Népújság, 1978. szeptember (29. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk: ■ ■ Üzenet Moszkvából MIKÖZBEN A NYUGATI SAJTÓ különös figye­lemmel latolgatja a Washington égisze alatt egy hét múlva Camp David-ben sorra kerülő amerikai— izraeli—egyiptomi csúcstalálkozó esélyeit, a Kairó különutas politikáját elutasító erők sem tétlenked­nek. Ebből a szempontból nagy fontossággal bír az egyik arab frontország, Szíria külügyminiszterének, Abdul Halim Khaddamnak Moszkvában tett látoga­tása és szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval folytatott megbeszélése. „Szilárd meggyőződésünk, hogy az egyiptomi— izraeli különutas tárgyalások nem hozzák meg a Közel-Kelet békéjét” — hangsúlyozta Gromiko azon az ebéden, amely­et szíriai vendége tiszteletére adott. Külön súlyt ad ennek a közös állásfoglalásnak, hogy akkor hangzott el, amikor kétségbeesett kísérlet tör­ténik a Szadat egyiptomi elnök által kezdeményezett és békemissziónak reklámozott, de valójában arab­ellenes, kapituláns politika megmentésére. A moszkvai tárgyalópartnerek felhívták a figyel­met arra is, hogy a különutas tárgyalásokat patroná­ló állam, vagyis az Egyesült Államok, egészen más cél érdekében fáradozik az ügyben. Nevezetesen azért, mert így akarja kiszélesíteni pozícióit a Közel-Kele­ten, beleértve katonaiakat is. Ez utóbbit támasztja alá a Washington Post című lap friss értesülése, mi­szerint Carter elnök fontolgatja, ne ajánlja-e fel amerikai légitámaszpont létesítését a Sínai-félszige­­ten, valamint amerikai csapatok állomásoztatását a Jordán folyó nyugati partján. Mindezt állítólag azért, hogy az USA katonai jelenlétével a „leendő békeszer­ződést szavatolja”. VESZÉLYEKKEL TERHESNEK ÍGÉRKEZIK azonban ez a pax americana jellegű béke, mert a Szovjetunió határai közelében az amerikai katonai jelenlét kiterjesztése automatikusan növelné a kon­frontáció esélyeit. Épp ezért a Szovjetunió és Szíria — következetességről tanúságot téve — ismét leszö­gezte a válság átfogó rendezésére vonatkozó állás­pontját, amely szerint a megoldás alapja az izraeli csapatok kivonása a megszállt arab területekről, a Palesztinai arab nép törvényes jogai elismerése, vala­mint a térség valamennyi állama számára a béke és biztonság szavat­olása. Az út ehhez pedig a genfi békekonferencián át vezet — üzentek Moszkvából az arab világnak, de nem utolsósorban a Camp David­­ben sorra kerülő hármas csúcstalálkozó résztvevőinek. Pálfi Viktor 1978. szeptember 1., péntek ß%AUâtîiUcnû Nairobiban csütörtökön kiérték utolsó útjára Kenya volt elnökét, Jomo Kenyattát. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) Hírügynökségek jelentik MOSZKVA Elsősorban orvosi-bioló­giai kísérletek szerepeltek napirenden csütörtökön a Szaljut 6. űrállomáson, ahol vasárnap este óta dolgozik az állandó személyzet mellett Bikovszkij és Jahn nemzet­közi űrkettőse, ezek a kísér­letek elsősorban számukra jelentenek feladatot, végre­hajtásukban azonban részt vesz a harmadik hónapja dolgozó Kovaljonok és Ivan­­csenkov is. ULÁNBÁTOR A Moncame mongol hírügy­nökség jelentése szerint Sz. Dambadarzsa külügyminisz­ter-helyettes magához kéret­te Akijama Terudzsit, Japán mongóliai nagykövetét és nyilatkozatot tett előtte a nemrég megkötött japán—kí­nai ,,béke- és barátsági szerződéssel” kapcsolatban. GENF Genfben befejeződött a 30 ország képviselői részvételé­vel folyó leszerelési értekez­let nyolchetes nyári üléssza­ka. A tanácskozást januárig elnapolták. Az értekezlet kez­dete, 1962. március 14-e óta a résztvevők összesen 803 ülést tartottak. Kezdetben 