Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-21 / 6. szám
odik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkeret’, piaczi árak’, dunavízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével ; — a’ Századunk terjedelmes’ political ’s rokon tudományu értekezésekkel, a’ kis futár literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények’ , találmányok’ és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. HÍRNÖK Szerkeszti ’s kiadja Italinfalvi Orosz József. Januar. SI. 1841. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a., Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozóintézetben, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Kinevezés: pozsonyi ujonczállítás; az ausztriai birodalom’ katonasága; a’ duna- és tisszamelléki hely. v. követők’ egyházkerületi ülései; fővárosi tudósítások és statistikai adatok; második örökös úrbéri megváltás; gömörmegyei levelezés ; nyíregyházi tisztújítás; trencsinmegyei közgyűlés; lévai levél. Nagybritannia. Francziaország. Követkamrai ülés. Németország- Poroszország. A’ frauenburgi esemény bővebb burása. Schweier. Solothurm mozgalmak. Kis futár. Politicai szónoklat. Nemes Sámuel’ levele ; befejezett per. Hirdetések. Magyarország. Ö cs. ’s ap. kir. Felsége Barkóczy Antal bárót a’ tiszántúli kér. Tábla’ ülnökévé méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. friv. tud ) Igazítás. A’ pesti váltó-altörvényszék’ iktatója Stersich Ignácz (nem Hirsch, mint hibásan közöltetett) , valamint Szabó Imre , ugyanazon hatóság’ egyik jegyzője, előbb nem „kir. ügyigazgatósági segédek“, hanem egyes kir. ügyvédek’ segédei voltak. Pozsony, jan. 20. Az ujonczállítási sorshúzás már városunkban megkezdődött; nevezetesen a’ Zuckermandl különhatóságu városrész’ ujonczai tegnap előtt húztak sorsot. Ezen, ’s némelly vidéki, városunkba szállított ujonczok vig hadi zenével kísérlettek az úgynevezett vízi laktanyába. Tréfás-keserű látvány volt e’ tánczoló és mellette mégis siló legénykéket szemlélni. Hisszük azonban, hogy a’ katonáskodástóliemez idegenkedés nem sokára eltünend földjeink’ kebeléből, a’ midőn minden igaz magyar olly szívesen álland zászlók alá, hona’ védelmére, mint milly lelkesedéssel fognak fegyvert más nemzetek. Most azonban — ámbár elmúltak azon idők, midőn rabszolgák gyanánt ezepeltettek az ujonczok katonáskodásra — még igen savanyu almának tartatik a’ katonai szolgálat, mellyet nálunk „czifra nyomoruság“nak szoknak nevezni. Vessünk itt alkalmilag egy pillantást ezen idegenkedés’ eredetére. Mellőzve az alkotmányos történeti okokat, csak azon egy körülményt említjük, miszerint e’ díszes szolgálat korábbi időkben többnyire büntetésnek tekintetett, mellyre csak kóbor és kicsapongó suhanezok szoklattak: a’jelen sarjadék traditioból él ’s mit apjától, nagyapjától hallott, szereti hinni. Ne higyjük; a’ katonáknak —legalább hazánkban—nincs olly igen rósz dolga mint sokan hiszik. A’ kemény fenyíték szükséges ; azonban a’ botozások és vesszözések jobbára kijöttek a’ divatból, ’s a’ törvényhozótestnek e’ tárgyróli emberszerető gondoskodását a’ városunkban tanyázó Sándor császár nevét viselő ezrednél már évekkel megelőzve látták, hol a’ deres és vesszözés kiküszöbölve ’s mégis az itteni katonaság’ erkölcsös viselete tükörkép felállíthatónak tapasztaltatik, hol részeg őrök, tolvajok, szökevények vagy tán még nagyobb gonosztevők nem is igen találtatnak; miből azt következtetjük, hogy az ember többnyire csak akkor alasul le egész baromi létig, ha mi magunk vetkeztetjük ki emberiségéből, megfosztva öt becsületétől, mi a’ természet’ legszűzebb, belénk öntött, ajándéka.