Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-08-08 / 63. szám

hoz. fia aztán nem jövend e’ bili ollyképen módosítva ki a biztosságból, hogy a’ ház által Izland’ bátorságával s nyu­galmával megtérültek találtathassák s elfogadtathassék, ak­kor azt tanácsolja, vettetnek létre a harmadik olvasáskor. Ezután szavazás tartatván, a’ bili 139 szóval 8 ellen masa Birmi­n­ham, jul. 23. A birminghami utczafelügye­­lök’ választmányának múlt pénteken tartott üleseben elha­­tároztatok, a’ várostanácssal egyetértoleg, a rendőrségnek szaporítása, minthogy ez az utóbbi események alkalmával elégtelennek bizonyult. Jelenleg azonban a londoni renu­­mnszemélyzet még Birminghamban marad, melly e rend­­kivüli intézkedés’ költségeit a’ kormánytól későbben meg­téríttetni kivánandja, ’s ezt annyival inkább, mivel a városi hatóságok a’ dolgot úgy tekintik, hogy Birmingham azzal nem köteles, mert midőn ez a’ birminghami chartista-feleke­­zet kipusztításával foglalatos, akkor az egész ország he­lyett ’s érdekében száll síkra. A’ városi tanács egészen fegyverkezve látszik annak kivívására, hogy az a hétfen esti magaviselete dorgálhatatlan. „Ezen uraknak —úgymond a’ Times’ levelezője— igazat kell engednünk annyiban, hogy a’ körülmények’ kinyomozását sürgetve sarkalják, s­ úgy hiszem, ha Russell lord megengedi, a szóbeli tanukihall­­gatást sem fognák ellenezni.“ Jelentetik továbbá, hogy Moorson hajóskapitány, ki a’ város’ külön reszelnek Bakén délután teendő vizsgálatával volt megbízva, v prakor azon tudósítást adá a’ tanácsnak, hogy a’ nyilványos csend veszélyeztetésének semmi jele nem mutatkozik, s ezen es hasonló értesülések’ következtében biratok azután a tanács arra, hogy a’városháztól eloszolván, tagjai haza menjenek. Maule kincstári ügyész (nem Fox Maule a belügyek al­­statustitoknoka), néhány nap óta már Birminghamban tar­tózkodik a’ hely’színén nyomozásokat teendő; megérke­zett utána Warwick gróf is; több más hivatalos személy pe­dig még varatik. A’ kormánynak olly törvény hozatala iránti szándéka, melly által a’ kincstárhivatal’ lordjai felhatalmazandók, 10,000 font sterlinget kölcsönözh­etni, Birminghamban hathatós remi­­őrség’felállítására, a’ Times’ levelezője szerint, teljes meg­elégedést nyert; csak azt reményük, mond a’ Times, hogy e’ rendőrség’ szerkesztése nem fog a’ városhatósági testület­re bizatni, miután a’ birminghami tanács az utóbbi nyugta­lanságok’ alkalmával olly meggondolatlanul viselte magát. Egyszersmind Birminghamban egy, a’ királynéhoz intézen­dő felirat kereng a lakrás végett, mellyben ő felsége meg fog kéretni, hogy e’ városnak adott hatósági alkotmányt, mivel ez igen rosznak mutatkozott, vegye vissza. A’ diiartista­ convent’ tagjai között, kik physical ■6 erkölcsi erőszak’ barátivá oszolnak, mint ezelőtt, úgy most is uralkodik a’ viszálkodás, és naponkint növekedni látszik. Az utolsó ülés rendkívül zajos volt. Bronterre O' Brien, a’ legnevezetesebb tagok’ egyike, ki minden ex­­centricitása mellett, véleménye szerint, még mindig bizo­nyos törvényszerű bánásmódot követett, felette boszanko­­dik, hogy