17 ál­lam képviseltette magát, majd ez a szám 23-ra, ké­sőbb pedig 30-ra emelkedett. KAIRÓ Anvar Szadat elnökletével az egyiptomi nemzetbizton­sági tanács a korábbi jelen­tésektől eltérően nem Kairó­ban, hanem Iszmailiában megvitatta a szeptember 6- án kezdődő Camp David-i hármas tárgyalásokon kép­viselendő egyiptomi állás­pontot. Az ülésről hiányzott a testület egyik tagja, Hoszni Mubarak alelnök, aki egy órával a tanácskozás előtt meglepetésszerűen­ a szaúd­­arábiai Dzsiddába utazott. Útjának céljáról nem adtak tájékoztatást. Döntő ősz az NSZK-ban Hessen előtt, botrány után HANS FILBINGERT stutt­­garti bársonyszékéből végül­­is a Hessen felől közeledő fu­vallat repítette ki. Persze szó sincs itt valami valódi szél­járásról a két nagy nyugat­német tartomány között. A politikai légáramlatok és idő­járás-változások azonban na­gyon is közrejátszottak Ba­den-Württemberg tartomány miniszterelnökének, a Ke­reszténydemokrata Unió (CDU) egyik elnökhelyette­sének bukásában. Mert ma­ga az a tény, hogy a világ­hírű haladó író, a nyugatné­met jobboldal által gyűlöl­ve rettegett, Rolf Hochhuth megírta a Die Zeit című te­kintélyes hetilapban dr. Fil­­bingerről, hogy Hitler vak­buzgó hadbírójaként a há­ború legutolsó heteiben is halálos ítéleteket hozott és hajtatott végre a „zászlót el­hagyni próbáló” katonákon, még nem lett volna elég a „szörnyűséges jogász” (Hoch­huth megfogalmazása) szé­pen ívelő politikai karrierjé­nek megtöréséhez. A keresz­ténydemokratáknál ugyanis nem éppen újdonság a náci múlt, hiszen volt olyan kan­cellárjuk is, Kiesinger sze­mélyében, akiről köztudott volt,­ hogy aktívan tevékeny­kedett a Harmadik Biroda­lom egyik minisztériumában. Ez tehát még ma sem lehet valóban döntő szempont, amit az is mutat, hogy a CDU hónapokon keresztül támogatta a magát serényen mentegető politikust. Annál inkább fontos volt viszont a nyugatnémet pártok között kiéleződött politikai harc je­lenlegi állása, amelyben mind kellemetlenebb te­herré vált Filbinger szemé­lye a saját pártja számára. Az idei és a jövő esztendő ugyanis a tartományi válasz­tások évei az NSZK-ban, s az első két összecsapás most tavasszal Hamburgban és Al­­só-Szászországban máris a várakozásokon felül feszült helyzetet teremtett. A bonni kormánykoalícióban részt ve­vő Szabaddemokrata Párt (FDP) ugyanis mindkét tar­tományban elvesztette par­lamenti képviseletét, mint­hogy nem érte el a szavaza­tok 5 százalékát. Ez pedig azt jelentette, hogy az orszá­gos parlament egyik házá­ban, a tartományi képvise­lőkből álló Szövetségi Ta­nácsban (Bundesrat) a jobb­oldali pártszövetség, a CDU —CSU tovább növelte, már amúgyis jelentős többségét. Márpedig mivel a szociálde­mokrata—szabaddemokra­ta kormánynak az 1976-os választások óta a másik — tegyük hozzá mindjárt: a fontosabb — házban, a Szö­vetségi Gyűlésben (Bundes­tag) mindössze 8 fős, tehát minimális a többsége, a bon­ni kormányzatnak bizony egyre nehezebb keresztülvin­nie politikai elképzeléseit. A jobboldal előretört, aminek fő oka az, hogy a szavazók elégedetlenek a koalícióval, az ország gazdasági problé­mái, a milliós munkanélküli­ség, és a nyugdíjpénztárak ijesztő kiürülése, valamint persze a terrorizmus elleni eddig eredménytelen harc miatt. A következő stáció pedig Hessen lesz, amely az adott körülmények között sorsdön­tő lehet mindkét tábor szá­mára. Ha ugyanis az FDP októberben is úgy jár, mint tavasszal, akkor az uniópár­tok megszerezhetik a Bun­desrat helyeinek kétharma­dát, s ez valósággal megbénít­hatja a központi kormányt. S bár Hessenben, mint