Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-01-13 / 4. szám
rendelkezés’ megszüntetésére fogna hatolni, ezen tárgyat a’ társországok’ tanácskozásiból kifejlendő eredménytől felfüggesztvén , az előadott kívánattól ezúttal elállani szíveskedjenek. ’stb.—Többnyire mindezek csupán a’ tek. KK. és RR. üzenetét illetvén, a’ közlött felírási ’s törvényjavaslatra észrevételeiket azon időpontra tartják fenn cs. kir. Főhűsége ’s a’mélt. Fő-RR., mikor magára a’ tárgyra nézve a’ tökéletes egyesülés a’ két Tábla között megkend. •—Továbbá a’ mélt. Fő-RRek’ tegnapi ülésében a’ katonai kihágásokat tárgyazó üzenet, törvényjavaslat és felírás (kevés észrevételekkel), ugyszinte a’ magyar nyelv iránti 3dik üzenet, az illető felírással együtt, elfogadtattak; azután következő tárgyak olvastattak fel ’s bocsáttattak köziratra: 1) harmadik üzenet az országgyűlési költségek’; 2) harmadik üzenet az országgyűlési szabad újságok’; —3) második üzenet a’ kerületi napló’ kinyomtatásának megakadályoztatása’ tárgyában, és 4) a’ jobbágyok’ örökösödéséről készített ’s a’ Hírnök' f. e. 2dik számában közlött törvényczikkely. — Végre a’ mélt. Fő-RBek’ mai ülésében a’ szólásszabadság iránti 3dik üzenet került szőnyegre. Lisztet, a’ zongora-pluenixet, n. Pest városa’tanácsa ’s választó polgársága, tekintetbe vévén abbéli hazafiságát, mellyet 1838 ban a’ vizkárvallottak’ részére Pécsben adott hangversenyével tanusíta,tébe’yről végzetében tiszteleti polgárrá nevezé ki. A’ tőlünk olly nehezen elbocsátott’s emlékezetünkben mindvégig varázskellemmel párosulva,föltűnendő hiszinek a pesti magyar színházban f. h. 4-én tartott hangversenyéről következő érdekes tudósítást közölnek a’ Budapesti Rujzolátok: „Liszt Ferencz művész hazánkfia, ki már a’harmadévi dunai áradások által okozott szerencsétlenségre azonnal sietett egy Bécsben tartott hangversennyel segedelmet nyújtani honfitársinak, ’s kit mint hazafi művészt olly óhajtva vártunk körünkbe, Pesten tartott többi ,jótéteményes előadási mellett színházunkról is kívánt gondoskodni, ’s e’ végre adá az említett hangversenyt, egész jövedelmével a’ színháznak kedveskedő. A’ hirdetett darabok voltak: „Andante finale“ Lucia di Lammermoor operából, és ,,Galop cromatique.“ — A’ szeretett és tisztelt művész fényes magyar öltözetben jelent meg, ’s a’taps özön, az éljenezés szűnni nem akart megjelentekor; szintolly nagy lelkesedéssel adóztunk neki az előadott két darab’ folytában, közte és utána. „Adóztunk,’ írjuk, mert e’ sorok a’ pesti közönség’ gondolatmenetét iparkodnak kifejezni, ’s úgy tekintjük azokat, mint számadást, mellyet a’ hazának pesti közönségünkhöz intézhető azon kérdésére: megtettünk e minden tehetőt művész hazánkfiának fényes fogadására? megelégedve mutathassunk elő. A’ nevezett két darab után honfitársunk a’ szűnni nem akaró lelkesült taps által rábiratva, még egy fantasiát volt szíves kedveskedésül játszani a’ „Rákóczy-Mars“ felett, ’s midőn ennek remeklése után a’ zongorától visszalépne, hat honfitársa (többnyire mágnásaink közül) állt háta mögött díszes magyar öltözetben, kik a’ magyar haza’ nevében ez elfelejthetlen óra’ emlékéül egy karddal ajándékozák meg őt, rövid, de velős üdvözlet mellett, mellyet egykor Báthory István erdélyi fejedelem viselt, most pedig Bánfy báró bira, ’s mellyel a’ nagyművész azonnal felövezteték. Kell e mondani, hogy mindez az érdemet annyira méltányolni tudó pesti közönségünk’ legnagyobb tapsai, éljenkiáltásai ’s lelkesedése közt ment véghez? Zajos lelkesedésünkhöz