Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-01 / 232. szám

2._____ Nemzetközi pénzmosó szervezetek Egyre veszélyesebbek a nem­zetközi pénzmosó szervezetek, és félő, hogy amennyiben továbbra is ellenőrizetlenek maradnak, esetleg a világ teljes pénzügyi rendszerét aláássák — jelentette be a kábítószer-forgalmazásból és hasonlókból eredő feketejö­vedelmek tisztára mosásának körülményeit tanulmányozó nemzetközi szervezet vezetője a Strasbourgban kezdődött nem­zetközi konferencián. Thomas Sherman azt is elmondta, hogy csak a kábítószerek forgalmazá­sából eredően évente mintegy 300 milliárd dollárt mosnak tisz­tára különböző szervezetek, és egyre növekszik az illegális fegy­vereladásokból, illetve a tiltott kereskedelmű termékek — ele­fántcsont, állatbőrök — forgal­mazásából származó pénzek mennyisége is. Amerikai — orosz együttműködés Megegyezett az amerikai McDonnell Douglas repülőgép­gyártó vállalat és az orosz akadé­mia szakintézete abban, hogy együttműködik egy sor űrtechno­lógiai kutatási tervezet végrehaj­tásában­­—jelentette az amerikai AP-DJ gazdasági hírügynökség. A McDonnell Douglas közlé­se szerint a megállapodás része annak a kezdeményezésnek, amelyikben az orosz szakértel­met vizsgálják és használják föl a gépipar, a matematika, az űrku­tatás és az űrhajók kiszolgálásá­nak terén. Az orosz akadémia vi­szont a nyugati űripar üzleti gya­korlatába kíván betekintést nyerni, illetőleg lehetőség szerint növelni részvételét a nemzetközi űrkutatásban. Kínai atomerőművek Befejeződött a Taja-öbölbe te­lepített kínai atomerőmű építése és berendezése. A szakemberek megkezdték a reaktorok teszte­lését, arról azonban nincs értesü­lés, hogy a Hongkong közelében fekvő létesítmény mikor kezdi meg a tényleges működést. Kínai források szerint koráb­ban úgy tervezték, hogy az erő­mű két 900 megawatt teljesítmé­nyű reaktora közül legalább az egyiket még az idén munkába ál­lítják, ám az alapok építésénél elkövetett hiba miatt késett az építkezés. Münchhausen-kór Egy kaliforniai „mintaanyát”, akit 1988-ban érdemeiért Nancy Reagan a Fehér Házban kitünte­tésben részesített, azzal gyanúsí­tanak, hogy legkevesebb három nevelt gyermekét megölte. A rendőrség legalább egy éve nyo­moz a fiatal nő ellen, mert már öt általa gondozott gyermek vesz­tette életét. Helyi orvosok szerint közülük három gyermek kálium- és nátrium-túladagolástól halt meg, amit nevelőanyjuktól in­jekció formájában kaptak. A hatóságok feltételezik, hogy a nő a ritka Münchhausen­­kórban szenved. Az ilyen bete­gek maguknak vagy másoknak szándékosan egészségügyi káro­sodást okoznak, hogy ezáltal or­vosi gondoskodást csikarjanak ki. Az asszonytól a nyomozás kezdete óta elvették gondozott­jait. Magyar esélyek „A magyarok ugyan nem vár­nak csodát a Duna-Majna-Raj­­na-csatorna megnyitásától, de remélik, hogy az újra fellendíti a folyami áruszállítást az országon belül is” — írja keddi számában a Le Monde gazdasági melléklete. A lap több fővárosból is közöl helyzetképet a csatorna megnyi­tásával kapcsolatban. Yves-Michel Riols budapesti tudósítása aláhúzza, hogy Ma­gyarország a tengertől elzárt or­szág, s nagyjából félúton van az új nagy nemzetközi vízi útvonal mentén, így számára a csatorna megnyitása igen értékes lehető­séget