Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-13 / 4. szám
szóval tenek jelentést, mellyből a megyei lakosok egészségállapota, a himlőoltásra kellő szorgalom nem fordíttatásának káros következményei, a megyei perek, eddig 166 ítélt, 154 ítéletlen rabok száma stb. közöltetett; belőle megtudjuk, hogy Bihar adózó népe adójából majd százezer, régibb tartozásából húsz ezer pftot immár lerovott, s maradványtartozása 157,707 pftot tesz. 23 Emlékezetes azon indítvány, hogy jövő országgyűlésen azon óvatos egyezkedés mellett melly által a nemzet függetlenségét fentartván mind a kormányzási terhek, mind a státusadósságok reá eső részének általa teendő elvállalása, s jövendőben minden közköltségben aránylagos részvéte sürgettessék, hogy Magyarföld, mint az ausztriai birodalom kiegészítő része, a kormányzási terhek s a státusadósságbani részvét mellőzése által a kormánynak ne szolgáltasson okot a rendes jövedelmek s költségforrások a birodalom igazgatására elégtelen volta tekintetéből szükség parancsolta kölcsönnek a hazánkra eső részét mellékesen, tudniillik külkereskedésünknek nagy vámbérrel elzárulása által rajtunk megvenni. 30 kir. ap. Felsége Helytartó Tanácsa által a szolgabirák száma négygyeli szaporítását megengedvén, a helyettes ur nyilványitá, hogy hivatali jogánál fogva a szükséges kijelölést nem sokára megteendi, az első alispány pedig a szolgabirák választását jövő martiusi gyűlésen vélte eszközlendőnek, miben a Rendek megegyeztek. 4) Az előfogatok, kivévén a katonai, kincstári s tisztit, eltöröltettek. 53 A táblabirák mi módoni választása ügyében közgyűlésiig dolgozó választmány által jelentetett, mikint a levéltárnok úr által nagy szorgalommal napfényre hozott negyvenet haladó levéltári adatnál fogva bizonyos, hogy a táblabirák választása a 1613: 24. t. cz° értelmében ez évtől fogva egész 1790ig szakadatlanul a Rendek által történt; ez évtől fogva pedig a tiszteletbeliek kinevezését főispányok kezeiben látjuk. A többség e jog gyakorlatába kivánt lépni vissza, de az elnök ez ügynek főispányi jogaiba vágó eldöntésében részt venni nem akart s inkább eltávozott. Első alispány azutáni elnöksége alatt a többség által a választmány azon javaslata fogadtatott el, hogy a tiszteletbeli táblabirák-kinevezhetési jogot a Rendek a kormányzóval megosztják. 63 Az ismeretes megyei körlevelek részint az országgyűlési utasítást készítő választmánynak, részint aláírások gyűjtése végett járásbeli főszolgabiráknak adattak ki. #Közép-Szolnok, megye decemb. 20-kai évnegyedes közgyűlésének érdekes határozatai ezek voltak. E megye septemberi közgyűléséből alázatos felírást intézett a nm. főkormányhoz kérvén ezt, vezesse a lovas katonaság számára az eleséget, minthogy a szegény adózó népre nem róhatnak élelemszereket. E felterjesztésre tagadó válasz érkezett, egyedül az engedtetvén meg, hogy a pénztárnok előlegezze egy évre a megyei tisztségnek a szabály szerinti árt s ebből vásároltassák élelem, a többit pedig állítsa elő a köznép közt, mit ha elmulasztana, fizetése elvonásával fenyegettetik. A rendek előbbi határozatuknál maradtak; a fizetés elvonására nézve pedig fölirt a megye, kifejtvén feliratában, mikép a tisztviselőség a megyének engedelmességgel tartozik s igy midőn ennek parancsait teljesíti, nem büntethető. Kraszna megye mult dec. 28-kán tartá követválasztását az erdélyi országgyűlésre, melly alkalommal követeknek választattak egyenlő ranggal Bagosi Kovács Sándor és Kán Gergely gróf. A Mezei Naptár. A magyar gazdasági egyesület ismeretterjesztő szakosztálya m. h. 19-kén tartott ülésében örömmel értesült, mikép a Mezei Naptárnak ez évre 40,000 példányban kiadott folyama