Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Károlyi Zsigmond: Az 1879. évi szegedi árvíz fontosabb eseményei
Dr. Lászlóffy W.: Az 1879. évi szegedi árvíz A bekövetkezett katasztrófa azonban alkalmas volt arra is, hogy az ország-világ közvéleményének figyelmét Szeged város újjáépítésére és a Tiszaszabályozás ügyére terelje. Csak ennek következtében válhatott mindkét ügy országos — Széchenyi István szavaival: „nemzeti nyilvánossággal vitt" — közüggyé, így az 1879. évi szegedi árvíz fordulóponttá vált a Tisza-szabályozás történetében. A vízügyi politika irányvonalában beállott változásokat leginkább azzal jellemezhetnénk, hogy az állam fokozottabb részt vállalt a Tisza-szabályozás munkájában. Meggyorsította az addig is állami feladatot jelentő folyószabályozás munkáját, s pénzügyileg támogatta a lefolyási viszonyokat javító átvágásokat kivitelező társulatokat, összehangolták a folyószabályozás és az árvízvédelmi töltésépítés munkáit, és ahol az egyes társulatok anyagi erejéből csak a kisebb méretű és biztonságú töltések építésére futotta, állami támogatással és kölcsönökkel tették lehetővé az akkor először megállapított egységes töltésméretekre való kiépítést. 1886-ban megkezdte munkáját a Vízrajzi Osztály, amelynek fontos első feladatai közé tartozott a Tisza-szabályozás hatásainak felmérése, valamint a Tisza hidrometriai adatainak gyűjtése, az árvíztábra. Helyszínrajz a petrosi gátszakadás következtében Szeged városát a mentett oldal felől megközelítő tiszai áradás vonulásáról Abb. 1. Lageplan des Weges des Theiss-Hochwassers zur Stadt Szeged über das Deichhinterland infolge des Deichnbruches in Petres jelzés megszervezésével együtt. Létrehozták a tiszai állami kotróparkot, amellyel a kotrások egységárait mintegy harmadára szoríthatták. 1889-ben átszervezték az akkori minisztériumok munkaterületét, így a Földművelésügyi Minisztériumban is újjászerveződött a vízügyek igazgatósága. Kvassay Jenő a vízügyi munkákba is új szellemet hozott és gondoskodott a vízügyi távlati tervek kidolgozásáról a „vízi beruházási programok" útján. Azok, akiket a szegedi árvízkatasztrófáért többkevesebb mulasztás terhelt, nyilvánvalóan igyekeztek csökkenteni felelősségüket, s a kormány sem tartotta érdekében állónak, ha politikájának hibáit a közvélemény is belátja. A bírálatok lecsendesítésére „pártatlan" külföldi szakértőket bíztak meg a szegedi árvízkatasztrófa körülményeinek a Tisza-szabályozás műszaki elveinek vizsgálatával. A továbbiakban pedig — ez a valódi okok közvetett elismerése volt — az állam feladatait átértelmezték és most már a pénzügyi politikát is a Tisza-szabályozás érdekeinek és Szeged újjáépítése érdekeinek megfelelően igyekeztek folytatni. Igaz, hogy az újjáépítés sikereit azután a kormányzat saját érdemeinek próbálta feltüntetni, elfeledkezve Szeged népének áldozatkészségéről és szorgalmáról. Érdemes néhány szóval összefoglalni a külföldi szakértők jelentését is. Ennek lényege az, hogy a Vásárhelyi Pál-féle Tisza-szabályozási elveknek mindenben igazat adott, rámutatva a mederszabályozási, töltésépítési és hullámtér-szabályozási munkák egyforma fontosságára és az ezek közötti egyenlőtlen fejlesztés hátrányaira. A szegedi árvizet és a Tisza-szabályozás következtében előállott egyéb zavarokat a jelentés a szabályozás kialakította átmeneti állapotokra vezette vissza, amelyek a munkálatok teljes befejezésével megszűnnek. Ez a jelentés is utalt a kormány növekvő feladataira a szabályozási munkák egysége és tervszerűsége érdekében, bár konkrét javaslatot nem tett. Magyar szakértők is dolgoztak ki további szakvéleményeket, amelyekben egyes tényleg fennálló hibák megszüntetésének szorgalmazásán túl szintén a fontosabb munkálatok állami támogatását javasolták. Néhány részletterv jóváhagyására sor is került 1884-ig, s kibocsátották a tiszai és szegedi kölcsönöket is, sőt 1885-ben elfogadták a Vízjogi Törvényt is, azonban a vízügyek szervezeti önállósítására végül nem került sor, csupán egy országos „műszaki tanács" alakult meg a vízügyek öszszefogására. De, Kvassay Jenő vezetésével a vízügyi szolgálat mégis megindulhatott a korszerű fejlődés útján. Szeged városát illetően az újjáépítés jó lehetőséget adott a korszerű városrendezés elveinek széles körű, és céltudatos alkalmazására. Az új város tervezője, Lechner Lajos a magyar várostervezés és közművesítés nemzetközi színvonalú úttörője volt. A magyar városépítés Szegeden olyasmit valósított meg a kor formanyelvén és eszközeivel, ami a reneszánsz óta ideálként ragyogott az európai városok építői előtt. Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 245