Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-01-14 / 4. szám
4. szám. HÍRNÖK. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. Januar 14. 1844. A Hírnök kirevezisek, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkelet., piaczi árak, dunavizáliás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésevel , — a Századunk terjedelmes, politicai s rokon tudományi értekezésekkel, a Kis futár literatúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütörtökön. Előfizetés 15-ik félévre postán 6 fr 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgalmasok átellenében a 245 sz. ház lső emeletében, Pesten Weber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküntetése kéretik. Tartalom. Magyarország, és Erdély. Kinevezések. Halálozások. Országgyűlési közlés. 135—137 körül, ülések. A megvesztegetések büntetés alá vonatása iránti vitatkozások további folyama. A büntetés, szavazattöbbség által elhatározva lévén, további tárgyalása az Intézetlenül fönmaradt szakaszoknak. Fegyveres csoportok bevitelére büntetés szabva; szerkezeti módosítások a választás nemei s büntetései meghatározása iránt. Pótló tudósítás a 136 s előbbi ülések részleteihez. Tudósítások Marmaros, Arad, Krassó , Torontál megyékből és Fogaras vidékéről. Vegyes közlemények. Nagybritannia. Francziaország. Újévi tisztelkedések. A legitimista lapok elleni vádak. Spanyolország. A cortes felfüggesztve. Portugália Olozaga. Olaszország. Amerika. Kis futár. Hirdetések. Magyarország és Erdély. Ö cs. s apóst. k. Felsége Nagy József csacsai királyi somázsáló mestert nyugállapotba tenni legkegyelmesben méltóztatott. A nm. m. kir. udv. Kamara a szőreghi kam. urodalom igazgató számtartójává Preneszil Ernőt, ugyanazon uradalom eddigi felügyelőjét, szőreghi kam. hasznárrá Stephaniovics Benedek eddigi szokolai ispánt, szőreghi ellenőrködő tisztirnokká Turbareh Ferencz, eddigi szlatinai kam. ispánt, s gyulai kam. ispánná Schaeffer János jelenleg szokolai kam. ispánt ideiglen kinevezni kegyelmesen méltóztatott. A nm. m. kir. udv. kamara a Thuránszky Dénes előléptetése által megürült hradeki k. beszedőhivatali irnokságra Gresko József, lubodinai beszedőhivatali első írnokot kegyelmesen kinevezni méltóztatott. A nm. m. kir. udv. Kamara a dognacskai bányahivatal és helyettes bányatörvényszéknél megürültiktatói állomást Vagyóczi Nagy Károlyra ruházni kegyelmesen méltóztatott. Hermann Ignácz a nm. m. k. udv. Kamaránál hosszú ideig hivatalkodott titoknok f. évi jan. 9-kén meghalálozott. — Továbbá Mirsch Jakab ipolysági k. sóhivatali beszedő m. évi dec. 21-kén. — Stupiczky Imre a hm. m. k. udv. Kamaránál levéltári jelelő m. évi decemb. 24kén; — végre Borsiczky András trebussai (Marmarosban) alerdész m. évi nov. 23-kán meghaláloztak. Országgyűlési közlés. CXXXV-ik kerületi ülés, jan. 11 -én d. e. 9/2 órakor. Benyujtatván a kerületi elnökség által a magyar gazdasági egyesülettől hozzá intézett abbeli petitio, hogy a most nevezett egyesület szerkezetének czélszerű idomítása s egy millió forint alaptőkével elláttatása mellett, nemzeti intézetté alakittassék, némelly a petitio fölvétele s minő választmányhoz leendő utasittatása módját tárgyazott nyilatkozatok után, a kereskedési üggyel megbízott választmányhoz tétetek által, melly, irántai véleményét, gazdasági választmány nevezet alatt terjessze elő. A tegnapi szavazat következtében miszerint a megvesztegetés büntetés alá vonandónak határoztatott, több rendbeli nyilatkozat történt a törvénynek miképeni szerkesztése iránt, s az e részben tegnap előterjesztett és köziratra bocsátott szerkezeti javaslatok egyike iránt sem mutatkozott teljes elégültség, de találtatott mindegyikében annyi jó, hogy azokból egy, a czélnak megfelelő törvényjavaslat könnyen alakíttathatnék; minthogy azonban illy foglalkozást maga a tanácskozó testület nem végezhet, szükségesnek látták némellyek, hogy a szerkezet fogalmazása, az előterjesztett javaslatok, s a több napi vitály közben kifejlett azon fő szempont szerint, nehogy a kicsapongások korlátozása mellett a szabadság csorbíttassék — akár az e tárgyban működött választmány, akár az összes jegyzőség bízassák meg szerkezetkészítéssel. A jegyzők egyike nem akart e munkakörben részt venni , mivel — mint mondá — a kérdéses törvény