Hevesvármegyei Hirlap, 1903. január-június (11. évfolyam, 1-77. szám)

1903-01-04 / 1-2. szám

2 HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP, hivatalnokoktól és viszont. Hogy messzire ne men­jünk példáért, itt van mindjárt a bírói és az ügy­védi kar. Úgy a bírák, mint az ügyvédek az igaz­­ságszolgáltatásnak a szolgái. Képzettségük azo­nos, foglalkozási körök azonos. Csak éppen hogy az ügyvéd bizonyos alapon kéri a törvény alkal­mazását, a bíró pedig ugyancsak bizonyos ala­pon szolgáltatja a kért törvényt. A bírót a törvénytételnél az ideális igazság­­érzet, míg az ügyvédet annak kérésénél felének, kinek védelmére esküje kötelezi, érdeke kell, hogy vezérelje. Azonban nem szabad, hogy ez a két motívum feszültté tegye a viszonyt Justitia papjai között és nem is teszi, mert az ügyek annyira kü­lönbözők s a jogvédelem eszközei is több fórum előtt érvényesíthetők, amiből folyólag a hivatalos érintkezés a „bíróság“ és „ügyvédség“ között tár­sadalmi térre is átvihető ellenszenvet nem szül­het. Egyik-másik bíró és egyik-másik ügyvéd vi­selkedhetnek ugyan egymással szemben némely esetekben antipathikusan, általánossá azonban az az antipathia nem lehet. A társadalmi életben nem bírónak és ügyvédnek, hanem jogászok­nak kellene lenniük s vállvetve kellene közremű­ködniük a szép és jó létrehozásán. De hát a do­log nincs így. Külön kasztot alkotnak. De nem olvad össze az ügyvédi, az orvosi, tanári és a mérnöki kar sem egymással. Itt is különböző a kaszt. A királyi hivatalok emberei közül sem igen tartanak össze az igazságügy és a pénzügy em­berei. Sőt! Na, ha a lateinerek egymás közt nem olvad­nak össze, akkor kívánni is merészség volna, hogy­ velük egybeolvadjanak a magánhivatalnokok. De a „tentanyalókkal“ már derogál össze­ülni az agráriusoknak, akik az ősi talajból több­nyire szőlő alakjában késztetik ki az Isten áldását. Csak abban értenek legyet a lateinérekkel, hogy lenézzék a szorgalmas kereskedő osztályt. Ezek azonban visszanézik őket, mert szent meg­győződésük, hogy övék a pénz, a hatalom és a­z a jólét . . . No, dehát ha a különféle foglalkozás’ennyire szétszakítja a társadalmat, azt kellene gondol­nunk, hogy a­mennyire elkülöníti a különböző foglalkozás a tömegeket, annyira egyesíti a ha­sonló foglalkozás az egyeseket. Pedig dehogy is ! Itt még kevesebb az ös­­­szetartás, mert az egyéni érdek, a konkurrenczia, nem akarjuk mondani, hogy a kenyéririgység, nem csak elszakítja egymástól az egyfoglalkozá­­súakat, hanem egyenesen ellenségekké is teszi őket . . . Lassanként, a dolgok vizsgálása után, rá ju­tunk, hogy mi hát az oka társadalmi életünk szo­morú állapotának ? Nem habozunk j kimondani a feleletet: az egyéni önzés, amely lenézeti velünk azokat, kik nálunk egy fokkal kisebbek s irigyelt ellen­ségünkké teszi azt, ki hozzánk hasonló, vagy egy fokkal nagyobb. Ennél az egy foknál pedig nem­igen van nagyobb különbség sem lefelé, sem felfelé, mert bizony nagyon is hasonkörű ez a mi ezerfelé ta­golt társadalmunk. Diogenes. + 1903. január 4. h­írek. Eger, 1903. január 3. * Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Irányi Dezső és S­z­e­n­t­i­r­m­a­y Vil­mos pásztói tanítókat a X. fizetési osztály 3. fo­kozatába léptette elő. + Katonai kinevezések. Az Egerben állomásozó 5. gyalogezrednél Porkoláb Ferenczet, Sehvarcz Lajost, Hercz Gézát, Krémer Miksát Pollák Jenőt és dr. Krausz Bélát tartalékos hadnagyokká; Dobos Sándor, Sehvarcz Simon, Pézsa Pál, Klauber Richárd, Klein Áron, Kopranek Vendel és Gescheit Sándor kadét-őrmestereket hadapród-tiszthelyet­­tesekké, Komoróczy Pétert és Nagy Sándort kadét őrmesterekké nevezték ki. + Gyászhir. Igaz részvéttel vettük az alábbi gyászjelentőt: Özv. Komjáthy Imréné született bilkei Lip­­csey Juliánná