Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-06-13 / 46. szám

az ilir ábrándnak vetik alá, ép eszmével birnak a nemzeti­ség felöl?­, úgy a jól felfogott nemzetiség képes egyedül fentartani egy a sors viszályai által elgyöngitett nemzetet. Hogy nemzetünk nagyobb s józanabb része értette a legne­­mesb kincs kívánságait, állapotunk s körülményeink tanú­sítják, a fel-feljajduló visszahatási panaszok csak gyenge viszhangjai a megsértett hiúságoknak. Nekünk szilárd akarat s lelk­ekészség feladatunk, igazság minmagunk, méltányos­ság mások iránt; szerelem a haza, szeretet saját nemzetisé­günk, tisztelet másoké iránt, de kíméletlen ellenörködés mindenek felett; a túlzó ábrándok gyökerükben elfoju­landók, s valamint egy magyar vagy horvát respublicá­­nak eszméje fenyítésre méltó agyafúrt gondolat, úgy egy ilir birodalom alapítása ábránd képzeli! sújtja a törvény súlya, mikép a sors keze csapja a privát életben is a vétkes legpiszkosbikát, a háladatlanságot. De éljünk legalább bi­zalomban és reményben a sors iránt, mikép polgártársaink­kal szeretetben élni tartanók — ha lehetne — legszebb e - adatunknak ; az utókor tanúságot adand mikép mi készek vagyunk számolni az örök igazság zsámolya előtt lépése­inkről — arról: mi volt, mi a nemzeteket naggyá tette, mi volt s kik azok, mi s kik által némelly nemzetek csak nevük­ről ismeretesek. — Ez vala első tárgya rövid sorokba szo­rított eszmémnek. Egyebekről máskor s tán hosszasabban. Fiume, máj. 19.* Tegnap este színházunkban az itteni hangászkar igazgatója, Scaranelli urnak, ki jelen olasz ope­ráink igazgatására Triesztből hivatott ide, jutalomjátéka lé­vén, hogy több hallgatóságot csaljon a színházba, s így na­gyobb jutalomra tehessen szert, egy horvát dalra, mellyel valakitől kapott, muzsikát szerezvén, a többek között ezen horvát dalt is olasz születésű primadonánktól Tirelli kisasz­­szonytól, ki ezt már be is tanulta, horvát nyelven akarta énekeltetni; de ezen ártatlan kis mesterfogás még jókor ér­tésére jutván a kormányelnöknek, ez emlékezvén, milly ke­serű panaszokra adott alkalmat a már majd minden megyé­ben megpendített, országszerte ismeretes zágrábi gunydal, minden hasonló súrlódások elkerülése végett az említett horvát dal éneklését vigyázó tapintattal s igen bölcsen eltil­­tá, s ennek következésében Scaranelli urnak, ki a közön­ségnek minden esetre kedveskedni kívánt, s nehogy muzsi­kaszerzésével hiába fáradozott légyen, most azon ötlete jött, hogy horvát versek helyett magyar verseket énekeltes­sen, s e végre át is adatott neki az 1837ki Emlényből vá­lasztott „Leányokhoz“ czimü s a horváthoz hasonló mérté­kű kis költemény. De mi történt? Nehány horvátkedvelő suhanczok, kiknek egyébiránt ez említett eltiltás nem volt igen ingekre, hirtelenkedő buzgalmukban már reggel jó előre összebeszéltek, hogy a magyar éneket kipisszegjék s hülyüljék, s igy is jön : alighogy felgördült a kárpit, még mielőtt a primadonna kilépett volna, kevés percznyi csend után elkezdődik a pisszegés és fütyölés, és tartott mind­vé­gig, elannyira, hogy a szegény primadonna sirás közt kezdő és sirás közt végző szerencsétlen magyar énekét. Egyébi­ránt az egész alávaló, s tekintve azokat, kiktől ered, magá­ban figyelmet sem érdemlő dolgot egész rút meztelensé­gében, s igy a­mint történt, azért zárjuk itt ki a nagykö­zönség előtt, nehogy ezen tettnek valahol, Fiume lakosai rovására, nagyobb nyomadék adassék, mint a mennyit való­sággal érdemel. Fiume józan elméjű s jobb érzésű lakosai­nak lelkülete magyar szívvel s lélekkel magyar akar lenni s maradni, mert az anyaországtól reméli felvirágzását, s et­től vár és kér segedelmet, s ezért ez egész kebellázító bot­rányt