Hévíz, 2014 (22. évfolyam, 1-6. szám)
2014 / 3. szám - Hajószakács - Szécsi Noémi: Kun Béla a zserbókkal tovaszáll. Háborús konyha (1914-1919)
„A lóhúsból éppen úgy készítjük el a húslevest, mint a marhahúsból, csak jobban fűszerezzük"9 10 - jegyzi meg az egyik hadiszakácskönyv a hús édeskés ízét adó glikogéntartalom kapcsán. Egy, a lóhúsfogyasztás áldásait ecsetelő cikk'0 viszont történelmi tudást is mozgósít, hiszen az ázsiai eredetű ősmagyarok szokásaira, illetve egyenesen Párizs ostromára hivatkozik. Nem csupán az derül ki, hogy Budapesten 1905 óta mérnek ki lóhúst, de a cikkíró arról is biztosítja az ódzkodó fogyasztót, hogy a sertés- és marhakészítményeiket lóhússal dúsító, áruhamisító hentesek termékei révén tulajdonképpen már eddig is bőven részesült ebből a húsfajtából. A hússal való egyéb visszaélések is a párizsi helyzetet idézik: a vendéglősök jómódú vendégeik számára fölvásárolják az értékesebb darabokat, s fogyasztható minőségű, elfogadható termék nem marad a piacon. A kolbászba hús és szalonna helyett csontvakarék, mócsing, ín és fejhús kerül, a friss párizsiból folyik a víz. A válság, ki hitte volna, a proletárforradalom alatt kulminál. Kun Béláék már egy éhező várost vesznek át, ezért is figyeli mindenki gyanakodva: mit esznek a népbiztosok? A kormányzótanács „cateringjéről" gondoskodó Kedvessy vendéglős számlái szerint jobbára korábban előételnek számító, hústalan fogásokat fogyasztanak: „potage"-t (levest) meg „oeuf mollet"-t (lágytojást), rizottót, tésztaféléket. A Kun Béla szállására, a Szovjetházba behatoló elégedetlenkedő proletárasszonyok küldöttség ére vett! 11 2ADOR ISTVÁN : Ez lényegében a lóhúsleves receptje a már idézett Ételsorok és ételleírások c. kiadványban. 10 Vasárnapi Könyv, 1918.5. füzet. ,4 lóhús, 65-68. o. 3014/3 firlmPISS / HAJÓSZAKÁCS