csendesebb ’s igy mélyebb és lelkibb öröm is csatlakozott, midőn látok, milly megindulással ’s viszonérző ragaszkodással fogadá a’ művész hódolatunkat. Szólni vágyott le a’ magas tökélyre, mellyen áll, csak külföldön idegen nyelvűek közt juthatott, ’s igy az említett honfi urak’egyike adá a’közönség’ értésére hazánkfia’ engedelemkérését, hogy most idegen nyelven legyen szólnia szabad. Ígérvén, miszerint, midőn honába ismét vissza térend, hazai nyelven fog bennünket üdvözölni, midőn a’ zajos taps szóra buzdító, franczia nyelven tartó lelkes beszédét, melly a’ közönségnek tolmácsolás’útján azonnal megmagyaráztatok, hasonló ’s minden pillanatban újra meg újra kitörő lelkesedéssel fogadtatván kitünőbb helyet. E’ tisztelkedések után kijutánk a’ színházból, ’s kün nagy serge állt már a’ pesti ifjúságnak, hogy a’művészt fáklyák’fénye mellett’s hangászkar zenéje közt kisérje lakára. ’S e’ diadalmenet ollyan volt, millyet Pest’ lakói eddig nem láttak. A’ hintó, mellyben a’művész többed magával üle, megállni volt minden négy öt lépésnyire kénytelen, mig a’ benülők a’ hatvani utcza’ közepe felé mindnyájan kiszálltak , ’s Liszt a’ művész, hazánkfia, honfiak’karjain, dobogó szivektől környeztetve, a’ tisztelet’ és forró ragaszkodás’ minduntalan zajra törő hangjai közt, kísértetett haza az ezerekre menő sereg által, szünetlenül hangozván előtte a’ zenekar, szünetlenül hangozván körülte a’szeretet’ örömkitörései. Illy diadalmenetben részesült a’ művész, a’szó’nagy értelmében véve. •Megjegyzendők Liszt Ferenczünknek az említett honfiak’ egyike által imigy magyarázott szavai, mellyek a’ többi közt kísérőivel útközben hallattak: „Iparkodjanak fiatal hontársai erővel, akarattal ’s elhatározással bírni (mint ő), és lehetlen nem lesz elüttök semmi, a’ művészetben, tudományban ’s bárminemű előhaladásban.“ A’ művész szállására érkezvén, fáklyás éjizenével tisztelteték, ’s a’ tisztelők serege az egész ünnepély’ végeztével is mintegy oda bűvölve látszott a’ nagynak lakához, ’s csak lassan kint ’s nehezen kezdtek apróbb csoportokban oszolni, mint ki legkedvesb barátjától válik meg hosszú időre. Örömmel hallottuk itt Bestetics Leo gróf’ (a’ művész’ szives házigazdája’) szájából hazánkfia’azon újonnan előadott ígéretét, hogy midőn honába vissza térend, honja’ nyelvén fogja a’ szeretett honfitársakat üdvözölni. — Hallomás szerint az is eltökélete hazánkfiának, hogy ezentúl mindenütt a’ külföldön nemzete’öltözetében tartandja hangversenyeit, a’ min örülnünk kell. — Van e szó, mellyet játéka felől elmondhatnánk, a’ nélkül hogy akár keveset ne mondjunk a’ dicséretben, akár fagyosat csodálkozásunk előadásában? Ő egy, ő utánozhatlan , ő megfoghatlan , leírhatatlan — ő művész ! Az ő mozdulati, művészetének anyaga a’ zongora mellett, zene; az ő arcza, ez erőteljes, elhatározott arcz, zene, — ’s az ő zenéje — mi névvel nevezzük ezt akkor ? Nagy könyv az ő zongorája, a’ természet kimeríthetlen könyve, mellyet midőn feltár, majd víg regényt olvas fel belőle , hogy szívünk földi búbánatot feledve, örömökben repessen; majd lélekrázó szomorújátékot, mellynek meghaló igéi évekig utóhangoznak keblünkben; majd nagyszerű epopoert, melly merényekre ’s minden szépre s jóra buzdítson bennünket; majd szónokszékre áll ’s térítővé leszen; majd — de miért a’ további szó? bár némileg megközelítőleg lehetne játékáról szólani azáltal, ha nyíltan kimondjuk, hogy azt ismertetőleg dicsérni lehetetlen.