csak megvető indignatioval szemlélte, s valóban csak ennyibe is veendő, mert egynéhány garázdálkodó ficz­­kó betyárkodó pajkosságát nemzetellen­es demonstratio­­nak csak nem lehet tekinteni. A pesti ref. egyházmegye gyűlése múlt hó 23 és 24-kén tartatott. Nevezetesb eredményi ezen gyűlés­nek: 1) Az elnök gróf nemes példája után, elnöktársa is le­mondván az ülnöknevezési jogról, ez oda módosíttatott, hogy a világi elnök egyéneket ajánljon, kik a statútum sze­rint megyénkivüliek is lehetnek, világi ülnökségre ; a gyű­lésben jelenlevő táblabirák s hivatalnokok titkosan szavaz­nak, kijelöltessék-e a nevezett személy választásra? Mire ha igen mondatik, az egyházak felszólítatnak szavazni, miál­tal kijelentik, elválasztják-e vagy sem, mindig átalános többséggel, az egyházi táblabírák, a megye kebeléből ki­­jelölés nélkül választandók. 2) Az egyházmegyei jegyző le­köszönvén, ezen hivatalnak szavazás utjáni betöltése hatá­­roztatott. 3) Egyik pénztárnok szinte leköszönvén, helye szavazás utján betöltendő. A pénz­tárnoki hivatal részére uta­sítás készítetett, s ugyan illyennek a jegyző számára is ké­­szítetése határoztatott. 5) Egy segélydijt kamatozó, lelké­szek által összetett alapítvány, melly eddig esperesi kezelés alatt állt, az egyházmegyei pénztárba tétetni s pénztárnok által a kiadott szabályok szerint kezeltetni rendeltetett, ha­­tároztatván egyszersmind, hogy azok, kik adandó alka­lommal azt megnyerni óhajtják, szükséges bizonyítványok­kal ellátva egyenesen az egyházmegyei tanácshoz folya­modjanak. 6) Borzsák András monori, Csokonay József szadai, Sztregovai János gödöllői iskolatanulók múlt évi példás szorgalmukért tíz tiz forinttal jutalmaztattak. Itt is­mét az elnök grófot s újra csak forró hálával kötelességünk említeni, ki a népnevelés előmozdítása tekintetéből, szor­­galmas néptanítók jutalmazására 500 ftos lökét alapított hol­ta napjáig. (P. E. /. /..­ Debrecz­énből írják, hogy az ottani reformátum kollegyum is i­s a­mennyire a körülmények engedték, a kül­földi oskolákhoz alkalmazott tanítási rendszere a nagylisz­­telek­i superintendentiának most közelebbi szentgyörgynapi gyűlésén megállapíthatott, és lehet reméllem­ annak a követ­kező november elején beálló oskolai új évben folyamatba indulását; mi ha meg lesz, azon terv három év alatt az egész főoskolára nézve létrejöhet. A mondott új oskolai rendszert a kollégyom egyik érdemes és köztiszteletben álló professora tehe­t. Péczely József úr erdélyi kormány­széki tanácsos s a nagyenyedi ref. kollégyom föcuratora mélt. gr. D­egenfeld Otto urtól felszóllittatva, Kolozsvárra elküldé. DA mint tudva van, az erdélyi evang. reformatum főconsistorium a tisztelt mélt. gróf és főcurator ur elnöksége alatt múlt februariusi teljes számú gyűlésben egy nagy biz­tosságot nevezett ki, mellynek egyebek közt a jövő October elejéig az erdélyi kollégyom és két gymnasiumben­ alsóbb oskolák számára uj és czélarányos tanítási s nevelési ren­des tervét kell kidolgozni, s a főconsistorium eb­be megvizs­gálás és jóváhagyás végett beadni.­ " Az iparegyesü­let f. he­lkén tartá közgyűlését, melly­­ben a volt ideiglenes választmány fölolvastatá tudósítását működése eredményérül. E tudósítás javaslatot is foglal ma­gában a teendőkre nézve, melly megirányulván elfogadtaték a következő pontokkal: Az iparegyesület egész nagyszerű tervét azonnal és nyomban nem létesíthetvén, fokozatokat állíta föl a teendőkre nézve. Az első fokozaton áll az ipar­­műkiállítás, melly jövő augusztusi vásárkor Pesten fog létre jöni. Felszólittatnak tehát ezennel Magyarország és a hozzá kapcsolt tartományok minden kézművesei, mesteremberei, gyám­okai és általában mindazok, kik akármiféle