meggyőződéses elve ellen van, s így annak czélszerű szerkesztéséhez nem járulhat, ellenészrevételeit azonban majd annak idején megteendi, miután egyébiránt több szónok által meggyőzeték arról,hogy maga ezen elvbeli különbözés is csak jótékony befolyást szülhet a törv. javaslatnak czélszerű szerkesztésére, de továbbá a jegyző feladata nem is önnön nézeteinek előterjesztésében, hanem a többség határozatának fogalmazásában áll, egyszersmind pedig az önmegtagadás a polgári erények legdicsőbbike, s ennek példáját maga a jegyző is adta már a városi szerkezettül szól munkálat ügyében, ennélfogva kötelességében is áll a BB-ek kérésének hódolni, — többé nem szegült ellene a kívánatnak, s így a szerkezet fogalmazásával az összes jegyzőség megbizatott. A benyújtott szerkezeti javaslatok iránti nyilatkozatok közben egyik tag a b-i javaslatra vonatkozólag abban fejezte ki véleményét, hogy az a törvénynek inkább csak satyrája akart lenni, miután a javaslattevő már eleve kijelenté, hogy törvényt alkotni a megvesztegetések ellen nem akar, minthogy azok megbüntetését lehetlennek tartja. Egy másik tag pedig e javaslattételt némileg a béna fülessel is ellentétben látta. Ezen fölhívás gyanánt hangzott kijelentések azonban a szavak irányzatának sérteni nem akaró fölvilágosítása után, kölcsönös méltánylat mellett csak egy pár rövid ■válaszolást vontak maguk után. Indítványba hozá ennekutána egyik tag, hogy a mondott javaslattal kapcsolatosan arra is bizassék meg a jegyzőség: készítene egy főispáni esküpédlányt, melly által a főispánok lélekismeretükben köteleztessenek a kicsapongásokat tilalmazó törvény megtartására s minden felsőbb hatalom ellenkező befolyásának távoztatására. Találkoztak néhányan, kik az indítványt pártolók, a többség azonban, mivel azt nem szorosan idetartozónak találta, s annak eszközlésbe vétele által a fönforgó egész törvényjavaslatnak elfogadhatóságát nehezíteni nem akarta, az indítványt, mint az utasítások között egyébiránti is előfordulandót, mellőzte. — Olvastatott következve Vukovics Sabbás mint illetékes jegyző által a 40. szakasz, mellyben mondatik, hogy „szavazókat kidről a tisztujitás helyére csoportonkint fegyveresen bevinni, vitetni egyáltalán tilalmas“ stb. E szakaszra nézve egyik tag azon kérdést téve, hogy minek a kard a tanácskozásoknál, hol az argumentumul nem szolgálhat, miután ott, hol azt a törvények értelmében használnunk kellene, nem igen ügyesen tudunk vele bánni, sőt aztán berozsdásodottnak is mutatkozhatnék; megjegyzi továbbá, hogy az itt kifejezett tilalmat eléggé világosnak s határozottnak nem tartja, mert „fegyver“ alatt közönségesen csak kardot, puskát vagy pisztolyt szokás érteni, már pedig ő ismer egy újabb gyári fegyvert, s leírja is ennek egy eredeti hiteles példányát, melly ólmos bot név alatt ismeretes, minél rémi több ütőeszközt nem ismer. Ezzel sokkal nagyobb vérengzés történhetik, mint az előbb mondottakkal, s fölér a congrove rakétával, melly ellen nem használ semmi bátorság; ennek látására elnémul minden ékesen szólás, mert meggyőződik mindenki, hogy testének azon tagjától, melly ezen műszerrel érintkezésbe jő, örökre búcsút kell vennie, s olly rettegést okozhat az ellenfél között, hogy mozdulatlanságából még Orpheus lantja sem igen bírná kivarázsolni. A fegyvernek ezen nemét is el kell tehát tiltani a tanácskozások és választások helyéről, mert csak ott van igazi szólás-és választási szabadság, hol nem kell előbb aggódva körültekinteni, nem sujtja-e le a szólót egy illy hatalmas fegyver, s ellene annyira biztosítva legyen mindenki, hogy egyes személy ezetek ellenében is bántatlanul kimondhassa véleményét, s ne kelljen a háta mögött őrködő tömegre támaszkodnia biztossága tekintetéből. A rettegtetés egyik leghaharósabb neme a megvesztegetésnek, de ez ellen lehet és kell is intézkedni. Sz. megye követe Francziaországra hivatkozott, hol a választók csekély száma s vagyonossága nehezíti a pénzbeli megvesztegetéseket; de az érdemes követ az ott divatozó megvesztegetések még hatályos neméről nem tett emlékeztetést, azon nyájas szavak és kézszoritásokról, mellyekkel a legjobb respublica 1830-ban a párisi városháznál olly pazarul élt. Egyébiránt bármily élénkség és sokasági mozgalom uralkodjék, ez veszedelmes nem lehet a