Híd, 1976 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1976-03-01 / 3. szám - Pintér Lajos: Purgatórium (XI.)

PURGATORIUM gát, s már tudomást sem akart venni arról, hogy itt éppen illetlen hallgatózáson kapták. — Négyszemközt akarok beszélni a főorvos úrral! — mondta követelődzően. — Azt hittem, az ügyvédjét kéreti — kuncogott a Madám. A civil ruhás nyomozó megrovóan végigmérte, majd a selyempizsamás öregúrhoz fordult. — Hatszemközt fog beszélni a főorvos úrral! Ebből a többiek is értettek, szótlanul kinyomultak a szobából. A selyempizsamás öregúr olyan szenvtelen hangon, mintha csak a ter­ménytőzsde napi jelentését olvasná, elmondta a két férfinak, hogy a szeszes ital túlzott élvezete az ő esetében nem eredményezett semmiféle testi vagy lelki nyavalyákat, amilyenekről az ápolttár­saitól meg a doktor úr kézikönyvéből tud, az ital nála jó étvágyat, jó alvást és jó közérzetet okozott és csupán egyetlen zavaró körül­ményt: aggasztó impotenciát. Azért vonult ide, mert bízott benne, hogy az elvonókúra után ismét az a régi lesz. Tévedett. Az este, amikor elérkezettnek látta az időt és kedvezőnek a pillanatot, a szemetes vödörrel kikéredzkedett a bejáraton, beült ott várakozó barátja kocsijába, és azzal a tudattal nyitott a hitvesi hálószobába, hogy reggel ötig, amikor a kisegítő személyzettel elvegyülve észre­vétlenül visszalopódzhat, előtte az élet. Tévedett, ismétli, holott az a jobb sorsra érdemes asszony mindent megtett: a gyerekeket elzsup­­polta hazulról, hangulatvilágítást készített, kalóriás falatokat, és egyáltalán, megkísérelt mindent, ami a hatalmában állott. Éjfél után, tizennégy heti absztinenciával a háta mögött megivott néhány kupica italt, hátha történik valami. Az történt, hogy a felesége tett még egy kísérletet, majd kidobta őt, és utánavágta a vodkás üveget. Elkeseredésében visszakönyörögte magát egy felöltőért a lakásba, magához vett egy üveg vodkát — az nem érződik a leheleten! —, és belopódzott a kórházba. Ha itt azalatt valami történt, hát az ő háta m­egött történt. De ami vele történt, az neki éppen elég, most itt áll nyitott könyvként a főorvos úr előtt, és néhány napi türelmet kér, addig meggondolja, meg akar-e gyógyulni vagy sem. Arra a kérdésre, hogy miért mondta a baby-dollos hölgy, hogy ő mindent megmagyaráz, a selyempizsamás öregúr keserű mosollyal mondta: — Megosztottam vele a bánatomat meg a vodkát. — Hát itt mindenkinek tökéletes alibije van — mondta a civil ruhás nyomozó dr. Povedának. — Lássuk a következőt. Utolsónak a vastag lábú asszonyság maradt. Az irányába támasz­

Next