—Most tehát, midőn a’ katonának is jobb korszaka nyílik, most, midőn felvilágosodott századunk’ törvényhozói éber figyelemmel vannak a’ haza’ minden polgárosztályai iránt, most hazafiak ne sírva állatok a’ hon’ ’s fejedelem’ zászlói alá, hanem vigan nem magyar, nem hazafi, ki nem örömest hal meg királyáért ’s honáért. Statisticai adatok. Nem leend érdektelen az ausztriai hadsereg’ áttekintését adni, melly honfiaink közül olly kevés előtt ismeretes: 1) Szárazföldi katonaság békeség idején 270,000 ember, tudni illik: a) 190,700 gyalogság: 58 sor ezredben, 20 gránátos zászlóaljban, 17 nemzet-határszéli gyalogezredben, 1 csajkás zászlóaljban, 1 tirol vadászezredben, 12 vadász-zászlóaljban és 6 helyőrségi zászlóaljban, b) 38,685 lovasság: 1 vasas-, 6 dragonyos, 7 könnyűlovas, 12 huszár- és 4 dzsidásezredekbel, és 17,800 pattantyuság: 1 bombázó-osztályban, 5 tábori pattantyús ezredben, 1 tűzszertári osztályban, 1 táboripattantyús szertári hivatalban és egy 14 kerületre osztott helyőrségi pattantyús csapatban, de 2,348 hadépitész; a’ főszállásmesteri, mérnöki, árkász-, tűzaknász- és sánczozó karban, hidász zászlóaljban, 6 helyőrségi zászlóaljban, 7 határononalban, a’ lombardiai lovas rendőrségben a’ szekeresek’ osztályában, a’ ménesmesteri és remonda- ’s a’ katonai osztályban. Háború’ idején e’ hadsereg 750,000-re emeltethetik fel, 2 tartalék- és honvédi serege által, nevezetesen a) hadiszerörző zászlóaljak a gyalogságnál és a’ 4 tábori zászlóalj a’ magyar ezreseknél 170,000 ember által; b) honvédségi 80 zászlóaljban 240,000, c nemesi felkelés, Magyarországban 18,000 lovasság, 21,000 gyalogság; de a’ határszéli seregek’ tartalékhada 30,000 ember. 325 várak (rendes várparancsnokokkal; nevezetesbek: Komárom, Mantua, Olmücz, Pétervárad, Teréziásd Józsefváros ,mind a’ hat elsőrangú; 5. egyéb erősségek, helyparancsnokokkal. II. Tengeren 4 sorhajó, Stregát, 1 corvet 6 brigg, 6 goelette, 20 ágyussajka, összesen 65 vitorla. Piihez tartozik még 1 tengeri-építész osztály, 1 hajógyár Ca’ hires velenczei, 1 tengeri pattantyús, 1 matróz-pattantyús osztály, tengeri gyalogsági zászlóalj. "« Sopron, jan. 10. A’ helybeli elsőbiróságu váltó—törvényszék folyó Boldog-Asszony hava’zén magát alakítandó a’ sz. Benedek-rendiek’ templomában tartatott Sz.-Lélek-meghivás után, midőn már Felséges Urunk által kinevezett váltó—törvény— széki tagok, és az ezen törvényszéknek elnöke által hivatalosan felszólltatott városi tanácsnak utasítása’ folytában a’ kebelbeli kereskedői testület általa’ törvény’értelmében választott Springer Ferencz és Martinyi Károly kereskedői ülnökök is az elnök előtt az esküt letették, kezdé meg üléseit. Pest, jan. 15. Folyó hó’ 12dik ’s következő napjain, a’ dunamelléki helv. hitv. egyházkerület Pesten gyűlést tarta, mellyben több érdekes tárgyak között, a’ Pesten felállítandó ref. főiskola’ ügyében is történt intézkedés. T. i. titkos szavazattal, melly a’ vállalat’ létesítésén folytonosan» munkáljon, középponti állandó választmány alkottatott. Tagjai’ névsora következő: elnök gr. Széki Teleky Sámuel, helyettes elnökök: gr. Ráday Gedeon és Fáy András, választmányi tagok: Ágoston József, Bakos Ambr.k, Bánffy Pál, Bajkay Endre, Dobos János, Erdei Fer, Fáy György, Fényes Elek, Fitos Pál, Fogarassy János, Ilkey Sándor, Kapczy Tamás, Keck Dániel, Madarassy László, magyari Kossa Sámuel, Nagy István, Nyáry Pál, Patay József, Itészó-Enzsel Sándor, Sárközy Kázm., Szabó Károly, Szekrényessy Endre, Szeles Sámuel, Szilassy György, Szűcs Lajos, Török Pál, Wantensleben Ágost. A’ lelkes tagok’ buzgalma, illy főiskolának elismert szükséges volta, az ügynek mind a’ 4 egyházkerület