nyújt arra, hogy áruit eljut­tassa az Északi-tengerig, s ezen belül az EK tagállamainak pia­cára. A teljes kihasználáshoz azonban el kell végezni a Duna medrének mélyítését a magyar szakaszon. VILÁGTÜKÖR Az éter lengyel kalózai Lengyelországban egyre sza­porodnak az engedély nélkül mű­ködő rádió- és televízióadók. Az országban már 19 illegális rádió és 3 televízió működik. A szcze­cini, és a már napi 24 órán át su­gárzó lódzi adók után megkezdte működését a varsói Top Canal, amelyik egyelőre napi 6 játékfil­met és két sorozatot sugároz. Amiben a kalózok egyetérte­nek egymással, az az, hogy ők nem kalózok. Sajátos jogértel­mezésük szerint Lengyelország­ban ex lex állapot van, ők nem te­hetnek róla, hogy a több mint két éve ígért kommunikációs tör­vény még mindig nem született meg. A mindenki szerint kulcs­­fontosságú tömegtájékoztatási törvény tervezetének több válto­zata is elkészült már, de egyiket sem sikerült elfogadtatni a parla­menttel. A legtöbb vitát természetesen nem az olyan „apróságok” vál­tották ki, mint a frekvenciák el­osztása, hanem elsősorban az, hogy a keresztény pártok ragasz­kodnak annak törvénybe fogla­lásához: minden adásnak a kato­likus erkölcsi értékrenden kell alapulnia. Nem véletlen, hogy a lapok forradalmi áttörésként ér­tékelték az állami televízió azon merésznek számító újítását, hogy havonta egyszer, késő éjsza­ka erotikus filmet fognak sugá­rozni. A hét működő egyházi rádió­adó természetesen engedéllyel dolgozik. A rendszerváltás utáni egyik első törvény ugyanis külön biztosította ezt a jogot a katoli­kus egyháznak. Egyelőre egyhá­zi televízióadást nem terveznek. A Top Canal működése vál­totta ki eddig a legnagyobb vi­hart, elsősorban azért, mert csőddel fenyegeti a Varsóban szinte utcasarkonként megtalál­ható videokölcsönzőket. Forgal­muk — állításuk szerint — zuhan, mert az illegális televízió éppen legnépszerűbb amerikai filmjei­ket sugározza. A „kalózvezér” szerint viszont ebből a szem­pontból szó sem lehet jogsértés­ről, mert 1500 film vetítési jogát megvette egy nyugat-európai terjesztőtől. A hatóságok tehe­tetlenek, hiszen a négymillió zlotys, azaz 300 dolláros bírságot kacagva kifizetik a megbüntetet­tek, és dolgoznak tovább. A ha­tóságok egyetlen lehetősége, hogy azzal fenyegetik az ugrásra készen állókat: a majdani enge­délykiadásnál azokat részesítik előnyben, akik nem kalózkod­­tak. Kizárólag ezért nem kezdte még meg adását a második var­sói magántévé, a Független Var­sói Televízió. A kalózok ugyanis tevékeny­ségükkel egyet elértek: komoly és gyors előkészítő munkára ser­kentették az illetékeseket, akik­nek ígérete szerint néhány héten belül a Szejm elé kerül az új kom­munikációs törvény tervezete. Régi-új orosz ünnepek Az oroszországi parlament ál­tal hétfőn a munkaszüneti na­pokról elfogadott határozat értel­mében november 7-e, az októbe­ri forradalom évfordulója to­vábbra is munkaszüneti nap Oroszországban. A határozat kimondja továb­bá, hogy ezután is ünnep lesz Oroszországban május elseje, a munka ünnepe, amelyhez mun­kaszüneti napként járul május 2-a, a tavasz beköszöntének ün­nepe. A további munkaszüneti napok: január 1-je és 2-a, újév; január 7-e, az ortodox újév; már­cius 8-a, a nemzetközi nőnap; május 9-e, a nácizmus fölött ara­tott