Népújság, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

V KEDD ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Szadat ellenzéke SZADAT ELNÖK észrevehető ingerültséggel és türelmetlenséggel kezeli újabban politikai ellenzékét. Amikor június közepén Kairó egyik külvárosi sze­génynegyedében mohamedánok és keresztény koptok között véres összetűzések robbantak ki, nyomban „kommunista elemek felforgató tevékenységét” vélte felfedezni a minden bizonnyal vallási okokból kelet­kezett nyugtalanság mögött. Az ideges és egyre éle­sebb hangnemű kirohanások oka nyilvánvaló: Egyip­tomban egyre többen kifogásolják az Izraellel folyta­tott politikát, s Szadatot azzal vádolják, hogy eladta a palesztinok ügyét, elárulta az arab­­ érdekeket. Való igaz, Kairó rendkívül lanyhán reagált az arab világban osztatlan felháborodást keltő izraeli bombatámadásra, amelynek célpontja a Bagdad mel­letti atomreaktor volt. S az is kétségtelen, hogy már huzamosabb ideje nőttön nő az amerikaiak sugalma­­zására nyíltan izraelbarát politi­kát­ folytató elnök el­lenzéke. Júniusban két alkalommal is — legutóbb most, a hét elején — tanácskozott az egyiptomi ha­zafias erők kongresszusa. Az eszmecseréken tisztázták a különböző csoportok álláspontját és meghatározták a kormány politikájával szembeni együttes fellépés teendőit. Már önmagában ez a körülmény is utal ar­ra, hogy a korábban ellentétes nézeteket valló tömö­rülések között a közös teendő érdekében elmosódnak a határok- Kairóban úgy tudják, legutóbb a nemzeti koalíció néven létrejött ellenzéki csoport több neves, tekintélyes képviselője is részt vett a tanácskozáson, köztük az 1952-es forradalom utáni úgynevezett for­radalmi tanács tagjai. Khaled Mohieddin, a parla­menti mandátumaitól megfosztott baloldali nemzeti haladó párt elnöke rámutatott: az arab szolidaritás lényege ma Szíria és a palesztin ellenállási mozgalom támogatása, Camp David elvetése. HA LÉTEZIK közös nevező az egyiptomi ellen­zék különböző csoportosulásai között, ez a három té­nyező kétségkívül az. Szadat ellenfelei kezdettől fog­va kalandorpolitikának minősítették az Izraellel kö­tött különalkut, amely Washington érdekében jött létre. Ugyanakkor szüntelenül ostorozzák Begin poli­tikáját, amelyhez Szadat — közvetve és közvetlenül­­ segédkezet nyújt. Éppen ezért nagy érdeklődéssel várják Kairóban az izraeli parlamenti választások végeredményét, amely választ ad arra, hogy ismét Begin­ jobboldali nacionalista Likud-tömbje vagy a négy éve ellenzékbe kényszerült, Simon Peresz vezet­te munkapárti Maarakh-lista diadalmaskodik-e. Ez utóbbitól Szadat ellenfelei azt várják, hogy talán rea­­listább módon közelíti meg a Camp David-i különal­kut, különösen a palesztin kérdést. Meglehet, ebben az ügyben illúziókat táplál az egyiptomi ellenzék. Ab­ban azonban nem, hogy észrevehetően szorosabbra kívánják fűzni kapcsolataikat, s a közös nevezőről kiindulva a jövőben határozottabban akarnak fellép­ni An­var Szadat politikájával szemben. Gyapay Dénes A béke és biztonság megszilárdítása Leonyid BSrazsnnyev Moszkvában fogadta iA Willy Brandtot Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben fogadta Willy Brandtot, a Német Szociál­demokrata Párt (SPD) elnö­két, a szocialista Internacio­­nálé elnökét. A baráti, konst­ruktív légkörű találkozón szovjet részről jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió külügymi­nisztere és Borisz Ponomar­­jov, a Politikai Bizottság póttagja, a KB titkára. Nyugatnémet részről részt vett a megbeszéléseken Hans-Jürgen Wischnewski, az SPD elnökhelyettese. A találkozón mindkét fél nagy aggodalommal szólt a nemzetközi helyzet romlásá­ról, különös tekintettel a fegyverkezési hajsza fokozó­dására, a világ sok részén kialakult háborús tűzfész­kekről, s a háborús veszély ezekkel kapcsolatos fokozó­dásáról. Hangsúlyozták azt a meggyőződésüket, hogy a je­lenlegi helyzetben mindent meg kell tenni az enyhülési politika folytatásáért, az eny­hülésnek katonai területre történő kiterjesztéséért, a béke megőrzéséért és meg­szilárdításáért. Egyetértettek abban, hogy a vitás kérdé­sek megoldásának egyetlen megbízható eszköze olyan tárgyalások folytatása, ame­lyeknek résztvevői valóban érdekeltek a kedvező ered­mények elérésében, s készek e tárgyalásokat az egyenlő­ség és az egyenlő biztonság elveiből kiindulva folytatni. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt a megbeszé­lésen kifejtette álláspontját az európai középhatótávolsá­gú nukleáris rakéták kérdé­sében, s leszögezte, hogy e problémát a korábbiakban említett elvek alapján lehet és kell is megoldani. Mind­két fél síkraszállt a SALT- tárgyalások folytatása és a madridi találkozó sikeres be­fejezése mellett. Hangsúlyoz­ták, hogy senkinek sem sza­bad katonai fölény megszer­zésére törekednie, s minden­kinek elő kell segítenie a katonai szembenállás szint­jének csökkentését. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta: a NATO militarista törekvé­seinek soha nem látott mé­retű fegyverkezési hajsza ki­bontakoztatására irányuló törekvése nem hozza meg számukra a katonai erőfö­lényt, viszont tovább nehe­zíti az amúgy is bonyolult nemzetközi helyzetet. Emlé­keztetett arra, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa átfogó, a nemzetközi légkör egész­ségesebbé tételét célzó prog­ramot hirdetett meg. Felhív­ta tárgyalópartnere figyel­mét arra a békefelhívásra is, amelyet a Legfelsőbb Ta­nács legutóbbi ülésén inté­zett a világ népeihez és par­lamentjeihez, s kifejtette a Szovjetunió álláspontját Észak-Európának atomfegy­vermentes övezetté tételé­ről. Leszögezte, hogy a Szov­jetunió továbbra is nagy fi­gyelemmel vizsgál meg min­den, más államoktól szárma­zó, s e kérdésekre vonatko­zó konstruktív javaslatot. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az 1970- ben Moszkvában aláírt szer­ződés és más kétoldalú meg­állapodások alapján az NSZK-val folytatott hosszú távú és sokoldalú együttmű­ködés megszilárdítására tö­rekszik. Willy Brandt leszögezte: a nyugatnémet Szociálde­mokrata Párt arra törekszik, hogy az NSZK aktívan elő­segítse az enyhülést, a kü­lönböző államok, köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kölcsönös megértés erősödését. Annak a véleményének adott han­got, hogy Leonyid Brezs­nyev közelgő NSZK-beli lá­togatása és Schmidt kancel­lárral folytatandó tárgyalá­sai európai­ és világméretek­ben is elősegítik majd a po­zitív tendenciák fejlődését. Leonyid Brezsnyev és Wil­ly Brandt egyetértettek ab­ban, hogy az SZKP és az SPD képviselői közötti kap­csolatok és véleménycserék mind a két ország kapcso­latai, mind pedig a béke és a nemzetközi biztonság meg­­szilárdítása szempontjából rendkívül nagy jelentőségű­ek. Parlamenti választások Izraelben Csaknem öt hónappal a hivatalban levő törvényho­zás mandátumának lejárta előtt, kedden reggel előre­hozott általános választások kezdődtek Izraelben. A vá­lasztói névjegyzékbe felvett közel két és fél millió sza­vazásra jogosult izraeli ál­lampolgár négy évre vá­lasztja meg az ország 10. parlamentjének 120 képvi­selőjét. A versengés 31, egyenként 120 jelölt nevet tartalmazó választási lista között folyik, s ezek az arányos képvise­leti rendszer elvének meg­felelően a megszerzett vok­­sok arányában küldhetnek törvényhozókat a Knesszet­­be. A rendkívül széles poli­tikai színskálán mozgó részt­vevők nagy száma ellenére a választás a kormányon le­vő jobboldali nacionalista Likud-tömb (Menáhem Be­gin tábora) és a négy éve először ellenzékbe kénysze­rült, Simon Peresz vezette munkapárti Maarakh-lista szoros párharcának ígérke­zik. Politikai elemzők szerint egyik fél sem számít arra, hogy abszolút többséghez jut a parlamentben, s így végeredményben a koalíciós partnerként szóba jöhető kis pártok magatartásától, csatlakozási hajlandóságától függ, hogy Begin vagy Pe­resz alakíthat-e kormányt. Az önálló párt élén in­duló Mose Dajan állásfog­lalása szintén nyitott kérdés mindaddig, amíg el nem dől, hogy Jichak Navon államfő kit kér fel a kormányala­kítási tárgyalásokra. A szavazóhelyiségeket reg­gel hétkor nyitották meg, este 10-kor zárták. A hiva­talos végeredményt