a’Chartismus’ árulójának neveztetett, mivel azt kívánta, hogy fontoltassék meg még egyszer azon kérdés, melly a’ „szent hónapnak“, midőn — mint tudva van — minden munka megszűnendő, augustus’ 12-ére határozott behozatalát tárgyazza, e’ rendszabály’ nehézségét adván okul. Feargus O’Connor, ki szinte jelen volt, megnyugtat­ni iparkodok O’Brient, de hasztalan. O’Brien hovatovább nagyobb tűzbe jött, ’s két más tagot, Lecsóm és Macdonald urakat, nyilván kémeknek, a’ radicalismus’ ügye’ árulóinak ’stb. nevezett. Ezek természetesen nem akartak elszenved­ni a’ szemrehányást, ’s így kézzelfogható magyarázatokra került a’ dolog. Macdonald : „Ha kíván ön valamit tőlem, tudja, hol lehet engem megtalálni.“ O’Brien: „Igen, ’s ha kivan ön valamit tőlem, készen fog találni egy pár pisztol­lyal.“ Az egész gyülekezet fülkéje, ’s O’Brien fogcsikor­gatva ment Leesom urnak, ki előretartott esernyővel, mint dzsidával, várakozék rá. O’Brien mindazáltal, elvéhez ek­kor is hiven, nem nyúlt physical erőszakhoz; ellenben az erkölcsi erőszakkal teljes mértékben élt, azaz csúfsza­­vakkal halmozó elleneit, aztán eltávozott. Hiszik, hogy a­ három úr között háromszögű párviadal által fog az ügy eldöntetni, de mégis valószínűbb, hogy ők azon nyilatko­zással adandanak egymásnak kölcsönös elégtételt, hogy az egymás elleni sértegetések csak tréfából történtek. E­ik azon­­emberek, kik gyökeresen akarják javítani Anglia’ alkotmányát! A’ kézműves-osztály fegyülésének tagjai egy irományt intéztek a’ középosztályhoz, mellyben ők, azon elvre tá­maszkodva, hogy a’ közép-és alsó osztályok egyesség nél­kül erőtlenek, ezeket egyesülésre ’s összemunkálásra szó­lítják föl a nép szabad­s­gainak törvényes utón leendő esz­közlése s a’ chartisták’ hatalmaskodásai ellen nyilatkozás végett. „Ha középosztálybeli atyánkfiai, így szól ez iro­mány, megfontolják, milly csekély alkalmok van az alsó osztálybelieknek ismereteket szerezhetni, ’s milly szigorú azon helyzet, mellyben sínylődnek, át kell latniok , hogy az ő téved­éseik s meghasonlásaik sokkal parányibbak, mint várni lehetne, fölszólítunk ennélfogva benneteket az együttmunkálásra.“ Kláridnak délnyugati tartományiban, névszerint: Mayo’, Galway , Limerick , Clare és Kerry’ népsége közt egész az éhenhalásig növekedett a szükség, és a’ közönségről napon­kint legszomorubb tudósítások közöltetnek. A’ ministeri Globe egy czikkelyt közöl a’ keleti ügyek­ről, mellyben előadja, hogy a’ Niszib melletti ütköze­tben Ibrahim basa volt a’ magtámadó, ’s azután imigy folytatja: „Bizonyos, hogy az ozmán birodalom’ függetlenségét ’s ép­ségét biztosítni kell. Az öt hatalmasság, kivált Franczia­­ország és Anglia, világosan kinyilatkoztatta az alkirálynak hogy nem szabad támadólag munkálnia. Ennélfogva nincs megengedve neki, jogtalanságából hasznot húzhatni, kivált miután Ibrahimhoz bocsátott megtámadási parancsának visz­­szavétele által már elismerte annak kibocsátásakor elkö­vetett hibáját. Ismételjük : a’török birodalom’függetlensé­gét ’s épségét biztosítni kell. Europa’ békéje a’ levantei béke’ megerősítésétől függ. Ennélfogva