miniszterelnök szerdai üzenete a török fegyveres erők vezérkari főnökéhez. A kormányfő szerint a genfi megállapodás megteremtette „a ciprusi törökök jogait biztosító új ciprusi rend alapját”. Véleménye szerint Törökország Genfben tanúsított szilárdságának a legfőbb forrása a török fegyveres erők Cipruson aratott győzelme volt. Ugyanakkor a szélsőjobboldali török nemzeti jólét pártjának vezetője — Ecevit miniszterelnök koalíciós partnere — bírálta a megállapodást. Aggodalmát arra alapozta, hogy a genfi megállapodás bizonyos cikkelyeinek helytelen értelmezése esetén Törökország mindent elveszíthet Cipruson. Karamanlisz görög kormányfő első nyilatkozatában hangsúlyozta: a megállapodás kiindulópontot jelent a ciprusi kérdés igazságos rendezéséhez. „Ennek megoldása biztosítaná a kapcsolatok helyreállítását Görögország és Törökország között és szavatolná a békét a világnak ebben a térségében” — mondta a miniszterelnök. Makariosz ciprusi elnök — aki Londonban tartózkodik —, óvatos fenntartással fogadta a genfi megállapodás hírét. GENF TULAJDONKÉPPEN az első lépés a ciprusi rendezés útján. Ez derül ki a nyilatkozatok többségéből, mint ahogy a reális adottságok is további tárgyalásokat, az érdekeltek újabb eszmecseréit feltételezik. — : ■VWWVWVWWVWVWW/A/'AAAAAV'AAA/W^A/WWV'/'A/\AA^AA/VWW\A'" Ciprus egész területén betartották a tűzszünetet NICOSIA Szerdán a már életbe lépett genfi megállapodásnak megfelelően, Ciprus egész területén betartották a tűzszünetet. Az éjszaka folyamán csupán szórványos lövöldözések voltak hallhatók. Az élet kezd visszatérni normális kerékvágásába, az üzletek mellett kinyitottak a bankok is, és beindult a közlekedés. Denktas, a ciprusi török közösség vezetője, szerdán elhangzott nyilatkozatában „jó hírnek” nevezte a genfi megállapodás létrejöttét. Hangsúlyozta, hogy a ciprusi probléma rendezésében továbbra is a föderatív megoldás mellett száll síkra. Kleridesz ügyvezető elnök egyelőre nem kommentálta a genfi megállapodást. Az ENSZ Cipruson állomásozó békefenntartó erőinek egy szóvivője szerdán közölte, hogy a partraszállt török alakulatok a keddi nap folyamán — a genfi megállapodás aláírása előtt —, újabb erősítéseket kaptak. A Reuter hírügynökség egy magas rangú nyugati diplomatára hivatkozva azt írja, hogy a Cipruson levő török erők létszáma mintegy 40 000-re tehető. ANKARA* Kbülent Ecevit török miniszterelnök kijelentette, hogy a genfi tárgyalásokon Törökország igen kedvező eredményeket ért el. A nyilatkozat — mondotta —, „első lépés a Ciprus státuszát meghatározó későbbi tárgyalások felé vezető úton”. ATHEN Karamanlisz görög miniszterelnök jóváhagyólag nyilatkozott a háromhatalmi tárgyalások eredményeiről Szavai szerint a genfi megállapodás kiindulópontja lehet a ciprusi kérdés olyan igazságos rendezésének, amely biztosítaná a térség békéjét. LONDON James Callaghan angol külügyminiszter szerint a genfi megállapodás biztosíthatja Ciprus békéjét, de nem tökéletes és „még nehéz napok állnak a sziget előtt”. Callaghan, aki szerdán reggel érkezett haza Genfből a háromhatalmi értekezletről, délelőtt nyilatkozott közvetítői szerepéről és a megállapodásról az angol alsóházban. Hangoztatta, hogy az ideiglenes megállapodást mielőbb jobb, állandó egyezménnyel kell felváltani. A genfi megállapodás mindazonáltal „visszarántotta Görögországot és Törökországot a háború szakadékának széléről” — jelentette ki Callaghan. A legnehezebb napok azonban még hátra vannak — mondotta, arra célozva, hogy a görög és a török külügyminiszter a jövő héten folytatja tárgyalásait. Kérdésekre válaszolva Callaghan elmondotta, hogy tudomása szerint Makariosz érsek nem kíván részt venni az augusztus 8-án kezdődő genfi értekezleten. Callaghan értesülései Mavrosz