Népújság, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

«MM>AAAAAAAA^AAA/W%*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^^^^WS/VMW^^W^MM Péntek esti külpolitikai kommentárunk: Rhodesias remények VISZONYLAG RITKÁN KERÜL SOR ARRA, hogy az egyhangúság elve alapján működő Biztonsági Tanács­­­ban a szovjet delegátus tartózkodjék a szavazástól. A szokatlan gesztus magyarázata: a Szovjetunió nem aka­r vétójával megakadályozni dr. Owen brit külügy­­miniszter szóban forgó javaslatát, de érzékeltette: eny­hén szólva nem vár sokat az indítványtól. "Mi az Owen-javaslat? Lényege: a világszervezet főtitkára nevezzen ki egy főmegbízottat, aki igyekszik közreműködni a rhodesiai rendezésben. Már vannak előzetes elképzelések a jelölt személyről. Úgy tűnik, a megbízást Prem Csand indiai tábornok kapja, akinek már van némi rutinja az ilyen világszervezeti akciók­ban: Cipruson és Katangában tevékenykedett. Az utóbbit jobb nyomban elfelejtenünk. Akkor ugyanis a világszervezet kongói szereplése nem segítette sem a nagy összafrikai, sem a helyi feladatok megfelelő megoldását, inkább bizonyos nyugati köröknek kedve­zett. Ez persze nem az indiai vezérőrnagy személyén múlott, mint­ ahogy­­ most sem sok múlik rajta. A SZOVJET TARTÓZKODÁS éppen azzal magya­rázható, hogy az Owen-javaslat­­ ENSZ-főmegbízott kinevezése nem oszt és nem szoroz a bonyolult, ezernyi szálból összeszövődő probléma rendezésében. A szovjet delegátus már a szavazás előtt kifejtette: az angol— amerikai tervnek „meg­vannak a maga neokolonialista elemei”. Ez a terv ugyan az idők változásának megfelelően kénytelen figyelembe venni bizonyos realitásokat, de túl sok időt és lehetőséget ad a Smith-rezsimnek arra, hogy — elsősorban a korrumpált törzsfők és helyi fekete no­­tabilitások bevonásával — mentse a múltból mindazt, ami egyáltalában menthető. AZ ENSZ-MEGBÍZOTT KINEVEZÉSE önmagában nem elítélendő, ezért nem vétózott a Szovjetunió. Csak éppen nem jelent lépést, igazi, fontos lépést az egyetlen megvalósítható rendezés, az afrikai többségi uralom irá­nyában. Ezt fejezi ki a tartózkodás. Harmat Endre Púja Frigyes tárgyalásai Pója Frigyes külügyminisz­ter, az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán részt vevő ma­gyar küldöttség vezetője, to­vábbi megbeszéléseket foly­tatott a világszervezet szék­házában. Szadun Hammadi iraki külügyminiszterrel az országaink közötti kétoldalú kapcsolatokról és a közel­­keleti helyzetről­, K. B. An­dersen dán, E. Agustsson iz­landi és M. Oreja spanyol külügyminiszterrel a kétolda­lú kapcsolatokról, valamint a belgrádi konferenciáról, Feleke Gedle Giorgisz etióp külügyminiszterrel pedig a kétoldalú kapcsolatokról és az Afrika szarvában kiala­kult helyzetről tanácskozott A magyar külügyminiszter Hans Dietrich Genscherrel, a Német Szövetségi Köztársa­ság külügyminiszterével és Abdel Halim Khaddam Szí­riai miniszterelnök-helyettes­sel tárgyalt a kétoldalú és az ENSZ-közgyűlés ülésszakán szereplő kérdésekről. Pója Frigyes ugyancsak ta­lálkozott és megbeszélést folytatott Oakar Fischerrel, a Német Demokratikus Köztár­saság külügyminiszterével. 