Hevesvármegyei Hirlap, 1903. január-június (11. évfolyam, 1-77. szám)
1903-01-04 / 1-2. szám
2 HEVESVÁRMEGYEI HÍRLAP, hivatalnokoktól és viszont. Hogy messzire ne menjünk példáért, itt van mindjárt a bírói és az ügyvédi kar. Úgy a bírák, mint az ügyvédek az igazságszolgáltatásnak a szolgái. Képzettségük azonos, foglalkozási körök azonos. Csak éppen hogy az ügyvéd bizonyos alapon kéri a törvény alkalmazását, a bíró pedig ugyancsak bizonyos alapon szolgáltatja a kért törvényt. A bírót a törvénytételnél az ideális igazságérzet, míg az ügyvédet annak kérésénél felének, kinek védelmére esküje kötelezi, érdeke kell, hogy vezérelje. Azonban nem szabad, hogy ez a két motívum feszültté tegye a viszonyt Justitia papjai között és nem is teszi, mert az ügyek annyira különbözők s a jogvédelem eszközei is több fórum előtt érvényesíthetők, amiből folyólag a hivatalos érintkezés a „bíróság“ és „ügyvédség“ között társadalmi térre is átvihető ellenszenvet nem szülhet. Egyik-másik bíró és egyik-másik ügyvéd viselkedhetnek ugyan egymással szemben némely esetekben antipathikusan, általánossá azonban az az antipathia nem lehet. A társadalmi életben nem bírónak és ügyvédnek, hanem jogászoknak kellene lenniük s vállvetve kellene közreműködniük a szép és jó létrehozásán. De hát a dolog nincs így. Külön kasztot alkotnak. De nem olvad össze az ügyvédi, az orvosi, tanári és a mérnöki kar sem egymással. Itt is különböző a kaszt. A királyi hivatalok emberei közül sem igen tartanak össze az igazságügy és a pénzügy emberei. Sőt! Na, ha a lateinerek egymás közt nem olvadnak össze, akkor kívánni is merészség volna, hogy velük egybeolvadjanak a magánhivatalnokok. De a „tentanyalókkal“ már derogál összeülni az agráriusoknak, akik az ősi talajból többnyire szőlő alakjában késztetik ki az Isten áldását. Csak abban értenek legyet a lateinérekkel, hogy lenézzék a szorgalmas kereskedő osztályt. Ezek azonban visszanézik őket, mert szent meggyőződésük, hogy övék a pénz, a hatalom és az a jólét . . . No, dehát ha a különféle foglalkozás’ennyire szétszakítja a társadalmat, azt kellene gondolnunk, hogy amennyire elkülöníti a különböző foglalkozás a tömegeket, annyira egyesíti a hasonló foglalkozás az egyeseket. Pedig dehogy is ! Itt még kevesebb az összetartás, mert az egyéni érdek, a konkurrenczia, nem akarjuk mondani, hogy a kenyéririgység, nem csak elszakítja egymástól az egyfoglalkozásúakat, hanem egyenesen ellenségekké is teszi őket . . . Lassanként, a dolgok vizsgálása után, rá jutunk, hogy mi hát az oka társadalmi életünk szomorú állapotának ? Nem habozunk j kimondani a feleletet: az egyéni önzés, amely lenézeti velünk azokat, kik nálunk egy fokkal kisebbek s irigyelt ellenségünkké teszi azt, ki hozzánk hasonló, vagy egy fokkal nagyobb. Ennél az egy foknál pedig nemigen van nagyobb különbség sem lefelé, sem felfelé, mert bizony nagyon is hasonkörű ez a mi ezerfelé tagolt társadalmunk. Diogenes. + 1903. január 4. hírek. Eger, 1903. január 3. * Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Irányi Dezső és Szentirmay Vilmos pásztói tanítókat a X. fizetési osztály 3. fokozatába léptette elő. + Katonai kinevezések. Az Egerben állomásozó 5. gyalogezrednél Porkoláb Ferenczet, Sehvarcz Lajost, Hercz Gézát, Krémer Miksát Pollák Jenőt és dr. Krausz Bélát tartalékos hadnagyokká; Dobos Sándor, Sehvarcz Simon, Pézsa Pál, Klauber Richárd, Klein Áron, Kopranek Vendel és Gescheit Sándor kadét-őrmestereket hadapród-tiszthelyettesekké, Komoróczy Pétert és Nagy Sándort kadét őrmesterekké nevezték ki. + Gyászhir. Igaz részvéttel vettük az alábbi gyászjelentőt: Özv. Komjáthy Imréné született bilkei Lipcsey Juliánná a maga, valamint a megboldogult