Hirnök, 1837. július-december (1. évfolyam, 1-52. szám)
1837-08-11 / 12. szám
romlottságon hajótörést ne szenvedjen. A’ régi Görögország, Róma, ’s most Anglia, Francziaország, Éjszakamerika ez igazságnak megczáfolhatlan tanaji. Nyolcz régi várat kivévén , melly összesen 12 követet választ, Angliának és Walesnek minden helységei, mellyek az alsóházba követeket küldenek, választásaikat már elvégezték, ’s neveztek ugyancsak 183 reformert és 144 toryt. — grófságok’ (megyék) választásai csak most kezdődnek. Ezektől igen sokat várnak a’ toryk. — A’ legújabb londoni hírek, julius’ 31ről, már 385 választásról tudósitnak, t. i. 220 reformer és 165 tory. A’ quákerek’ társaságának a’ királynéhoz intézett felírása így hangzik: „Viktóriához, az egyesült ország’ királynéjához. Mi, a’ te hív és engedelmes alattvalóid, a’ barátok’ vallásos társaságának tagjai, kik közönségesen quákereknek neveztetünk, és e’ felekezetnek Nagybritanniában ’s Izlandban képviselői vagyunk , azon kívánsággal nyúlunk az első alkalomhoz, hogy királynénknak hív és szíves ragaszkodásunkat kijelentsük. Mélyen érezzük elhunyt fejdelmünk’, IV. Vilmos’ veszteségét. Úgy tekintünk vissza uralkodására, mint országunk’ történeteinek nevezetes időszakára , melly a’ polgári és vallás-szabadság’ kiterjesztése, a’ kegyelem ’s a’ bűnösök iránti irgalmasság és rabszolgaságba sülyedett polgártársaink’jogainak elismerése által lön jelessé. Dicsekedhetünk uralkodásának e’ fő vonásival, mint jelével a’ keresztény elv’ uraságának, melly honunk’ törvényhozóságában mindinkább terjed. Istennek hálát adva intézzük hozzád, mint királynénkhoz, midőn ez ország’ trónjára lépsz, szíves szerencsekivánatainkat, hogy kívülről béke, belölről nyugalom uralkodjék. Semmi se háborítsa meg ezen áldásokat ’s folyvást növekedjék azon meggyőződés, hogy a’ háború mind a’ kereszténységgel mind a’ politikával ellenkezik. Meg lévén győződve, hogy Jézus Krisztus’, a’ mi urunk’ és megváltónk’ vallása egyetlen alapja az ember’ valódi boldogságának ’s a’ nép’ jólétének, és megszentelt védfala minden kormánynak, kérjük az Istent, hogy e’ vallás legyen trónod’ támasza ’s minden tanácskozásodat vezérelje. Fogadd el, oh Királyné! valódi ’s mélyen érzett kivánatunkat, hogy az isteni bölcseséghez folyamodjál ama’ képesség’ megnyeréséért, melly által eleget tehess azon terhes kötelességeknek, mellyek teljesítésére az isteni Gondviselésnél fogva illy fiatal korodban vagy meghiva, Isten’ félelmében élj , ő pedig parancsainak megtartására buzdítsa szívedet, és szent lelke’ kegyelmeit bőven árassza reád — ’s végtére, ha hivatásod’ napjai kitelnek, az Isten’ kegyelme által, a’ Jézus Krisztusban menj maradandó örökségbe, melly soha sem enyészik el.“ Vivis’ (Waadt) városa julius’ élén egy nevezetes jelenésnek vala tanúja, egy szörnyű vizoszlopnak t. i., mellynek csúcsa több ezer lábnyi magasságú felhőt képeze, talapja pedig a’ tó valt. Mintegy 9 órakor volt látható a’ piani öbölben, Vivistől nem messzire, a’lausannei után, mint örvényzék a’ tó ’s finom süni porként mint emelkedők magasra. Majd, a’ nyugati széltől hajtatván , e’ vizoszlop V e vege felé nyomult, mellynek futását kis ideig követte, vizét fölszíván; innen mindinkább a’ szél’ irányát követé, és sötét ’s szörnyű alakú felhőkké