szerdán reggel hozzák nyilvánosság­ra. A történelem parancsa ! AZ IDŐ SÜRGET — két­szer is szerepel ez a megál­­l­lapítás, vagy még inkább a felkiáltás abban a felhívás­­­­ban, amelyet a Szovjetunió­­ Legfelsőbb Tanácsa intézett­­ a héten a világ parlamentjei­­­z és népeihez. Az idő sor­­s. *! — minden egyes, a társ alások szempontjából el­­■szett nappal növekszik a nkleáris konfliktus kocká­ba, tovább halasztódik a ütésre érett kérdések ren­gése. A felhívást, amelyet Leo­­­yid Brezsnyev javaslatára fogadott el a szovjet parlam­m­ent, az az őszinte aggoda­­­­lom szülte, amelyet nemcsak­­ a képviselők éreznek át, há­rom minden szovjet ember, s velük együtt minden józa­­n , gondolkodó ember az e­ssz világon. Az esztelenül növekvő fegyverkezés s vele ez­­ütt a gyűlölet új hulláma, am­­ely a tengeren túlról el­indulva terjed a világban, ■­óban aggasztja a szovjet t­örvényhozás tagjait, az­­ e-esz szovjet vezetést. Nem­­ abból származik, az aggoda­­­­lom, mintha a Szovjetunió­­ nem tudna szembenézni a , növekvő veszéllyel — a párt­és állami vezetők nem egy­szer leszögezték, hogy min­den ellenséges lépésre meg tudják tenni a szükséges vá­laszlépést. Amikor például most az új, hatalmas, a Trident osztályba tartozó amerikai tengeralattjáró, az Ohio kifutott próbaútjáró, a szovjet haditengerészet is próbának veti alá az ugyan­csak új és nem kevésbé ha­talmas tengeralattjárót, ame­lyet a nyugati katonai szak­értők Tájfunnak neveztek el. De alig három hónappal eze­lőtt, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának kongresszu­sán Leonyid Brezsnyev — sok más, fontos javaslattal együtt — azt is felajánlotta, hogy a Szovjetunió leállítja a Tájfun-típusú tengeralatt­járók gyártását, ha az Egye­sült Államok is hasonlóan cselekszik a Trident-típusú­­val. Válasz erre a javaslatra sem érkezett, éppúgy, mint a Szovjetunió többi békekezde­ményezésére. Nem kell különösebb éles­látás ahhoz, hogy felismer­jük, miért növekszik a ve­szély — hiszen például ugyanazon a napon, amikor az újságok a szovjet parla­ment békefelhívását közöl­ték, megjelent egy másik hír is: Eugene Rostow, Reagan kijelölt leszerelési szakértője kijelentette: Washington to­vábbi kilenc hónappal akar­ja elhalasztani a hadászati támadófegyverek korlátozásá­ról folytatott s korábban már megállapodással befeje­zett SALT-tárgyalások fel­újítását. HOSSZAN LEHETNE so­rolni az ilyen példákat. Csu­pán egy rövid és korántsem teljes leltár azokról a tár­gyalásokról, amelyeknek folytatását, felújítását, ered­ményes befejezését, vagy megkezdését Washington ma­gatartása akadályozza: a tárgyalások a hadászati fegy­verek korlátozásáról, a nuk­leáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról, az Indiai-óceán térségének atomfegyvermen­tes békeövezetté nyilvánítá­sáról. Washington negatív magatartása miatt lassult le a munka az ENSZ leszerelé­si bizottságában, a bécsi haderőcsökkentési tárgyalá­sokon, az európai biztonsági konferencia résztvevőinek madridi tanácskozásán. Nincs érdemi válasz — vagy, ha van, akkor az nyílt elutasí­tás —, a Közel-Keletről és a Perzsa-öböl térségéről foly­tatandó tárgyalást javasló szovjet kezdeményezésre. Nem kezdődhetett tárgyalás az európai közepes hatótá­volságú nukleáris fegyverke­zésekről, az ilyen fegyverek telepítésének befagyasztásá­ról, nincs komoly válasz a szocialista országok javasla­tára, amely az európai kato­nai enyhülés és leszerelés kérdéseinek megvitatására ajánlott konferenciát.. Tel­jesen jogos a szovjet parla­ment felhívásának megálla­pítása: „Nukleáris korunk­ban a tárgyalásokon kívül nincs más ésszerű eszköz ar­ra, hogy rendezzék a vitás nemzetközi kérdéseket, bár­milyen kiélezettek és bonyo­lultak legyenek is azok”. A szovjet kormány mindig is ebből a parancsoló szükség­szerűségből indult ki. A Legfelsőbb Tanács fel­hívása akkor született meg, amikor a szovjet nép a Nagy Honvédő Háború tengernyi szenvedésére, húszmillió ha­lottjára emlékezett a fasisz­ta támadás 40. évfordulóján. Ha valaki tudja, mit jelent a — csupán hagyományos, nem is nukleáris fegyverek­kel