Népújság, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
MEDDIG? AZ EREDETI HATÁRIDŐ november 30. volt. Ekkorra kellett volna elkészülnie a kápolnai gabonatárolónak, hogy egyik legnagyobb nemzeti értékünknek, a búzának biztos fedelet nyújtson. A tároló nem készült el november 30-ára. Százötven vagon búza áll kinn a szabad ég alatt fóliával letakarva, s ilyen körülmények között a leggondosabb kezelés mellett is napról napra veszít értékéből. Az olvasó most azt várja, hogy az újságíró lépésről lépésre feltárja, nyilvánosságra hozza azokat a mulasztásokat, amelyeknek végeredményeként veszélybe került ekkora érték. Az újságíró azonban — elnézést kérve az olvasótól — nem sorolja végig az építtető, a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, és a kivitelező, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat egymás elleni kifogásait. Az építők ugyanis jogosan hivatkoznak arra, hogy nem kapták meg időre az ígért elemeket, amelyre éppen a gabonaforgalmi vállalat tett ígéretet, az építtetők pedig jogosan hivatkoznak arra, hogy az ötezer tonnás csarnoktároló megépülése népgazdasági érdek. Csakhogy a népgazdasági érdekre nem hivatkozni kellene, hanem kiszolgálni azt. Egyszóval, nem idézzük a leveleket, az átiratokat, mivel az olvasónak sajnos ezek már megszokott élmények. És az olvasónak elege van a határidő-módosításokból, meg nem valósult beruházásokból, az áthúzódó beruházásokból, a csúszó beruházásokból, abból, hogy az alvállalkozó a megígért határidőre nem szállította, hogy objektív akadályok jöttek közbe, hogy nem szállított a külföldi partner, hogy nem gyártották le időben, hogy pótlólag majd elvégzik, hogy munkaerő-átcsoportosítást kellett végrehajtani, hogy más fontosabb népgazdasági érdek miatt el kellett vezényelni, hogy le kellett vezényelni, hogy le kellett vonulni, hogy késett a tervdokumentáció. Meddig? MEDDIG JÁTSSZUNK A TŰZZEL? Mikor válik felnőtté minden egyes megrendelő, szállító, alvállalkozó, építésvezető, tervező, beruházó, fővállalkozó, kivitelező? Mikor vesszük végre tudomásul, hogy ez az ország a miénk? És csak a mi gabonánk, kenyérnekvalónk, mindennapi kenyerünk, a szó legszorosabb és jelképi értelmében is mállik szét, foszlik semmivé a szabad ég alatt, mert nem tudjuk megóvni azt, amit az idén nyáron is olyan keservesen és olyan fenségesen gyönyörű szorgalommal mentettük, vízben álló táblákról éjszakát, hajnalt, erőt, fáradságot nem kímélve. Meddig tékozoljuk, pazaroljuk, herdáljuk saját vagyonunkat? Igen, csakis a többes szám első személy — a mi — itt a helyénvaló szóhasználat. Mert a mi gyerekeink nem tudnak beköltözni abba az óvodába, amit nem tudnak átadni, s a mi gyerekeink nem tudnak tanulni abban az iskolában, amibe sajnos nem tudták beszerelni a fűtést, mert a kazánok ... a mi lakásunkba nem tudunk beköltözni, mert... a mi kosarunkba nem kerül az az áru, amelyet nem tudunk megvásárolni, mert az üzemet, ahol gyártották volna, nem tudták határidőre átadni, mivel... Meddig bírjuk el hanyag, szinte dzsentriesen, bűnös eleganciával magunktól eltaszított, milliárdos értékeink vesződéseit? Meddig tűri a szocialista gazdaság, s annak fedélzetén a szocialista erkölcs a lassan társadalmi gyakorlattá váló felelőtlenséget? Mikor mondjuk ki, hogy elég volt? Örvendetes, hogy egyre többen tanúsítanak komoly s valóban mély érdeklődést a népgazdaság egyensúlyi helyzete iránt, hogy figyelemmel kíséri a lakosság, az ország gazdasági