győzelem évfordulója, és jú­nius 12-e, az oroszországi föde­ráció függetlenségét kimondó 1990. évi nyilatkozat elfogadá­sának évfordulója. (MTI) Teller Ede: Az atomerőművek reneszánsza várható Teller Ede, a világhírű magyar származású atomfizikus, a „nid­­rogénbomba atyja ”szerint maxi­mum 20 év múlva „az ipari álla­mok visszatérnek az atomener­gia ésszerű hasznosításához”, amelytől indokolatlanul félnek ennyire az emberek. Bár hozzá­fűzte: „abszolút biztonságos re­aktor nem létezik, csak olyan, amely minden bizonnyal az. Teller véleménye szerint az atomenergia reneszánsza nem a mai atomerőművekkel követke­zik majd be, amelyek túlságosan nagyok és bonyolultak. A jövő a kisméretű, olcsóbb, és a hibákra kevésbé érzékeny berendezése­ké. A legjobb az lenne, ha az atom­erőművek lekerülnének a föld felszíne alá, mert így, ha valami f­ond van velük, az kevésbé hat k­örnyezetre. Ez a megoldás két­ségkívül drágább lenne, de sok­kal kevésbé veszélyeztetné a la­kosságot. Az új reaktorokat az atomfizi­kus szerint olyanra kellene ter­vezni, hogy teljesen önállóan szabályozzák a teljesítményüket. Hiszen — mint Teller Ede rámu­tat — „az eddigi problémák mind a kezelőszemélyzet butaságaira vezethetők vissza”, azaz „az em­berek a reaktor legveszélyesebb elemei”. Az atomenergia ma azért olyan drága, mondja, mert hely­telen az építési módszer. A reak­tor fűtőanyaga kifejezetten ol­csó, de sok pénzbe kerül az épí­tés, amely gyakran húsz évig is eltart, arról nem is beszélve, hogy „a berendezéseknek a fele nem is működik.” Teller szerint a hulladék sem jelent problémát, hiszen azt is fel lehetne használni energia előállítására csakúgy, mint a leszerelt orosz atombom­bák plutóniumát is. Az egyetlen valódi veszélyfor­rást a Csernobil típusú atomerő­művek jelentik. Ezeket egytől egyig le kellene állítani. Elég, hogy egy ilyen atomerőműben eltörjön egy hűtővízcső, és már kész a baj. A magyar, tehát a paksi erőmű azonban Teller Ede megítélése szerint éppen úgy nem veszélyes, mint az osztrák határ közelében megépített csehszlovák létesítmények. Tel­ler Ede különben a napokban azért tartózkodott Bécsben — ahol ezt az interjút is adta —, mert egy Magyarországon ki­fejlesztett új reaktorbizton­­sági rendszer bemutatóján vett részt. Ha a nukleáris gazdaság jelen­legi átmeneti problémáit a kö­vetkező húsz év alatt leküzdik, akkor az ipari országok villamos energiájuk legnagyobb részét atomerőművekben fogják előál­lítani. Különösen előnyben lesz­nek azok az országok, amelyek már ma is elöl járnak az „atom­energia ésszerű hasznosításá­ban” — jósolta Teller Ede —, megemlítve Franciaországot és Japánt, míg a többi országot „kellemetlen meglepetésként fogja érni a következő évek ener­­giahiánya”. Emiatt nagy viták és összetűzések várhatók, amíg a helyzet nem konszolidálódik, és ők is át nem térnek az atomener­giára. Ferenczy-Europress Kína és a két Korea Ro Te Vu dél-koreai elnök be­vallottan legnagyobb politikai becsvágya, hogy Korea újraegye­sítésének megalapozójaként vo­nuljon be a történelembe. Tervé­ben kulcsszerepet szán Kínának, mostani pekingi látogatását ezért sokan hajlamosak voltak jó előre életműve döntő mozzanatának tekinteni. Ro Te Vu voltaképpen üzletet kötni érkezett Pekingbe: azt kér­ni Kínától, hogy