“ Ipolyság, dec. folytán. Miután a’Duna’ balpartján a’ vállalkozó társaság által Pesttől Ausztria’ széléig építtetni szándékolt vasúti tervképek ’s útvonalak Pest, Nógrád, Hont, Esztergom , Komárom , Nyitra és Pozsony vgyék, nemkülönben Pest és Pozsony sz. kir. városok által a’ katonai hatóság’ közbejöttével megvizsgáltattak, és a’ részbeni tudósítások a’ nm. Helytartó-Tanácsnak törvényszerű intézkedés végett fölterjesztettek, az összes tervképek és művészeti munkálatok’ rajzai az országos Rendek és pozsonyi nagy közönség által a’ redouti teremben legközelebbről megszemléltetvén, mind ritka szabatosságuk, mind a’ nem-művészt is könnyen értesítő jeles tökélyeik miatt köz tetszésre érdemesíttettek; ’s mivel a’ Debreczentől Pestig építendő vasúti fölmérések és fölszámolások befejeztetésökhöz közelitnek, biztosan reménytetni, hogy mi a’ magyarnak 8 századig képzeletén túl volt, többnyire rész útja miatt a’ világtól elszigetelt Debreczen ’s termékeny vidéke a’ termékek és művek’ cseréje, millió forintok gyakori keringése által nemcsak a’ bon’ külön vidékivel, de a’ szomszéd tartományokkal és a’ birodalom’ fővárosával a’ haza bel- és külkereskedésének virágzásával közelebb érintkezésbe jövend, a’ termesztő vevőt, a’ kereskedő javai’ általszállítására módot nyerend ; sőt az örömvadász, ki egy nap a’ debreczeni, holnap a’pesti magyar színházban honi ajkú ’s köntösű Thaliát látott, 3 napi utazás alatt Bécsbe kényére rándulhat. Királyrév (Pozsony megyében). Ezen helység’ lakosi Zsigardi anyaegyháztól a’ gyakor árvizek miatt elgázoltatván, nem vala hely, hol a hivek isteni szolgálatra öszszegyülekezhessenek . E’ hiányosság’ megorvoslásáért boldog emlékezetű Felséges Királyunkhoz I. Ferenczhez alázatos esedezőlevelünket, helységünkben egy templom’ felépítése iránt nyújtottuk. Ki is átlátván igaz kérésünket, ehhez képest legjobb rendeleteket adott, ki, de a’ senkinek nem kedvező halál ezen szent szándékában őt meggátolá. Azonban dicsőségesen uralkodó Fejedelmünk V. Ferdinand nemcsak birodalmait, hanem apostoli buzgóságát is örökölvén, bronjára léptével a’ am. m.k. NI.Tanácsnak nagyemlékezetű Atyja’ akaratjának és rendelésének végrehajtását kegyesen meghagyni méltóztatott. És igy ennek következésében 1835-ik esztendei május’ 4kén az építendő templom’ helye kijelöltetett, július’ 6-án az alakkő tisztelendő Durguth József sellyei plébános és alesperes által letétetett. Az építés 1837-dik esztendőben a’ szűk időnek daczára is bevégeztetett, november’ vikén a’ most említett alesperes által fel is szenteltetett, és 1-ső áldozat az egek’ Urának bemutattatott, 1839-ben november 15-én említett templomunk belső díszes eszközökkel ellátva és felékesítve lévén, a’ szegény lakosoknak forró várakozása beteljesedett, és mozsarak’ durrogása közt a’ többször említett alesperes ur által a’ helységi község’ jelenlétében a’ dicsőségesen uralkodó Felségünk hoszas és szerencsés életéért, a’ Fenséges ausztriai Ház’ boldogulásáért, a’ Fenséges Nádor’ és N evytartó-Tanács’ közremunkálása végett szerencsésítéséért az istenszolgálat bevégeztetvén, ezen jótéteményt mélyen szivünkbe eresztve, hátudatosságunkat bizonyítani Felséges Urunk iránt akarván, utódjainkkal együtt jobbágyi alázatossággal mély köszönetünket nyújtjuk. (Királyrév helység’ lakosi.) A’ kolosvári répaczukorgyár a’ czukorfőzést decemb. 30-án megkezdette, ’s már első megindultával e’ téli zordon időben sok szegénynek nyújtott kenyeret. Süker kisérje e’ közhasznú intézetet! Nagy Jriannia. London, dec. 30. A’ Courier ezt írja: „Most már, mint halljuk, elhatározottan rendeltetett, hogy ő felségének menyegzője febr. 16kán tartassák.