arculatának alakulását, és azoknak a tábora is növekszik, akik tisztában vannak előttünk tornyosuló gondjainkkal, s hogy ezeket leküzdve kívánunk jobban élni. MIKOR ÉRIK EZ AZ ÉRDEKLŐDÉS olyan gyümölccsé, mikor teremt olyan belső tartást, amely nem tűri el tovább, hogy kérdőjel kerüljön önnön célkitűzéseink után? Szigethy András Új termékek a MEZŐGÉP-től 1979-től kezdődően közösen kifejlesztett új termékek gyártását kezdik meg a Szolnoki Mezőgép Vállalatnál, annak Heves megyében levő gyáregységénél, az NDK legnagyobb mezőgépgyártó kombinátjával, a 65 ezer munkást foglalkoztató Fortschritt céggel folytatott kooperáció keretében. Az idei export értéke meghaladja a 200 millió forintot. Az új megállapodás értelmében a jövő évben Szolnokról a már hagyományos kukoricabetakarító adaptereken kívül silózó és nagyteljesítményű rendfelszedő gépek részegységeit is szállítják az NDK-beli cég által megrendelt mennyiségben. (MTI) ' Éjjel, nappal ügyelet Kicsi ember, erős hang. És hozzá indulat, ami nem engedi pihenni, nem hagyja tétlenkedni, ha tenni kell a közért. Elsősorban emiatt kedvelik a hatvani tanács 58-as válaszókerületében, a Teleki utca környékén, s ennek tudható, hogy a tanácsok megalakulása óta mindannyiszor újra őt küldték a lakók a város kis parlamentjébe. Egyébként Kangó Jánosnak hívják, valamikor masinisztaként kezdte, később Diesel-mozdonnyal járt Pest és Kanizsa közt, s csak orvosi tanácsra mondott le a mindennapok terhes munkájáról. Persze, ha mozgalmi ügyekről van szó, ma sincs háttérben. Legfeljebb a vasútnál viselt alapszervezeti titkárságot engedte át a fiának. Ellátja tanácstagi tisztét. Üléseken érvel, választóinak ügyében kopogtat ajtóról ajtóra. Illetve amíg érdemben nincs intézkedés. oooo — Legutóbb gömbakácokért instanciáztam a kertészetnél, mert a szomszédos utcákban néhányan fásítani akarnak, s itt az ideje. Sajnos, üres kézzel jöttem meg. Ilyen is akad az ember életében. De ez csak addig baj, amíg belenyugszik ! Rövidesen újra próbálkozom hát, mert az jár folyton az eszembe, hogy egymás után kétszer volt Hatvan a megye legszebb, legtisztább, legvirágosabb városa, s ha most ülünk csak a babérokon, lemondhatunk a millió forintról, ami a harmadik győzelemmel jár. Márpedig ezt a pénzt ugyancsak hasznosítani tudnánk valamelyik kerületben. A járdák például nem mindenütt olyan dicséretesek, mint a belvárosban. Itt a verandán, a nyilvános telefon is úgy fészkelt meg négy esztendeje, hogy hónapokig koptattam a cipőtalpat utána. Kell és kell. Új-Hatvan messzire esik kórháztól, tűzoltóságtól, rendőrségtől, mi van, ha ránk tör a hirtelen szükség? Aztán megkaptuk, s most tartjuk a családdal a szolgálatot. Miért, mennyiért? Kötelességtudatból, a közért. Gyakorta meg sem köszönik a telefonálgatók, csak leszúrják a forintot. Kész. El van intézve. Pedig ... oooo Igen. Az a pedig, aminek a folytatását lenyelte Langó János Az mond nagyon sokat. Citromos tea, bundáskenyér mellett idézzük az egykori masiniszta élményeit, miközben felesége a tisztaszobában tesz-vesz. Tegnap éjjel tizenegykor például fölcsönget bennünket egy férfi a szomszédból, jaj, hívjuk gyorsan az orvost, felesége vajúdik. Mondom, nem doktor kell oda, hanem mentő. S már csöngettem, és hívtam saját szakállamra, saját felelősségemre az autót. De mennyire igazam lett! Alig értek be vele, indult a szülés. Hajnalban csöngetés. Újra az éjszakai látogató. Hadd telefonáljon már! Gyötri a kíváncsiság, hogy fia vagy lánya van. Először pipa lettem, majdnem orrára csuktam az ajtót, hiszen ha annyira kiváncsi, igazán besétálhat a kórházig, de aztán föltámadt, bennem a jólélek, gyere, koma, telefonálj csak. Ilyenkor lőttek az éjszakának. 