a Dél-Korea ál­tal nyújtandó gazdasági előnyök fejében érvényesítse szövetsége­­si befolyását a phenjani vezető­ségnél az újraegyesítés érdeké­ben. Az újraegyesítésig még bizon­­nyal hosszú út vezet, még a dél­­koreai elnök optimista becslése szerint is legalább 3 év távolságra van az áhított cél. Egyelőre idő­szerűbb problémák vannak na­­prenden a két Korea viszonyá­én. Kiemelkedik közülük Észak-Korea feltételezett atom­fegyverkezése. Ez nem tény, csak gyanú, az viszont tény, hogy a gyanút maga Phenjan hívta ki maga ellen atomlétesítményei körüli titkolózásával. Noha 1985-ben csatlakozott az atom­­sorompó-egyezményhez­ , 1992 tavaszáig nem engedte be Észak- Koreába a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség (IAEA) el­lenőreit. Néhány hónappal ez­előtt megmutatta ugyan az IA­­EA ellenőreinek az ország né­hány atomlétesítményét, de technikai nehézségekre hivat­kozva megtagadta kulcsfontos­ságú adatok kiszolgáltatását. Ez év elején Szöul és Phenjan közös nyilatkozatot adott ki a Koreai-félsziget atomfegyver­mentességéről, de nem tudott megegyezni a kölcsönös helyszí­ni ellenőrzésekről. Ro arra is rá akarta bírni a pekingi vezetőket, hogy — mint a kínai fővárosban tartott sajtóértekezletén fogal­mazott — „segítsenek rábeszél­ni” Phenjant a Korea-közi, két­oldalú, kölcsönös nukleáris ins­pekciók elfogadására. Kéréseit Jang Sang-kun kínai államfő, Li Peng kormányfő és Csiang Cö-min kommunista pártfőtitkár elé tárta Pekingben, de határozott választ nem kapott, sem ígéretet, sem egyértelmű el­utasítást. A válasz annyiban biz­tatás volt, hogy — mint a kínai vezetők mondták — Peking tá­mogatja és a rendelkezésére álló eszközökkel elősegíti Korea bé­kés újraegyesítését. Az észak­koreai atomlétesítmények ellen­őrzésének ügyében azonban óvták Dél-Koreát és a nemzet­közi közösséget a nyomásgya­korlástól, s ez akár burkolt eluta­sításnak is vehető. Ro Te Vu kijelentette néhány nappal pekingi látogatása előtt, hogy a vizit mérföldkő lesz a Ko­rea újraegyesítése felé vezető úton. A pekingi látogatás vége felé tartott sajtóértekezleten na­gyon barátinak nevezte ugyan a kínai vezetőkkel folytatott meg­beszéléseit, de nyilatkozatából mégis kitűnt, hogy némiképp csalódott saját optimizmusá­ban. Tekintve azonban, hogy a kor­szerű dél-koreai technológia és a dél-koreai tőke lebírhatatlan vonzerőt gyakorol az erőltetett menetben korszerűsítő Kínára, Ro Te Vu optimizmusa idővel még beigazolódhat. HÍRLAP, 1992. október 1., csütörtök Kérdőjelek Bar­át­kép Politikusok, újságírók az elmúlt évtizedekben nem kevés ta­pasztalatot szerezhettek arról, hogyan kell ellenségképet formál­ni. Ez a politikai taktika részének számított, mert volt, amikor az ellenség „falra festésével” remélték „egységbe tömöríteni” a né­pet. Ma is alkalmazzák ezt a módszert? Vannak, akik sajnos, igen. Egyesek szerint ellenség lett az ellenzékből, mások „külföldi ös­­­szeesküvők” beavatkozásáról írnak, vagy olyan gyűlölettel szól­nak a tőlük eltérő nézetű, nemzetiségű, fajú és vallású emberek­ről, ahogyan halálos ellenségről beszél az ember. Hasznos lehet ez egyáltalán? Nem, mert az ellenségkép vala­mi, sőt valaki vagy valakik ellen mozgósít. Aki negatív irányú cselekvésre — elutasításra, tagadásra, kirekesztésre — ösztönöz, az