Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-11-15 / 92. szám

Utazási töredékek. II. Magyarhon. Az algyógyi fördőről Szászvárosra mentem. A’ vendéglőben beszélték nekem, melly nagy ellenségeskedést kezdett légyen Szász­városon a’ szász felekezet a’ magyarok ellen. Itt is szászok kicsiben mint a’ nemzeti tömeg nagyban, midőn diplomatikai szóval a’ három nemzet egységét szüntelen mondják, ’s lényükkel sokszor észrevét­lenül, de mindig azt bizonyítják, mikép valamint polgári elemük és irányuk a’ magyarokétól egészen különböző, úgy szemök előtt csak ön — azaz a’ szász aristocratia — érdekét és boldogságát hordoz­zák és csak itten is (Szászvárost) a’ magyarokat annyira gyűlölik, hogy a’ derék orvostanár Liszay ’s a’ művelődés és csinosodás több barátjai által főleg a’ közegyesség és szeretet teremtése végett alapí­tott casinotól megváltak, külön (hollószugolyi) szász casinocskát ké­peztek, aztán néhányszor szász színdarabokat játszottak, végül szászul vacsoráltak és tánczoltak ’s a’ magyar nyelvnek szintúgy hadat szen­­tek. És úgy kell lenni, mikép illy szerencsétlen tény a’ nemzeti tö­meg szelleméből foly ki; ide mutat a’ szebeni hírlapnak „Siebenbür­ger Wochenblatt“ ezen évi 73. szám alatti czikke is „Wann wird Siebenbürgen stark und glücklich seyn“, mellyben a’ magyarosodástól annyira irtóznak. Nem tehetem , hogy azon hangról, melly ezen hírlapi czikkben gőzöl, közbevágólag egy két szót ne mondjak: nemzetem szép neve kívánja azt. Mondja a’ szerkesztő a’ szász nemzet nevében, hogy ők nem magyarosodhatnak, mert a’ magyarnak alaptypusa az orientalis­­mus, ollyan főfeltéttel, mi megkívánja az úri és szolgai ellentétet; a’ szászok pedig személyes szabadságot és törvényelőtti egyformasá­got élveznek több századok óta. Hogy ez eddig igy ne lett volna, senki sem mondja; csak azt tagadom, hogy a’ magyar ezen törvény szellemét oriensből hozta vol­na. Árpád alatt minden magyar egyforma volt, épen úgy, mint a’ né­met Tacitus Germaniajában, hová Odin és Iduna istenpár vezérlete alatt csakugyan Oriensből jöttek és ha jelenleg a’ magyarok közt ur és szolga van, azaz, ha polgári alkotmánya aristocratiai, azt a’ sze­rencsétlen szellemet épen a’ rómaiakkal és arabokkal sokat küzdő né­met lovagoktól kölcsönözték a’ feudalismus silány időszakában. Ez a’ szellem mindazonáltal, hála az emberiség istenének­ már szinte csak papiroson áll és a’ humanitásban — nem a’ szászoktól tanulva, kik most sem tudnak többet, mint mikor Geysa alatt ide bejövének bányát művelni ’s ezer ránczu csizmát csinálni, hanem önigyekezetek által Kis F­ol­t­­­r. felvilágosodva — szépen haladó magyar nemzettől remélni lehet, nem sokára még papirosan sem lesz. De hát a’ szász nemzetnél van e tettlegesen jogegyformaság? Lesz e valaha vagy egy falusi szász, vagy a’ szászhoz hasonló szabad oláh szék- vagy királybíró vagy más magistratualis tiszt? ’s nem a’ székek fővárosaiban létező dynas­­tiák uralkodnak e fiúról fiúra a’ szegény falusi szászokon ’s oláhokon? Hát a’ szászoknál nincs e ur és szolga? Nem ur e a’ szebeni szász? és nem szolgák e, vagy jobban mondva, nem heleták e az elnyomott szelisteiek ? Egyébiránt nem hiszem, hogy volna, a’ ki merné állítni, mikép egy országban a’ többféle nemzetekből álló népösszetet eszméje az országra politicai üdvet hozna. Nem dúl e Horvátországban épen most az egyetlenség démonja Magyarhon ellen ? Nem hozták e a’ kunok a’ pusztító mogolokat Magyarhonba ? Nem következett volt e össze épen a’ dicsért szász nemzet az oláhországi oláhokkal az erdélyi magyar ellen ? Nem remeg e Spanyolhon örökké a’ Bask tartomá­nyoktól­ féltében? Boldogok e az irlandusok? Ellenben ki nem tudja, hogy a’ romaiak által