minden európai ha­talmasságnak érdekében fekszik, a’török birodalmat épsé­gében és függetlenségében fentartani ‘s annak e’ czélra kö­zös ótalmát nyújtani. Europa’ uralma alatt képes leend a’ török birodalom, magát újraszerkeszteni, úgy hogy még sokáig foglalhatja a’ neutrális, háborítatlan függetlenségnek amaz állását, melly által a’ hatalom’ súlyegyenét fentar­­tandja ’s Európát a’ háború’ veszélyből megőrzendő“ Canadából újabb tudósítások érkeztek, névszerint Montrealból jun. 24ig, Torontóból jul. 2ig terjedők. Mind­két tartomány nyugott vala, ’s azon félelem, hogy jul. 4kén, az amerikai függetlenség-nyilatkoztatás’ évnapján, nyugta­lanságok üzendenek ki, elenyészett.— A’ nyugatindiai legujabb posta Jamaicából jun.­zig terjedő híreket hoz. A’ feketék telepedni kezdenek, mire nem sok vagyon kíván­tatik, mivel azon égöv alatt öt hold föld a’ legnagyobb csa­lád’eltartására is elegendő; lennek mindazáltal, hogy ezen település’ következtében a’makacsság’ szelleme csak táplal­­tatni fog. — Éjszakamerikai hírlapok szerint a’ nyugatafrikai partmelléki angol kalózok januar.­ltől ápril.­lig 31 elfoglalt rabszolgahajót vittek Sierra-Leonaba, egyszersmind több rabszolgakereskedési raktárakat pusztítottak el a’ tenger­parton. A’ rabszolgakereskedők Sierra-Leona" környékét tevék közlekedésük’ középpontjává, egyenesen azért, mi­vel legalább gyanítani lehetett, hogy így valamelly brit gyarmathoz merészlendenek közelgeni. Francziaomág. A’ júliusi revolutio’ ünnepelése ez úttal, ha a’ párisi la­pok’ tudósitasinak — melly lapok csaknem mindnyájan oppo­­sitioban állanak a’ kormánnyal — hinni lehet, igen csendes, hideg és egyharú. Ha az aggkatonák’ palotájában mindenik nap’ reggelen s estéjén az ágyuk meg nem szólalnának, Haris csak egy közönséges vasárnap’ képét mutatná, nyílt kalmarboltokkal és sétáló lakossággal. A’ népjátékok, nap alatti szinmutatványok, tűzjáték , csolnakázások, lóverse­nyek ’stb. csak a’ harmadik ’s utolsó napon (29dikén) kez­dődnek. „A’ város’ őrizete — így is a’ National — 28 dikán kaszárnyáiban tartózkodott, a’ louvrebeni sirokhoz tiltva volt a’ bemenetel, városi őrök és sorkatonák állottak a’ zárt rostélyzat mögött elsánczolva, egy egész zászlóal törté az éjét a’ tuilleriak’ udvarán, a’polgárkatonaság gondosan tá­vol maradt e’ hazudó ünnepélyektől: ime, ezek a’látványok, mellyeket Haris tegnap es ma mutatott. Nép, kormány, ünnepélyek mind más színűek most mint a’ respublica’ es császárság’ korában , midőn lelkesedve vala minden a’ hű­béri lánczok’ széttöretese, vagy diadalmas seregeink’Am­sterdamba, Majlandba, Berlinbe menetele fölött. Azonban a Nationalhoz kevesebbé illik az elcsüggedés mint a’ nyil­­ványosság’ akármelly más orgánumához. Mi e’ sorokat u­­gyanazon asztalon írjuk, mellyen 9 év előtt a’hirlapok’ pro­­tesstatioja Polignaci rendeletei ellen aláíratott, ’s ezen erőtel­jes cselekedetre, mint tudjuk, a’ revolutio következett. Né­­mellyek azok közül, kik akkor velünk osztoztak veszélye­inkben, azóta szint­és zászlókat cseréltek; de a’ nép’ügye, egészben véve, az illy szökések által csak keveset veszt, nyert az egyesek elmúlnak, de a’ nép örökre él, mint egy 1789diki hires szónok mondó.