Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-06-25 / 50. szám
1350. szám. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósitások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével; — a Századunk terjedelmesb politicai s rokon tudománya értekezésekkel, a Kis futár literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. IRNO Junius 25. 1843. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütörtökön. Előfizetés máj. 15től dec. 3 kig postán 7 IV. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 7 fr., borítékkal 7 fr. 24 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgalmas barátok átellenesen a 245 sz. ház 1ső emeletében, beszen Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Ez év második felére az előfizetést elfogadjuk. Lapjaink ára a megszaporodott tartalom miatt ezentúl félévre postán 6 for. 48 kr., helyben borítékkal 6 for. 12 kr., boríték nélkül 6 for. pengőben. Azon t. ez. előfizető uraknak, kik lapjaink országgyűlési folyamát teljesen kívánják, máj. 15. — jul. 1-i nehány példánnyal 1 pengő for. ráfizetése mellett még szolgálhatunk. A szerkesztő s rok Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezés; Országgyűlési közlés; helybeli újdonságok; Fehér, Liptó, Somogy, Nyítra és Temes megyei tudósítások; Vegyes közlések: Pyrker László emlékpénze. Nagybritannia. A lapok tanácsai a repealügyben; ismét egy 300 ezernyi gyűlés Kilkennyben. Francziaország. Abdel-El-Kader hír szerint meghalt. Spanyolra iszág. Zurbanot katonasága elhagyja. A forradalom terjed. Törökország. Nagyúri fermán a szerbiai választás iránt. Hirdetések: Magyarország és Erdély. A nm. m. k. udv. Kamara vallemarei k. sóhivatalnál megürült ellenőri hivatalra Meyer Károly mitrovíczi sómázsamestert, a barcsi sómázsamesterire pedig Lakenbacher Ferencz eszéki sóhivatali írnokot alkalmazd. Országgyűlési közlés. A f. h. 21 ikei hetedik országos ülését a KK. és RR. táblájának, elnök önmaga azon előadással tette folyamatba, hogy tegnap kifejezte már abbeli óhajtását, miszerint a turopolyaiak részérül előadott sérelem mindaddig ne hozatott volna országgyűlés ebbe, míg a panasz az illető törvényhatóságnak s utóbb örölségének orvoslás végett föl nem terjesztetett; nemkülönben, hogy ha már ide hozatott, neki mint a KK. és RR. elnökének nyujtatott volna be; végre hogy a KK. és RR. e fölötti tanácskozásaikat későbbre halasztották volna, elállván egyszersmind annak előleges fölterjesztésétül; miután azonban a többség igy kivánja, ám legyen, csupán a felírásjavaslatban előforduló némelly kifejezésekre kivánja észrevételeit megtenni. Említés létezik mozgalmakról s aggodalmat gerjesztő kedvetlen eredményekről, mellyek sietős és nyomos orvoslást kívánnak. Ezek, úgymond, csak annyiban ismervék, a mennyiben hírlapok s egyéb nyomtatványok által létezések fölhozatott s irányzatuk fejtegettetett. Mondják némellyek, hogy az reactio, még pedig nyelvünk elleni reactio volna; ő legalább nem tudja, mi adhatott erre okot, s kijelenti, nyelvünk ügyében semmi ok nem adatott rá elnyomási vagy erőszakos eszközök által, mert nyomatást csak törvény útján szenvedhettek volna, már pedig törvényeink távol vannak ettől, magánosoknak mérséklettali buzgósága pedig itt nem jöhet tekintetbe; törvény erőszakot soha nem kivánt; egész irányzat csupán oda terjed, hogy nemzeti nyelvünk, diplomaticai méltóságra emeltetése után elfoglalja azon helyet, mellyen korábbi időkben a latin nyelv állott, mellyet ő, mint szabadságainknak, jelesen az aurea bullának is nyelvét, tisztel, azonban most már úgy tekint mint egy érdemteljes öreg férfiút, kinek a természet rendes folyása szerint el kell ugyan hunynia, kire azonban mindenkor kedvesen