görög külügyminisztertől származnak. Ankarában bizonyos megelégedéssel fogadták a ciprusi megállapodás hírét és derűlátással tekintenek a tárgyalások második fordulója elé. A török sajtó nagybetűs címekben foglalkozik a genfi megállapodással. „Görögország kénytelen volt elfogadni feltételeinket” — írja a Hürriyet, a legnagyobb példányszámban megjelenő török lap. A Yeni Ortam című baloldali lap megállapítja, hogy a külföldi csapatokat szakaszonként, az alkotmányos rendnek a szigetországban történő helyreállítása mértékében vonják ki. A Milliyet című lap úgy véli, hogy sikerült leküzdeni az első diplomáciai akadályt, de egyelőre még nem látja biztosítottnak Törökországnak Ciprussal szembeni jogait, ezért csupán óvatos derűlátással tekint a jövőbe. ATHÉN Az athéni sajtó szerdán nagy címekben üdvözli a Genfben kötött ciprusi megállapodást. Az Akropolisz című lap vezércikkében megállapítja, hogy a Mavrosz külügyminiszter vezette görög delegáció érvei rendíthetetlennek bizonyultak. Elmarasztaló hangnemben ír Törökország pozícióiról, Nagy-Britannia közvetítő tevékenységéről és az Egyesült Államok közreműködéséről. A genfi Ciprus-konferencia résztvevőinek kézfogása a megállapodás aláírása után. Balra Mavros görög, mellette Callaghan angol és Günes török külügyminiszter. Mögöttük, a kép jobb szélén Roberto Gruyere, az ENSZ főtitkárhelyettese. (Népújság-telefoto — AP—MTI—KS) Tiltakozások a chilei hadbíróság törvénytelen ítéletei ellen A magyar közvéleményben széles körű tiltakozást váltottak ki a chilei terrorhadjárat legutóbbi fejleményei, a légierő hadbíróságának törvénytelen és gyalázatos ítéletei. A magyar társadalom felháborodását tolmácsolva, különböző magyar szervezetek Pinochet tábornokhoz és Jose Berdichewski katonai bíróhoz tiltakozó táviratot intéztek. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Szolidaritási Bizottság távirata hangsúlyozza: a hazaárulás vádja és a halálos ítélet Carlos Lazora, a szocialista párt tagjára, valamint három társára. Súlyos büntetések kiszabása a légierő tisztjeire, polgári személyekre — azokra, akik hűségesen szolgálták Salvador Allende alkotmányos kormányát, újabb arcátlan kihívás. A reakciós junta nem számol azzal, hogy kegyetlenkedései tovább fokozzák minden jószándékú és haladó erő együttérzését és rokonszenvét Chile sokat szenvedett népével. Közvéleményünk nevében a leghatározottabban követeljük, hogy az igazi vétkesek, a chilei nemzet véreskezű hóhérai hagyjanak fel a bűnös és jóvátehetetlen erőszakkal. Követeljük az alapvető emberi jogok biztosítását, és a legelemibb emberi méltóságot bemocskoló ítéletek azonnali felülvizsgálását, valamennyi haladó szellemű politikai üldözött azonnali szabadon bocsátását! A Magyar Országos Béketanács Elnöksége táviratában megdöbbenésének ad kifejezést, hogy a chilei légierő hadbírósága 67 hazafi felett ítélkezett, s csupán három személyt mentett fel. Az elítéltek nem hazaárulók! Az igazság és a békeszerető magyar nép nevében tiltakozunk a törvénytelenül kiszabott büntetések ellen. Követeljük az ítéletek megsemmisítését, a jogsértő módon fogvatartott hazafiak szabadon bocsátását — hangzik a tiltakozás. A Szakszervezetek Országos Tanácsa táviratában szintén erélyesen követeli a chilei légierő katonai törvényszéke által hozott törvénytelen ítéletek megsemmisítőét, az elítélt hazafiak azonnali szabadon bocsátását. Táviratban tiltakozott a chilei hadbíróság törvénytelen ítélete ellen a Magyar Nők Országos Tanácsa is. OM&M 1874. augusztus 1, csütörtök ; \ Vem fogalmazási probléma A tőkés országokkal hazánk érdekeinek, külpolitikai céljainak és alapelveinek megfelelően fejlődnek kapcsolataink. Számos kapitalista országgal — közöttük természetesen a NATO-hoz tartozókkal is — több