meghódított nemzetek, ha a’ római nemzettel amalgamizálódtak, milly szerencsések voltak ben ’s milly hatalmasak kan? Angolhan a’ hódító Vilmos és Francziabon Hugo Capet előtt többféle nemzetekből állottak, mellyek aztán összeolvadva, Európában a’ legszebb szabadságban, legnagyobb boldogságban élnek. Angol­honban minden ember angol, Francziahonban minden ember franczia ’s bizony közülök senki sem törődik érette. Tehát csak ez a kérdés: Az általán szabad Erdély, ön nemzeti boldogságát nem históriára, nem nagy pecsétes pergamenekre hanem a’ természet ’s ész po­­liticájára építendő ’s igy egy nagy nemzetté egyesülendő, magyara­­sodjék e vagy szászosodjék ? A’ magyar Erdélyföldet szive legneme­sebb vérével szerzetté; a’ magyarnak saját földe, szabad ’s még sza­badabbá tehető polgári alkotmánya, eredeti és műveit nyelve, szabad szelleme, hadi vitézsége van; a’ szásznak nincs saját földe, tulajdon­képpen nincs nyelve (mert az a’ nyelv, mellyet papirosra tenni nem lehet, nem nyelv, nem lehet nemzeti nyelv), nincs szabad szelleme. De a’ többit más alkalomra hagyva, illy ártatlan kicsapongás után visszatérek utazási töredékim folytatására. Szászvárosról Dévára siettem, hová utitársaim két ügyes keres­kedő urak légyottat adtak, innét másnap Pest felé indulandók. Uti­társaim nagyon siettek, ’s e’ miatt az egész után csak ott álltunk meg, hol lovakat kellett cserélni, ugyanazért Magyarhonról, mellynek leí­rása úgy is egy nagy könyvet tölthetne be, csak futólag a’ követke­­zendőket jegyzem meg. a) Midőn egyfelől valóban szerencsénknek tartjuk megismerni hogy a’ magyar nemzet jövendőbeli Tyrussa ’s egyszer valahára, min­den magyar szív óhajtása szerint, a’ magyar király lakhelye Pest, sok méltán híres tudósok, tudományok, értelem, szabad szellem, szép­mesterségek Walhallája és a’ magyar polgárisodás tündöklő napja; más­felől csudálkoznunk kell, hogy ez a’ nap miért nem szórja jótékony sugarait az országba szerte ? Igen, meg kell őszintén vallani, itten a’ köznépnél — sőt fölebecske is­— vastag tudatlanság uralkodik, sokkal vastagabb, mint az erdélyi oláhoknál (?). Nem egyszer történt, hogy, midőn az előfogat kocsiját, a ki egyébiránt minden fakeresztnél gomba alakú kalapját levette, nehány keresztet vetett ’s egy üdvöz­­légyet eldörmögött — mig egy állomással tovább menésre meg­nyertük, a’ második állomási utat nem tudta, sőt még egy falu nevét sem. Földesurok nevét sem tudták; de annál inkább tudták a’ „Nó­tárius“ űrét, kitől, úgy látszik, nagyon félnek. Itt is, mint Erdélyben, hiányoznak a’ népiskolák, de még inkább a’ czélszerű tanítók. b) Olly népes országban, mint Magyarhon, lehetne várni, hogy, midőn más polgári modon országok vasutakkal telvék, itt bár ra­kott utak volnának; de ezek, kivált Aradról, vagy Temesvárról Pestig általán hiányoznak, mi miatt a’ szegény utasnak sok nyomort kell szenvedni, sok időt veszteni. Midőn ezelőtt két évvel ismét Bécs felé utaznám, Szegeden inneni állomáson azt mondák, ne mennék Szeged­nek, mert azon után a’ császári gyorsszekér — diligence — 24 órá­ig hanyaglott a’ nagy sárba sülyedve, honnan csak 16 pár ökörrel vontathatták ki. Azt mondják, nincs kő ; Hollandiában sincs, de van tégla, miből jó utak készülnek az országban mindenfelé. Föld elég van, miből téglát csináljanak; szalma ’s nád is elég, mivel megéges­sék ; tehát csak akarat kell. c) Láttam minden helységben a’ helység háza előtt — az em­beriség gyalázatjára — kalodákat, vezető padokat; láttam minden helység végénél akasztófákat; de nem láttam ám utat mutató fákat sehol (itt bajosan tudná Kotzebue az igazságot olly szépen hasonlí­tani az utat mutató fákhoz); mi az idegen utasra nézve azért rész, mert midőn saját lovaival megyen, a’ számlálhatlan keresztül-kasul vágó utak közül, mellyikre fogjon, nem tudja, ’s ha illy zavarodá­­sában találkozik is valamelly zsiroshaju betyárral ’s tőle tudakozódik, néha nem akarja megmondani, néha nem tudja. Déváról három ’s fél nap alatt Pesten voltunk. (Folytatjuk.) ' r-g 6 ----­ (302) ^ (1) Eggenberger J. és fia acad. könyvárusoknál ’s általok a’ két haza minden hiteles könyvárusainál találtatnak A’ KISFALUD­Y-TÁRSASÁG ÉVLAPJAI. 