sűrűsödvén, Blonay’ hegyein állapodék meg. — E’ vizforgatagnak a’ levegőre olly nagy nyomása volt, hogy egy igen nagy diófa gyökerestül kirángattaték. Egy férj fiú, ki az erdei patak’ partjáról sövényet hordott, kosarával együtt feldöntetett. — Annyira félt a’ légberagadtatástól, hogy miután a’ zivatar rég megszűnt vala, őt azon gáttól, mellyhez erősen kapaszkodók, csak nagynehezen lehetett elvonni. Viktoria az ifjú királyné a’ zongorán igen jól játszik ’s kellemes közép fenhangon (mezzo-sopran) énekel. Anyja is a’ kenti herczegné a’ hangászatnak kedvelője. A’ hangászat iránti érzelem általában H. György’ idejétől fogva honosult meg az angol udvarnál. A’ cambridgei herczeg ügyes hegedűs; Auguszta herczegné igen jeles énekdarabokat készít és Adelaide királyné különösen kedveli a’ szentegyházi muzsikát. A’ westminnsteri fő templomban tartott ünnepek’ alkalmakor Handel’ felséges hang-költeményén sűrű kényeket hullatni látatott. E’ hónap’ 15éig érkezett máltai tudósítások szerint az epemirigy ott m. h. 9én, a’ szegények’ ’s elgyengültek’ kórházában kiütött. E’ hónap’ 3áig 2872 betegültet és 1772 halottat számláltak. A’ szegényebb néposztályok legtöbbet szenvedtek; az őrseregből csak egy tiszt halt meg. Sok máltai család a’ fővárosból vidéki lakjaiba költözött, ’s a' nép eleinte vonakodott a’ halottakat elásni, de a’ rendkívüli hatalommal fölruházott kormányzó mindjárt czélszerű rendeléseket tön. Móricz szigetéből jött hírek április’ 10éig terjednek. Mintegy 3 millió font czukor szállítatott az utolsó héten Angliába. lotta’s a’ dramaturgiát valami ennivalónak tartja, az aristarchi szerepet zsarnokilag gyakorolja ; szomorú, hogy e’ vagy ama’ színésznek nehány vig czimborái, megígérvén, hogy kihívják, vagy törik vagy szakad, a’ tapsot néha vad ordításig űzik, sőt a’ velök egyet nem értőket megsértik, de bizonyos , hogy színészetünk’ anyagi ’s erkölcsi sorvadozása leginkább itt keresheti okát. Másutt is van vig ifjúság, de illy jeleneteket, mint a’ miilyenek nálunk gyakoriak, még a’ német egyetemi városokban sem láthatni. (Emlékezzünk többek közt csak egy ártatlan vármegye tiszt’ pesti szerencsétlenségére.) — „Szabad kiki tetszése’ nyilatkozásával.“ Szabad, megengedem, polgárilag tudnillik, mert művészetileg csakugyan azokat illeti a’ hangos taps, kik a’ dologhoz értenek; de ki annyira szabadságféltő, ne vegye aztán mástól is rósz néven, ha az szabadságával szinte él, ’s illy zenebonától távol marad. Legyünk azonban igazságosak. Ifjúinknak ezen elhittsége nem annyira kárhoztatható mint másutt, hol a’ korok’ külön tulajdoniról ’s jogairól mások a’ fogalmak ; mert ha a’ húsz éveseknek okot adunk azt hinni, hogy vállaikon nyugszik kirekesztőleg a’ haza’ boldogsága, nem csoda, ha a’ színészet’ legjobb biráinak is vélik magokat. A’ publicum képezi a’ színészt, nem ő a’ publicumot. Csak kérdezzük meg az első rangú színhősöket, majd megmondják, milly különböző érzelmekkel állanak a’ bécsi belváros’ és valamelly tartományi város’ közönsége előtt, sőt ugyanazon szerepben mikép módosítják játékukat. — De mi képezi ki a’ publicumot? Ez már olly kérdés, mellyre általánosan felelni nem nehéz, de különösen a’ pesti közönséget tekintve több időt kívánna. A’ többit más alkalomra hagyván , csak a’ leghathatósb és