1937. október L, szombat Brezsnyev az új szovjet alkotmánytervezet össznépi vitájáról MOSZKVA: Pénteken, a moszkvai Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, az alkotmánybizott­­ság elnöke, tájékoztatta az elnökség tagjait az új szov­jet alkotmánytervezet össz­népi vitájáról és az annak során elhangzott javaslatok­ról. Leonyid Brezsnyev össze­foglalta az országos vita ered­ményeit és ismertette azokat a kiegészítéseket és pontosí­tásokat, amelyeket az alkot­mánybizottság az új szovjet alaptörvénybe belefoglalni javasol. Az alkotmányterve­zet társadalmi vitája — mu­tatott rá Leonyid Brezsnyev — hozzájárult egyes cikke­lyek pontosításához, az új szovjet alaptörvény tartalmi gazdagításához. Az elnökség határozatban mutatott rá, hogy az alkot­­mánybizottság nagy munkát végzett a dolgozók kollektí­váitól, a társadalmi szerve­zetektől és az egyes állam­polgároktól érkezett észrevé­telek áttekintése, rendszere­zése és általánosítása terén. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az alkotmánybizottság által elé­je terjesztett alkotmányter­vezetet a társadalmi vita so­rán elhangzott kiegészítő és módosító javaslatok figye­lembevételével jóváhagyta. Az alkotmánytervezetet a a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának rendkívüli üléssza­ka elé terjesztik. „A kommunistáknak igaza van... Napról napra nagyobbnak tűnik a távolság a francia szocialista párt és a kom­munisták álláspontja között a baloldali csúcsértekezlet egy héttel ezelőtti kudar­ca óta. A szocialista veze­tők nyilatkozataikban azt a benyomást kívánják kelteni, mintha az FKP tárgyalási pozíciója — „új követelé­sei” — a kommunista párt valamiféle belső válságát tükröznék és „titkos meg­fontolásokat” rejtenének. A T Humanité az FKP állás­pontját kifejtve, a szocia­lista nyilatkozatokra vála­szolva újabb „dossziékat” ismertet az eredménytelenül végződött tárgyalások anya­gából. A l’Humanité pénteki száma hírt ad arról, hogy a szocialista párt végrehajtó bizottsága csütörtökön leve­let intézett a kommunista párthoz, s ebben a szocia­listák ismert pozícióit fejti ki, hozzátéve, hogy az FKP Központi Bizottságának le­velére a szocialista párt ok­tóber 8—9-i igazgatóbizott­­­­sági ülésén fogalmazzák meg a választ. A l’Humanité ve­zércikkében azt írja, hogy sem a levélben, sem a vég­rehajtó bizottság határoza­tában nincs semmi új, sem­miféle nyitás, semmiféle kezdeményezés a párbeszéd­ A lap beszámol a szocia­lista párt első titkárának Helmut Schmidt szövetségi kancellárral létrejött csütör­töki találkozójáról. „A leg­hosszabb találkozó” című, fényképes tudósításban az FKP lapja kiemeli az AFP hírügynökség jelentését, amely szerint a két politi­kus még sohasem tárgyalt ilyen sokat — két órán át — egymással, majd idézi a Frankfurter Allgemeine Zei­tung múlt szombati cikké­nek megállapítását: „A kom­munistáknak egy kicsit iga­za van: nem ők fordultak balra, hanem partnereik változtak a jobboldal irá­nyában”. NTO-beszélgetés Belgrádról A NATO-tagállamoknak a belgrádi konferencián részt vevő küldöttség vezetői Evere városban zárt körű értekezletet tartottak, amelyen megvitat­ták, milyen álláspontot kép­viseljenek a belgrádi talál­­kozón. A zárt ajtók mögött tar­tott értekezletről természe­tesen nem adtak ki közle­ményt, de megbízható for­rásból származó értesülések szerint a 14 nagykövet (Iz­­land képviselője nem volt jelen) három kérdésről tár­gyalt: állásfoglalásukról a megnyitó ülésen, munkájuk­ról a bizottságokban és a zá­róközleményről. A megbeszé­lésen olyan vélemény alakult ki, hogy a NATO-országok képviselői „párhuzamos" ma­gatartást tanúsítanak, de ne terjesszenek elő közös javas­latokat, s ezáltal kerüljék el azt az esetleges szemrehá­nyást, hogy „tömbök közötti megbeszélések” irányába akarják vinni a belgrádi kon­ferenciát. Abban is megálla­podtak, hogy hangoztatni fogják: a helsinki záróok­mány ajánlásai érvényesek maradnak a következő 15— 20 évben. Maróthy László