semmiképpen sem motorja a széles körű összefogásra épülő, pozitív hatású politizálásnak, közéleti aktivitásnak. Barátkép kellene? Igen — még akkor is, ha a társadalomnak lehetnek, vannak valós ellenségei, akikkel szemben a jogállam eszközeivel fel is kell lépni. A lakosságnak sugallt felfogás azon­ban legyen a barátkép. Legyen ennek legfőbb eleme — miként azt nemrégiben utcai demonstráció is hirdette —, hogy a demok­ráciában mindazok, akik a közös cél, Magyarországon a rend­szerváltozás végigvitelének elérésére törekednek, viseltessenek türelemmel egymás eltérő politikai, ideológiai-szociális felfogá­sa, a célhoz vezető utak és módszerek megválasztásának külön­bözősége, a sokféle párthoz tartozás láttán. A barátkép azt az ér­zést erősítheti, hogy a demokráciában nem kell félni a „mások­nak”, tehát azoknak, akik bármiben is eltérnek azoktól, akik magukat a nemzeti ügy egyedüli letéteményesének próbálják feltüntetni. A barátkép egészen hétköznapi módon kifejezve: egymás bá­torító hátba­, és nem szájonveregetése. Ferenczy-Europress Gáli szerint Tovább folyik a horvátországi etnikai tisztogatás A szerb félkatonai szervezetek továbbra is folytatják az etnikai tisztogatást Horvátországban, egyebek között több ENSZ-vé­­delem alatt álló övezetben is — mutatott rá Butrosz Gáli ENSZ- főtitkár. Jelentésében, amelynek egy példánya az AFP-hez is eljutott, a főtitkár hangsúlyozza: az ENSZ-békefenntartóknak nem sikerült teljes egészében megva­lósítani a horvátországi ENSZ- tervet, főképpen a menekültek és a kiköltöztetett személyek ha­zatelepítésére vonatkozó prog­ram megkezdését. " Amennyiben a helyzeten sürgősen nem változtatnak, újabb jelentős konfliktus kirob­banásával számolhatunk — álla­pította meg a világszervezet fő­titkára az AFP által szerdán is­mertetett dokumentumban. Gáli szerint az aknavetőkkel és automata fegyverekkel felsze­relt, a j­ugoszláv hadsereg volt ka­tonáiból álló félkatonai erők és a szerb irreguláris csapatok össz­­létszáma a 16.000 főt is elérhe­ti. A „Krajinai Szerb Köztársa­ság” hatóságai szerint rendőrségi erőkről van szó, de ezt az állítást az ENSZ-békefenntartó erők el­vetik. Butrosz Gáli szerint ezek a fél­katonai erők — a kéksisakosok erőfeszítései ellenére — továbbra is arra kényszerítik a lakosságot — egyebek között a kelet-hor­vátországi Szlavóniában —, hogy javaikról és lakhelyükről lemon­dó nyilatkozatokat írjanak alá. A főtitkár a jelentésben kéri a Biztonsági Tanácsot, hogy hoz­zon sürgős intézkedéseket az ef­fajta gyakorlat megakadályozá­sára, és nyilvánítsa semmisnek ezeket a „nyilatkozatokat”. Egyetlen magángondja a testsúlya Kohl, a magánember Helmut Kohl ki nem állhatja, ha tévéstáb bolygatja meg házá­nak nyugalmát — ki szereti —, de a tizedik évforduló nagy dolog, illik kivételt tenni. Ma lesz tíz éve, hogy a németek 62 éves kancellárja beköltözött a Rajna menti Bonn kancellári hivatalá­ba, s egyelőre esze ágában sincs távozni onnan. A „ki nem állhatja” természe­tesen túlzás, hisz csak most for­dult elő először, hogy Kohl for­gatócsoportot engedett be ma­gas falakkal körülvett oggershei­­mi házba. A bonni kancellári la­kás, „a bungalow” mellett ugyanis megtartotta házát a Pfalzban is, szűkebb hazájában, ahol karrierje elkezdődött. A felfordulást