hosszú lejáratú kereskedelmi és más nemzetközi egyezményünk született. De a kapcsolatok —nemcsak a gazdasági, hanem a politikai, a diplomáciai, a kulturális élet területén is az együttműködés bővítését eredményezi, a turizmus adta lehetőségek szélesítését, városok közötti kapcsolatok kialakítását, a szakemberek cseréjét, tanár-diák cserédet is lehetővé tesz. Elméletileg hibás, politikailag, ideológiailag pedig káros, ha ezeket a kapcsolatokat — még az elnevezésében is — testvérkapcsolatoknak nevezzük. Képtelenség — ha az elnevezését illetően — ugyanolyan testvérkapcsolatnak tekintjük például Csebokszári és Eger páros kapcsolatát. Szocialista és szocialista országok között, vagy azok területei, városai, üzemei, intézményei, iskolái stb. között kialakult, vagy kialakulóban levő kapcsolatokat joggal nevezhetjük testvérkapcsolatoknak. A szocialista országok belső társadalmi rendszere és egymás közötti kapcsolatai azonos elvekre épülnek, azonosak a céljaik, alapvető érdekeik is közösek. A tőkés országokban a gazdaságot, a politikát, az ideológiát a kizsákmányolás fenntartásának szolgálatába állították. Azokkal a vezetőkkel, akik a kizsákmányolás, a kapitalista restauráció hívei, a tőke hatalmának, a politikai hatalomnak a birtokosai — azokkal nem tudunk és nem is akarunk testvérkapcsolatokat kialakítani. Következetesen, marxista— leninista alapon — a kapcsolatok, a baráti kapcsolatok és a sokoldalú együttműködődés szélesítésére, mélyítésére törekszünk és azt szorgalmazzuk is a kapitalista országokkal. Többek között szeretnénk elérni azt is, hogy a nyugati világból mind többen ismerkedjenek meg országainkkal és alkossanak való képet szocialista jelenünkről és jövőnkről. A néppel testvéri, a kormányokkal, tőkés körökkel, progresszív mozgalmakkal baráti kapcsolatokra törekszünk. S itt nem egyszerű fogalmazási problémákról, mint sokkal inkább alapvetően ideológiánk, politikánk pontos megfogalmazásáról van ’szó! Vasas Joachim A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ után a fejlett tőkésországok többségében bekövetkező gazdasági fellendülés, a nyugatnémet vagy akár japán „gazdasági csoda” s a gazdasági fejlődés kisebb-nagyobb visszaesésekkel tarkított folyamatossága buzdítást, lendületet adott a burzsoázia ideológiai apostolainak. Természetesen a konzervatív tiszta tőkéspárti” liberális-individualista elméletek is erőre kaptak. Felfogásukban a kapitalizmus és csak a kapitalizmus — Voltaire szavaival kifejezve — minden lehetséges világok legjobbika, a „Szabadság”, az „Egyéniség’, az „örök” emberi értékek egyedüli letéteményese. Az ilyen beállítottságú álteoretikusok egészen odáig mentek, hogy egy ideális, sosem volt — a XIX. század tőkés egyéni szabadságjogai csorbítatlanságának alapján álló’ — kapitalizmus nevében bírálták az állami monopolkapitalizmus új intézményeit, elsősorban az állami beavatkozás politikáját, a központi tervezés irányában tett lépéseket, a szociálpolitikai engedményeket, a — megalkuvó — szakszervezetek képviselőinek „szociális partnerré” választását, a békés egymás mellett élés politikájának kibontakozását. Jó példa erre az anakronizmusra az 50-es évek végén az Egyesült Államokban megjelentetett „szerény” című „Kapitalista Kiáltvány”, amelynek mondanivalója mai napig visszacseng egyes burzsoá teoretikusok írásaiban. A „kiáltvány” a nyugateurópai és amerikai „modernizálódó”, központosítást erősítő állami monopolista fejlődésről a legszörnyűbbet mondja, amit egy hithű kapitalista csak mondhat: „távolodunk az igazi kapitalizmustól, sőt szocialista állam felé haladunk”. Holott ezek pont olyan intézkedések és tendenciák, melyek bizonyos eredményekkel éppen a burzsoá gazdasági és politikai uralom konzerválását, a változó