emlékezünk. Miután tehát ennek helyébe saját nemzeti nyelvünk lépett, minden kényszerítés melleztévelenkim oda kell iparkodniok a horvátoknak, hogy azt kapcsolatossági s közlekedési szempontból is sajátjokká tegyék. Kényszerítő törvényt azonban nem lehet alkotni s erőszakolásnak helye nincs. Kimondja tehát abbeli meggyőződését — mit ha bizton s minden körülményben nem tehetne, készebb volna helyét elhagyni — hogy a törvényhozó testnek egy része által tegnap kimondott határozat nem egészen czélhoz vezető, s óhajta, hogy az ne történt volna, mivel könnyen kényszerítési módnak vétethetik , pedig ki a maga nemzetiségét szereti, az a másét is tudja becsülni. Talán ama reactiot még valami régi emlékezés is táplálja valami reminiscentia a humusokról és avarusokról stb. Ez legfeljebb gyengeség volna, mert a nemzeteknek is vannak gyengeségeik, s valóban nem egyéb az egymás iránti féltékenykedés; hagyjuk meg minden nemzetnek a maga haladási ösvényét, hadd versenyezzenek tudományokban és mesterségekben ; az idő majd kifejtendi, mellyiké lesz az elsőség; a törvényhozás ez iránt akadályzólag nem intézkedhetik. — Fönakadását nyilvánította továbbá elnök őnmaga azon kifejezésen, miszerint Turopolya követe az ellenfelet ismert veszedelmes hatalmú fractionak mondja, s ki ezt kimondja, nagy kötelességet vállal magára. Ő, úgymond, nagy ellensége a gyanusitgatásnak, s pedig mennyi gyanusitgatáson kelle nekünk magyaroknak is átmennünk, s milly nehezen esett az nekünk, hogy minden ok nélkül jutottunk gyanúba ; a mentnyire tehát itt gyanúsítás színe forogna fön, — mert hogy apodiclice kimondhatnék a „veszedelmes“ szót, hoszszas tapogatás és napfénynél világosabb próbák kivántatnának — a kifejezést változtatni, s miután az ügyet különben sem hiszi ide tartozónak, ha tárgyalásra elfogadtatnék is, maga idejére a sérelmek sorába kivánja halasztatni. Olly korszerűek ugyanis a kir. előadások, hogy mind a közöröm , mellyel itt s az egész országban fogadtattak, mind azon köszönő s hálaföliratok, mellyek külön megyék által ő Felségéhez intéztettek, indutóokul szolgálhatnak arra, miszerint azoknak tárgyalásába minél hamarább belebocsátkozzunk, s magunkat illy kisebbszerü tárgyakkal, részletességekkel, mellyeknek semmi előlegességök, föltartóztatni ne engedjük. Használjuk az időt, legyen síikeres gyümölcse munkálkodásainknak Kezdjük meg tehát az általános örömet ébresztett s a nemzeti jólétnek emelkedésére czélzó kir. előadásokkal, azután menjünk illy partialitásokra, minő a kérdéses sérelem. Nem mintha itt panaszkodni nem lehetne, de sajnálná, ha illynemű tárgyakba bocsátkozás miatt — mellyeket ő itt magok helyén nem lát — az országgyűlés nem lenne olly eredménydús, minőnek a kir. előadások irányzata szerint reménybetni. — Az első szónok csudálkozását fejezte ki, hogy az elnök ő nmaga, kinek erre annyi módja van, az ilir mozgalmakról behatóbb s hitelesb tudomással nem bir; fejtegeté azoknak okát, közel és távol; mondá, mikép lehet vala azoknak elejét venni, s mikép azok most már csakugyan veszélyesek, nem annyira pedig ránk, mint az ausztriai monarchiára nézve, mert nemzetek és nemzetek közötti súrlódás olly birodalomban, mellynek országai s tartományrészei annyi külön nemzetekből állanak, soha nem lehet üdvös. Ez nem gyanúsítgatás, hanem a kormány figyelmeztetése. Igaz, hogy mi is sokat voltunk gyanúsítva, mégpedig méltatlanul, de reciprocitás elvénél fogva legalább annyira kellene igazságosnak lenni, hogy az mi nálunk alapos gyanút gerjeszt, gerjesszen máshol is, s ami iránt nálunk szükségesnek tartatik az intézkedés, tartassák annak máshol is, de minden esetre engedtessék meg nekünk nemzetiségünk kifejlődése. Az elnöki beszédnek