által kijelentett pártoltatandása, a’ tanítási ’s nevelési rendszer’javításának minden értelmes fékben fölébredt eszméje, minden emberiség iránt hévvel érző kebelben kigyuladt vágya, szép reménnyel és sükerrel biztatnak. A’ derék Péczelyn kivül, ki e’ szent czélra a’ convent színe előtt 1000 p. ftot adni ígért, közelebb Stancsics ur, dicséretes magyar nyelvtudománya’ példányaiból 200 at ajándékozni szíveskedett, mellyek’ ára, miután azok a’ ref. német egyházak’ iskoláiban, a’ hazai nyelvnek ott is terjesztése végett eladattak, a’ főiskola’ javára fordítandó. Debreczen, januar. 12. Korunk a’ nyilvánosság’ kora ’s ha kedves dolog a’ hazai ügyek’ folyását figyelemmel kísérő olvasó előtt, a’ megyénkint történni szokott közgyűlési tanácskozásokról, ’s azoknak végeredményiről, hírlapjainkban részrehajlatlan közléseket találhatni, nem leend — úgy véljük — érdek nélkül, egyéb hatóságok’ végzeményeinek is ismertetése, mivel egyedül illyesmi által egészíttethetik ki a’ hon különböző vidékein lakó polgároknak közügyet illető munkálódásuk’ irányáról más különben alig vagy csak részletesen szerzendhetett tudomás. — A’ helvetiai vallástételt követők’ tiszántúli egyházkerülete, Debreczenben, segédfőgondnok báró Vay Miklós ur ő nagysága’ előülése alatt, folyó hó’ zdik ’s ezt követő napjain, a’ napirenden lévő illető kebelbeli egyházi ügyek’ elintézésén felül különösen a’ debrezeni ref. főiskola’ pénztárának állapotját tette komoly vizsgálódása’ tárgyává. ’S miután a’ még 183lik évben, a’ főiskola’ pénztárára ’s pénzbeli viszonyaira, idők’ mostohasága ’s a’ netalán nem épen legpontosb kezelés miatt hárult zavarok’ elenyésztése ’s a’ finantialis állapot’ tisztába hozatala végett kiküldött állandóul munkálódó ’s gazdasági gyűlés czímmel nevezett választmány e’ nagy fontosságú tárgy feletti tanácskozásra, a’ szükséges segédeszközöket eleve elkészítette volna; ezeknek vezérlete után, a’ fentisztelt egyházkerület, komoly vizsgálódásai’ folytában, eljuta azon rég óhajtott czélhoz, hogy jelenleg mind a’ főiskola’, egymástól elkülönzött pénztárai’ mibenlétének tudomásával, teljesen és tökéletesen tisztában vagyon, mind olly czélszerű intézkedéseket ten, mik által nem csak az eddig hitelezés’ útján kiadott tőkét lehetőségig biztosíttatának, de az ezen túl kiadandó pénznek bátorságosítása végett is megtételének a’ legszigorúbb óvások. Mint hitelesen halljuk, még e’ jelen évben, a’ taníttatni szokott tudományokat tárgyazó ’s már kéziratban rég meglévő kézikönyveknek , mellyek eddig is az egyházkerületi tanács’ körét túlhaladó okok miatt nem láthatának világot, nyomtatásban miképen lehető megjelenése felett fognak vezettetni egyházkerületi tanácskozások. © Pest, télhó 17-ikén. Dunánk’ jege több nap ótai langyos időnk’ daczára sem indult még meg, noha ennek szemlélése végett nagy számban csődül össze a’ henye nép kivált azon vidékre , honnan a’ folyammederbe állított jégierő-próbálati mi látszik. Az építendő híd előmunkálatai mindegyre folyamatban vannak, hogy az eddig történteknek kitűnő sükere mutatkozzék, mikorra a’ vállalkozó részvényes választmányt alakítaná, melly azontúl az építési egész vállalat ’s utóbbi kezelésmódra ügyelendjen. A’ választmány alakithatásnul jelesebb nagyaink’ megjelenését a’ vállalkozó jövő hónap’ elejére kérte ki. Pest, jan. 16. E’ napokban Pest utczái, aljasabb táncztermei, csapszékei ’s kávéházai waterfordszerü betyárkodásoknak voltak ismét tanúi — ollyneműeknek, minek hajdan fővárosunkban igenis napirenden valának, ’s külföldiek és (a’ mi még sokkal sajnálatos!) idegen ajkú polgártársaink’ félszeg ítéletében a’ „magyarismust“ hetyke