sógornője özv. Komjáthy Istvánná, unokahuga Komjáthy Ilona férjezett Dr. Tikos Gyuláné, Komjáthy István m. kir. honvédfőhadnagy, sógora Lipcsey József, családja és nagyszámú rokonság nevében is mély fájdalommal, de az Úr akaratán való keresztényi megnyugvással tudatja forrón szeretett férjének, a „nemes érzésű rokonnak és barátnak komjáti Komjáthy Imrének élete 89-ik, boldog házasságának 52-ik évében hosszabb szenvedés után történt elhunytak A megboldogult temetése 1903. évi január hó 1-én d. u. 2 órakor a Petőfi-utczai gyászháztól, az ev. ref. egyház szertartása szerint rövid imával fog történni, s e végtisztességtételre rokonait, hosszú áldásos életében szerzett barátait és ismerőseit bánatos szívvel hívjuk meg. Áldás és béke lebegjen drága porai fölött! Tiszafüred, 1902. deczember 30. * Jelmez tánczestély. Az egri Bükkosztály Egyesület február 1-én tartandó jelmezes tánczestélyére nagyban folynak az előkészületek. Mint halljuk, a rendezőbizottság több mint 100 tagból alakul meg. A rendezői gyűlést e hó 10-én délután öt órakor tartják a Korona-szálló nagy étkezőtermében. Ezt az értekezletet a szokásos társasvacsora követi majd. A meghívókat 15-én küldik szét és — mint hírlik — a hölgyek csinos tünctrendet is kapnak. Annyi bizonyos, hogy mostanában alig volt városunkban olyan sikerült mulatság, amilyennek ez az estély ígérkezik. Már maga a ritkaság, az újság vágya is előreláthatólag tömérdek embert vonz majd, mert hiszen már évek óta nem volt jelmezbál Egerben. Bizton jósolunk hát sikert ennek a farsangi mulatságnak. * Hálaadás. Szilveszter napján, mielőtt ránk köszöntött volna az uj esztendő, a templomok harangjai hálaadásra hívták össze a hívők seregét. Hálát adni mindazon jókért, melyekkel az Isten az elmúlt évben megajándékozta őket, hálát adni a béketűrés malasztjáért, hogy erős hittel megálltak a szerencsétlenségek között. Újév napjának délelőttjén szintén ünnepélyes istentiszteletek voltak minden templomban, hogy megvigasztalódva, lélekben megerősítve, a hitbe vetett erős bizalommal tekintsünk az uj esztendő rejtélyei felé . . . * Katonai utóállitás. Január 10.-én Egerben, a megyei gyalogsági laktanya tornatermében katonai utóállítást fognak tartani. A bizottság reggel 9 órakor kezdi meg működését. * Megbírságolt színigazgató. Az országos szilészegyesület fegyelmi tanácsa — köztudomású dolog — vizsgálatot indított Szalkay Lajos színigazgató ellen. A vizsgálat eredménye az lett, hogy a fegyelmi tanács Szalkayt az erkölcscsel össze nem férő dolgok miatt 400 koronányi kaucziójának elvesztésére javasolta ítélni. És valószínű, hogy az igazgatótanács a fegyelmi választmány javaslatát magáévá fogja tenni. * A miskolczi Kereskedelmi és Iparkamara 1903. évi január hó 8-án (csütörtökön) délután 3 órakor közös ülést tart. Napirend: I. Elnöki előterjesztések. II. Dr. Szentpáli István titkárnak állásáról való lemondása, elbúcsúzása és ezzel kapcsolatos intézkedések. III. A titkári állásnak előléptetés útján való betöltése. (Az elnökség javaslata.) IV. Weidlich Pál miskolczi kereskedő adománya utazási ösztöndíjra. V. Elnöki visszapillantás a Kamara legutóbbi öt éves időszakára. * Tánczestély Poroszlón. A poroszlói Kereskedők és Iparosok Olvasóköre deczember 28-án tartotta a szokásos téli mulatságát. Fesztelen jókedvvel mulattak a tánczestélyen mindazok, a kik jelen voltak s a szó teljes értelmében kivilágoskivkradtig ropták a tánczot. És hogy nem kis számban voltak jelen a vendégek, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a négyest 40 pár tánczolta. A kedélyes mulatságnak reggeli 7 óra vetett csak véget. 