“ — A’ Gazelle de France (mellynek jul. 28dikai száma lefoglaltaték) hasonló hangon szól, csakhogy saját pártja’ értelmében. „Minden ábrázaton, úgy mond, csak bizodalmatlanságot, visszavonást, gyülöl­­séget lehete látni. Ezek a’júliusi évünnepélyek szomorú hagyománya a’ lázadásnak mind saját fiaira mind Franczia­­országra nézve. Igazi ünnepet csak akkor fog ülni az or­szág, ha valamennyi franczia hasonló értelemben egyesü­­lend. Vajha ez az idő hamar elérkeznék.­“ — A’ Moniteur’ jul. 28-ai száma szerint a’ juliusünne­­peket megelőző nap’ reggelén számosan látogatak meg az 1830 júliusi lázadásban elestek’ sírjait. Dél tájban mint­egy háromszázan, többnyire szabólegények, elől zászlót lobogtatva, az Innocens-úti sír előtt vonultak el, ’s aztán a’ Louvre-on és Froidm­anteau­ utczában lévő sírokhoz mentek, mellyek’ mindegyike előtt háromszor meghaj­ták zászlójokat; innen a’ Rivoli-utczán végig, a’ kőgátokon és Jena-hidon át, a’marsmezői és grenellei sirokhoz vonul­tak; melly utóbbiaknal a’ zászlóvivő egy a’ sírok közti fára akasztá zászlóját ’s az egész menet csendesen oszlott szét. Ez évben is bocsáttatott királyi levél a’ püspökökhöz, mellyben felszólíttatnak, hogy a’ júliusi elesett hősökért gyászistentiszteletet rendeljenek. Tudva van, milly diplo­matái ügyességgel mellőzte el a' párisi érsek néhány év előtt e’ kívánságot, csupán gyászmise-mondást rendelvén a’ júli­usi napokban elhullottakért (tehát X. Károly’ védőiért is). E’ példát követé most a’ limogesi püspök, igy szólván a’ papságához bocsátott körlevélben: „A’ szent irás szent és üdvös gondolatnak nevezi a’ halottakért imádkozást. Szokása ez az anyasze­ntegyháznak, melly gyengéd gondossá­gában naponkint fohászkodik az Úrhoz, hogy azoknak, kik minket a’ hit’ jelével megelőztek ’s a’ Jézus Krisztusban elnyugodtak , a’ világosság’ és a’ béke’ nyughelyét adja meg. Ezért örömest megfelelünk a’ francziák’ királya’ ki­váltságának, ki f. h. Ilkán költ levelében a’jul. 27., 28. és 29kén elestekért azon imádságokat követeli, mellyeket az anyaszentegyház a’ kebelében elhunytakért megenged.“ A’ követkamara, várakozás’ ellenére, jul. 26kán még egy ülést tartott; de legfölebb ötven követ vala jelen, kik csupán kérelemlevelekkel foglalkoztak. Egy kérelem, melly a’ politicai vétségekért minden elítélteknek adandó közbocsánatot tárgyazá, ’s mellyet Hennequin olly védokok­­kal gyámoltta, hogy az elnöktől rendre kellett vitetnie, ám­bár de Siery előadó e’ kérelemnek a’ m­inisterelnökhöz te­endő utaltatását javaslotta, tetemes szótöbbséggel a’ napi­rend által elmellőztetett. A’ gyarmat- és czékla ezukor, valameddig az elsőnek francziaországon kivű­l is nem nyittatik it, csak egyik a’ másik rovására tarthatja főn magát, vagy mindketten legfö­lebb nyomorultan tenghetnek egymás mellett. A mindkét rendű czukorkezelőknek különféle ’s­ali egyeztethető igényei által olly szövevényes helyzetbe jutott a ministerium, mellyből alig talal szabadulhatási utat; mert bármit tenne is a’ ministerium