feldolgo­zásával foglalatoskodnak a nyers­anyagoknak, legyenek bár czéhbelik vagy nem czéhbeliek,­­ hogy iparműdarab­­jaik beküldésével az egyesület ügyét előmozdítani szíves­kedjenek. Az iparegyesület pedig kötelességéül ismerendi iparmüveiket a hazával megismertetni. A beküldő urak figyelmeztetnek egyszersmind az idő rövidségére, melly őket a müvek elkészitéséveli sietésre inti. Körülményesebb tudósítás utóbb fog minden hírlap és folyóiratban közöltet­­ni. — Ez volna a gyakorlati rész az egyesület tervéből az első fokon; az elméleti részre nézve pedig határoztatok, közhasznú ismeretek terjesztése végett népszerű nyelven irt füzetkéket kiadni a természettudományokból, mű-és történettanból, minőkkel a német és franczia irodalom bő­velkedik. Azonfelül egy encyklopaediai tartalmú s az egye­sületnek orgánumul szolgálandó folyóirat kiadása határoz­tatok. A beküldött pénz mennyiségéhez képest Ca pénztár­ban 1848 pg. for. és 22 kr. van­, ennyit vélt az egyesület jelenleg létesithetőnek. A fiókegyesületek számára javaslat terjesztetek elő, melly hírlapok utján szinte közre fog létet­ni. Ezek elrendezése után tisztválasztásra lépett által az egyesület; elnökül m. Batthyányi Lajos gróf választatott közakarattal, szavazattöbbséggel, ügyésszé Simon Florent jegyzővé Vajda Péter. A 40 tagból álló választmány össze­állítása csak 5én lett befejezve. Ennyit előlegesen, a szük­ségest utóbb. Vajda Péter, m. k. társulati jegyző. II. Pesti verseny. Vasárnap, június 5. délután. Kezdete 4 órakor s félóránként új új futás. I. Asszonysá­gok pályadija: 1600 öl ism. Első sz. 100 aranyat érő billikom, mellyen e vers olvasható: Pest a leggyorsabb a rákosi pályafutónak. Sz. az első; a díjból fenmaradandó aranyok 50ig a második lóé; azon felül ismét az elsőé. Futhat angolt kivéve, minden m. és k. Teher: 3e 70; 4e. 90; 5e. 96; 6e. 100. id 103 ft; m. 2 fonttal többet. Beth­­mann Sándor ur 5e. sg. m. Rococo, ap. Cacus, an. Mulebird 98 ft. Fekete sapka, fejérrel csíkos veres test, fejér ur,­lső, haladás ideje: 3' 50"; 2dik ízben is lső, 3' 55" alatt. Liech­tenstein Al.hg. 3e. p. k. ap. Sangrado, an.Hindoo-kancza , 70 ft. Világos kék sapka, veres test és uj, 2dik, másod ízben visszahuzatott. Széchenyi István gr. 5e. p. m. Argus, ap. Gallopade, an. Miss Grah­ami 98 ft. Fejér test, veres uj és sapka, első ízben 3dik, másod ízben: 2dik. Liechtenstein Al. hg. sg. k. Furiosissima és Loudon-Fanni Horner csikója visszahuzattak. — II. Asszonyságok pályadija. Má­sodik sz. — III. Károlyi-tétverseny 2­/4 aug. mf. 1000 ar. ezüst serlegben. Küzdeni többekkel s mindannyit győz­ni dicsőség. Czuczor. Azonkívül tét egyegy lóért 50 ar., fele bánat. A második ló 100 ar. kap. Futhatnak m. és k. lovak: 3e. 80; 4e. 100; 5e. 106; id. 110 ft.; m. 3 fonttal többet; ausztriai birodalmi 5 fttal keveshet; e dij nyerője minden évben 5 fttal többet. Bethmann S. ur. 6e. p. k. Orelia, ap. St. Nicolas, an. Peter Lely 110 ft; színei mint feljebb. Első, haladás ideje: 4' 24" Clam-Gallas Ed. gr. 5e. p. m. Lonsdale, ap. Glencov, an. Concealment, 109 ft. Fejérrel csikós kék test és uj fekete sapka. 2dik Eszterházy Pál hg. 5e. sőt p. m. Gambia, ap. Colonel, an. Black Daphne, 109 ft. Fekete sapka, kék test, sárga uj, 3dik, Bethmann p. m. Young Hercules, apj. Sir Hercules, an. Zelinda 113 ft. A lovas színei ugyanazok, 4dik. — IV. Pestvárosi-dij: 100 az. az első lóé, a díjból fenmaradó és félpénzekről be­jövő aranyok 50ig a másodiké, azon felül ismét az elsőé. Futhat minden ló. A nyerőpont előtt 30 öllel kezdve egy­szer körül Cl268 és 2' 6"} ismét. Első sz. Tét 10 ar. „fuss v. fizess“ 3e. 74; 4e. 100; 5e. 107; 6e. 112; id. 115 ft; ausztriai birodalmi 6 fttal