Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-06-21 / 49. szám

felséges adományinak, de mégis csak mint eszközöknek becsét méltányolva, azokat csekély eredményüeknek egyenest kimondá, hacsak igazán nem használtatnak; a’ mit olly sok kimondott, sőt betűkbe is foglalt szép szavak elhangzása e’ honban tanúsít, vagy is ha tettekben nem mutatkozik, haszontalan a’ szavakkal ’s vi­rágokkal legdusabb szózat is! Ezeket előrebocsátva ’s minden jelenlevőre és szabad véleményökre figyelve, indítványba hozá, hogy ámbár az egyesület hivatalos nyelve egyedül a’ magyar le­­end; de mivel több igen értelmes idegen­ ajkú gazda is késznek ajánlkozik e’ szép vállalatra, értelmiségük megnyerhesse tekin­tetéből ,mert itt az anyagi nyereség mellett az intelligentiák köz­pontosítása is czéloztatik) köz­akarattal el is fogadtatott, hogy ki­ki, melly nyelven leginkább képes eszméit kimagyarázni, közta­nácskozásokban azon szólalhasson meg. ’S erre mindjárt a’ tisz­telt gróf maga majlandi nagykereskedő Burdin név alatt ismere­tes ház jelenlevő megbizottjához Herz úrhoz német nyelven szó­lott, ’s a’ gyülekezet nevében köszönetet mondott a’ tisztelt kép­viselő által megbízójának, ki legszivesb szolgálat-készségét a’ kü­lön faj-magok, ’s csemeték kiállításában sőt, alkalmas egyedek megszerzésére is ajánlá a’társulatnak. Továbbá: nehogy a’ már alakoknak kimondott szederegylet dolgai megszakadjanak, most határzottan kitűzött julius 27-kén tartandó első nyári nagygyűlé­sig, egy az előbbinél számos­ választmány kineveztetését javaslá, mint­ elnök ur által azonnal foganatba is vétetett, ’s általa szava­zatbeszedésre Festetics Vincze gr. alelnöklete alatt még két tag bízatott meg. De mivel a’ jelenlevő tagok egymást nem ismerik illy legelső összejövetnél, ámbár a’ vállalkozók nevei kétszer is felolvastattak, Chapó Móricz tb. indítványára megkérték az elnö­köt, noha Széchenyi István gr. a’ szabad választás jogát tisztelve ’s illyesekért az időt soha elveszettnek nem tartván a’ már kiosz­tott ivekre azok neveik feljegyzését sürgette, kiket a’ jelenvalók bizodalmokkal megtisztelni kívánnának; mégis ez egy esetben készek voltak az elnök úr által kijelölteket a két megyéből szám­ra 42 elfogadni. Erre megválasztatott elnökül Széchenyi István gr. ’s két másodelnökül: Vidos József vasmegyei első alispány és Niczsor Sándor tb. uu., az alapszabályok Gika, melly egy másod­elnököt­ ajánl, nemcsak nem sértetik ezen szaporítás által, hanem tökéletesbedik. Tanácskozás alá került a’ szükséges tér ’s keze­lők megszerzése is. Elsőre nézve már a’ volt ideigleni választ­mány lépéseket lön: 10 hold jó minőségű szántóföldet Soprony­­városa bandorfi kapujától egy futamatnyira esőt 200 ivas p. p. holdját megvásárolván Széchenyi István gr. által ismételve közlött nyilatkozás mellett, hogy ha t. i. az egyesület által felveendő, szederfa-tenyésztéshez értő egyedek e’ föld minőségét szederfa­­telepitvényre nem elég alkalmasnak találandják, kész maga költ­ségére megtartani, ’s a’ társulatnak nyomban azt kifizetni. Mi az egyedeket illeti, erre nézve az egész társulat bizodalommal meg­kérte az illyesekben úgyis jártas ’s igen ügyes elnök urat, hogy összeköttetésénél fogva ha levél által is, három alkalmas egyed­id­ tudakozódnék, kiknek egyike legalább is felügyelő legyen, 's a’ szederfatenyésztés és selyemtermesztés