szükségesb eszközt említem, a’ bátor, szigorú kritikát, melly nem csak a’ színpadra, hanem a’ nézőkre is kiterjedvén, félre tévén minden barátságot, atyafiságot, komaságot, nem félvén húsz harmincz hiuságsértett előfizetőnek elmaradásától, a’ hibákat intra et extra muros irgalmatlanul ostorozza. Olly critikus, ha a’ szükséges ismeretekkel ’s részrehajlatlansággal bir , a’ magyar színészetnek valódi Nagy-Pátere lehetne; ablakait azonban , sőt hátát is, nem merném assecurálni. — Mig azonban a’ közönség nincs annyira kiképezve, hogy maga után húzza vagy magához emelje a’ színészt, ezek leginkább egy értelmes, finom ízlésű, tudományilag kiművelt ’s főkép a’ színészet’ elrendelésében tapasztalt igazgatóságot kívánnak. Illy igazgatóságnak elkerülhetlen szükséges, hogy valamelly remek színpadnak közelebbi ’s kimerítő ismeretével bírjon, mert hazai miveltség, vagy a’ székes-városi színpadok’ néhányszor! megtekintése erre még korántsem elég. Lehet valaki magyar költő, a’ tudós társaság’ tagja, sőt valóságos tudós is a’ nélkül, hogy egy színészi társaságot a’ művészet’ és finom ízlés’ ösvényére vezetni képes volna. Nem ismervén közelebbről a’ pesti igazgatóságot, mikép oldandja feladását, nem mondhatom. A’ circulus vitiosus’ másik felét épen nem hagyhatom helyben. Mihelyt a’ színész’ szükségei fedvék — mi az állandó színpadnál csak megleend — már nem okoskodhatik igy: „csak járjanak be, majd jól játszunk.“ Sőt állítom, melly színész még a’ legsilányabb körülményekben is abban hagyja stúdiumait, kit nem a’ belső ösztön hajt a’ fényes czél felé, az csak komédiás marad holta’ napjáig, bár minden estve föladásig telt házakban játszók. Kiket most mint a’ színészet’ legtündöklöbb csillagait csodálunk, nem igy okoskodtak, és soknak közűlök tövises utón kelle mászniok a’ távol lévő templom felé. Illy valódi művésznek aztán Pesten is nyitva állandnak a’ legizletesb házak’ ajtai, hol hajlékonyságot, biztosságot, csilit és finomságot tanulhat. Csak az erkölcstelen, faragatlan színész előtt méltán zárkózik mindenki, mert ezeknek illetlenségeit már egynél több vendégszerető ’s művészet-ápoló család sajnosan tapasztalta. Olly házakba járást pedig, hol a’ valódi művészt is lenézik, mivel nem magasan született, soha se sajnálja, mert ott a’ caricaturán kívül úgy is keveset tanulhatna. Ha illyformán a’ színészek, az igazgatóság ’s a’ publicum’ műveit része köz ügyben közös erővel iparkodnak, ne tartsunk elfogultak’, finnyáskodók’ vagy épen ügy-ellenségek’ akadályitól , kik úgy is csekélyebb számúak, mint azt sokan, én hibájok’ fedése’ végett, hirlelik. Ki a’ valódi jót gáncsolja, csak ön magára ir pasquillust, sőt legottan talál emberre, ki megfelel neki. De csak szereti a’ magyar távol keresni a’ közel fekvő okot, ellenséget ’s irigyet vélvén , hol az nincs, ama’ vargalegény’ „méltatlan szerencsétlenségére“ emlékeztetvén. Csak magunkból irtsuk a’ hibát, csak világosan lássuk a’ hiányt, csak ne lobbanjunk fel minden kritikára , bármi igazságos legyen is az, és ne tartsuk rész hazafinak, ki nem mindent dicsér, majd magától érik meg a’ tökéletesség’ gyümölcse, majd magától kap létre azon saját erkölcsi erő, melly a’ magyar színészetnek biztos alapúl szolgáland, mig a’ magyar magyar marad; mit tiszta szivemből kívánok. Pozsonyi