1836—1841. Két kötet. n. 81. fin. vef. kemény táblába kötve 3 ft. ep. C3) (303) Eladó szederjük 1842. tavaszkor Sopron vármegyében Nagy-Czenken gróf Széchenyi István jószágán több százezer számban. Százankint Egyenkint e. p. fr. kr. Mortis alba oltott lombardiai 1 éves........................ . . , 2 „ .................................... 3 „ .................................... 4 „ .................................... Morus alba oltott calabriai, uj igen böcsös faj 1 éves ......................................... 2 „ '........................................ Morus alba nem oltott 1 éves ......................................... 2 „ .................................... 3 „ . ................................ Morus Moretti vagy Chinensis 1 éves ......................................... 2 „ .................................... 3 n ......... 4 n .................................... Morus multicaulis vagy philippina Dugvány vessző ........................................................................ 3­­ éves.......................... 2 . ....................... 3 „ 4 „ ....................... 5 „ ....................... 6 „ ....................... Magva a’ Morus alba­ nak 1 font 8 fr. e. p. 1 lat — 18 kr. e. p. e.P-e.P­ fr. kr. fr. kr. _ _ 8 — — 12 — 16 — — 24 ___ 16 — — 26 30_ 1­­ , 3— — 2 — — 4 _ _ 2 — — 4 — — 12 . . 30— — 22 _ _ 2 — — 4 — — 8 — — 16 — — 30 _ — 45 — 1 — tius Czenken A’ venni kívánók kéretnek, hogy jó előre tudósítást méltóztatnának arral az alul ihtat«» ••• v elejé.6l kezdve pedig a' lacskák elvilkhetnének. A¡ »AtAS&Mt (287) (4) fák kiszolgáltatása alkalmával követeltetik Nagy­«’ tiszttartói hivatalnál. Uj­an megnyitott nevelő- és tanító - intézet műveltebb rangú lánykák számára Bécsben belváros, Stosz­inisflimmel 364. sz. ház, a’ Wipplinger utcza közelében.­­ Nevelő­intézetem már 16 évig fenáll Triestben; azon tiszteletteljes elismerésnek, mellyet elsőbb helyen tapasztalt s mellyben annyiszor felszólítlanul szóval és levél által részesültem köszönöm ama’ kitüntető engedvényt, hogy intézetemet a’ fővárosba tehettem át hol­das kén­­zomódok összefolyása nekem lehetségessé teszi, azt magasabb szellemben, tökéletesebb­ és ter­jedelmesebben folytatnom. Valamint jeles tanítók méltánylása ’s a’szülőknek eddig tapasztaltam megelégedése’s he­lyeslése, úgy ama’jutalmazó tapasztalás, hogy sokan kilépett nő- nevendékeim közül a’ legma­gasb rangú ’s a’ korlátoltabb életkörökben mint szerencsés és tisztelt nők és anyák élnek ’s hálás elismerésöket nem tagadják meg tőlem, azon örvendetes biztosítást nyújtják, hogy nevelés-mó­domban jó utat választék, mellyet ezentúl is állhatatosan és vigyázva követendek. Intézetem három rendbeli lánykákat vesz fel: 1) ollyakat, kik egészen nevelésemre bízatnak ’s családomhoz kebeleztetvék; 1) ollyakat, kik csak oktatást nyernek az intézetben; 3) ollyakat, kik lakásuk igen nagy távolsága miatt, vagy más okból, az oktatás mellett ebédet is az intézetben kapnak. Az utóbbi két osztályra nézve szigorú ügyelettel leendek a’ romlatlanságra ’s előrejárult er­kölcsi képzésre. Mi az egészen rám bízandó lyánykákat illeti, csak azt mondhatom, hogy teljes erőmből ipar­­kodandom, anyjokat pótolni ’s hogy