theoriájának tökéletes is­meretével bírván, azt gyakorlatilag és azoknak, kik a’ szederfate­­nyésztés módját tanulni szeretnék, előadni képes legyen. A’ má­sik kettő elég jó, ha ügyes, és szorgalmas szederfa-kezelő leend. Ezek fizetése az első nagygyűlés megbízása nélkül úgy sem ha­­tároztathatik el, addig tehát csak körültekintés ajánltatott. A’ 3 évig huzamosan munkálkodó választmány, mint szinte az ügy­­tisztviselőinek választása is csak a’ júliusi nagygyűlés hatósága alá tartozónak az alapszabályok szerint most is kimondatván, mind ezen intézkedés csak a’ nagygyűlés napig érvényes, midőn majd legalább is 10 nappal előbb nyomatott ivekben, a’ vállal­kozók nevei a’ tagokkal közöltéinek, más hosszas koczkákra fel­osztott ivekkel, mellyekre az alapszabályoknál meghatározott já­­ruléki arányban, kiki tetszése szerint az alkalmasnak vélt választ­mányi és tisztviselői tagokat följegyezheti, ’s e’ végre kirende­lendő nagygyűlési kisebb választmánynak benyújthatja. Mivel a’ jelen társulat különböző sorsuakból alakul­t, szó volt annak czim­­zetéröl is, ’s tanácskozás közbeni megszólításokról, ’s köz aka­rattal elfogadtatott, „tisztelt egylet, vagy választmány“ a’ tagok szabad akaratjokra hagyatván, mikép szólítgassák egymást ma­gok közt ’s ezzel a’ tanácskozási elnök a’ közgyűlést bevégzett­­nek jelenté, az újonnan kinevezett ideigleni választmány-tagokat felszólítván, hogy félóra múlva belintézkedés végett választmányi ülésre mindnyájan hivatalosak. ’S mégis jelentek, ’s azonnal keb­lükből két jegyzőül Simon János és Érti János, két pénztárnokul Stallner Ferencz, és Hofer Péter un. választék meg, ’s a’ kinyo­­matandók kiadatását elrendelvén, üléseik minél czélirányosabban tarthatása végett egyezkedvén, teljes megelégülésben oszlottak el. ■f A’ Hírnök 32. számában a’ „Stalistikai adatok“ bekül­dője a’ nagy szombathi érseki Seminariumban említ 56 külön­­püspökmegyei papnövendéket, 2 görög vallásut, azaz egy vilá­git és egy szerzetest. Már pedig itten a’ görögökén kívül, több külön püspök megyei nincs mint 3 nyitrai; görög növendék pedig nem 2, mint a’ beküldő ur jegyzi, hanem 22, nevezetesen mun­kácsi 15, eperjesi 5, nagyváradi 2. szerzetes van egy. — A’ pesti főpapnevelő-házban emlit a’ beküldő ur 2 görög vallásu növendéket, holott ottan is Ca’ mint az Esztergom főmegyei Sche­matismus mutatja) 2 munkácsi, 2 eperjesi és 2 nagyváradi görög­­egyesült növendékpap létezik. Zalathna május 29. Bécsi nagykereskedő b. Arnstein Ignácz, több Londonból érkezendő tőkepénzesekkel társulatba lépve ’s mint közelebbről érkezett saját leveliben írja, igen neve­zetes pénzalappal ellátva, Erdély aranyalkotó folyóit ’s hegyei némelly vizözöm­ Calluvialis) rakódásait vizsgálat alá venni, ’s mind az országnak, mind pedig a’ kincstárnak csalhatatlanul jö­vedelmezendő nagyszerű aranymosatást szándékozik indítni. Si­kerül­t ezen nagyszerű vállalat, az előleges kísérletek fogják megmutatni. Remélhető azonban, hogy az, jól elrendezett munka és czélszerű erőművek használata által, kivált, ha földbirtokosaink kárpótlási követeléseikben az elhasználandó helyekre nézve túl­ságosak nem lesznek, dugába dőlni alig fog. Uj példa, azon meg­győződésre, milly kevéssé vagyunk mi magunk azon áldásokra, mellyekkel a’ pazar természet hazánkat bőven halmozta, ügyel­­mesek. Az illető helyeken sajátképen a’ mosatási