vívott — háború, a szov­jet emberek tudják. Saját tapasztalatukról beszél a fel­hívás, amikor ezt mondja: „A történelem keserű leckét adott. A népek túlságosan is nagy árat fizettek azért, hogy nem sikerült megakadályoz­­niok a háborút, időben elhá­­rítaniok a fenyegető veszélyt. Nem lehet megengedni, hogy ez a tragédia megismétlőd­jék”. S az, amit a szovjet képviselők javasolnak, a leg­jobb, az egyedüli lehetőség napjainkban. A LEGFELSŐBB TANÁCS felhívásának közzététele óta csak néhány nap telt el, de a világon mindenütt máris sokakhoz jutott el az abban foglalt tanulság: csak közös erőfeszítésekkel lehet meg­védeni az emberiség közös vívmányait, a békét. Hazánk törvényhozása az elsők kö­zött fejezte ki egyetértését a szovjet képviselők javaslatá­val, s nyilván sok ország törvényhozója jár majd ha­sonló úton. Az egyetértés azonban önmagában nem elég: tettekre, azonnali tet­tekre van szükség a tárgya­lások érdekében, hisz­­ az idő sürget.­ Kis Csaba ■> 1981. július 1., szerda Életfogytiglani börtönre ítélték Az 1975 novembere óta ülésező düsseldorfi tartomá­nyi bíróság 17-es számú nagy büntető tanácsa a ma 61 éves, egykori SS-fel­­ügyelőnőt, Hermine Ryant, életfogytiglani, további hét volt SS-t háromtól tizenkét évig terjedő börtönbünte­tésre ítélt, egy vádlottat pe­dig felmentett. Jóllehet a vádirat szerint a perbe fogott kilenc SS 1941 és 1944 között legalább 230 ezer — zsidó, szovjet, len­gyel — fogoly meggyilkolá­sában vett részt, s jóllehet ezt a tanúk százai, ezrei bizonyították a világ min­den részéről, a bíróság még a legsúlyosabb ítélettel súj­tott Hermine Ryant is csak két ember meggyilkolásában találta bűnösnek. Csütörtökön kezdődik a KGST XXXV. ülésszaka Csütörtökön délelőtt a szófiai Nemzeti Kultúrpalo­tában ünnepélyes keretek között nyílik meg a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Ta­nácsának XXXV. ülésszaka. Az ülésszakon a kisállamok küldöttségeit a kormányfők vezetik, hazánk delegációjá­nak vezetője Lázár György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszter­­tanács elnöke. A szovjet kül­döttség vezetője Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. A szófiai ülésszaknak kü­lönleges jelentőséget ad, hogy tízéves a szocialista gazdasá­gi integráció komplex prog­ramja. Ez a program a hetve­nes években jelentős segít­séget nyújtott valamennyi tagország gazdasági fejlődé­sének meggyorsításához, kor­szerűsítéséhez, a szakosítás, a kooperáció elmélyítéséhez, a KGST szerepének további növekedéséhez a világgazda­ságban. Közismert tény, hogy miközben a tanács tagálla­mainak lakossága csupán a világ népességének egytize­­de, ezek az országok ma már a világ ipari termelésének egyharmadát adják. Fejlődé­sük üteme a hetvenes évek­ben is meghaladta a világ­­gazdaság fejlődésének átla­gát. A nemzeti jövedelem például 1971—1980. között a KGST-országokban együtt­véve csaknem 70 százalékkal,­ az ipari termelés 90 száza­lékkal, a nemzetközi áru-, csere-forgalom volumene pe­dig mintegy négyszeresére növekedett. Ugyanakkor a világgazdaságban bekövetke­zett változások még inkább megnövelik az együttműkö­dés szerepét valamennyi tag­állam gazdasága számára. A szófiai ülésszaknak tehát, át­tekintve a komplex program első tíz évének eredményeit, egyúttal meg kell jelölnie a gazdasági együttműködés to­vábbfejlesztésének fő vonalát a nyolcvanas évekre. A nyeremény­ betétkönyvek sorsolása A nyereménybetétkönyvek 1981. második negyedévi sorsolását kedden Siófokon rendezte meg az Országos Takarékpénztár. Mindazok, akik az 1981. június 29-ig váltott, és a sorsolás napján számokkal, az 1981. má­sodik negyedévi átlagbeté­tüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyer­ték. n­yeremén­y öss­zese t betétkönyvet kiállító O postafiók, postahivatal, v. taka­réks­zö­vet­k­e­zet 1981. lius 20-tól kezdve fizeti forgalomban volt nyeremény-746 50 betétkönyvek, amelyek sor­758 25 számának utolsó három 787 50 számjegye (számvégződése) 797 25 megegyezik az alább felső­ 974 25 számvégződésA ny­ereménys­zázalék 071 50 084 25 150 250

Next