Kohl 15 éves fekete­fehér macskája tűrte a legjob­ban, az egész interjút végigalud­­ta. Az RTL Plus kamerái előtt Kohl joviális arculatát mutatta, s külön örült annak, hogy a be­szélgetést nem két pornófilm kö­­zé suvasztották be a műsorszer­kesztők. A tévétársaság fiatal sztárri­portere először is azon lepődött meg, hogy a Kohl-hajlék „ugyanolyan, mint több százezer más német ház”, magyarán: semmi különösebb flanc. Továb­bi „meglepődés”: Helmut 32 éve él ugyanazzal az asszonnyal, a — némelyek szerint — Barbie baba külsejű Hanneloréval, akit még a tánciskolában ismert meg. Hel­mut Kohl a hűség mintaképe, de nem titkolja: jóképűnek tartot­ták, és még kezdő politikus korá­ban is százával kapta a szerelmes leveleket. A házasságból két fiú született, a fiúk Amerikában ta­nultak, s egyikük sem lépett apja nyomdokaiba. Volt-e törés a házasságban — tudakolta a riporter, amire a vá­lasz az volt, hogy nem, bár vesze­kedések előfordultak, például 1973-ban, amikor Helmut Kohl a Kereszténydemokrata Unió, a CDU főnöke lett — azóta is az —, s a család kénytelen volt felköl­tözni Bonnba. Kohl azonban, amint teheti, menekül vissza Og­­gersheimbe, s kedvenc eledele is mindmáig a pfalzi disznósajt. Al­sóbb iskoláit még francia rend szerint végezte, a Rajna-vidék- Pfalzot a franciák kapták meg a háború után. A parlament könyvtárában a legszorgalmasabb kölcsönzők között tartják számon. „Tudja, ha unalmas az ülésszak, átme­gyek a könyvtárba, s turkálok a katalógusban” — árult el újabb részletet a magánéletéből. A kamera bekukkantott a bonni dolgozószobába is, végig­pásztázta az íróasztalt, amelyen a családi fotók mellett politikusok dedikált fényképei — Bushé, Majoré — is szép számmal sora­koznak. Az íróasztal mellett ak­várium, „bár a halakat nem én etetem.” A kancellár szívesen vonul vissza a dolgozószobába, s akár éjjel egyig is elidőzik ott. Szereti zene mellett lapozgatni az aktá­kat. Nem az interjúból tudta meg a nagyközönség, de tudja, hogy Kohl a gazdasági nagyhatalom Németországot úgy vezeti, mint egy családi vállalkozást. Munka­napját fél nyolckor kezdi, először az újságkivágásokat olvassa el, majd — még szandálban és kar­digánban — röviddel nyolc előtt rendeli magához munkatársa­it. Apropó, öltözködés. Az RTL Plus riportfilmjében megszólalt Kohl berlini szabója, Volkmar Arnulf is, akinél húsz éve varrat a kancellár. Kedvenc színe a kék, s nagyon határozott elképzelése van arról, hogy mit akar, ám egyáltalán nem hiú. Megszólalt Walter Hanel, aki a legtöbb kari­katúrát rajzolta Kohlról. „Na­gyon karakteres a feje” — mond­ta Hanel, célozva arra, hogy ez a fej leginkább körte alakú, mint ahogy a kancellár egyik bece- és gúnyneve is: Körte. „Hogy mit szólok a karikatúrákhoz? Foglal­kozásom tartozékai” — közölte nagy lelki nyugalommal a kan­cellár. Látszólag a pénz sem érdekli különösképpen. Kancellárként és képviselőként évente 460 ezer márkát visz haza, de csak legyint rá: „Bármelyik fogorvos többet keres.” Talán egyetlen magánter­mészetű gondja a testsúlya, a 130 kiló. Közismert, hogy Kohl sza­badsága idején mindig szigorú diétára fogja magát. Vagy hat ki­lót le is ad, hogy aztán a kiadós étkezésekkel tarkított bonni poli­tikai hektikában gyorsan vissza­nyerje az elvesztett kilókat.

Next