szabaditék iránt, az 1747-diki 8-dik törv. czikkely értelmében a’ lépések a’ tartományi k. bányászi törvényszéknél már megtétettek, ’s feszül­ten váratik a’ vizsgálatok eredménye. (E. 1!) A’ Hírnök 47. számában az Érd. Holó után említettük, hogy Kolozsvárott f. h. 1-sején egy vegyes házasság esetében, a’ katholikus lelkész az illető párt, „a’nélkül hogy akár szóval, akár írásban kötelezzék magokat gyermekeiknek a’ romai katholika hitben nevelésére, a’ templomban az oltár előtt az egyházi teljes szertartások szerint öszveeskelte és megáldotta.“ Erre nézve az érdeklett kath. papnak következő felvilágosítását is közölni szükségesnek tartjuk: ,,A’ gyakorlatot ,a’ vegyes há­zasságok ügyében­ a’ hontörvény szempontjából tekintve, ezen kérdések támadhatnak: 1-ször neveltethetnek e a’ gyermekek az áldás megtagadás után is szüleik vallásában, ’s aszor összeütkö­zik e a’ bizonyos esetbeni áldás-megtagadás a’ hontörvénynyel ? Ez utolsára a’ felelet. Joga van a’ papnak, sőt kötelessége a’ há­zasságra lépni kívánóknak értésökre adni azon feltételeket is, mely­­lyek alatt a’ házasságot mint szentséget kiszolgáltatni engedi az egyház, a’ házasuló feleken áll azonban a’ feltételt elfogadni vagy nem,­­a’ házasság mint érvényes és felbonthatatlan mindenesetre, ha csak más törvényes akadály nincsen, létesül), de az össze­adás módja az egyháznak önelveire hagyatott, a’meg-vagy meg nem áldásról azaz ez alkalommali szertartásról mitsem ren­delvén, sőt szabad gyakorlatot engedvén a’ hon törvény. Az Ecclesiai directiokban vagy rítusokban (szertar­­tásokban­ variálniok vagy reformálniok az Eccle­­siáknak eleitől fogva szabados volt, mely keresz­tyéni szabadság ezután is el nem rekesztetik és ti 11 a tik. Approb. Const. 1 r. 1 t. 3 art. Az elsőre: A’ gyer­meknevelés a’ honi törvények szerint összeütközik hit­elvünkkel, de nem a’ gyakorlat a’ hontörvényekkel; erőszak senkin sem fog történni, kiki önmeggyőződését, szabadakaratját fogja ebben kö­vetni. Hát miért tagadtatik meg némellytöl még is az áldás, mint i. e. május 10-kén, mástól megint nem, mint Junius 1 jén? Ez a’ papnak lelkiesméretbeli dolga, mit tehát az „Erdélyi Híradó 45dik számábani tudósitó nem tudhatott.“ — Erre meg­jegyzi a’ Midi és Jelen nagyérdemű szerkesztője: „Kötelességünk­nek tartjuk egyszersmind t. ez. olvasóink előtt az igazság tekinte­téből nyilvánilni, hogy a’ mint értesítve vagyunk, valamint a’ fel­­említett jun­­lső napi esetben történt, úgy minden más vegyes házasságokban is az egyházi teljes szertartásokat és megáldást a’ kathol. lelkész kiszolgáltatni el nem mulatja, minekutánna előbb a’ katholika részen lévő fél a’ maga vallásában állhatatosan megma­radásra atyai intést és oktatást kapott; arról, hogy micsoda felté­telek alatt nyerhet papi áldást házasságára, figyelmessé tétetett; ’s annak következéséül keresztyéni szelídséggel és minden eről­tetés kirekesztésével felszóllittatott, hogy valamint leendő társát igyekezik a’ kathol. hitnek megnyerni, úgy élő szóval ígérje meg a’ lehetőségig mindent elkövetni, mind két nemen lévő gyer­mekeinek a’ rom. katholika vallásban neveltetését kieszközölni.