jelen körülmények között, nem könnyebbíthetne magán, és ha egyik nehézségből ki­vergődik, annál mélyebben bonyolítja magát a’ többibe. Leggonoszabb az, hogy mindig engedni látszik a’ félelem­­’s fenyegetőzéseknek. A’ gyarmatczukor’ vámdíjának le­szállításával, a’ tengeri városok’ ’s telepítmények’ részére nyilatkozék a’ ministerium, lecsillapítván egyszersmind ál­tala azoknak ingerültségét; de másrészről nevelé a’ répa­­czukor-gyárművesek’ zúgolódását, fenyegetőzését, ’s mint­egy fölhívá maga ellen az ellenséges sajtók’ megtámadá­sait. Mindkettő a’ rendelet’ törvénytelenségét iparkodik ki­tüntetni, hogy ez által okát adjak az általok követett hason­­lag törvénytelen ellenszegülésnek. A’ jul. 26ai Moniteur következő telegraphi sürgönyt foglal magában: „Marseille, jul. 25. délutáni 3 órakor. A’ külügyek’ biztosa a’ ministerelnök úrhoz. — Sikan már tud­va volt Alexandriában a’ szultán’ halála. Mikén egy török corvett érkezik Alexandriába, Nedsid beyvel, a’ kapudán­­basa’kiajajával, ki meg van bizva, jelentené az alkirály­nak, hogy a’hajóhadvezér Rhodus felé vitorlázása közben Stankoba érkezett, egyszersmind ajánlaná utalm­ába a’ tö­rök tengerhadat, hogy ezt a’ szultán’ halála’ következtében netalán kitörendő nyugtalanságoktól megvédje. Mehemed Alinak erre adott válaszát még nem tudni, mellyet a’ „la Mer noire“ gőzössel intézett a’ kapudán­ basához. leikén megérkezett Alexandriába Akif efendi, kit az ifjú szultán atyja’ halála’ hírének jelentésével külde Mehemed Alihoz.“ Németország, Hannovera, jul. 23. Néhány napig reményünk, volt, legalább a’ helybeli zavarokat hamar lecsilapodva láthatni; tanácskozások valónak — természetesen nem hivatalosan—a folyamatban. A’ tanács, hogy semmit el ne mulasszon, mi a’ békét fentarthatja, néhány nappal ezelőtt átadott kérel­méhez csatolt egyik pótlékban kinyilatkoztató, hogy soha sem lehetett szándéka, am a’ panasz által valakit megbánta­ni, vagy épen az ő felsége iránt tartozó tiszteletet félreten­ni ; csak a’ város’ és az ország’ politicai jogait akarta ótal­­mazni. Ez, úgy látszik, a’ másik részről nem találtatott elegendőnek, ’s az egész panasznak formaszerinti vissza­vétele ’s bocsánatkér­és kivárhatott; egyszersmind Rumann tartozott volna lemondani városigazgatói hivataláról, meg­tartva mindazáltal fizetését mint nyugdíjt a’ király’ saját pénztárából; továbbá formaszerinti folyamodás vala inté­zendő a’ nyomozat’ eltörlése végett, ’s a’ kérelem’ megada­­tása’ esetében a’ polgárság arra lógott bivatni, hogy töme­gestül menjen Monbrillantba, köszönetét mondandó. A’ ta­nács teljességgel nem állott rá, ’s az ügy a’ törvényszék’ elitélésére bízatott, mire nézve a’ polgárok elégü­ltségeket nyilatkoztatok. Akközben az itteni őrizet több városból ér­kezett seregosztályok által néhány ezer emberrel szaporítta­­tott, névszerint lovasságban. A’kaszárnyák annyira töm­­vék, hogy a’ katonáknak egy része földön kénytelen hal­ni; de élelmezésökre a’legjobb gond fordíttatik. A’ szom­széd falukban is sok katona szállásol. Azon városok, mely­­lyekből az őrség kihúzatott, ezt nem örömest