prágai beszéde Pénteken folytatta munká­ját a Csehszlovák Szocialis­ta Ifjúsági Szövetség II. or­szágos kongresszusa. Ekkor mondta el üdvözlő felszólalá­sát dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első titkára, a kongresszuson részt vevő magyar ifjúsági küldöttség vezetője. A szovjet parlament rendkívüli ülésszaka elé Az eszmecsere tanulsága A Szovjetunió új alkot­­­­mányának elfogadásáig már csak néhány nap van hátra. Október 4-én — pontosan négy hónappal az új alkot­mánytervezet közzététele és országos megvitatásának kezdete után — összeül a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának rendkívüli ülés­szaka. Az alkotmánybizott­ság, élén Leonyid Iljics Brezsnyevvel, a bizottság elnökével befejezte a vita eredményeit összegező és elemző beszámoló jelentés elkészítését, a megfelelő kö­vetkeztetésekkel és javasla­tokkal együtt. Az ország a nagy ese­ményt várja. Tudjuk, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küszöbönálló ülésszaka a világközvéle­mény széles köreiben is élénk érdeklődést kelt. Mennyiben volt gyümölcsö­ző ez a vita és milyen eredménnyel zárult? A személyes érdekelt­ségnek arra az őszinte meg­nyilvánulására, amelyet az állam alaptörvényének tö­kéletesítéséről folytatott vi­ta során sok millió ember tanúsított, az alkotmánybi­zottság hasonló őszinteség­gel válaszol. Egyetlen megjegyzést vagy javaslatot sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni — je­lentette ki a bizottság, ő felhívta a minisztériumokat, hatóságokat, a párt- és ta­nácsi szerveket, hogy ve­gyék figyelembe a bírálato­kat, és tegyenek intézkedé­seket a helyzet javítására ott, ahol ez szükséges. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban a demokrácia, a szabadság­­jogok problémájának meg­oldása a kizsákmányolás törvényben rögzített, tény­leges megszüntetésével kez­dődött — a munka szabad­ságának törvényes és gya­korlati megvalósításával. A Szovjetunióban — fajra, nemre és vallási hovatarto­zásra való tekintet nélkül — mindenkinek biztosítják azokat a szociális és gazda­sági jogokat, amelyeknek megvalósítása nélkül az em­ber semmiféle más jogával és szabadságával nem élhet. Az új alkotmánytervezet a munkához való jogot ki­egészíti a munka neme, a foglalkozás megválasztására való joggal, kiegészül a művelődéshez való jog, a társadalombiztosítási ellá­tásra, az ingyenes orvosi ellátásra, a pihenésre való jog. Sőt, a tervezet a la­káshoz való jogról is be­szél. Az új alkotmány kiszéle­síti és elmélyíti az állam­polgárok politikai és sze­mélyi jogait. Az alkotmány humanitása az egyénnek a társadalom más tagjai ér­dekeivel szemben érzett tu­datos magatartásán, az ál­lam mindenki számára kö­telező törvényeinek tiszte­letben tartásán alapszik. Az új alkotmány kimond­ja, hogy a Szovjetunióban minden hatalom a népé, s rögzíti, hogy az állami élet legfontosabb kérdéseit össz­népi vitára bocsátják. A vita lefolyását minden tekintetben sikeresnek mondhatjuk és jogosan te­kinthetjük kimagasló ese­ménynek a szovjet társada­lom életében, már csak azért is, mert az ország minden vagy csaknem minden pol­gára a dokumentum társ­szerzőjének érezte magát. Annak a dokumentumnak, amelynek a jelentősége túl­nő korunk keretein. Fjodor DresttK Üdvözlő távirat Kínáb­a Hua Kuo-Feng-nek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, Peking A magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jókíván­ságaimat küldöm önnek,, a kínai népnek és a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának, a Kínai Népköztár­saság megalakulásának 28. évfordulója, a kínai nép nagy nemzeti ünnepe alkal­mából. Remélem, hogy a két or­szág közötti kapcsolatok a béke és a haladás ügyét szolgálva fejlődnek. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Teljesítik a japán géprablók követeléseit A repülőtérre kísérik Sem­*­sui Hirosi 40 éves bűnözőt,, akinek kiszabadítását —­. mert nyolc más társával együtt—*, a japán géprablók követelik. (Népújság telefotóM AP—MTI—KS> Kőolaj és datolya Ázsia délnyugati részén helyezkedik el a hazánknál több mint négyszer nagyobb (438 446 km 2) területű, 11,5 millió lakosú Iraki Köztársa­ság. A népességének körülbelül 75 százaléka arab, 20 száza­léka kurd és a türkmén, a perzsa, az asszír és az ör­mény nemzetiség is megta­lálható. Mezopotámiában, a mai Irak területén született meg az emberiség legrégibb állama, a suméroké. Mezopotámiát az arabok i. ez. 636-ban foglalták el, az általuk alapított állam a XIV. században a mongol be­törések áldozata lett, később perzsa, majd 1638-tól török uralom következett A szét­hullott ozmán birodalom há­rom vilajetjéből keletkezett Irak, amit Nagy-Britannia megszállt és 1920-tól mandá­tumterületként kormányzott. Az 1958-as, júliusi forrada­lom a monarchia bukásához, a brit katonai támaszpontok megszüntetéséhez, az 1955- ben kötött iraki—török szer­ződés felmondásához veze­tett. Az 1968-ban hatalomra került Bareth Párt által tá­mogatott kormány számos ha­ladó társadalmi és gazdasági intézkedést tett: államosított és földreformot hajtott vég­re. Irak a harmadik világ egyik legdinamikusabban fejlődő országa, 1976-ban 107,6 mil­lió tonna kőolajat termelt. „Olajország”, mint ilyen, élvezi az utóbbi évek kon­junktúrájának hasznát. A nemzeti össztermék 4,0 szá­zaléka exportban realizáló­dik, több mint 90 százaléka a kőolajból származik. A feldolgozóipar termelé­sének 40 százalékát az élel­miszeripar teszi ki. Az elmúlt években végrehajtott gazda­ságfejlesztési tervek a nem­zeti jövedelem növelését az ipari és a mezőgazdasági ter­melés emelését célozták. A jelenlegi tervidőszakban (1976—80) a hangsúlyt az inf­rastruktúra és a mezőgazda­ság fejlesztésére fordítják. A mezőgazdaságban végrehaj­tandó beruházások célja a termőterületek növelése (je­lenleg az ország területének 12,5 százaléka), öntözési prog­ramok megvalósítása, és az élelmiszer-termelés fokozása. A munkaképes lakosság fe­lét a mezőgazdaság foglalkoz­tatja. Kevés a szakképzett munkaerő. A végrehajtott földreform új tulajdonformá­­kat teremtett, a magán kis­­birtok mellett egyre több szövetkezet, kollektív farm és állami gazdaság jött lét­re. Legfontosabb növénye és a kőolaj mellett fő deviza­­forrása a datolya. A datolya- és gyümölcsültetvények terü­­lete 1630 négyzetkilométer. Legnagyobb mennyiségben­­ búzát, árpát és rizst termel­nek. Állattenyésztése — a modern állami gazdaságok kivételével — alacsony szín­vonalú, legfontosabb állata a juh. Irak külkereskedelmi forgalmában — a fejlett tő­kés országokon kívül — a szocialista országok is nö­vekvő mértékben (18 száza­lék 1975-ben) részesednek. A fejlődő országok felé irá­nyuló magyar külkereskedel­mi forgalom 20 százalékát Irakkal bonyolítja le ha­zánk. Magyarország autóbuszo­kat, autóbusz-összeszerelő üzemet, telefonközpontokat, faluk villamosításához al­­állomásokat, baromfifarmo­kat, datolyafeldolgozó­­ be­rendezéseket, malmokat, hű­tőtároló- és konzervgyárat, továbbá vágóhidat szállított az arab országokba A magyar importban Irak kőolaj- és datolyaszállítmá­nyokkal szerepel.­ ­ TERRA — i | ♦

Next