“ Kovásznán máj. 16-kára viradólag a’ falu felső részébe (Vájna falvára) egy dühös farkas bemenvén több kecskét, ku­tyát, ökröt, lovat ’s embert megmarczongolt, jelesen egy oláhné­­nak egyik emlőjét kiszakasztotta, kinek életéhez kevés a’ remény. A’lármára kicsödült nép közül sokaknak hátát, oldalát, arczát megvértette. Dühöngése reggelig tartott, akkor az oláhok a’ ha­rangot félre verték ’s a’ farkas botokkal agyonveretett. A’ meg­­sebesedett hat személy és állatok orvosi kéz alatt vágynak; az ebek lelődöztettek vagy lánczon gyógyítatnak. (Érd. Holós Hagybritannia, London, junius 8. Az alsóház tegnapi ülése nagy fontos­ságú volt. Russell lord kinyilatkoztatá, hogy ő a’ ministerium ál­tal szándéklott ’s a’ gabonatörvényeket illető rendszabályt, az alsóháznak a’ bizalomszavazatbani ismeretes határozata után tár­gyalás alá terjeszteni, a’ ház iránt tartozó tisztelettel megférhet­­lennek tartja. Ő csak bizonyos pénzeknek apr.­­töl számítva hat hónaprai (tehát i. é. oct. 5ig) megajánlását inditványozandja, ’s reméli, hogy az ellen kifogás nem létetik. A’ mi a’ parlament feloszlatását illeti, egy nemes lord (Stanley) is megvallá, hogy ez, mint a’ korona előjoga, a’ ház vitatkozásának tárgyul nem szolgálhat. Azonban az ügyek jelen állapotában, hol 623 tagból álló házban Tammwort tisztelt küldöttje (Sir R. Peel) csak egyetlenegy szónyi többséget nyert indítványa részére, neki CRussell lordnak) a’ kétség megoldásával egyedüli módnak lát­szik a’ kérdés elhatározását az országra (új választás által) bízni. „Ha az eredmény — végre a’ nemes lord — az ellenkező olda­­lon­ igen tisztelt ur részére esik ki kedvezőn, alkalma leend azon rendszabályokat előterjeszteni, mellyek előtte az ország kormá­nyára nézve legczélszerűbbeknek látszanak; ha ellenben a­ ház ezoldali részére esik ki kedvezőleg, akkor remélhetjük, hogy képesek leendőnk azon rendszabályokkal, mellyeket előterjesz­tettünk, tovább haladni.“ — Sir R. Peel kinyilatkoztatá, hogy ő a’ nemes lord (Russell) által indítványozandó pénzajánlatoknak semmi gátat nem teend útjába, ha Russell lord megígéri, hogy a’ parlamentet hasztalan halogatás nélkül azonnal feloszlatandja, ’s az uj parlamentet a’ választások után, ha az ő részére esnék ki kedvezöleg, azonnal egybehivandja. Russell lord kinyilatkoz­­tatá, hogy ő a’ koronának e­ tanácsot adandja. — Miután erre 31,786 ft stg a’ brit múzeumra, 400,000 ft stg hadiköltségekre Chinában ’s 1,624,621 ft a’ canadai biztosságra ’s egyébb költ­ségekre a’ fenebb említett hat hónapra megajánltattak, a’ gyűlés eloszlott. A’ felsöház, melly valóban a’ felírás tárgyalás óta egy ne­vezetes ülést sem mutathat elő, jan. 8-án ismét csak a’ gabona­törvények mellett és ellene szóló kérelemlevelek elfogadására szorítkozott, mi ismét különféle megjegyzésekre szolgáltatott al­kalmat. Brougham lord egy kérelmet nyújtott át a’ ministeri terv mellett, melly a’ londoni belváros egyik nyilványos gyülekezete által elfogadtatott. A’ kérelmezők — igy magyarázd a’ nemes és tudós lord — a’ rendszabályt főleg azért pártolták, mivel abban az élelmi­szerekre vetett adók teljes eltörlésének első fontos lé­pését látják, mellyek az adózásnak nem illő tárgyai ,azaz a’ ké­relmezők az indirect angol adórendszernek teljes átváltoztatását remélik). Ashburton lord nemes és tudós „barátját“ emlékezteté, hogy ő C Brougham) az 1813 ’s 1815ik években szinte az óvóvá­mok mellett nyilatkozott, de ez kimutató nemes barátjának az ellenzéki padon, hogy akkor még a’ parlamentben nem ült. „A’ mi — úgy mond — a’ közönségnek a’ gabonatörvényekre vo­natkozó véleményét illeti, eléggé kiviláglik a’ lordsághoz érkezett kérelemlevelek számából. A’ gabnavárosok teljes felfüggesztése mellett szóló kérelmezők száma 65,000; a’ kormány által javal­lott szabott vám mellettiek pedig 17,000 személy által aláíratt vak.