Híd, 1948 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1948-03-01 / 3. szám - Petőfi Sándor: Két vers
PETŐFI SÁNDOR: RESPUBLIKA Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre! Most hódolok, midőn még messze vagy, Midőn még rémes átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor hódolód elég lesz, Ha a magasból ellendre majd A véres porba diadallal nézesz. Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld eledbe gázol, Miként egy új, de szent Napóleon, Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térít szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos résznek kardja villog. Te leszsz a győző, a diadalív Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam ... Republikánus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jörjek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublikálra. Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. H!D 7