Heves Megyei Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-17 / 41. szám

2001. Február 17., szombat H­Í­R­L­A­P MAGAZIN Heves Megyei Hírlap - 7. oldal Győzelemre született nagyrédei bor Bárdos Benjámin lassan, méltó­ságteljesen hozza a palack bort. Mielőtt letenné az asztalra, kissé megemeli, a fény felé tartva gyö­nyörködik az üveg aranyló tartal­mában. Mintha egy kicsit gondol­kozna is, hogy adja-e vagy sem a féltve őrzött kincset. Örömapa té­­pelődhet így, mielőtt a vőlegény karjaiba engedné éveken át dédel­getett lányát. Bárdos Benjámin nem szól semmit, amikor leteszi a palackot az asztalra. Nem kell most neki semmit se mondania, aki cseppet is ért a borhoz, az nyomban lát­hatja, hogy nem akármilyen ne­dűt rejt ez a palack. Három pohár­ba tölt, és a csendben az avatott fül azt is hallhatja, hogy másként csobog ez a bor, más a pohárba hulló cseppek zenéje. Pál Ferenc, a hegybíró áll még az asztal mel­lett. Szemével simogatja a poha­rakba kerülő bort. Ő sejtheti, hogy milyen, hiszen a kezdettől ott volt, amikor tavasszal figyelte a hajtásokat, amikor a nyári me­leg érlelni kezdte, amikor az ősz zamatokat gyűjtött a szemekbe. Nem is akármilyeneket, hiszen ezt a szőlőt november elején szü­retelték. Ezeknek a fürtöknek a borát kóstoljuk most. Előbb az illatok. Aztán a sajá­tos zamatok felfedezése. Ezt a bort kár lenne csak úgy legurítani a torkunkon. Ennek a bornak az íze megmarad a szájban. Ez a bor lélekmelengető. Még Bárdos Benjámin is elége­detten bólint, pedig hát ő ízlelt már jó néhány aranyérmes bort is. A nagyrédei Szőlőskert Rt. bo­rászati igazgatója ő, és ilyen pozí­cióban az ember hajlamos lehet arra, hogy a civil számára rendkí­vülinek tartott borra is csak udva­riasan bólintson. Ám most más a helyzet. Ennek a 2000-es évjáratú hárslevelűnek versenyeket kell nyernie. Egy éven át pátyolgatták a gazdák a szőlőt, majd a készülő bort, hogy a legnagyobb sereg­szemléken is megállja a helyét. És most minden remény megvan ar­ra, hogy a várt győzelmek el is jöj­jenek. A jó borár Az elmúlt évben Nagyrédén mintegy négyhektáros területen csak november elején szedték le a szőlőt. Az érintett gazdák szep­tember közepén szerződést kö­töttek a Szőlőskert Rt.-vel. A meg­állapodásban meghatározták a felvásárlási árat és felbecsülték a tőkében található szőlőmennyi­séget is, hogy ennek alapján fi­zessenek a termelőknek. A Sző­lőskert Rt. így átvállalta az esetle­ges súlycsökkenésből és szemká­rosodásból eredő kockázatot. Az időjárás kedvező volt, így a szüre­tig a fürtökön megjelentek a töp­­pedt, aszúsodott szemek. Azt a szőlőt már akkor borversenyekre készülő alapanyagnak szedték. Ezt a hárslevelűt március végén, április elején mutatják be a fo­gyasztóknak. Tehát bárki vehet majd belőle. Igaz, az ilyen minő­ségű borért a szokásos ár több­szörösét, azaz literenként mint­egy 1500 forintot kérnek majd, de a nagyrédeiek szerint ennyit meg is adnak érte. Ők csak tudják, hiszen Nagyrédét a bor tette híressé. A feljegyzések szerint már a XVI. században is művelték itt a sző­lőt, készítették a jó bort. A szőlő­tőkék mellett nőttek fel a gyerme­kek, lehetetlen volt nem megta­nulni a szőlővel, a borral való bá­nás minden csínját-bínját. A nagyrédei Szőlőskert koráb­ban szövetkezet volt, az elmúlt évben alakult át részvénytársa­sággá, s így a 912 üzletrész-tulaj­donosból részvényes lett. Bárdos Benjámin azt mondja, hogy jól megvoltak ők