egészen elkelt. A. t. közönségnek ekkép növekedő részvétele tehát azzal viszonzandó, hogy a jövő folyam minél tökéletesb legyen: a t. író-közönséget tiszteletteljesen szólítja fel, lenne szives annak tartalmát alkalmas czikkekkel, mellyeket alulirt fogadand el, gazdagítani. Az eredetiek nyomtatott ivenkint 200 forinttal tiszteltetnek meg. Minthogy pedig nyomatását sokára halasztani nem lehet, s az egyesületnek érdekében fekszik a M. Naptárból sem többet, sem kevesebbet nem nyomatni, mint mennyi elkelhet, valamint az illető t. ez. írók becses czikkeiknek minél előbbi beküldésére, úgy azon t. ez. könyvárusok s könyvkötők, kik azt a megszabott áron 20% ráadásért terjeszteni óhajtják, szívesen kéretnek, ne sajnálják alulirtat ezen hirdetmény olvastával nyomban értesíteni, mennyi példányt reménylenek eladhatni belőle. Pest, jan. 8-án 1842. Kacskovics Lajos m. gazd. egyesületi titoknok. (Oskolai szükség) Eszék, jan. 4. Emlékezem, hogy a Hírnök társas Századunk hasábjain tudományos és igen hasznos értekezéseket olvastam az oskolai szükségekről, t. i. miképen lennének azok pótolandók, hogy ezáltal a tudományok nagyobb világra, az ifjúság pedig kívánatos kiképzésre emeltetnének? Megvallom ugyan, hogy e tárgyban már is igen sok és szép, valamint hasznos is történt hazánkban; mindazonáltal még sok a szükség, mellynek pótlását a nem sokára beköszönendő jobb jövendőtől várva várjuk. E szükségek rajzolatját előhozni nem szükség, minekutána jól ismeretesek a t. közönség és a szeretett haza előtt. Itt csak egyet vélek említendőnek, t. i. valamint hazaszerte az oskolai ifjúság minden képzői, úgy magam is örömözönnel bonultattam el, midőn az alig múlt évi Hírnök 74ik számában említett t. Kubinyi Ágoston úr az orvosok és természetvizsgálók nevezetes társulatának másod elnöke által a sept. Gki Ildik nagygyűlésben előhozott tervezetében azt olvasom: milly kívánatos lenne „a természettan tudományába a köznépet is beavattatni“, de leginkább milly haszondús lenne az is, hogy „miután a köveket nem lehet olly ismerhetőleg lefesteni, minden gymnasiumhoz s egyéb iskolához szeretne egy kis ásványgyűjteményt csatolni“ megbecsülhetetlen eszme! Ezek következtében nem kételkedem, hogy e terv hasznáról s elkerülhetlen szükségéről nem sokára igen velős értekezéseket olvasandunk a hírlapokban, valamint a tárgy érdeke meg is érdemlenné ; de boldog Isten! mindeddig, legalább tudtomra, semmit sem! — Nehogy tehát ezen haszondús eszme a légbe repülvén valami ellenséges szél szárnyain, szeretett hazánk határain túl lebegtessék, ámbár nem vélem magam elégségesnek a nevezett tárgy magasztalására, mindazonáltal, hogy újabban szülessék az elmékben, s tárgyaltatás alá jutván lényegileg léphessen fel a Múzsák mezején, megpendíteni bátorkodom. Igenis ezen tervezet, mellynek leendő haszna kiszámithatlan, olly szükséges az oskolákban, hogy létrehozását már a sok jó következményei is szükségessé teszik , azonnal nagyobb figyelemre méltó tehát a fent említett I. Kubinyi Ágoston úr mélyen belátó eszméje. Kétséget nem szenved, hogy az ember amit lángolva kíván ismerni, ugyanazt nemcsak hallani, de szemeivel is látni óhajtja; mivel a puszta szavakkal forró kívánsága be nem teljesedik és igy mindaddig nem nyugszik, miglen a kivánt tárgy szemlélése égő vágyát meg nem nyugtatja; ez legalább közönségesen igy szokott történni. Tegyük föl, hogy az ember valamit olvas vagy beszéd közben hall, nemde a tudási vágy nőttön nő benne mindaddig, miglen azt saját szemeivel nem tekintette, épen azért mivel ez°által a tárgy mivoltát és lényegét jobban megismerheti, s ennek külső alakját az emlékeztető erő táblájára pontosabban s tartósabban