8 „JMesv’irttEgyel Jtirlap“ tárczija. Az asszony. — Szellemes emberek mondásai. — — A „Hevesvármegyei Hírlap" e/érleti tárczája. — Összegyűjtötte: Kolacskovszky János. Csugd egy asszony eszére az ajtót, Kimegy az ablakon , zárd be ezt, Kimegy a kulcslyukon , dugd be ezt. A füsttel is kiröpül a kéményben. Shakespeare.* Ha az az asszony szerelmes levelet ír, ritkán szól az a férj czimére.* Az igazságosság inkább férfias, az emberszeretet inkább asszonyi erény. A gondolat, asszonyokat látni a bírói hivatalokban működni, nevetséget kelt, de az irgalmas nővérek éppen úgy fölülmúlják az irgalmas fivéreket. Schopenhauer:* A házi szerencsének legszebb eszménye, hol a férj gondolkodik a családért és az asszonysziv von mindenre bájt és szellemi irt és a mi ha igy van, éden, — és a mi ha így nincs, pokol a föld. Gróf Széchenyi István. Az asszonyi sirásnak két nemét látjuk a szemekben : egyik az igaz fájdalomé, másik a hamisságé. Seneca. * Midőn az asszony szerelmet vall előtted s téged lekötni akar, akkor leginkább tarts tőle, nem mikor ellened gonoszkodik. Socrates. * Asszony. Kebled lángol s könnyű lapként elég ; S mi szenvedélytől írva rá vagyon . Olvashatón meglátszik akkor is Holt betűkben, az égett hamv-lapon. * * + * Tompa Mihály. Valamint a gyönge szerkezetű hajót az orkánok könnyen szétrombolják, vagy viz alá merítik , úgy az asszonyok enyelgései a gyönge férfiút könnyen hatalmukba kerítik, s veszedelembe ejtik. Szent Vazul: A leány többször is csalódhatik, az asszony csak egyszer, mert a leánynak a szerelem ábrándos holdfény, mely mindent máskép tüntet fel, de az asszonynak fényes napvilág az, melynél tisztán láthatja a valóságot. Kinek milyen jószága van, olyant árul. Csak a házasuló legény vesz néha nem olyant, mint amilyent árultak. Vitkovics Mihály Ha levett kalappal hajlunk meg a teremtés történetének azon authenticus adata előtt, hogy az Úristen az asszonyt a férfinak valamelyik oldalbordájából teremtette, akkor kétségtelen, hogy a baloldali ötödik vagy hatodik borda volt a nevezetes experimentum tárgya, mivel a holt embervagdalástudományi nézőpont (régente boncztani szempont): szerinte két borda között van a szív. Asszonyt akarván pedig teremteni Ja jó Isten — honnét vette volna hozzá az anyagot, ha nem a szívnek legeslegközvetetlenebb szomszédságából ? Ez az asszony dicsérete, hibája, mentsége. Ezért virnóza az asszony a szeretetnek. E csodás tudomány, művészet — vagy minek nevezzem, milyen epitethonnal ruházzam föl ezt a szent érzést — az asszonyban lett legméltóbb mesterére, gyakorlójára. Ez a végtelen le- és felfelé fokozódó színárnyalat-lépcsője a szeretetnek a szép külső iránt való naiv elfogultságtól kezdve a tizenöt-tizenhat év ideális, néma rajongásán, a hajnalkor ébredő vonzalmán, a hajadon szerelmén, a hitves hűségén, testvér ragaszkodásán át fel, fel az anyasziv szentséges szeretetéig, — mind, mind a nő birtokában vannak, ez ad nekik erőt arra a csodálatos kitartásra, melylyel a férfiak durvaságát tűrik — s száz közül egy nem tűri, mig a férfinép közt egy ellen száz esik, a ki nem tűr nőszeszélyt, — ez a szeretet ad nekik bámulatos kitartást az anyaság képzeletet felülhaladó kínjaira, s a gyermeknevelés, ápolás kimondhatatlanúl nehéz s türelempróbáló hivatására. Vagy melyik férfi dajkálna fel egy gyermeket? Persze neki más a hivatása. De mikor özvegyen marad s hivatásává lesz, hogyan felel meg annak? Ne kérdjük. A számadatok igen szomorúak. Az özvegy emberek és az özvegy asszonyok gyermekeinek sorsa nagyon különböző. Pedig hát a szegény özvegynek is csak meg kell keresnie a kenyerét? Mi férfiak hisszük, hogy úgy szeretjük a gyermekeinket, mint az asszonyok. De úgy bizalmasan kimondva, tudjuk, hogy nem tudjuk úgy szeretni őket, mint az anya. Váradi Antal