szövetke­zetként is, de a politika az átala­kulást szorgalmazta. Ezért dön­töttek idejében az átalakulás mel­lett. A társaságnak egyik fő profil­ja a borászat, a hűtőházi tevé­kenység mellett. A tárolókapacitá­suk 1050 hektoliter, és ebből évente mintegy 85 ezer hektolitert meg is töltenek. Ennyi bort forgal­maznak. A bor nagy részét néme­tek, angolok, svédek, norvégok, finnek, japánok és amerikaiak isszák. A honi üzletekbe és ven­déglőkbe kétmillió palack bor, az­az mintegy 15 ezer hektoliter ke­rül. A Szőlőskert a jövőben a ha­zai piacra szánt mennyiséget a többszörösére szeretné növelni. Bárdos Benjámin szerint erre van is remény, hiszen mi magyarok is kezdjük értékelni a jó hazai bort. A Szőlőskert Rt. több mint ezer szőlősgazdával áll szerződéses vi­szonyban. A termelők összesen mintegy 950 hektáron gazdálkod­nak, tehát legtöbbjük kis terület­tel rendelkezik. A felvásárlási árat az adott év átlagos felvásárlási ára határozza meg, melyhez a rész­vénytársaság szerződéses felárat is csatol. Ez a felvásárlási ár 5-8 százaléka. Az igazgató nem tartja ala­csonynak a magyarországi szőlő­felvásárlási árakat. A gondot a kis termésátlag jelenti, hiszen Né­metországban és Ausztriában a hektáronként leszüretelt szőlő mennyisége 15-20 tonna között van, míg a Mátraalján az elmúlt évben 9 tonna volt, s még ez is na­gyobb az országos átlagnál. Ha si­kerülne növelni a termésátlagot, akkor a gazdák sokkal jobban jár­nának. Ám ehhez fajtaváltás, sző­lőfiatalítás kellene. Drága fiatalítás A nagyrédei hegyközségnek 932 hektár az összterülete. Álta­lános gond a szőlőfiatalítás elma­radása. Az elmúlt évben mind­össze hét hektár szőlő telepítését végezték, pedig a „nagykönyv” szerint évente 50 hektáron kelle­ne új szőlőt ültetni, hiszen ha nincs folyamatos megújulás, ak­kor előbb-utóbb elöregednek az ültetvénynek. Hogy miért nem fiatalítanak a gazdák? Egy hektár telepítése mintegy négymillióba kerül, és bár az ös­­­szeg felét központi támogatásként megkaphatja a termelő, de az ön­erő így is több millió, és ennyi pénze a termelők nagy többségé­nek nincs. Ha a gazdák nem kap­nak több támogatást, akkor egyre többen lesznek kénytelenek fel­hagyni a szőlőtermesztéssel.­­ Ráadásul az őstermelő a saját munkáját nem számolhatja a ki­adások közé, annak hivatalosan nincs ára. Más beruházásokra normatív támogatás jár, jó lenne, ha a szőlőtelepítés esetében is így lenne. - mondja a hegybíró. A hegyközség 1300 tagja közül a közelmúltig 360 gazda borkészí­téssel is foglalkozott. A szőlőt és a bort érintő jövedéki törvény élet­be lépését követően csak 120-an kértek a borral való foglalkozás­hoz szükséges egyszerűsített adó­raktári engedélyt. - Azzal egyetértünk, hogy a bon a jövedéki termékek körébe sorol­ták, de azt nem tartjuk elfogadható­nak, hogy a szőlő a jövedéki termék előállításához szükséges alap­anyagként szintén bekerült a jöve­déki törvénybe - magyarázza Pál Ferenc. - A sörárpa, a pálinka alap­anyagául szolgáló gyümölcs vagy a dohány nincs megemlítve a tör­vényben, pedig ezek is jövedéki ter­mékek alapanyagai. Mindebből ar­ra lehet következtetni, hogy a tör­vény hátrányosan megkülönbözteti a szőlősgazdákat, így a törvény, amelyet végül is a tisztességes szőlő- és botermelők védelmében hoztak, végül is őket hátrányosan érinti. Pe­dig a gazdák arra számítottak, hogy a törvény megkönnyíti a becsületes termelők életét. Azt hiszem, leg­alább ennyit