vésheti? p. o. olvassuk vagy halljuk Velencze tengervárosnak körülményes leírását, miképen ez t. i. sok közelfekvő s hidakkal összekapcsolt szigeteken épült? miképen itt az ember ha a ház ablakáról lerogyna, épen az utczatengerbe bukkanna? miképen itt az utczákon az egész város belsejét behajókázhatni? stb. ezeket mondom olvasván vagy hallván, igen is faragunk elménkben e városról valami képzetet, de mi ilyent? igen sötétet; ha már most saját szemeinkkel szemléljük e várost, akkor látjuk, hogy egészen más alakban tűnik elő, mint a mi ilyenben képzeltük, valamint velem is történt 1836 évi augustusban. És igy van ez minden látható tárgyakban. — Ezeket magam is megfontolván, s több évek óta a hiányt érezvén, hogy a gondom alá rendelt ifjúság kiképzésében nagyobb előmenetelt eszközölhessek, az oskolai ifjak némelly kedvelőitől, kiknél kis ásványgyűjteményt lenni tapasztaltam, néhány példányt tanítványim számára megszereztem. De ez majd annyi mint semmi, mivel a természettan, melly a gymnasiumokban előadatik, csak tized részét sem teszi. Továbbá meg van ugyan nálunk a természethistoria képeskönyve, de ebből az ásványok alakát csak sötéten képezék magokban tanitványim; mert minekutána ugyanazon ásványt természetében kimutatom, egészen más idomban képezék azt. Már ez pedig igen természetes, mivel az ásványokat nem lehet olly ismerhetőleg lefesteni, hogy innét azokat természetükben is könnyen megismerhessük. Ámbár tehát kisded gyűjteményemnek van haszna, mindazonáltal kisdedségére nézve igen csekély a haszon. Azon igazságról tehát senki sem fog kételkedni, hogy annak képzete, a mit nem csak hallunk, hanem természetében is látunk, sokkal jobban s tartósabban nyomatik elménkbe, minthogy a látás nagyon elősegíti az észt s igy ez pontosabban munkálódik. Tapasztaltam ezt a régi római pénzgyűjteményemből is, mert a rómaiak történeteit, s vallásuk mivoltát magyarázgatván, kimutatám az ámbár néma de igazi tanukat, t. i. a tárgyra alkalmas pénzeket, mire nézve előbbi homályos képzeteik nemcsak kivilágosodtak, de meg is győződtek a valóságról. Kétséget tehát nem szenved hogy a3 amit hallunk, vagy olvasunk, azt látni is, ha lehet kívánjuk, b3 hogy a mi tudni vágyó elménk nem elégszik meg csupa szavakkal sem olvasással, t. i. a tárgy szemlélése teljesíti kívánságát, c3 hogy az, amit látunk, pontosabban vésetik elménkbe, ebben tartósabban megmarad, s igy az ifjúság nagyobb előmenetellel léphet a haza szolgálatba. Következésképen, minekutána a tapasztalás és több okok a fent említett tárgy t. i. az ásványgyűjtemény szükségét bebizonyítják, s létrehozását sürgetik, ugyanezt minden gymnasiumok s egyéb iskolák számára elkerülhetlenül megszerzendőnek ítélem. Nagy Fortunát költészet- és természettan rendes tanítója. Folytatása s vége a dec. 21 -k. tartott huszonkettedik országos ülés jegyzőkönyvének.Felső Fejér megye követe gr. Bethlen Gábor utasításánál fogva következő indítványát kívánta jegyzőkönyvbe iktattatni: „Utasításom egyik pontja azt tartja, hogy igyekezzünk az 1837—beli országgyűlésen félben maradott országos tárgyakat újabbi vitatás tárgyává tenni s azokat elhatároztatni; nevezetesen pedig a szász nemzet vármegyei birtoka iránti szőnyegen volt sérelmek kifejtésében és elhatározásában előlegesen orvoslást eszközölni. Tek. KK. és RR. ezen tárgyban az 1837—beli országgyűlésen ns. Felső Fejér vármegye követei által egy kérelem adatott be, mellyben hivatkoztak az ugyan e tárgyban még az 1810-beli országgyűlésen a ns megye akkori követei által béadott kérelemre ; de valamint ennek, úgy amannak is mind ez ideig semmi sükere nem lett, mellyeknek következésében kénytelen vagyok e tárgyat újból a tek. KK. és RR. figyelmébe ajánlani, és ez iránti pártfogások iránt könyörögni. — Ugyanis: a3 Az Approb. Const. III. R. 46. Tit. 6. articulusban világosan meg van határozva, hogy a hét bírák és szebeni publicum jószágai a vármegye jurisdictioja alatt legyenek.