Tamás: A’ pesti gyapjú-raktárba érkezett gyapjú. Julius’ 27kén gróf Brunszivik Ferencztől 4404 font. — Julius’ Síkén gróf Andrásy Györgytül 10425 font. — Gróf Csáky István’ özvegyétül 5685 font. — Augustus’ Irén ismét gróf Andrásy Györgytül 6764 font — és Matolay Gábortul 1732 Francziaország*. Paris, julius’ 20. A’ juliusünnepek most nyomtalanul múlnak el; sem kandiságot sem pártdühöt nem gerjesztenek. A’ háromszinű zászlók a’ pont-nevi” árboczairól békésen lengenek a’ Szajna felé, ’s csak a’ „jul. 27, 28 és 29. 1830.“ óriási felírás azon egyetlen látható jel, melly ama’ korszakot visszaidézi. Az elesett bajnokok’ sírjain gyászjegyek állítattak, mellyek, mint a’carlisták állítják, a’revolutiónak egy halotti éneke (de profondis). Ez azonban nem úgy van. Francziaországban a’ képviselők ’s képviselések igen hamar változnak. La fayette meghalt, és a’revolutio’ zászlója kezeiből kiesett. Carrelt a’ nyugtalanok soha sem ismerték el igazi pártvezérnek. Lamennais csak a’ vigasztalatlanság’ idejében volt tündöklő, de mindenkor valamennyire idegen üstökös csillag. Francziaország’ egész lényében átváltozás történik. A’ kígyó hámlik. Az időszak átmenés’, újjászületés’időszaka. Hogyan élnek itt túl egyes emberek még a’ legfényesebb történeteket is állandó dicsőülésben ! A’ politikai ügyességek’ mohó elemésztése, a’ nagy nevek’ és emlékezetek’ iszonyú gyors elhasználása tehát csak a’ legellenkezőbb irányok’ folytonos összeütközésének jeléül szolgál, de a’ mellyek mindnyájan halottakat hagynak e’ mellett a’ választóhelyen, régi revolutiói ’s absolutismusi, anyagi ’s vakbuzgó előítéleteikből. Paris , julius’ 80. A’tegnapi ünnepélyes szertartások, hajóversenyek, léghajózások, népi mulatságok ’stb. a’ közbejött eső miatt megzavartattak ; de az est szép jön, a’ nagy hangverseny, tűzijáték, kivilágítás stb. jól ütött ki. A’ király 's családja az erkélyen megjelent. —Páris’ egyik főtemplomában bizonyos pap a’ júliusi hősökért tartott halotti szolgálat után a’ szokott Istent dicsérőinket vonakodott elénekeltetni, mire a’ nemzetőrség’ parancsnoka azt katonai’ hangászkara által, a’ közönség’ énekkisérete közben, zengedezteté el. A’ franczia hírlapok elménczkednek a’ júliusi ünnepek’ csökkenésén. A’ Charivari többek közt igy dévaskodik: A’ HÉT ÉVFORDULAT, valamint, a' hivatalos lelkesedés a’ júliusi zendülés iránt TŐKEHAL’ FARKÁVAL VÉGZŐDIK. 1831 : Júliusnak első évfordulata. — Úgy halotti emléknek a' Bastille’ téren fölszentelése a’három nap’ díszére; a’ Pantheon’ fölszentelése a’júliusi hősök’ dicsőségére; a’ Marseillaise’ éneklése. — 1832 : Semmi fölszentelés többé; egyszerű szemle. — 1833 : Napoleon’ szobra’ fölszentelése ’s szemle. — 1834 : Egy ládnak fölszentelése ’s szemle. — 1835: Az ünnepélyek’ elfojtása Fieschi’ merénye miatt.