“ — A’ ministeri lapok e’ többször vitatott időpont felett mindeddig makacsul hallgatnak. — A’ cityben nagy fogadások létettek, ötöt egyre, hogy a’ mostani ministerek a’ királyné’ menyegzőnapján nem lesznek többé kormányon. A’ Standard ellene mond azon hírnek, mintha Wellingtonig a’ királyné’ jövendő férjének háztartási költsége iránt bárhol tanácsot adott vagy nyilatkozott volna is. Más lapok t. i. azt állították, hogy a’ királyné maga 100,000 font sterlinget kívánt légyen férje’ számára, mit már a’ministerelnök is sokallott, ki annak 60,000 fontnyira leszállíttatását javasolta, a’ herczeg pedig, midőn ez iránti véleményes kéreték, csupán 30,000 forintra szavazott. Ugyanazon tervlap ismétli abbeli erősítését, hogy Wellington hg és sir R. Peel még épen nem is próbálták megbuktatni akarni a’ jelen ministeriumot, minthogy ez igen kedve szerint való a’ fejedelemnőnek, ennek kivonatán pedig szükségtelenül erőszakoskodni nem akartak; el akarják várni a' dolgok’ menetét, melly alkalmasint maga is változást szüleiül ő felsége’ érzelmeiben. Azon gyorsaságot, mellyet a’ kincstár’ új cancellárja Baring Francis a’ levéldíj’leszállításának teljesítésében mutatott, jó előjele gyanánt tekinti jövendőben munkálkodásának. Az orosz és ausztriai követség’ személyzete Londonban rendkívüli foglalatosságot mutat jelenleg. nivénmuri báró, igy értesít a’ Courier, ki különös megbízatással ellátva jelent meg itt az udvarnál a’ keleti ügyek iránti alkudozásokban, mellyek az ünnepek után tüstint megkezdendők, átveendi Eszterházis herczeg’ szerepét, Brunnow báró pedig Oroszországot képviselendi a’ tisztes Pozzo di Borgo gróf helyett, kit aggasztó egészségi állapotra gátol diplomatái hivatalos foglalatosságainak teljesítésében. A’ diplomatái körökben általányosan azt hiszik, hogy, mivel Oroszország’ nézetei Anglia’ érdekeinek olly igen kedvezni látszanak, e’ bonyolódott kérdés’ kielégítő föloldásának csupán az egy Francziaország’ részéről létethetnék akadály, ennek hozzá nem járulása által.“ A’ lobogó megsértések felőli regék most, úgy látszik, napirenden vannak, ’s csaknem mindenik hírlap siet maga részéről is illyes valamit feltálalni. Íg" a’ Morning Post nagy iszonyodással beszéli, miszerint „Blazer“ angol gőzhajó, melly Marseilleből Toulonba utazván, két franczia gőzöst megelőzni ’s e’ végre köztök keresztül akart evezni, azoktól megrohantatok ’s tetemesen megsérült, mi közben azonban a’ franczia gőzösök is kárt szenvedtek. Erre a’ Sun igen helyesen megjegyzi, hogy ha a’ gőzhajók közti minden összeütközés alkalmat adna egy háborúra, akkor soha sem lenne béke, ’s lobogójának illyes „meggyaláztatását“ ő felsége londoni saját kikötőjében mindennap kénytelen eltűrni.— A’ perpatvarnak azon számos tárgyai közé, mellyeket most az angol és franczia sajtó egymás ellen feldolgoznak, tartozik a’ portugál rabszolgakereskedés’ kérdése is. A’ Standard többi közt ezt mondja: „A’ National annyira megy hetvenkedésiben, hogy a’ franczia kormányt felszólítja, venné a’ portugali hajózást és kereskedést a’ brit rablásvágy ellen védelme alá. Mi azt hittük volna, hogy azon épen nem hízelkedő visszaemlékezések, mellyek Francziaországnak korábbi beavatkozásához a’ portugál ügyekbe vannak csatolva, minden franczia journalistát el fognak ijeszteni egy illy kényes húr’ megpendítésétől. Sir Arthurellesley diadalmenetét Lissabon előtt kezdte, ’s Wellington herczeg azután maga előtt űzte a’ francziákat Portugáliából egészen Páris’ kapuiig. Ezt a’ mi franczia szomszédink juttassák néha magoknak eszökbe.