— b3 Mondhatnák ugyan, hogy ezen törvény, azon egyezés által, melly Szebenben 1692-ben április 23. a három nemzet között költ, valamennyire megváltozott légyen, noha azon egyezésben is a ns vármegye tisztjeinek jurisdictiojok Szelistye székben, világos kitétellel meghagyatott, s ezen jurisdictiot a szász nemzet a nj vármegyének és a fiscalis directornak ellentmondásaira nem hajtván csak törvénytelenül tette magáévá. De mivel ezen egyezés boldog emlékezetű I. Leopold császár által csak egy részben, s nem egészen confirmáltatott, az 1791-b. tartott országyülése által pedig nagyobb részben cassáltatott, ennél fogva ezen állítás is minden erő nélkül való; ugyanis azon egyezés semmi más jurisdictiot azon jószágokra nézve a nj szász nemzetnek nem adott állal, csupán a földesúri hatalmat. c3 Midőn továbbá egészen más természete van a fundus regiusnak, más a jure nobilitari birt jószágoknak, nem lehet a fundus regiust, a hét bírák, s más hasonló természetű, ma helytelenül a Szász nemzet jurisdictioja alatt lévő jószágokkal, ugyanazon egy jurisdictio alá vonni, a törvények megsértése nélkül, melly állításomnak támogatására hivatkozom magának a szász nemzetnek egy protestatiojára, midőn az 1794-b. tartott országgyűlésen ellene mondott az 1791-beli 19 d. törvényczikknek és az Appr. Const. III. R. 81. Tit. 2-ik czikkjének s kívánta, hogy a nemesi karban lévők, még csak a szabad kir. városokban is vásárnál fogva is semmi polgári just és birtoklást magoknak ne szerezhessenek, azt állítván, hogy az az ország systemájával, fundamentális constitutiojával és privilégiumaival, s a három nemzet saeculumoktól fogva fennálló uniójával, és a királyi szent diplomákkal meg nem állhat, az erdélyi három nemzetek egészben különbözők lévén egymástól. Micsoda igazsággal kívánhatná tehát az inelyta natio saxonica is, hogy a ns Felső Fejér vármegyéhez tartozó nemes birtokokat, mellyeknek onnan való elszakadásokra nézve soha semmi országos articulus nem költ, s a mellyeknek onnan való elszakasztásokkal igen is az ország systemája, fundamentális Constitutioja, s a három nemzetek századoktól fogva fennálló uniója nagy hézagot kap, az ország rendei a regius fundushoz kapcsolva maradni engedjék. de Még azon szempontból is tekintetet érdemel a nsrmegyének a regius fundushoz ragadt nemes birtokok reincorporáltatások iránti törvényes követelése, mivel még az 1791-be kirendelt országos systematica deputatio is kisebb s keskenyebb állásúnak tartotta is F. Fejér vármegyét, hogysem csak magára fennállhatna, s ezért ns Fogaras vidékével neveltetni vélte. — Tek. KK. és RR. ez által most is gyenge képviseleti rendszerünk még inkább meggyengülne, midőn a mostan is kevés magyar jurisdictiok száma még inkább leszállana; adjuk viszsza tek. KK. és RR. ns F. Fejér vármegyének az elszakasztott részeket, s mindjárt nagyobb lesz a megye. Mindezeknél fogva, hogy a TT. RK. és RR. a ns F. Fejér vármegyétől törvénytelenül elszakadott részeket, a miilyenek a hét bírák és szebeni ns publicum jószágai, a törcsvári uradalom, továbbá Rukkor és Korneczel, s más faluk, mellyeknek egy része is vármegyénknek, más része szász jurisdictio alatt vagyon, reincorporáltatni, s egyszersmind ezen határozatot articulusba vétetni határozni méltóztassanak, ezennel mély tisztelettel esedezem, és az unionis juramentumnál fogva felszólítom a tek. KK. és RRet, hogy annak idejében, midőn