látják. —­­Városunk’ polgárai a’ tanácsnak, mintegy 750 aláírást szám­láló feliratban, tudtára adtak határokat ’s megegyezésüket azon rendszabályokra nézve, mellyekhez a’ tanács az 1­33diki statusalaptörvény’ fentartása végett nyúlt. A’ ta­nács kénytelen volt, e’ feliratot tüstint kiadni a’ tartomány­­igazgatóságnak. Egyébiránt hasonló feliratok, mellyekben megegyezés ’s hála fejeztetik ki a’jun. lökés panasz iránt, több felől ’s nem csupán Hannover a királyságból, érkeznek a’tanácshoz ’s névszerint Rumannhoz. Gieszen, jul. 27. Az itteni tanulók, kik magokat évek óta szorgalom és példás jó magok viselete által külö­nösen kitüntetek, tegnapelőtt este szembetűnő vétségébe estek a’ nyilványos csend’ megzavarásának. Egy idő óta észrevehető nyomai mutatkoztak , hogy itt, mint más né­met egyetemeknél is, például Bonnban, Tubingában ’stb. a’ tanulók közt társulatok léteznek, mellyek, bárha nem politicai irányzatúak is, a’ törvények által szorosan tiltvák. Bővebb értesülés után a’ társulatok’ főnökei közül nehányan elfogattak. Ezen történetek’ folytában i. h. 25-kén nagy iz­­gás támadt a’ tanulók között, mellynek azon bir mondatok alapjául szolgálni, hogy a’ bebörtönzöttek’ egyike megbete­­gült, sőt mások szerint tébolygásba esett. Esti 10 órakor egyszerre megharsant az utczákon e’ kiáltás: Suhan ez ki! Nagy számú fiatalság, mint mondják, kétszáz, gyűlt ösz­­sze, ’s azon épület felé vonult, hol a’ fogház van. Wehn, a’ börtönorvos, bizonyossá iparkodott őket tenni a’ felől, hogy a’társak’ betegségéről szárnyaló hir alaptalan, mire azok elállani látszanak abbeli föltételüktől, hogy fogoly tár­saikat megszabadítsák, ’s tovább indultak; egyszerre azon­ban, még nem tudni mi okból, előbbi szándékukat végre­­hajtandók visszafordultak, egy rendőrt megpocskoltak, ’s a’ mondott épület’ lépcsőin föltódulván, betörték a’ bör­tönosztályok’ ajtait ’s megszabadják a’ benvoltakat, mire csakhamar békésen haza széledtek. Míg tegnap az ifjúság tanát­sót tarta ’s ő kir. magasságához az uralkodó herczeg­­hez, a’ dolognak büntörvényszék elébe jutását megakadá­lyozni szándékozván, egy választmányt küldöttek. Butz­­bachból 40 dragonyos érkezett, a’ helybeli hatóság’ intéz­kedéseinek nyomosságot szerzendő. Egyébiránt a’ mondott eset óta egy pillanatra sem háboríttaték meg a’ köznyugalom. Törökország, sereg Konstantinápolyba jut. Mikén érkezett meg az ottoman­i’ megveretésének hire. E' csapás a’ portára nézve annyival súlyosabb volt, mivel reménytették, hogy a’jun. 28 ikán küldött parancsok még jókor érkeztek a’ szeraszkiei­­hez, s igy a’két hadsereg közt minden összeütközés eltá­volítottnak gondoltatok. Egyébiránt mit sem tudtak Haliz’ seregei’ maradványainak hollétéről. Egyszersmind megtudá a’ porta, hogy vonakodott a' kapudán-basa a’ szultán’ halála után hozzá intézett tabbeli parancsnak engedelmeskedni, mi­szerint a’ Dardanellákhoz visszatérjen. Lalande admiral, ki osztályával Tenedosnál fölügyelésen állomásozott, magától a’ kapuban-basatól értette, hogy az ishodusba evezend 's nem Candiába, hova eleinte szándékozott, mert, úgy mond.

Next