műveletlen aristocratai „betyarismussal“ hasonértelművé aljasitották; mellyeket azonban a’ közelebbi években nemzetünk’ reményteljes ifjúságának nemes magaviselete immár száműzött volt, és pedig, a’ mint reméltük, viszszatérhetlenül. Mi nehéz korszakot élünk e’ nemzet’ életében: az átalakulás’ kínos korszakát. Avult érdekek élethalálra küzdenek egy még alaktalan jövendő’ eszméivel. E’ harczban a’ férfiú’ vaskorára csak örök mukavihar várakozik. Minket nem deríthet munkánkban az a’ gondolat, hogy megérni látjuk a’ nehéz’ harcz szép gyümölcseit. Nemzetek’nyara nem érhetik meg egyetlen éjnek álfordulatán. Hiszen mi még csak nem is veteményezünk; csak irtogatunk, földet tisztogatunk, hogy a’ kik utánunk jőnek, veteményezhessenek azoknak számára, kik ő utánuk jövendenek, ’s kik ha korunkat nem is, de korunk’ viharait feledve, gazdag kalászokat aratandnak ott, hol mi háladatlan munkában csak az önzés’ szeretetlenség’ ’s nemzetiségtelen bali léletek’ ezredes tölgyeivel véres veríték közt birkózánk. Mi volt, a’ mi vígasztaláé’ birkózás közben a’ kornak lérfiait? Az a’ boldogító szemlélet, hogy egy nemzedéket látott maga körül felnőni, melly az ifjúkor’ sajátságai közül csak a’ legszebbet, a’ hő lelkesedést tartotta meg ’s a’ roppant ép erőt, mellyet illy lelkesedés éltetett, pajzán dévaskodásra, szilaj betyárkodásra, durva hetykélkedésre, csapszéki alacsony intézkedésekre, gyáva hányveltségekre nem pazaroló, hanem a’ műveltség’, tudomány’ és szent honszeretet’ irányában komoly gondolatokat értele meg az ifjúi kebelben — gondolatokat, mellyeknek érettsége miatt pirulni kellene nem egy férfinak, illyennek láttuk mi a’ kort, melly utánunk jövend. És minket idvezített a’ gondolat, hogy ha majd nem bírják a’ munkát többé karjaink, ha mákkoszorúval kerítjük a’ tehetetlen aggott homlokot, ifjú örömmel szemlélendjük, mikint lép nyomunkba egy erősebb nemzedék, mikint küzdi fel az igazságot e’ nemzetben ’s e’ nemzetet a’ művelt világban a’ polezra, melly után mi csak fel-felsovárgunk. Hogyan? és e’ hit hiú volt volna ? — olly hamar irányt vesztett volna e a’ lelkesedés, hogy éjjeli tobzódások, pinezérek ’s marqueurökkeli gyáva czivódás, békés utczánjárókkali kötelezködés ’s rendőrökkeli nemtelen öszszekocczantás ismét napirendre kerülhetnek? Tehát arra volna e’ nemzet kárhoztatva, hogy visszaessék azon időkbe, mellyeket a’ XIX-dik században lehelleneknek gondolánk ? Isten őrizzen bennünket! Kétségtelenül csak néhány nemtelen ficzkó forog kérdésben, kik behazudják magokat az ifjúság’ körébe, a’ hova nem tartoznak, kik elpazarolt ifjúkoruk’ minden erényét rég elvesztették ’s csak bűneiket ’s hibáikat tartották meg — ezek játszák a’ körben, mellyből egy nemes „esprit de corps“ által ki kellene tiltatniok, a’ mephisii szerepet, ’s gondolatlanul rohan ulánok néhány tapasztalatlan könnyelmű, kik másnap reggel pirulva bánják tévedésüket, de este, meglehet, újra hasonló kezek közé kerülnek ’s a’ balul értett „Cameraderie“ szelleme jobb szellemükön újra erőt vesz. Mi ugyan sem ama’ kevés számú kárhozatosokat, sem eme’ nagyobb számú tapasztalatlan gyöngéket a’ pesti magyar ifjúság’ zászlótartóinak el nem ismerjük, ’s kicsapongásaikat a’ pesti magyar ifjúság’ kicsapongásainak nem tekinthetjük, de valamint ismételés’ esetében ama’ vezércsábitók nevét a’ közönségnek megnevezni kötelességünknek ismerendjük, úgy reméljük, nem hasztalanul szólaltunk fel, ha gyönge szózatunk egy eszköz leen, több mások között, hogy az ifjúság’ lelkesedése, mellyhez olly sok nemzeti remény csatlakozik, az ujabbkori nemes irányról hajdankori ferdeségekre ne tévedezzék. Mi nem tartozunk azok közé, kik