a szociál­demokraták régi bázisában ma is a kormánypárt irányít, a szociáldemokratákat bom­lasztó belső nézeteltérések, a választói elégedetlenség nyo­mán nem elképzelhetetlen az sem, hogy az ellenzék döntő áttörést tud elérni. Eb­ben az esetben viszont akár két évvel a soron levő parla­menti választások előtt meg­bukhat a kormány. NAGY HAT A TÉT, s ezt jól látják mindkét oldalon. Senki nem mer tehát, akár csak a legcsekélyebb mérték­ben sem kockáztatni. Mind­két fél igyekszik elkerülni, hogy újabb rossz pontokat szedjen össze a két oldal kö­zött ingadozó szavazópolgá­roktól. Ez motiválta Filbin­ger bukását is. A náci múlt még minden bizonnyal el­ment volna, ha a baden­­württembergi kormányfő nem keveredik újabb és újabb hazugságokba. Mint a szövetségi köztársaság igen magas közjogi méltóságának viselője, s pártjának a jövő évi államfőválasztáson is esélyesnek tekintett jelöltje mindenképpen a CDU presz­tízsét csorbította, sze­mélyes szavahihetőségén túli pártjának hitelét is­­ ontotta. Súlyos kölönc lett tehát, ép­pen a hesseni szelek erősö­désével arányosan növekvő mértékben. Buknia kellett. A Filbinger-intermezzó azonban alapvetően nem vál­toztatta meg az őszi nagy csata előtti erőviszonyokat. A koalíció kétségtelenül baj­ban van, mert két év alatt nem sikerült megfelelően orvosolni az ország gondjait, s ezzel visszaszerezni a vá­lasztók bizalmát. Erre mu­tat, hogy a tavaszi tartomá­nyi választásokon feltűnő sikert arattak az úgyneve­zett környezetvédő csopor­tok, amelynek pusztán a sza­vazópolgárok a hatalom­mal szembeni általános elé­gedetlenségéből kovácsolták az erőviszonyokat megzavaró politikai tőkét. Ma már pár százalékon múlhat minden és a környezetvédők elsősor­ban a koalíció pártjaitól hó­dítanak el szavazatokat. A kulcskérdés Hessen előtt to­vábbra is az, hogy a szabad­­demokraták magukhoz tud­nak-e térni. Hiszen a három évtizede a két nagy között egyensúlyozó, a mérleg nyel­vének szerepére áhítozó FDP létezésének szükségességét is megkérdőjelezné egy újabb fiaskó. NOHA ARRÓL MA MÉG NINCS SZÓ, hogy az FDP eltűnjön az apró pártok kö­zött, az nem kétséges, hogy további gyengülése a szociál­­demokrata—szabadde­mokrata kormányzás végét jelentheti az NSZK-ban. Mert a választók többségé­vel együtt az FDP-re nyo­mást gyakorló nyugatnémet nagytőke is egyre erőtelje­sebben követeli egy biztos, szilárd többségű kormányzat megteremtését, aminek nem elképzelhetetlen útja, hogy az uniópártokkal a legutób­bi választások óta mind in­tenzívebben flörtölő FDP a jövőben a jobboldalt segíti nyugodt többséghez. Ennek pedig nemcsak az NSZK, ha­nem a nemzetközi enyhülés folyamata is minden bizon­­nyal kárát látná. Avar Károly Államtitkári szemle a bélapátfalvi nagyberuházáson (Folytatás az 1. oldalról) mentes! Sajnos, a legkisebb „lazításnál” behozhatatlanok lehetnek már a mulasztások, akár például a nyersmalom­­nál, akár pedig a filtersze­relésnél ismét súlyossá vál­hat a helyzet. Rendkívül nagy figyelemre, a legtöké­letesebben összehangolt mun­kára, igazán a legjobb együttműködésre van szük­ség a sikerhez, a befejező műveleteknél egyszerűen nem lehet időveszteség! He ideiglenesen a télnek! Dr. Szabó János jó előre felhívta a résztvevők fi­gyelmét a télre való helyes felkészülésre, hangsúlyozván, hogy"a kivitelezők a felada­tokat lehetőleg­­ végleges szer­kezetekkel, ne pedig ideigle­nesen próbálják megoldani. Ugyanekkor szólt arról, hogy jó, ha a beruházó már az új cementgyár és kapcso­lódó létesítményei üzemelte­tési programjának kidolgozá­sát is napirendre tűzi, hiszen az