azon részében, hol a kir. előadásokba bocsátkozás főleg azon okból ajánltatik, hogy országgyűlésünk eredménydús legyen, szinte gyanúsítást vélt látni a szónok, mintha — úgymond — rajtunk múlnék eredménydússá tétele, s már előre ránk fordítni a tudat nem igazságos. A kérdéses mozgalmaknak, valamint azoknak, mellyek még származhatnak, elejét lehetett volna venni s most nem időznénk illy tárgyakkal, s kötelessége kimondani, hogy ha a jelen országgyűlés eredménytelen lesz , az nem a törvényhozó testnek tulajdonítható. — Ezekre válaszul adá az elnök, mikép szavai máskép adattak vissza mint mondva valának, s miképp a vudat senkire rá nem fordította , hanem csak aggodalmát fejezte ki azon állítással, hogy nem lesz kivánt eredménye az országgyűlésnek, ha az illy panaszok tárgyalásával s részletességekkel kezdetik meg, holott elsőbbrendü teendők állanak előttünk; a gyanusitási vádat tehát sem magára sem a kormányra nem veszi. A tárgyak elsőbbségére nézve meggyőződését mondotta ki, s ezt mindenkor teendi, s nem hiszi, sajnos is volna, ha az valódi popularitás volna, mellyel az ember elveszt mihelyt meggyőződését kimondja ; quilibet abundat sensu suo; ő igazságosnak tartotta a mit mondott, s kéri a szónokot, ne vonjon következtetést abból, a mi nem mondatott.— Következtek több szónoki előadások, mellyeknek egyike az elsőben fölszólalt követ hangulatát viselte magán. A kir. előterjesztvények hasznos volta nem tagadtatok, de ez semmi különösnek nem látszék egy szónok előtt, ki fáradságot von magának átfutni a propositsokat, mióta ezek szokásba jöttek, s ki azt látta, hogy mindig jók és hasznosak valának, főleg azért, mert egyúttal majd adó majd katonaállitás szorgalmaztatok Ő sem szereti, úgymond, a sérelmeket előlegesen tárgyalgatni, s hogy ezt ne kellene, minél előbb orvoslandók volnának; s nem óhajtaná, hogy úgy járjunk velük, mint hiszi hogy az angol ministerium előbb utóbb a statuskötelezvényekkel járni fog hogy fizetés nélkül széttépetnek. Az ifir mozgalmakra átmenve emlité veszedelmességek némi bizonylatául a „kleiner Kathekismus für grosse Leute“ czimü röpiratot, mellyben más nemzetek ellenünk ingereltetnek azáltal hogy ránk fogadik, mintha másokat meg akarnánk fosztani nemzetiségüktől. Érinté azután az ellenünk folytonosan intézett ostromharczot, s mondá, mikép nem volt a gyanúsításnak és ennek következtébeni kíméletlen bánásmódnak azon neme, mellyen keresztül nem mentünk, pedig mi kis cathekismusokat nem adtunk ki; mégis ollyanoknak tartalék nemzetiségünk s nyelvünk fejlődése mint Pandora pixisé, mellyböl mindenféle rész árad széjjel. Voltak honfiaink közül is, kik csak nehány évek elöl a magyar nyelvet a köz ügyek vitelére haszonvehetlennek álliják, vészi jósolván, hogy ha az igazgatási nimbus annak használata által elenyészendő nem lesz majd alkotmányunk, ha a köztanácskozásokat mindenki érti. S kérdi, vesztett-e azóta az igazgatás valamit tekintélyéből, s ha vesztett, a honi nyelv volt-e annak oka? Most már azonban mindenen túl vagyunk, nemzetiségünk mind e mellett lábra kapott és virágzik. A horvát mozgalmak nem a nemzettől származnak, mellyet a szónok tisztel, hanem azon párttól, melly még anyanyelvétől is elvált azon ürügy alatt, hogy nincs literaturája, azon párttól, melly nem akar horvát lenni, hanem ilir, s literaturája abban áll, hogy harczra akar kelni a magyarral. Nem abban állanak az érdekek, hogy nemzetek elidegenittessenek egymástól; ennek úgy is Foulton találmánya jóformán véget vetett, s a dolog lényegét tekintve, mi gondja a művelt világnak, milly nyelven beszélnek Magyarországban, s igy gyávaság volna a horvátokra nyelvünket erőszakosan tolni akarni; de ők sem kívánhatják tőlünk, hogy