— 1836 : A’ három nap kettőre szó ’ rítva; a’ nemzetőrség’ szemléje hasonlólag elfojtva. — 1837 . Semmi ! Ugyanazon hírlapban még a’julius emlék’ első kövének a’ ministertanács’ elnökéhez irányzott, furcsaságokkal teljes levelét olvashatni, melly alá igy írja magát: „A julius emléknek első ’s utolsó köve.a Paris, julius’ 30. Joinvillé herczeg ma elutazik Toulonba, hol mint hadnagy Casy kapitány’ vezérlése alatt a’ „Hercules“ nevű 100 ágyús hajón fog tengerre szállani. Ámbár ő fensége még nem több húsz esztendősnél, még is ez már negyedik utazása, mellynek czélja Amerika. Hercules délszaknak egész hajócsapatjától kisérve, legelőbb is Gibraltárhoz evezend, azután a’ „La Favorite“ corvettet tartandja meg úti társul. A’ herczeg’ látogatásának tárgyai lesznek, Madera ’s Teneriffa, Senegal, Santiago de Praga, Rio Janeiro ’s Bahia, Cayenne, Martinique, Guadeloupe, Jamaica és Cuba. Chesapeaköbölből kirándulást teend az egyesült statusok’ belsejébe. Az utazást 8 —10 hónapig tartandónak mondják. Bizonyosnak látszik, hogy Napoleo n’ unokaöccse ellen a’ schweiczi országgyűlésen lépések tétettek. A’ ,,Temps“ ezt mondja: „Véleményünk szerint, az ifjú ember jobban tett volna, ha a’ helyett, hogy meggondolatlanságait szaporító, azon nagy hibát forgatta volna eszében, mellyet Strassburgban követett el, ’s mellynek szerencsére káros következése nem volt.“ font. — Augustus’ okán ismét gróf Csáky István’ özvegyétől 3142 font. Könyv is mé r te t é s. Ragusai herczeg Mormont marschall’ utazása Magyar- és Erdélyországon keresztül. (Vége.) Április’ végével 134ik esztendőben M. Pestről Erdély felé útját folytatván különösnek látszik neki, hogy az alföldi pusztaságok között ritkán, de számos lakosú helységek találtatnak , de részúl volt értesítve a’ szerző , hogy ezen falukról azt mondja: „30 — 40,000 lélek lakja“ — egy falut tudok csak, mellynek népessége a’ 20 ezret felülhaladja. Ezen nagy helységekről írja, hogy hétköznapokon csak asszonyok, apró gyermekek és némelly cselédek találtatnak bennök, a’ férfiak pedig kinn a’ földeken tanyáznak , csak a’ vasárnapot töltvén odahaza; — ámbár ez némikép igaz, de általában nem lehet mondani, mint azt M. előadja. Kecskeméten tett jeles fogadtatásával dicsekszik a’ szerző. Ezen puszta, sík vidékről megjegyzi M., hogy legfőképen a’ dühöngő szelek ártanak itten: „egy eszköz volna ezen ostorozás ellen : nagy rendes ültetvények a’ földek körül. A’ fák az esőt és nedvességet ide húznák, a’ föld’ nedvességét megtartanák, a’ dühöngő szelek ellen ótalmaznák, az aratásokat biztosítanák, és olly termesztményeket nyújtanának, mellyeknek Magyarország’ ezen vidékei híjával vagynak.“ Bár foganatja lenne ezen már sokaktól sokszor adott jó tanácsnak! — A’ Tisza’szabályozását minden tekintetben szükségesnek látja, és a’ tiszántúli vidék’ termékenységét különösen kiemeli. „Berekegyházán gróf Károlyi Lajosnál, Csongrád’vármegye’ főispányánál deleltem. Ő ide jött vala a’ választásoknak elölűlése végett. A’ szomszédságnak minden nemeseivel ebédeltem, kik összegyülekezve voltak, és kezükben pohár politikáról beszélgettek. Ezen tekintet nevezetes volt előttem, ámbár őket nem értettem, még is beszédök’ elevenségéből észrevehettem azon magas érdeket, mellyel a’ fenforgó kérdésekről szólottak. A’ beszélgetések azon bélyeggel bírtak, melly ezen országban sajátlagos. Az asztalnál bőven hörpölgetvén, mindenik ékesszólását szabadon gyakorlá; számos egészségek végtére az egésznek a’ szívesség’ szellemét adák.----------Tagadhatatlan, hogy Magyarország’ politikai ügyeiben a’ lakomák nagy szerepet játszanak.“ — Mezőhegyesről bővebben értekezvén a’ szerző , dicséri a’ kormány’ azon nagy szorgalmát, mellyet itten a’ lovak’ tenyésztésére és nemesítésére fordít. — Aradnál a’ Bánságba