“ Ashburton lord: „Nem akarom e’ kérelmeknek minden becsét megtagadni; de nem is építhetek annyit rájok, mennyit az irányombani nemes lord; annyival kevésbbé, mivel csak nem régiben a’ másik házban 1,300,000 aláírással ellátott kérelem­levél Ca’ chartistáké) terjesztetett elő, melly nem egyébért fo­lyamodott , mint a’ törvény áthágóinak a’ börtönök legotti meg­nyitását.“ CHalljuk 1) Nem sokára ezután a’ ház üléseit 1 Okéig elhalasztá. London, jun. 9. Az angol lófuttatás legnevezetesbike, az ascoti gyepen Windsor mögött, jelenleg folyamatban van, de illetőleg az aristocratia részvétét a’ jelen politicai krízis miatt az idei a’ múlt évieknél hátrább áll. Okán ment át oda az udvar; a’ kocsiban a’ királynénál ültek Albert főherczeg, Esterházy her­­czeg ’s Normanby marquisné. A’ királyné a’ néptől hangos fel­kiáltásokkal fogadtatott. Jun. 11 vagy 12k én Albert herczeg Harcourt Edvárdot, az igen tiszteletes yorki érseket, Nuneham­­parkban Oxfordshireben meg akará látogatni. Azt várták , hogy a’ királyné fenséges férjét kisérni fogja. — Az ifjú Esterházy herczeg Jersey lord leányával­ összekelése által Sir R. Peel ro­­kona leend, miután Villiers viscount, a’ fiatal hölgy testvére miss Peelel, Sir Robert legidősb leányával, van jegyben. A’ Westminster hid mellett álló nagy Astley amphitheatrum jun. 8kai reggel a’ lángok martalékja lön. Gyanítják, hogy a’ tűz „Cromwell Olivér hadai“ czimű előadása által okoztatott, melly alkalommal a’ woodstorki tűz ábrázoltatván, a’ színpad alatt összehalmozott fürészpor meggyuladt. A’ kár 300,000 ft stgre becsültetik, Ducrow a’ vállalkozó 10,000 ft stgig megká­­rosodott. Egy szolgáló a’ lángok közt veszté életét, igy számos lovak is. — 250 ember, legtöbbnyire e’ színpadról élők, egy­szerre kenyeret vesztettek. 50 év óta már harmadszor ég le e’ ház ,legutóbb 1805ben.­ A’ börze égése óta ez a’ legnagyobb tűz volt Londonban. Mintegy 20,000 ember volt ez iszonyatos szép látvány bámulója a’ piaczon. Az illető biztosító társulat köztudomássá téve, hogy jun.­lökén a’ President gőzös által szenvedett kárpótlást kifizetendi — melly bizonyságul szolgál, hogy e’ hajó elmerülése iránt semmi kétség. A’ Britannia gőzös hosszas kimaradása is ko­moly aggodalmakat kezd ébreszteni. Rajta létezik Sir John Harvey Uj-Braunschweig lelépett kormányzója nejével ’s kisérettel. Egyike azon szónokoknak, kik a’ Peel indítványa feletti vi­tatkozások folytában a’ ministeri politicát védelmezék, sir Staun­ton György, ez alkalommal a’ chinai ügyekről is szólott, mellyet ő képesebb másoknál megítélni, minthogy Chinát saját szemeivel látta. Észrevételei a’mostani körülmények közt, midőn ott ko­moly háború látszik keletkezni, különös érdekűek. A’ szónok lényegileg ezeket mondá: „Állítom, hogy a’ jelen ministerium az­által, mi eddigelé Chinában történt, igényt szerzett az ország hálájára. Cantonnak valamennyi brit lakosai fogságba tétettek, él­tök fenyegettetett ’s két vagy három millió font sterling kicsikar­­tatott tőlök. Ha a’ kormány nem bírna elég erővel illy nagy mél­tatlanság megboszulására, ez valódi