a maga, valamint a megboldogult sógornője özv. Komjáthy Istvánná, unokahuga Komjáthy Ilona férjezett Dr. Tikos Gyuláné, Kom­játhy István m. kir. honvédfőhadnagy, sógora Lipcsey József, családja és nagyszámú rokonság nevében is mély fájdalommal, de az Úr akaratán való keresztényi megnyugvással tudatja forrón szeretett férjének, a „nemes érzésű rokonnak és barátnak komjáti Komjáthy Imrének élete 89-ik, boldog házasságának 52-ik évében hosszabb szenvedés után történt elhunytak A megboldo­gult temetése 1903. évi január hó 1-én d. u. 2 órakor a Petőfi-utczai gyászháztól, az ev. ref. egy­ház szertartása szerint rövid imával fog történni, s e végtisztességtételre rokonait, hosszú áldásos életében szerzett barátait és ismerőseit bánatos szívvel hívjuk meg. Áldás és béke lebegjen drága porai fölött! Tiszafüred, 1902. deczember 30. * Jelmez tánczestély. Az egri Bükkosztály­ Egyesület február 1-én tartandó jelmezes táncz­­estélyére nagyban folynak az előkészületek. Mint halljuk, a rendezőbizottság több mint 100 tag­ból alakul meg. A rendezői gyűlést e hó 10-én délután öt órakor tartják a Korona-szálló nagy étkező­termében. Ezt az értekezletet a szokásos társasvacsora követi majd. A meghívókat 15-én küldik szét és — mint hírlik — a hölgyek csinos tünctrendet is kapnak. Annyi bizonyos, hogy mos­tanában alig volt városunkban olyan sikerült mu­latság, a­milyennek ez az estély ígérkezik. Már maga a ritkaság, az újság vágya is előrelátható­lag tömérdek embert vonz majd, mert hiszen már évek óta nem volt jelmezbál Egerben. Bizton jó­solunk hát sikert ennek a farsangi mulatságnak. * Hálaadás. Szilveszter napján, mielőtt ránk köszöntött volna az uj esztendő, a templomok ha­rangjai hálaadásra hívták össze a hívők seregét. Hálát adni mindazon jókért, melyekkel az Isten az elmúlt évben megajándékozta őket, hálát adni a béketűrés malasztjáért, hogy erős hittel megáll­tak a szerencsétlenségek között. Újév napjának délelőttjén szintén ünnepélyes istentiszteletek vol­tak minden templomban, hogy megvigasztalódva, lélekben megerősítve, a hitbe vetett erős bizalom­mal tekintsünk az uj esztendő rejtélyei felé . . . * Katonai utóállitás. Január 10.-én Egerben, a megyei gyalogsági laktanya tornatermében kato­nai utóállítást fognak tartani. A bizottság reggel 9 órakor kezdi meg működését. * Megbírságolt színigazgató. Az országos szi­l­­észegyesület fegyelmi tanácsa — köztudomású dolog — vizsgálatot indított Szalkay Lajos színigazgató ellen. A vizsgálat eredménye az lett, hogy a fegyelmi tanács Szalkayt az erkölcscsel össze nem férő dolgok miatt 400 k­oronányi kaucziójának elvesztésére javasolta ítélni. És való­színű, hogy az igazgató­tanács a fegyelmi vá­lasztmány javaslatát magáévá fogja tenni. * A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara 1903. évi január hó 8-án (csütörtökön) délután 3 órakor közös ülést tart. Napirend: I. Elnöki előterjesztések. II. Dr. Szentpáli István titkárnak állásáról való lemondása, elbú­­csúzása és ezzel kapcsolatos intézkedések. III. A titkári állásnak előléptetés útján való betöltése. (Az elnökség javaslata.) IV. Weidlich Pál mis­kolczi kereskedő adománya utazási ösztöndíjra. V. Elnöki visszapillantás a Kamara legutóbbi öt éves időszakára. * Tánczestély Poroszlón. A poroszlói Keres­kedők és Iparosok Olvasóköre deczember 28-án tartotta a szokásos téli mulatságát. Fesztelen jó­kedvvel mulattak a tánczestélyen mindazok, a kik jelen voltak s a szó teljes értelmében kivilágos­­kivkradtig ropták a tánczot. És hogy nem kis számban voltak jelen a vendégek, legjobban bi­zonyítja az a körülmény, hogy a négyest 40 pár tánczolta. A kedélyes mulatságnak reggeli 7 óra vetett csak véget. 