körülményekhez való igazítását szolgálták. A MEGLEHETŐSEN ABSZURD, de a szerzők által igen komolyan javasolt megoldás „mindenkit? ? ?) tőketulajdona révén vegyen részt a termelésben, hogy ily módon a lehető legkevesebb munkával megfelelő életszínvonalat élvezhessen”. Igen bölcs szerzőink — Kelsó és Adler — szerint a „vegyes” vagy „szocializált” gazdaság helyére, sőt a kisbetűs kapitalizmus helyére így léphet a nagy kezdőbetűvel írt Kapitalizmus, amelynek alapelve az, hogy „az igazságosság és a szabadság, a személyi jogok és az egyéni szabadságjogok szorosan összefüggnek a magántulajdon intézményével és az embernek azzal a jogával, hogy abból éljen, amit saját, kizárólagos birtokában lévő tulajdona révén megkeres”. Ma, a tudományos-technikai forradalom világméretű kibontakozásának időszakában az állammonopolista kapitalizmus intézményeinek keretei között sokkal inkább, mint bármikor eddig a tőkés társadalom eddigi története során, a burzsoázia egyre nagyobb mértékben az egyéni tőkés mozgáslehetőségeit bár bizonyos fokig korlátozva, a monopolisták, de egyáltalán a nagytőkés burzsoázia lehetőségeit viszont megsokszorozva — Engels szavaival — mint „eszmei össztőkés” lép fel. A tőkés uralom — a lényeget változatlanul hagyó — formaváltozásai kapóra jöttek a „modernebb” burzsoá ideológia tőkés rendet burkoltabban védelmező képviselőinek, akik szerint ma nyugaton már szó sincs holmi kapitalizmusról, ehelyett megszületőben van az osztálykükülönbségeket feloldó „Nagy Társadalom”, a „tömegfogyasztás társadalma”, a „jóléti társadalom”, a „technetronikus társadalom” (technika és elektronika szó elegyítése), stb., stb. Magukat az elnevezéseket is több sorban folytathatnánk. Az ilyen típusú, a kapitalizmust látszatra defenzíven és körmönfontabban, kevésbé nyíltan védelmező teóriák közül hatásukban és elterjedtségükben s egyúttal az antikommunista propagandában is az utóbbi évtizedben központi, mondhatni uralkodó helyet foglalnak el az ipari vagy egyesek szerint már ipari-utáni (posztindusztriális) társadalomról szóló elméletek. Ezeknek a lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a modern ipar, a korszerű technika egységes „modern” társadalmakat hoz létre, amelyeket sem kapitalistának, sem szocialistának nem lehet nevezni, mivel — úgymond — a mai nyugati társadalmakban a tőke nem hiánycikk, tehát nem is uralkodó tényező. MI AZ IGAZSÁG a modern burzsoá társadalomelméletek körül? Mindenképpen el kell ismerni, hogy a fentiekben tárgyalt „modernizált” burzsoá gazdaság- és társadalomelméletek nem egy részletben helytálló felismeréseket is tartalmaznak a mai kapitalista gazdasági automatizmusok működéséről. Nem egy helyen és nem egy szerzőnél eléggé bonyolult módon keveredik a tudományos igazság felismerése vagy részleges felismerése az osztálykorlátoknak megfelelő félrevezető ideológiával. ARRÓL SEM SZABAD megfeledkeznünk, hogy amikor a kapitalizmus társadalomtudósai már nem merik néven nevezni a kapitalizmust, amikor a tervszerűség — persze sajátos funkciójú tervszerűség — uralmáról beszélnek, akarva-akaratlanul beismerik: a kapitalizmus túlélt társadalmi-gazdasági berendezkedéssé válik, a termelés társadalmasulása tendenciájában elkerülhetetlenül aláássa a magáneltulajdonítás — a kapitalizmus — rendjét, s a tudományostechnikai forradalom megteremti a kommunizmus anyagi bázisa létrejöttének lehetőségét. A kapitalizmusnak ez a történelmi funkciója és ennek teljesítése után értelmetlenné, szükségtelenné, önmagát túléltté válik. „Megszűnéséről” azonban helytelen beszélni: a továbbiakban „megszüntetéséért” kell szívós harcot, kemény politikai, ideológiai küzdelmet folytatni. A világban ugyanez, mint az egyes fejekben. G. Márkus György A burzsoá ideológia korlátairól