szerencsétlenség lenne, ’s azon kellemetlenségek, mellyeket a’ jelen háború okoz, annak ellenében tekintetbe sem jöhetnek. Emlitteték Napoleon nyilat­kozása , hogy a’ háború Chinával Angliára nézve veszélyes fogna lenni; de Napoleon, bármilly nagy hadfi volt is, csekély autori­tás lehet a’ chinai ügyekben; nagyobb joggal fognánk Wellington herczegre hivatkozni, ki ugyancsak e’ háborúra­­nézve azt nyi­­latkoztatá, hogy minden háború, bármilly sok szerencsétlenség­gel járjon, elkerülhetlen, ha olly nagy bántások megboszulása forog fen, millyeket a’ chinaiak az angolokon elkövettek. A’ Chi­­nába küldött expeditio gyors kiállítása legnagyobb becsületére válik a’ brit nép ’s a’ keletindiai kormányzó buzgóságának. Igaz, hogy a’ későbbi események némellyeket ’s köztök engem is meg­csaltak ; meglepetve azonban nem voltam; sőt mint tudva, magam is előre mondám, hogy a’ háborúnak rögtöni bevégzésére nem számolhatni, hogy inkább makacs és hosszadalmas viadalra kell számolnunk. Határozott ítéletet a’ megtörténtről nem hozhatni mindaddig, mig részletes hivatalos közlemények hiányzanak; azonban elkerülhetlenül osztozni kell azon nézetben, hogy lehe­tőleg azon vitatkozások, mellyek javai e’ tárgy felett a' parlament­ben történtek, ’s ama’ csak csekély többség, melly határozottan a’ háború mellett nyilatkozott, inditák az angol ügyvivőt arra, hogy a’ dolognak lehető­ leggyorsabban véget vetni igyekezzék , attól tartva, nehogy az anyaországtól egészen cserben hagyassák,­ pe­dig bizonyos, hogy ama’ vitatkozások a’ dunaiakra hatottak, mert létez egy a’ császárhoz Lin biztos által intézett Promemoria, mellyben a’ császár felszólittatik, a’ háborút erőteljesen folytatni, mivel az angolok meghasonlottak, egy chinai párt létezvén Ang­liában ’s a’ ministerek képesek nem lévén a’ háborút végrehaj­tani ; ’s igy ezzel kétségen kívül összeköttetésben áll az, h­ogy a” császár még a’ Reschen biztos által ajánlott olly kevéssé kielégí­tő engedményeket sem akarta megerősíteni. Ha tehát az ügy ta­vai pártkérdéssé nem tétetett volna, úgy a’ béke alkalmasint helyre volna már állítva Chinával. Azonban bármivel védőital­nak is az ügyvivők, a’ kormányt semmi esetre sem érhete gáncs; ez ugyanis, mihelyt az uj ügyvivők hasztalan iparkodásai tudo­másra jöttek, azonnal mást küldött helyébe, t. i. sir Henry Pet­­tinger-t, kinél az ügy — mindazok szerint, miket róla tudok — biztosabb kezekben van.“ A’ Globe börzeczikkében chinai tudósítások felett a’ többi közt ezek mondatnak: „Hajlandók vagyunk hinni, hogy az erköl­csi hatás, melly fegyvereink szerencséje által Canton előtt a’ chi­nai kormányban létrehozatott, saját alattvalói elégületlensége ál­tal még lényegesen neveltetett, a’ mikint ez egy singaporei nyil­ványos lapban kifejeztetik, hol a’ többek közt ez mondatik: „Egy nem régiben Cantonból jövő amerikainak véleménye szerint e’ város a’ lángok martalékja leend; mert ha az angoloktól meg is kiméltetnék, a’ környékbeli 200,000nyi chinai kész volna, éh­­ségszenvedtében ’s munka hiányában kirablása végett szintúgy felgyújtani mint a’ chinai matrózok.“ A’ torysajtónak a’ chinai ügyek állapotja feletti jegyzetei a’ Globel következő válaszra kényszeríti: „A’ toryk igen örülni lát­szanak a’ chinaiak hűtlensége felett. A’ Times kurjong, hogy a’ háború, befejezés helyett, újonnan megkezdődik. Mi sem saj-

Next