0000 Négy esztendő alatt nagyon sokszor lőttek s a legkülönbözőbb okok miatt,egalább négyezer telefonálást tart nyilván Langó János, s ahogyan mondja, ezek közül legalább ötszáz éjszakai hívás. Egy nagyteleki kertészgyerek biciklivel betonoszlopnak szaladt. Két utcával odébb férj és feleség esett egymásnak bottal, késsel. Tolvaj járt Miska sógorék tyúkóljában, a kutya ugrasztotta meg. Aztán a nappali vendégek! Milyen jó például, hogy nem kell potyára elbiciklizni gázpalackért, a cseretelepre. Milyen jó amikor munkahelyére telegrafálhat innen az apci Qualitás esztergályosa, hogy beteglistára került, ne számítsanak rá. Milyen jó, ha adóügyben vagy bármi felvilágosításért nem kell az új hatvani polgárnak bebattyonnia a tanácsházára, mert tárcsázhat Langóéktól, a 19-37- ről amit tábla is hirdet az eresz alatt, a ház utcai frontján. Hirdeti! Reggel nyolctól délután ötig bárminő ügyben, utána azonban csak sürgős, veszélyes esetekben. Ami rossz: ez utóbbit gyakorta nem veszik figyelembe a környékbeliek. Holott aki szolgál nekik, szívességből, emberbaráti buzgásból teszi. oooo Fölöttünk vaddisznóagy,ar, szépen adjusztálva.A jószág csaknem két mázsát nyomott. A boldogabb évekből való, amikor Langó János jobban bírta a strapát. Mellette érem, színes szalaggal. — Dobogós voltam nemrég. Harmadik a lőrinci tavon. Merthogy most már inkább csak horgászom szabad időmben — tolja hátra fején az öreg svájcisapkát Langó János. Majd könyökével letörli a port egy díszes oklevél üvegjéről. — Országos második hely, fűtőként, Bebrits miniszter írta alá, kuksizzák csak. Mennyin múlott az elsőség? Harminc kilón. Ennyi szénnel használtam fel többet az elsőnél Hatvan és Salgótarján közt, azonos terhelés mellett. Szóval az öreg Lángot nehéz volt legyűrni. S most is nehéz. Nem árt, ha mindazok tudják, akikhez ezután megyek. Az itteniek jobb közérzete, zavartalanabb élete végett. Mint eddig. Mint lassan harminc esztendeje ! Tanácsüléseken majdnem szomszédok vagyunk. Tv [UNK] sírom, Langó János aszél a levegőbe. Moldva Győző (Fotó: Szabó Sándor) Fejlődik a lakásgyártás Nagy jövője van az alagútzsalunak Lesz-e házgyár Hatvanban ? Beszélgetés dr. Szabó János építésügyi államtitkárral Egymillió-kétszázezer lakás, a második 15 éves lakásfejlesztési program keretében — 1976 és 1990 között — ennyi új hajlék épül. Óriási mennyiség, a meglévő lakásállománynak hozzávetőleg egyharmada. Nem túlzás feltételezni-kijelenteni — hiszen ez történt 1960 és 1975 között is —, gyökeresen megújul, korszerűbbé válik településeink, kisebb és nagyobb városaink arculata. Ám e változás mégis különbözik a korábbi másfél évtizedben végbementtől. Részint, mert tovább gyorsul az urbanizálódás folyamata — nagyközségek válnak várossá, kisközségek városiassá —, és meghatározóbbá lesznek a modern építési eljárások. Mind kevesebb ház falait emelik téglából, folytatja térhódítását a beton, tervidőszakról tervidőszakra több új otthon elemei készülnek házgyárban. Minderről az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban dr. Szabó János államtitkárral beszélgetünk. Nyilatkozatának időszerűségét az MSZMP Központi Bizottságának az építő- és építőanyag-ipar helyzetével, továbbfejlesztésével foglalkozó októberi határozata adja, amely egyebek mellett rögzíti: „az új lakások kétharmadát korszerű technológiával, több szintes kivitelben, nagyobbrészt lakótelepeken kell megvalósítani”. Az 1,2 millió évi átlagban 80 ezer új lakást jelent — mondja dr. Szabó János. — Ennek kétharmada 53 ezer. Ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a lakások átlagos alapterülete a mostani 53-ról 56 négyzetméterre növekszik a hatodik ötéves terv időszakában, akkor kitűnik: évente a jelenleginél mintegy 160 ezer négyzetméterrel több, korszerű technológiával épülő lakást kell átadni. Mindehhez további műszaki fejlesztésekre van szükség, a tíz házgyárból álló országos hálózat ugyanis évi mintegy 30 ezer otthon elemeit adja Igaz, ma sem a házgyárak a korszerű lakásépítés kizárólagos bázisai. Hat panelüzem is működik Dunaújvárosban, Szolnokon és másutt; beváltak az alagútzsaluk — Zalaegerszegen,valamint Heves megyében még sokáig e módszerrel építkeznek —, s megjelent immár az angol Wimpey-cégtől vásárolt No- Fines „egyszemcsés öntöttbetonos” technológia is. Ez utóbbinak a társasházak tető alá hozásánál lehet nagy szerepe; egyelőre szövetkezetek alkalmazzák, Keszthelyen és Bonyhádon épült jó néhány ilyen lakás. Valamennyi eljárás közül a házgyári a leginkább iparosított, mind a gyárban, mind az építkezések helyszínén ez igényli a legkevesebb élőmunkát. Tekintettel a népgazdaság teherbíró képességére, miként fejlődik tovább e hálózat? A meglevő gyárak panelgyártó kapacitását növelik-e, vagy új gyárak létesülnek-e a következő ötéves tervidőszakokban? — A Központi Bizottság határozata azt is előírja: „a lakásépítés iparosítása összpontosuljon a házgyárak folyamatos korszerűsítésére”. Bár nem öreg üzemek — a legkorosabb is tizenkét esztendős csupán —, kétségkívül érettek a korszerűsítésre. A korszerűsítés pedig együtt jár az intenzifikálással: a panelgyártás még kevesebb élőmunkát fog igényelni. Az arányokat érzékelteti a fővárosi helyzet. Budapest négy házgyára összesen 13,5 ezer lakás elemeinek kiadására képes évente, ám a következő tervidőszakokban ez már kevés lesz. A gyárak kapacitását oly módon kell növelni, hogy a hatodik ötéves tervben esztendőnként mintegy 16 ezer, a hetedikben — 1986 és 1990 között — viszont már 17,5 ezer otthon összeszerelését tegyék lehetővé. A legidősebb házgyár, a budapesti I-es már teljesen megújult, s a technikai fejlesztésen túl a kibocsátóképessége megkétszereződött. Az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően kerül sor a többi üzem rekonstrukciójára is. Országossá terebélyesítve a helyzetképet: a négy budapesti és a többi hat városban levő gyári üzembe helyezésük sorrendjében: a győri, a miskolci, a debreceni, a szegedi, a veszprémi és a kecskeméti — most évente együttesen 31 ezer lakás paneljait készíti el. A tervek szerint 1981 és 1985 között már 36 ezer, a hetedik ötéves terv időszakában pedig 44 ezer lesz az esztendőnkénti átlag. Mindehhez elsődlegesen a belső tartalékokat kell feltárni-hasznosítani, s a gyártás egész folyamatát hatékonyabbá, a magasabb igényeknek megfelelőbbé — rendszerelvűvé — tenni. Ám az intenzifikálás csupán a járható utak egyike; emellett foglalkozunk egy dél-dunántúli — pécsi — házgyár létesítésével, erre a hatodik ötéves tervben kerülhet sor. Távolabbi, de még a 15 éves fejlesztési program részét képező elképzelés: vizsgáljuk, mennyire szükséges Hatvan térségébe is házgyárat telepíteni. — /y 7 ■' 