ezen tárgy ex besi vitatás alatt lesz, méltóztassanak engem pártolni. Ezúttal ugyanis csak azt kérem, hogy méltóztassanak a nagy magú Elnök úr és tek. KK. és RR. ezen indítványom tárgyaltatásának hová hamarébb sort adni, nehogy a nj megyének ezen sérelme az ötödik országgyűlésen 1791-től fogva még mind határozatlan maradjon; magam igazolása végett pedig kérem ezen beszédemet jegyzőkönyvbe iktatni. — Melly indítványra határozatik, hogy miután az indítványozó is megesméri, hogy már ezen tárgy a múlt országgyűlésen is a biztosság elibe adatván, ott áll folyamati vizsgálat alatt, utasíttatik a jelen ülés SO-ik száma alatt a hasonló tárgyak felvételére kinevezett rendszeres biztossághoz, melly maga tudósítását megtévén, a Rendek azután ezen indítványt, a már megállított mód szerénti tanácskozás alá venni el nem mutatják. — és Felső Fejér vármegye követje gr. Bethlen Gábor fennebbi indítványára Szebeniék követje Schreiber Simon, és közügyek igazgatója Horváth Ferencz jegyzőkönyvileg megjegyeztetni kívánták, miszerént jogokat fenhagyják , hogy midőn azon indítvány napi, rendre kerülend, akkor hozzá szólhassanak, s arra észrevételeiket megtehessék. Udvarhelyszéki egyik követ Szombatfalvi József utasításánál fogva indítványozza, hogy jóllehet a követi utasításokból előterjeszthető részletes sérelmeknek, s más oldalú kivonatoknak öszveszedésére és ahhoz képest az ország rendeleteibe kellett terjesztésére egy rendszeres biztosságnak kirendeltetésébe , miképen már el is határoztatott, megegyezett is, mindazonáltal utasítása tiszta rendszabálya értelmében törvényhatóságának physicai életkérdésébe való sérelmét elő nem terjeszteni és ezen mint legelőlegesebben tárgyalandó kérdést a KK. és RR. által felvetetni kérni nem teheti mert Udvarhelyszék törvényhatóságában rendes orvosi szerepet folytatván egy minden orvosi rendes tudományokkal szűkölködő és e miatt közbizodalmát vesztett Fejérvári Lajos nevű személy, azon törvényhatóság közönsége áltanosan az élet veszedelmének vagyon kitéve, s elősorolja a nevezett követ, hogy Udvarhelyszék törvényhatósága maga 1840-b. September 25-d. és 26-d. napjain tartott közgyűléséből a kir. fő kormányszékhez ezen orvosnak elmozdítása s helyibe orvosi csődületnek kihirdetése kérelmében maga környülállásos tudósítását megtette és a kérelemnek elég nem létetve, 1840-b. s követett napjain, úgy 1841-b. april. 22-k. s következett napjain tartott kögyüléseiből viszont, és a környülményeket bővebben kifejtő feljelentéseiben a kérelmet megújította, azonban süker nélkül, s későbben 1841-b. jul. 26-k. s követett napjain tartatott közgyűlés mindenben az előbbiekre hivatkozva a kir. fő kormányszék előtt kért és könyörgött ezen törvényhatóság physicai életkérdését sírba sülyesztő sérelmének orvoslása, és az ottani orvos helyébe csőd hirdetése iránti rendelésinek kiadása és az ezen tárgyban keletkezett előbbi rendeleteinek megváltoztatása iránt, — mindazonáltal a kir. fő kormányszék a nevezett orvost azon okból, mivel a szék rendei nem lehetnének elégségesek a nevezett orvosnak tudománnyá akkor megítélni, mikor neki diplomája vagyon, a törvényhatóság veszedelmére ottan rendes orvosnak meghagyta, és ebből önként következik, hogy midőn egy részről a nevezett orvos a tartományi pénztár nyilvános károsításával maga fizetését veszi, más oldalról a közbizodalmát, vesztett s ennek nyomán senki által használni nem kivánt orvosnak ottan létében a halandóság annyira növekedik, hogy félthető netalán azon 95.000 lélekszámból álló törvényhatóságnak népessége egészen elenyészszen, azért kéri a KK. és RR. ezen sérelemnek elenyésztetése iránti közbejöveteleket, s felszólítja