elvárhatnának. TOMPA Z. MIHÁLY Bárdos Benjámin a múzeumi présnél. Állandóan újítani kell. FOTÓ: T. Z. M. VASÁRNAPI HEVES'«1 HÍRLAP Hunebedek, barlangrajzok, Az alvilág visszaküldi gubakúti tetetek Rékasit a Barátok közé A Dobó István Vármúzeum, valamint a hollandiai bergeri és a spanyolországi valenciai múzeumok közös kiállításán a civilizáció dél-európai, nyu­gat-európai és közép-kelet-eu­­rópai kezdeteiről látható em­berközeli összeállítás az egri vár gótikus palotájában. Az első teremben a bőséges hazai lelet­anyagból szemezgettek a szer­vezők. A térség legkorábbi le­letanyagai 30-40 ezer évesek, a kőkorszak középső szakaszá­ból valók. Az ember ekkor még a hegyek gerincén, a barlangok­ban keresett menedéket a va­dak és az időjárás elől. Később lejjebb merészkedett, és előtér­be kerültek a hegy lábainál ki­alakuló élőhelyek. A Kárpát­medencében az időszámítás előtti 7. évezred végén kezdett elterjedni az újkőkori élet­mód... (3. oldal) A magyar alvilág egyes személyi­ségeinek nem tetszik, hogy Rékasi Károly eltűnt a Barátok közt című szappanoperából. Mint ismert, a színész rosszfiút játszott az RTL Klub népszerű so­rozatában, s most, hogy „kiírták” a forgatókönyvből, befolyásos bűnözői körökből üzenetet ka­pott: ha vissza akar kerülni, csak adja meg a producer ne­vét... A nehézfiúk ugyanis rossz né­ven vették, hogy Rékasi félreállí­­tásával nem maradt senki, aki a sorozatban képviselhetné őket. A színész egyébként nemsokára a konkurens kereskedelmi csator­na hatrészes sorozatában mutat­kozik be, ahol a szerepe szerint Jimmy lesz, a partnernőjét, Edi­tet pedig Xantus Barbara alakít­ja. (4. oldal) Ha a teljes cikkre kíváncsi, ajánljuk figyelmébe a HEVES MEGYEI HÍRLAP VASÁRNAP REGGELT! Megvásárolható a vasárnap is nyitva tartó újságárusoknál. ingyenes számunkat (hétfőtől péntekig 8-10 óra között), nem kell fáradnia, lapunkat otthonába visszük. VASÁRNAP Miközben száguld a kamion Tojást süt a pilóta A sokat tapasztalt közlekedési rendőr haja az égnek állt, ami­kor filmfelvevő kameráját egy nyolcvan kilométeres sebesség­gel száguldó kamion vezetőfül­kéjére irányította az egyik né­metországi autópályán. A sofőr ugyanis éppen a térképet ta­nulmányozta nagy buzgalom­mal, és fél kézzel tartotta a kor­mányt, háta mögött 40 tonná­nyi tömeggel. A rendőrök persze lemeszel­ték a kamionost, a helyszínen csinos pénzbírságot szabtak ki rá, és súlyos szabálysértéséért nyomban három büntetőpontot kapott jogosítványába a flens­­burgi központi vezetői engedély­­nyilvántartóban. A filmező Kaiser főtörzsőr­mester és karlsruhei kollégái szá­mára a száguldó teherautó kor­mányánál térképét tanulmányo­zó delikvens csak egy a filmen, videoszalagon megörökített ve­zetők közül. A közlekedés-ellen­őrzés résztvevői a kamionosok hétköznapjait örökítik meg. Az eredmény - gyengébb idegzetű­eknek nem ajánlott - valóságos rémfilm. Előfordult, hogy a jár­mű vezetője menet, még ponto­sabban, vezetés közben kávé- és ebédfőzéssel foglalatosko­dott, a másik regényt olvasott, tévézett, vagy éppen üzleti ügyeit intézve faxolt, inter­­netezett. A hatalmas teherautó pedig, sokszor pótkocsival, sebe­sen rótta a kilométereket. Eléggé el nem ítélhető kön­­­nyelműség 70 km/óra sebesség­nél tükörtojást sütni, 80-nál új­ságot olvasni, az óránként 90 ki­lométerrel száguldó teherjármű volánjánál a szappanopera cse­lekményét figyelni a vezetőfül­kébe szerelt tévén. (14. oldal)

Next