k. és pr. 2 fttal kevesbet. Beth­mann S. ur 5e. sg. m. Rococo, ap. Cacus, an. Mulebird, 107 ft; színei mint feljebb, mind két ízben első, haladásideje első ízben 3' 10", csod ízben 3' 5". Liechtenstein Aug. hg. 5e. p. m­. Passe-par­tout, ap. Gallopade an. Little Bo-peep. 101 ft. Veressel csikós kék sapka, fejér test és uj, mindkét ízben, 2dik Stubenberg Józs. 4e. v. p. m. Privéet, ap. Priva­teer , an. Miss Fury. 94 ft. Narancsszin test, vil. kék uj, fe­kete sapka, első ízben: 3dik másod Ízben: 5dik. Csapody Pál 4e. sg. k. ap. Election, an. Don Juan-kancza 92 ft. A lovas színe veres, mindkét ízben 4dik. Czindery László ur 4e. p. m. Sobri, ap. Murphy, an. Milady 94 font. Veres sapka, kék test, fejér uj, első ízben 5dik, másod ízben 3dik. V. Pestvárosi-dij. Második sz. VI. Parasztverseny Első lóé 75 pg. for.; 2diké 25 p. fz. E czélra van szánva­­. Szalbeck Jakab ur által ajánlott egy arany is. Futhatnak mezei gazdák saját lovai. Indult 8 ló. Berta Mihály somogy­­m­egyei aszalói lakos 56. sz. k.­lső, ugyanannak 5e. p. k. 2dik. — Sáfrány József pestmegyei Örkényi lakos 8e. p. m. 3d­ik. — a többi ló elmaradozott. Erdélyi országgyűlés. A május 27-kén tartott 72-dik országos ülésben Brassó vidéke és Kőhalomszéke új követjei helyöket elfoglalták. A lajstrom tárgyában a KR. és RR. még 1837-ben jun. 8-tól ő Felségéhez küldött alá­ Nagybritannira. London, május 30. Ismét történt merény a királyné életére. A mai Sun, lapjának harmadik kiadásában, erről következő részleteket ad : „Most vesszük épen hírét egy a Greenparkból megérkezett futártól, hogy új merény követ­­tetett el a királyné élete ellen. A merény szerzője fiatal, jó kinézésű ember, 23 évesnek látszik. A merény azon pilla­natban történt, midőn ő felsége négylovas hintóban esti sé­tájáról a Buckingham palotába tért vissza. Láták a lövészet serpenyőjén a lángot ellobbanni, s a gonosztevő azonnal elfogatott. Szerencsére nem sült el a pistoly s tulajdonosa kézre került mielőtt más lövést tehetne. Külsejéről ítélve sen­ki sem tartotta volna ötét a merény elkövetőjének ; pistolyát gyorsan dugá el öltönye alatt. A királyné, mint halljuk, ez eseményről mit sem tudott meg. Különös, hogy ezen új pró­ba épen azon helyen történt, hol Oxford iszonyú bűnét kö­vette el. A befogott a Palace­ Lodgeba vitetett Arbuthnot ezredes felvigyázata alatt. Nagy számú lovasok és gyalo­gok, kik a parkban jelen voltak, fogák öt körül. Beszélik, hogy már tegnap lőttek a királynéra, de a vétkes el nem fo­­gathatók, s aztán nem folyt több szó a dologról. A mai est merényének hírét sir J. Graham sir R. Peel első ministernek 127 óra tájban közlé.“ London, máj. 31. A mai londoni lapok részletesebb adatokat közölnek a királyné ellen intézett gyilkos tervről. A befogott 20—25 éves fiatal­ember, a conventgarde-szín­­ház gépészének fia, kitől néhány hónapja feslett magavi­selete után megszökött. Neve Francis János. Apja és ta­nuk vallomása szerint soha sem beszélt a királynéról, annál kevesebbé gyűlölettel. Januarius óta Marylebone városrész­ben Foster szabónál lakott Elam nevű fiatal emberrel egy szobában. Ártatlan embernek tartalék, rendesen jővén haza és soha későre ki nem maradván. Utolsó időben egy felső rangra mutató úri­ember többször látogato­tt meg, s hosz­­szabb ideig maradozott szobájában vele egyedül. Ácsmes­terségével, mellyben eddig folyvást dolgozott, felhagvó do­hányboltot nyitott magának, miután szállásgazdájának a házbér egyik részét ki nem fizetheté, s Elam szobatársától pénzt sikkasztván el a házat elhagyta volna. Foster fenye­getésére a pénzt visszaadá, s azok, kiktől a dohányt köl­csönre véve, azt elszedék tőle. A bolt bezárása után előbbi szállására tolvaj