“ Most megint uj-yorki, lapok az amerikai lobogónak az angolok által történt megsértetéséről panaszkodnak. Az eset következő: Augustus’ 13dikán összetalálkozik Katalin angol kereskedőhajó mintegy 700 tengeri mértföldre az afrikai parttól Dolphin angol briggel, Hollanda kapitánysága alatt. Katalin el volt ugyan adva egy kereskedőháznak Havannában, azonban csak Doninál (azaz a’ guineai rabszolgamartnál) kell vala a’vevő’ kezére szállania; azon időben tehát még amerikai hajó volt, melly amerikai lobogót viselt,’s az afrikai martvidéken űzendő kereskedéshez minden szükséges szerekkel el volt látva. Dolphin mind e’mellett is rálődözött Katalinra, elfogta, kirablá, ’s a’ kapitányt is megfosztá pénzétől. A’ brit tisztek a’ hajón volt minden pálinkát megitták, részekségökben iszonyú lármát ütöttek ’s megcsúsiták az amerikai lobogót, a’ járművet zsákmány gyanánt tekintették’s kapitányát börtönbe veték. „Ez, úgymond egy uj-yorki lap, nyomos eset, melly megérdemli az amerikai nép’ figyelmét ’s kormányunk’ nyomozódását Most ismét a’ megkutatási jogról van kérdés. Amerika mindig ellene mondott ezen Angolország által követelt jognak; ezen elv’ védelmezése végett egyszer háborút kezdtünk már Angliával, ’s hogysem e’pontban engedjünk, egy második háborúra is készek vagyunk.“ (Minden körülmények szerint bizonyára semmi kétséget nem szenved, hogy Katalin , lett legyen az bár amerikai vagy spanyol kezek közt, rabszolgakereskedésre volt szánva. Hogy egyébiránt Jonathan igen ügyesen és állhatatosan tudja vinni dolgát, kitetszik azon körülményből p. o., hogy még csak mintegy két hét előtt eszközlött ki Stevenson úr,az amerikai követ Londonba, a’ brit kincstárnál 20—30,000 font sterlinget némelly amerikai polgárok’ részére , kiknek követelése kilenez év óta függőben volt az angol hatóságok által történt szabadon bocsáttatása miatt azon rabszolgáknak, kik a’ Bahamasnál törést szenvedett amerikai hajón valának.) A’ vestül vistori orvosi társaság’ egyik gyűlésében szóba jőve e’ napokban az ópiumevés- és szívásnak olly aggasztó növekedése és terjedése Angliában. Dr. Johnson, saját tapasztalatira támaszkodva, azt állítá, hogy az ópiumevők’vagy szívók’ száma az országban csaknem ugyananynyi mint a’ theototalistáké (csupán theát ivóké). Sőt az is megemlíttetett, hogy az életbiztosító társaságok e’ kábító méreg’ iszonyú fogyasztásának következtében olly sok kárt szenvedtek ez újabb időkben, hogy ez iránt külön gyűlést tartani szándékuk. Francziaország. A’ Journal de Paris szerint gróf Quelen Hyacinth Lajos párisi érsek’s a’fr. academiának tagja január 1. reggeli 9.1/4 órakor meghalálozott. Páris, dec. 31. A’ párisi érsek, Quelen ur, ma délelőtt 10 órakor meghalálozott. Tudva van , hogy Quelen Hyacinth érsek támaszpontja volt a’ carlista v. legitimista papságnak a’júliusi uralkodóház ellen , minden engedmények mellett is, mellyeket ő néha-néha tett. Már régen vala szó a’ mostani dynastiának kedvező beauvaisi püspök’ párisi érsekké neveztetése felől, Ouelen ur’ halálának esetére. E’ halálozás által egyszersmind egy hely ürült meg a’ franczia academiában. A’ Mini tear jan.tikai száma közli a’ legkülönnemübb szerencsekivánatokat, mellyek a’ királyhoz újévi üdvözletek’ alkalmával intéztettek, utánok lévén egyszersmind 6 felségének azokra adott válaszait is. A’ diplomata testület’ kivonatai ő exja az ausztriai követ Apponyi gróf által terjesztettek elő a’ királynak.