én, ki magam is anya vagyok, a’ szó értelmét teljes fontos­ságában érzem. Egész intézetemben mindent úgy rendezni ’s elintézni iparkodtam, hogy az egész a’ ne­­vendékeknek vallási , erkölcsi, szellemi ’s testi kifejtésére öszhangzólag hasson. M­­ű­elet­ képességek, művészetek és tudományok, mellyek a’ tökéletesen kiképzett nőif­juságot illetik, a’ legjelesb mesterektől ala­posan taníttatnak; a’ legszükségesebb idegen nyelveket, francziát, olaszt és angolt, a’ szükséges tanulóórákon kívül folytatott társalgás által velem és a’ nevelőnékkel, kiknek próbált er­kölcsi ’s képzettségű született francziánék választatnak, anyanyelv ügyességére vinni iparkodandom. Az aggodalmas szülőknek, kik gyermekeiket, a’ legdrágábbat, a’ mivel bírnak, idegen kezekre bízni kénytelenjeinek, talán több biztosítékot nyújt, ha figyelmeztetem őket, hogy saját lányaim a’ rámbizott nevendékekkel ugyanazon nevelésben, gondviselésben és bánásmódban ré­szesülnek, ’s ha bizonyosokká teszem őket, hogy azon kötelességek szentségétől, mellyet tőlem bizodalmuk követel, egészen áthatva törekedni fogok, azokat lelkiismeretesen teljesíteni, hogy e’ bizodalm­ukat magam, ők ’s az Isten előtt megérdemeljem. Értesítést a’ feltételek iránt készséggel adok mindeneknek, kik akár személyesen akár bér­­mentes levelekben engem megkeresnek. A’ nyomtatott terv, melly az intézetben kapható, bővebb tudósítást nyújt az egésznek szel­eméről ’s rendezetéröl. Derffel Karolina szül. Tommasini, nevelőné ’s nyilványosan megvizsgált tanítónéja a’ német, franczia, olasz és angol nyelveknek, valamint (*6*) a’ női közmunkáknak. (304) (1) IOOO P­/r. jut A’ triesli „Reunione Adriatica di Sicurta“ czí­­mű­ cs. kir. szabadalm. biztosítótársaság alulirt főügyvivősége ezennel köz­tudomásul adja, hogy azt, ki a’ f. é. octob. 12. és 13. közti éjjel Nagy- Surányban (Nyítra megyében) gróf Károlyi műmalmában kiütött tűzről pontos leírást ad, illő jutalomban részesi­­tendi; azt pedig, ki a’ felgyújtó személyt megnevezendi, ha ez törvényszékileg is bűnösnek ítéltetni fog, 1000 p. forinttal megjutalmaztatandja. Pest, oct. 26. 1841. A’ cs. kir. szabadulni, triessi Reunione Adriatica di Sicurta Magyarország ’s Erdély részérel föügyvivősége. (3) Weisz B. és társ. (290) Ló-eladás. (4) Méltóságos gr. Esterházy Mihály gazda­­sági igazgatói­­hivatala közhírül adja, hogy Alsó-Jattán , Ürmény és Érsek-Újvár me­zővárosok között Nagy-Szombatról Pest­nek vezető országúton Ny­it­ra vármegyében fekvő pusz­tán néhány ménle és anyakancza, nemkülönben több idei, egy-, két- és három-esztendős csikó szabad kéz­ből eladandó. Ürmény, oct. I5kén 1841. (4*)1 (305) Visszahívás. (1) Cservényi Alajos ajtatos­ szerzetbeli taní­tónak a’ gymnasium­ ifjúsághoz intézett reg­geli szentbeszédei ’s délutáni vallásmagyará­­zatai előfizetők hiánya miatt nem fognak ki­­nyomtattatni. A’ tett előfizetések tehát a’gyűjtő által vi­sz­­szavendelt. Vácz, occ. 28. 1841. (3) A’ szerző. (292) ^ ^ (3. Kukoricza- szállítás Tokajra. A’ nagyméltóságu magyar királyi udvari kincstár rendelése következtében Tokajra 1842. évben szállítanál 500 pozsonyi mérő kukoricza tárgyában ugyan 1842.­­ februarius első napján tokaji kr. sóháznál nyilványos ár­verés fog tartatni. Az említett kukoricza- mennyiségnél fele május, másik fele pedig augustus utoljáig 1842. év­ben leszen szállítandó. Minden vállalkozó a’ fentebb említett napon a’ to­kaji kir. sóház épületében , a’ megkivántatott lO°/0 bá­natpénzzel ellátva reggeli 9 órakor leendő megjelenési vagy írásbeli ajánlataiknak az ezt megelőző napig, aza január 31 kéig lehető beküldésére ezennel felszólitatnak Költ Budán, oct. 18kán 1841. (3 POZSONYBAN, nyomtatja Schmid Antal.

Next