szégyenében visszatérni nem akarván, egy kávéházban szobát bérlett magának. A Fosternél letartóz­tatott ládájában semmi gyanús tárgy nem találtatott. Midőn Francis tegnap a titkos tanács előtt kihallgattatnék, nem akart felelni. A tanuk állítják, hogy a pistoly csakugyan el­sült, hanem hogy a golyó, mellynek nyomát hiába keresik, a királyné alacson kocsija felett suhant el. Annyi bizonyos­nak látszik, hogy benne, elfogatása után, habár durranást senki sem hallott, töltés már nem volt. A nyomozások, mint­hogy czinkosokat gyanítanak, igen titkon létetnek. A vétkes barna arczú, fekete hajjal és bajusszal, Oxforddal meglepő hasonlatosságú.­­ Már tegnapelőtt történt merény a király­né élete ellen; midőn t. i. a királyné és Albert herczeg dél­utáni 2 órakor a kápolnából visszakocsizna, egy ember hir­telen pistolyt húzott elő köntöse alól s azt a királynéra irá­nyozd. Nem tudni, valljon a pistoly nem sülte el, vagy pedig az ember nem lelt e vele; annyit mond egy tanú, hogy emez­e szavakkal illantott el: „Bárcsak megtettem volna!“—A kü­lönbféle színházak igazgatóságainak a gazlény azonnal tud­tára adatott, hol a rendezők azt mindjárt megjelenték a kö­zönségnek, melly azon örvendetes hirt, hogy a királyné ép­ségben maradt, nagy lelkesüléssel fogadá. A német operá­ban Schodelné asszony és Staudigl­er az egész kartól kí­sérve angol nyelven éneklék el a „God save the Queen“-, S. R. Peel pedig az alsóházat tudósn­á tüstént a dolo­g felől melly­ebben olly érzelmet okozott, hogy az ülést folytatni nem lehetett, s az jövő napra halást latott. Május 31-én mind a két házban csaknem kizárólag a királyné ellen elkövetett merény tárgyaltatott. A lordok há­zában Wellington herczeg szerencsekivánó föliratot javasló intézteim ő felségéhez, hogy a gondviselés illy gyalázatos megtámadásban becses életét megmentette, melly javaslat egyhangúlag el is fogadta latott. Hasonló tör­tént az alsóházban is Peel R. indítványára. Jun. 1 jén délutáni 3 órakor jelent meg mindkét ház a királynénál, előbbi napon elfogadott közös szerencsekivo­nó- feliratukat átnyújtani. zajos feliratjokban felfejtett törvényes okaikhoz a mostani feliratjokban is ragaszkodnak s jelesen kérik, hogy a laj­strom kir. leirat mellett egyenesen a BR-el közöltessék, hogy a régi szokásnál fogva a kir. hivatalosok száma a kö­vetekét ne múlja felül; kir. hivatalosok kinevezése csak a kir. kormány meghallgatásával történjék; a kormányszéki hitoknokok ne tekintessenek, mintha in officii lennének k. hivatalosok ; az egyszer királyi levéllel meghívott egyének a kir. hivatalosok sorából ki ne hagyassanak, azoknak kineve­zésében a vallások egyenlő joga tartassák meg, és a kir. táblai elnök hitét a Kir. és KR. előtt tegye le. Több kir. hi­vatalosok ez­úttal a kath. püspök kormányszéki tanácsos­ságára nézve az 1837-beli különvéleményhez most is ra­gaszkodásokat jelentek ki. A junius 1-sején tartott 73-dik országos ülésben felol­vastattak a katona székelyek sérelmei, katonaság alatti székely kiváltságos városok és a megyei szélbeli nemesek katonáskodása ügyében készített felirati tervek, mellyek kéziratra kéretvén kiadatni határoztatak. Továbbá az 1811- beli törvényczikkek iránt érkezett kegyelmes királyi leirato­kat vették a Rendek tárgyalás alá s az azok feletti tanács­kozásokat be is végezvén, határozták, hogy a hazafiusi­­tásról szóló törvényczikket elfogadják , a többire nézve pe­dig ő Felségéhez felirat tétessék, mellynek a vallást érdek­­lőleg elvei kidolgozása a bíráló biztosságnak adatott által, hogy azt elkészítvén, legfeljebb 8 napok alatt adja be az or­szág Rendeinek. Napi­rendre a fenebb érdeklett felirati terveknek megvizsgálása tűzetett ki.

Next