minden hangosabb szón, mellyet ez ifjúság tüzmelege szól, gyávakórosan feljajdulgatnak. Az ifjak’ keblében zajosabbaknak kell lenni az érzelmeknek, mert hiszen ifjak; és sajnálkozva mondjuk ki, hogy maroknyi napjaink, fájdalom, igen is hamar elérik azt a’ temperálást, mellynek illetése után szeretnénk, de nem tudunk zajos-forrón érezni. Mi nem irigyeljük az egynapi virág’ rövid illatos életét, annál kevésbbé kárhoztatjuk azt, mi az örök Isten’ bölcs rendelete szerint a’ természet’ törvénye. Tudjuk mi, hogy „minden kornak van Istene ’s nem zúgolódunk ellene;“ de ha e’ természetes, e’ szükséges érzelem-hőség neveletlen aljas irányt részén, mindig felszólamlandunk, hogy a’ nyilványosság’jótékony intézete itt is megfeleljen hivatásának, legyen őre az erkölcsiségnek, legyen dajkája a’ műveltségnek ’s megóvni segélje elpazarlástól az ifjúi erőt, mellyre e’ honnak olly igen sok tekintetben szüksége van. (Pesti Hírlap.) Statisticai adatok. Buda városa népessége 4840-ik évben volt, a a’várbeli plébánia köréhez tartozott 3130 kath., 14 nem egyesült, 88 ágost., 39 helv., 4 zsidó, összesen 3275 kath. született 78, meghalt 42, házasság történt 30. —b. A’ kir. lakhoz tartozó Zsigmond plébániához számittatik 544 kath., 2 ágost., összesen 546. A’ vízivárosi plébániához 7567 kath., 15 nemegy., 52 ágost., 12 helv., 7 zsidó, összesen 7653; kath. házasságra lépett 82 pár, 19-el több mint 1839-ben, született 332, 4-el több mint 1839-ben, meghalt 423, kevesebb 38-al mint 1839-ben. de Kapuczinus plébániához tartozik 2746 kath., 14 nemegy., 10 ágost., 2 helv., 178 zsidó, összesen 2950, szül. 108, meghalt 101, házaspár összeadatott 27. de Krisztina városi plébániához tartozik 4090 kath., 1 egyesült, 25 nemegy., 46 ágost., 22 helv., 51 zsidó, összesen 4235, szül. kath. 172, meghalt 124, házasságra lépett 60. f Ujbudai plébániához tartozik 3083 kath., 14 ágost., 5 helv., 465 zsidó, összesen 3567; szül. kath. 150, meghalt 139, házasságra lépett 21. g Országúti plébániához tartozik 3415 kath. 6 ágost., összesen 3421; szül. 110 kath., meghalt 160, házasságra lépett 34. h Tabáni plébániához tartozik 4849 kath. 461 nemegy., 66 ágost., 79 helv., 293 zsidó, összesen 5761; szül. 346 kath., meghalt 298, házasságra lépett 56. Az óbudai plébániához tartozik 4450 kath. 20 ágost., 9 helv., 3000 zsidó, összesen 7479; szül. 302 kath., meghalt 260, házasságra lépett 76, így tehát a’ budai 9 plébániában létezik 36,358 kath., 529 nemegy., 304 ágost., 168 helv. 3998 zsidó, összesen 38870; szül. Budán kath. 1598, meghalt 1547, házasságra lépett 386. *** Szombathely, jan. 4. „Örvend a’ nemzetek’ nagy családja, midőn tagjai’ számát megszaporodva szemléli.“ Így üdvözlé az uj világnak egyik nagy bajnoka Colivár hazáját, midőn ez annyi viszontagsága után első országgyűlését megnyitá. Legyen szabad a’ halhatatlan férfiúnak ezen nagyszerű szavaival üdvözölnöm hazámnak azon jobbágyait, kiket az 1940ik évi VII. t. ez. engedmények következésében ezen uj év mint szabad adózó polgárokat köszöntött; igen is örvend minden valódi nemesnek kebele , midőn polgári szabadsággal biró társainak számát szaporodva szemléli; mert ezen egy kincs van, mellynek értéke annál nagyobb minél többeknek jut birtokába. Illy gondolatok szállották meg lelkemet, midőn megyénknek első szabad jobbágyai, a’ felső—lélek örvendeztettek meg tegnap szives látogatásukkal. Ugyanis az érkezők’ szemének eleven vidámsága, arczuk’ minden vonásán mutatkozó öröm, egész valójokon lászó nyilt bátorság minden szónál élénkebben kifejezte, hogy az idézed törvény ’ jótékony utalma alatt a’ földesúri terhek’járma alól ők is szabadokká vásárlót-