8 „JMesv’irttEgyel Jtirlap“ tárczija. Az asszony. — Szellemes emberek mondásai. — — A „Hevesvármegyei Hírlap" e/érleti tárczája. — Összegyűjtötte: Kolacskovszky János. Csugd egy asszony eszére az ajtót, Kimegy az ablakon , zárd be ezt, Kimegy a kulcslyukon , dugd be ezt. A füsttel is kiröpül a kéményben. Shakespeare.* Ha az az asszony szerelmes levelet ír, ritkán szól az a férj czimére.* Az igazságosság inkább férfias, az ember­szeretet inkább asszonyi erény. A gondolat, as­­­szonyokat látni a bírói hivatalokban működni, ne­vetséget kelt, de az irgalmas nővérek éppen úgy fölülmúlják az irgalmas fivéreket. Schopenhauer:* A házi szerencsének legszebb eszménye, hol a férj gondolkodik a családért és az asszonysziv von mindenre bájt és szellemi irt és a mi ha igy van, éden, — és a mi ha így nincs, pokol a föld. Gróf Széchenyi István. Az asszonyi sirásnak két nemét látjuk a sze­mekben : egyik az igaz fájdalomé, másik a ha­misságé. Seneca. * Midőn az asszony szerelmet vall előtted s téged lekötni akar, akkor leginkább tarts tőle, nem mikor ellened gonoszkodik. Socrates. * Asszony. Kebled lángol s könnyű lapként el­ég ; S mi szenvedélytől írva rá vagyon . Olvashatón meglátszik akkor is Holt betűkben, az égett hamv-lapon. * * + * Tompa Mihály. Valamint a gyönge szerkezetű hajót az or­kánok könnyen szétrombolják, vagy viz alá me­rítik , úgy az asszonyok enyelgései a gyönge fér­fiút könnyen hatalmukba kerítik, s veszedelembe ejtik. Szent Vazul: A leány többször is csalódhatik, az asszony csak egyszer, mert a leánynak a szerelem ábrán­dos holdfény, mely mindent máskép tüntet fel, de az asszonynak fényes napvilág az, melynél tisz­tán láthatja a valóságot. Kinek milyen jószága van, olyant árul. Csak a házasuló legény vesz néha nem olyant, mint a­milyent árultak. Vitkovics Mihály Ha levett kalappal hajlunk meg a teremtés történetének azon authenticus adata előtt, hogy az Úristen az asszonyt a férfinak valamelyik ol­dalbordájából teremtette, akkor kétségtelen, hogy a baloldali ötödik vagy hatodik borda volt a ne­vezetes experimentum tárgya, mivel a holt ember­­vagdalástudományi nézőpont (régente­ boncztani szempont): szerint­e két borda között van a szív. As­szonyt akarván pedig teremteni Ja jó Isten — honnét vette volna hozzá az anyagot, ha nem a szívnek legeslegközvetetlenebb szomszédságából ? Ez az asszony dicsérete, hibája, mentsége. Ezért virnóza az asszony a szeretetnek. E cso­dás tudomány, művészet — vagy minek nevez­zem, milyen epitethonnal ruházzam föl ezt a szent érzést — az asszonyban lett legméltóbb meste­rére, gyakorlójára. Ez a végtelen le- és felfelé fo­kozódó színárnyalat-lépcsője a szeretetnek a szép külső iránt való naiv elfogultságtól kezdve a ti­zenöt-tizenhat év ideális, néma rajongásán, a haj­nal­kor ébredő vonzalmán, a hajadon szerelmén, a hitves hűségén, testvér ragaszkodásán át fel, fel az anyasziv szentséges szeretetéig, — mind, mind a nő birtokában vannak, ez ad nekik erőt arra a csodálatos kitartásra, melylyel a férfiak durvaságát tűrik — s száz közül egy nem tűri, mig a férfinép közt egy ellen száz esik, a ki nem tűr nőszeszélyt, — ez a szeretet ad nekik bámulatos kitartást az anyaság képzeletet felül­haladó kínjaira, s a gyermeknevelés, ápolás ki­­mondhatatlanúl nehéz s türelempróbáló hivatá­sára. Vagy melyik férfi dajkálna fel egy gyerme­ket? Persze neki más a hivatása. De mikor öz­vegyen marad s hivatásává lesz, hogyan felel meg annak? Ne kérdjük. A számadatok igen szomo­rúak. Az özvegy emberek és az özvegy asszonyok gyermekeinek sorsa nagyon különböző. Pedig hát a szegény özvegynek is csak meg kell keresnie a kenyerét? Mi férfiak his­szük, hogy úgy szeret­jük a gyermekeinket, mint az asszonyok. De úgy bizalmasan kimondva, tudjuk, hogy nem tudjuk úgy szeretni őket, mint az anya. Váradi Antal

Next