'n- olrénf r> ■_> y ""••* 1"1r»e alf ítócérn 1*1 'lömunka? — Feltétlenül csökkennie kell... noha mindezt múlt időben is mondhatnánk. Már hat éve célul tűztük, hogy egy 53 négyzetméteres házgyári lakás 800 óra alatt készüljön el, ezzel szemben 960—1200 óránál tartunk. A műszaki fejlesztések, az új eljárások sokat lendíthetnek ugyan, de meghatározó a gyárak ösztönzőbb gazdasági érdekeltsége is. Törekedni kell a több műszakos kihasználásukra, a magasabb szervezettségre, a fegyelmezettebb munkára. Műszaki előrelépést jelent az is, hogy a házgyárak jobban támaszkodnak majd az ipari háttérre, s más vállalatok termékeit is felhasználják. Például a győri házgyár — amelynek éves kapacitása 5120-ra növekszik — felhasználja a Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát szombathelyi üzemének könnyű térelemeit. E Betonyp nevű fürdőszobaelemek a svájci DURISOL- cég licence alapján készülnek, s könnyebbek a vasbetonból gyártottaknál. Természetesen nemcsak a házgyárak használhatják; ilyen térelemeket kapnak a kaposváriak is. A méretre szabott elemekbe — figyelmet érdemlő kooperáció! — ők helyezik bele a Csőszerelőipari Vállalat nagy sorozatban gyártott épületgépészeti elemeit. — A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnak panelüzeme van. Mi lesz ennek, és a többi poligonüzemnek a sorsa? — A kaposvári üzem lakáspanelgyártásának jövője a dél-dunámtúIi házgyár függvénye. Ma hat panelüzem működik, s együttesen mintegy ötezer lakás elemeit készítik. A lakásépítésnél fölössé váló üzemek mást fognak gyártani, amelyekre viszont hosszabb távon is szükség van, azok fejlesztésében meg kell közelíteni a házgyári színvonalat. Változatlanul nagy a jövőjük az alagútzsaluknak, amelyek megfelelő technikai fejlesztés és optimális sorozatnagyság esetén a jelenleginél is gazdaságosabban vállalhatnak részt a lakásépítésből. Egy készlettel évente 250—300 otthon épülhet, de mert ehhez háttérre — darura, betongyárra betonszivattyúra, s egyéb eszközökre — is szükség van, működésük csak akkor rentábilis, ha egy-egy vállalatnak-szövetkezetnek négy-öt készlete van. Ez természetesen feltételezi azt is, hogy egyidejűleg több helyen építkezzenek. Hatásfokuk előre gyártott térelemekkel és egyéb módon ugyancsak fokozható. Távozóban van — noha korántsem gyors e távozás — a blokkos építési mód, de amíg építünk blokkal, addig folyamatosan korszerűsítjük ezt az eljárást is. Soros feladat a külső szigetelés javítása és a belső vakolat elhagyása. A fővárosban a Centenárium-lakótelepen már ki is próbálták azt a gipszkartonos belső burkoló- és válaszfalrendszert, amely amellett, hogy jobban szigetel, mintegy 200 óra élőmunka - megtakarítást is lehetővé tesz. — Kiemelt kormányprogram a könnyűszerkezetes építés. A székesfehérváriak által honosított GLASP- rendszer immár csatát nyert: a könnyűszerkezetes iskolák Fejér megye határán túl is megjelentek. A könnyűszerkezetek a hatodik ötéves tervben miként segítik a lakásépítést? — A már említett módon: iskolákat, óvodákat, bölcsődéket szerelünk össze. Ám a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet szakemberei már megkezdték a rendszer továbbfejlesztését , kereskedelmi és vendéglátóipari létesítményekhez is alkalmassá teszik. A könnyűszerkezetek még a lakóházakon is megjelennek, például Zalaegerszegen, homlokzati elemként, az alagútzsalus építéssel kombinálva — fejezte be a kérdésekre adott válaszát dr. Szabó János államtitkárj Földes Tamás