Hidrológiai Közlöny 2007 (87. évfolyam)
6. szám - XLVIII. Hidrobiológus Napok: Európai elvárások és a hazai hidrobiológia Tihany, 2006. október 4–6.
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2007. 87. ÉVF. 6. SZ . n2 = a második napon megszámlált állatok száma, r31 = az első napon megjelölt és harmadik napon visszalátott állatok száma, r21 = az első napon megjelölt és a második napon visszalátott állatok száma, r32 = a második napon megjelölt és a harmadik napon visszalátott állatok száma. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a többször is nagyon kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a Baileyféle módszer alkalmazásához nem mindig voltak adottak a feltételek. Eredmények A Lincoln-index alapján a mocsári szitakötő populációjának legnagyobb egyedszáma 5000 egyed körüli volt, ám ezt a csúcsot a populáció nem a tömeges bújás (május 10-11) után érte el, mint ahogy az várható lett volna, hanem kb. két héttel később (2. ábra). Ezután az egyedszám fokozatosan csökkent. A Bailey-féle háromszoros fogás módszere jóval összetettebb számítást igényel, ezért lehetséges, hogy az így kapott egyedszámok eltérnek az előzőektől. Ebben az esetben a populáció a bújást követő nyolcadik napon éri el a legnagyobb egyedszámot,, amikor a frissen bújt, immár kiszínesedett és megerősödött szitakötők megjelennek a víz mellett. A maximális egyedszám 2500 egyed körüli volt. Ezt követően a populáció mérete fokozatosan, de elég meredeken csökkent (2. ábra). Ezt az eredményt kaptuk akkor is, amikor a napi összecsapások számát illesztettük a Bailey-féle oszlopdiagramra, ugyanis az észlelt intra- és interspecifikus összecsapások száma elég jól követi az egyedszámváltozásokat (4. ábra). Következtetések A populáció egyedszámát mindkét módszerrel kiszámolva arra a következtetésre jutottunk, hogy a Bailey-féle háromszoros fogás módszerével sokkal pontosabb egyedszámokat kapunk a vizsgálat idejére, mint a Lincoln-index alapján. Bailey módszere segítségével reális képet kaptunk a Kis-Körös általunk tanulmányozott szakaszán élő Libellula falva populációjának egyedszámáról. Ez az adatsor a hőmérséklet-változásoknak is jobban megfelel, a terepmunka során észlelt két egymást követő szokatlanul hideg, esős időszak ugyanis szemmel láthatóan megtizedelte a populációt. Az a tény, hogy az egyedszámok (a Bailey-módszer alapján) követik a hőmérsékleti változásokat, arra enged következtetni, hogy a populáció méretét helyesen becsültük meg, hiszen a szitakötők jelenléte a víz mellett az időjárási feltételektől is függ („szép" időben sokkal nagyobb az előfordulási valószínűségük mint „rossz" időben, Hilton 1984). A territoriális összecsapások gyakorisága a hőmérséklet növekedésével nő. Ezt korábbi vizsgálataink során is megfigyeltük, amikor a mocsári szitakötőnek két különböző évben, két eltérő élőhelyen vizsgált két különböző (egy kisebb, ill. egy nagyobb méretű) populációját hasonlítottuk össze. Ebben az esetben is, a nagyobb populációban, ahol egységnyi területen több hím fordult elő, több összecsapást figyeltünk meg, mint a kisebb populációban (Nagy et al., 2005). Minél több hím szitakötő fordult elő egységnyi érszakaszon, annál többet harcoltak a megfelelő territóriumokért. A fajon belüli agressziónak az egyedsűrűség növekedésével együtt járó gyarapodását több faj hímjei esetében is feljegyezték (Córdoba-Aguilar 1994; Alcock 1989). Erre az 1. ábra. A populáció egyedszámának alakulása a Lincolnindex alapján Populációméret a Bailey-féle háromszoros fogás módszer alapján máj. 18 máj. 22 máj. 26 jún.11 jún.15 jún.19 2. ábra. A populáció egyedszámának alakulása a Baileyféle háromszoros fogás módszer alapján A Bailey módszerével kapott populációméretet összevetettük a mért hőmérsékleti adatokkal (a hőmérsékletet óránként mértük digitális hőmérővel) és azt találtuk, hogy az egyedszámok jórészt követik az időjárás-változásokat (3. ábra). A populációméret és a hőmérséklet kapcsolata máj. 18 máj. 22 máj. 26 3. ábra. A populációméret és a hőmérséklet kapcsolata 4. ábra. A populációméret és az intraspecifikus összecsapások közötti kapcsolat