idő egyre inkább sürget! Vé­gül az államtitkár — többi között — ellátási kérdéseket érintve arról beszélt, hogy a bélapátfalviak panaszos be­jelentéseit követő intézkedé­sek hatására a kereskedelem is javított munkáján, s rö­videsen, egy újabb ABC- áruház kialakításával még kedvezőbb lesz a helyzet. A jobb körülmények pedig minden bizonnyal tovább fokozzák az építők, szerelők igyekezetét is. Ezután a vállalatok képvi­selői részleteiben is megbe­szélték a soron következő teendőket, közös akarattal iparkodtak csökkenteni a problémákat. Építőtábort, csak így! Délután, a KISZ Heves megyei Bizottságának rende­zésében a felsőtárkányi „Hámán Kató” vezetőképző táborban folytatódott a „bélapátfalvi” találkozó. Az államtitkár — politikai és gazdasági vezetők, vállaló képviselők társaságában — részt vett azon a tanácskozá­son, amelyen a KISZ-bizott­­ság tapasztalatai alapján a nagyberuházás első nyári ifjúsági építőtáborának mun­káját értékelték. Mint a megítélésből — il­letve az államtitkárnak, va­lamint Búzás Sándornak, a nagyberuházás pártvezető­­sége titkárának hasonlóan pozitív véleményeiből — ki­tűnt: a 234 egri, gyöngyösi, hatvani és selypi szakmun­kástanuló háromszor három­­ hetes turnusban együttesen 3 017 390 forintos munkával segítette a kijelölt négy ki­vitelező, építő, szerelő válla­latot. A fiatalok hozzáértés­sel, felelősséggel végezték­ feladataikat, enyhítették a létszámgondokat, határozot­tan gyorsították a bélapát­falvi program megvalósítá­sát. Ugyanekkor megdicsér­ték a tanulókat foglalkoztató cégeket is, amelyek a szak­mákba vágó hasznos tenniva­lókkal látták el újra meg újra a tábort. S mindjárt ki­fejezésre jutatták azt is, hogy a jövőben csak így cél­szerű építőtábort szervezni. A felsőtárkányi találkozó befejezéseként a KISZ meg­jutalmazta a legeredménye­sebb fiatalokat, intézeti ok­tatókat, nevelőket, vállalati dolgozókat. Gyóni Gyula Emberrablás Fegyveres banditák elra­bolták, majd megölték Mexi­kó washingtoni nagyköveté­nek a fiát. Az AP úgy értesült, hogy a terrorcsoport 2 millió dol­lárt követelt a Margan­o családtól. Az eddigi jelenté­sekből nem tűnik ki, hogy a fegyveresek miért végezték ki foglyukat. Mongólia tervfeladatai 1978-ban Az 1976—1977-es rendkívül hideg tél miatt közel 3 millió tenyészállat pusztult el Mon­góliában, s tervlemaradást okozott a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban. Az 1978-as népgazdasági terv — részben a lemaradás pótlására — az eredetinél magasabb tervszámok telje­sítésével számol. A nemzeti össztermék 6,6, a nemzeti jövedelem pedig 6,5 száza­lékkal növekszik ebben az évben. A fűtőanyagipar 12,4, a fémfeldolgozó ipar 7,8, az építőanyag-ipar 12,9, a ruhá­zati ipar 5,8, az élelmiszer­­ipar 6,4 százalékkal termel többet 1978-ban, mint 1977- ben. Számos beruházás üzembe helyezése segíti a tervfelada­tok megvalósulását. Megkez­di termelését az erdeneti réz, molibdén bánya és dúsító­üzem, mely szovjet segítség­gel épült. Darhanban üzembe helyezik a Szovjetunió aján­dékát, a nagypaneles ház­gyárat. Arvaszérben vasbe­­tonelemgyár, hat megyeköz­pontban pedig téglagyár lép be a termelésbe 1978-ban. Az élelmiszer-ellátás javí­tása érdekében 71 ezer hek­tár szűzföldet vonnak ter­melés alá, az állatállomány emelkedését pedig 4 száza­­lékban irányozták elő. — TERRA — Gép- és Felvonószerelő Vállalat bélapátfalvi új cement­gyár. kiemelt beruházáshoz felvesz: lakatos, hegesztő, csőszerelő, ács, kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat. Jelentkezés: Eger, Ady E. út 31 . Munkásszállást biztosítunk

Next