közügyeink körül más nyelvnek mint a magyarnak helyt adjunk. Itt teljes kölcsönösség uralkodjék. S mind e mellett, nincs azon gyanúsítás, melly reánk nem alkalmaztatott. Midőn nyelvünk és nemzetiségünk fejlődött, gúny tárgya volt; midőn később izmosulni kezdett, nincs az a rész, melly reánk nem fogatott; az kárhoztatott, mit utóbb a kormány maga elfogadott, azért nekünk kelle a tüskekoronát viselnünk; pedig csak az él, mi életre érdemes; a minek alapja nincs, maga magában találja sirját. Azon eljárás, mellyel a jelen országgyűlés tett, tehetett, szemrehányást nem érdemel. Csak fogják föl jól érdekeinket s munkálkodjanak együtt velünk, majd minden megváltozik; de addig ne csudálkozzanak, ha azon pályán nem járnak, mellyen magunk is kívánnánk lenni , tehát a sérelem tárgyalását ajánlá, visszautasítván azon vádat, mellyet az első szónok az elnöki beszédben találni gondolt. — Az elnök újólag figyelmezteté a szónokot s a KK. és RR. közönségét, miképp sem nem vádlott sem nem gyanúsított, sem szemrehányást nem tön. Hogy a királyi előadások mindig jók és hasznosak voltak, jele, hogy a kormány mindig eleget tett kötelességének a mennyire csak tehetségében állott; tette ezt a nemzet is, teszik ezt most közösen, miután ollyal tárgyaltatk, mi az ország közkívánata. Ha nem minden végeztetik el, annak oka csak a tárgyak sokasága. — Az utóbbi szónokok egyike el nem ismerhetnek mondá, mintha csak olly sérelmek terjesztethetnének föl innen, mellyek már előbb a hatóság sőt talán Ő Felsége előtt is megfordultak s orvosolatlanok maradtak; minden sérelem miatt köteles a törvényhozás fölszólalni és orvoslást sürgetni, mert a törvény szerint sérelem az, mi a törvényekkel megütközik, és minden törvénysértés sérelem. Ha egy törvényes hatóság azon panaszkodik, hogy a követválasztás törvénytelenül történt, ennek orvoslását egy pillanatig sem lehet halasztani, s azért nem lehet fölálltni általános elvül, hogy a proposiliok érdekessége s népszerűsége miatt ne kelljen a sérelmeket előlegesen fölvenni. E hazának nincs más segítsége mint a sérelmek felterjesztése, melly állapot igaz hogy szomorú, s azért szeretné, s adja isten, úgymond, hogy itt e sorompók előtt felelős miniszerek álljanak, kiktől számot lehessen kérni, miért mulasztották el ezt, miért cselekedték amazt. Ha egyszer a nemzet illy szerencsés állapotra jutana, nem fogja akkor az az országgyűlés idejét az országos sérelmekkel elhasználni, hanem szükség esetében a miniszerek ellen a diffdentia volumát kimondani. Elismeri hogy fontos tárgyak vannak kitűzve tanácskozásul a kir. előterjesztvényekben, így a városok belszerkezetének s szavazatának rendezése, a kereskedés ügye stb . de mindezekkől addig nyugodtan nem tanácskozhatunk, míg sérelmeink orvosolva nem lesznek. Mi különösen a turopolyaiak sérelmét illeti, az nem csupán hazánk, hanem az egész ausztriai birodalom érdekében orvoslandó, mert a viszálkodás nem a magyarok és horvátok között van, hanem Horvátország önnön kebelében létezik a forrongás , mellynek kútfeje mélyen rejtezik ; azt egyébiránt kiki tudhatja, hogy holdvilág, csillagok, tarka ruhák egy külön állodalom jelképei. Midőn úgy a literatúrai ürügy alatti működés után az újabb események felledezni kezdettek s bizonyos journalistának toll helyett kard villogott kezében, mindenek feszült figyelemmel várták azon lépéseket, mellyek a baj orvoslatára tétetni fognának, de minden a mi történt nagy lassúsággal járt s mindeddig eredménytelen. Horvátországot e kétes állásból csak úgy emelhetjük ki, ha e választási sérelem minél előbb orvosoltatik, azért annak tárgyalását kivánja s fölterjesztését pártolja, mire élénk „maradjon!“ harsogott. A többi nyilatkozatok ré-