szabadságra nézve, hanem veszedelmes volna igenis azon síri csend, melly az alkotmányos jogok gyakorlói számának kevesbitése, vagy pedig túlságos fenyitéki önkény által idéztetnék elő. — A szónoknak azon véleményében, hogy ne csupán tulajdonképp fegyveresen, hanem botokkal, fokosokkal, vagy bármi más szúró és sértő eszközökkel fölkészülve a választás helyén megjelenni szabad ne legyen, osztozni látszik a többség véleménye; arra nézve egyébiránt: valljon a csoportosan bemenés vagy bevitel tilalmaztassék-e vagy nem eltérő nézetek fejlettek ki. Némellyek meg nem határozhatónak mondák, mit kelljen tulajdonkép csoportnak nevezni, s a bevitelben sem láttak semmi megvesztegetést vagy büntetésre méltó tényt, minthogy a választási helyre összegyülekezés közönségesen úgy szokott történni, hogy az egy helységben lakó rokonok, szomszédok vagy jóakarók egyike a másikat magával szokta vinni; továbbá ugyanaz napon lévén a megérkezés ideje, útközben múlhatlanul is összejönnek a székhelyre szándékozók; hogy tehát útjukat együtt ne folytathassák, vagy a városba együtt ne menjenek, azt tilalmazni annál kevésbé lehet, mivel az előleges összejövetelt s értekezést maga a törvény is megengedi. Ennélfogva a kérdéses szakasz értelmét úgy kívánták venni, hogy fölfegyverkeztetett csoportokat ne legyen szabad bevinni a székhelyre, annál kevésbé pedig a tanácskozás vagy választás színhelyére vezetni. — A tárgy teljes kifejtése az idő későre haladta miatt másnapra halasztaték. CXXXVI-ik kerületi ülés, jan. 12. d. e. 9a órakor. A tegnap félbenszakadt tanácskozás folyamatba tétetvén, a 40ik szakasz tartalmára nézve továbbá is elágazó nézetek fejlettek ki. A mindjárt kezdetben fölszólalt tagok egyike a csoportonkénti bevitelt főleg azért kívánta eltiltandónak, minthogy a helységenkint illy módon keresztül vonulásnak mintegy ragályos hatása van, s ha a csoportonkint beszállítottak az ellenféllel útközben összejönnek, könnyen összeütközésekre kerül a dolog. Mit kelljen egyébiránt érteni a „csoport“ szó alatt, azt eleve meghatározni bajos, a körülmények azonban könnyítik a definitiót, s a bíró mindenkor fogja tudni, mennyi és minő emberszámra kelljen azt alkalmazni. Alkotmányos joggyakorlat szempontjából tekintve egyébiránt a dolgot — úgy hiszi a szóló, hogy a választmány nem a csoportonkénti önkéntes bemenés, hanem a mások által előkészületes bevitel ellen kívánta a büntetést alkalmazni; tehát csak az a kérdés: valljon érdekében van-e a megyének, hogy a tunyák, hanyagok s municipális jogaik gyakorlatával mit sem törődök, mások által fölbiztatva, önkéntes akaratuk ellenére is mintegy kinszerűve bevittessenek? S valljon káros-e a municipiumra s általában a közügyek folyamára nézve, ha az illyenek elmaradnak? Ő teljes meggyőződésből „nem“-mel felel. Még csak ezelőtt húsz évvel sem volt divatban az illy bevitel, s mondhatni-e, hogy kevesebb lelkesedés, jóakarat és cselekvőség fejlett ki a municipiumokban?S valljon az 1790i követek nem elég hazafias lelkesedéssel birtak-e mind a mellett, hogy nem becsödített tömeg által választatának? S ha a mostani választók kérdeztetnének is, bizonyosan egyik sem tartaná dicsőségének, sőt el akarná magával hárítani azon vádat, hogy a legnagyobb torkunk és legerősebb márkunk által választatott meg. Kívánja tehát, hogy a csoportonkénti bevitelre büntetés szabassék, minden bevitt személyért 50 p.srt; s ha bíróságul az őrszék állíttatik föl, nem félhetni, hogy a csoportos bevitel ürügye alatt azokra is büntetést mondjon, kik rokonaikat vagy szomszédaikat stb. vitték be magukkal. Egy másik tag azt sem vélte eltilthatónak, hogy valaki a székhelyre fegyvert ne vigyen magával; ezt messzebbrül utazóktól kívánni helytelen, egyszersmind pedig kivitelben is lehetlen, mert máskép minden lépten nyomon vizsgáló politziának kellene fölállittatni, hogy az utazókat kikutassa; csupán azt kívánta tehát eltiltatni, hogy a választás színhelyére, a terembe vagy udvarba ne lehessen fegyvert vinni. Ezen eszmét mások még tovább kívánták terjeszteni s a kardoknak viselését egyáltalán tilalmaztatni, nem látván szükségét annak, hogy ott, hol nem erőre, hanem észre és tanácsra van szükség, bárki is kardosan jelenjék meg. De ez ellen fölhozatott, hogy a mivelt ember oldalán a kard nem lehet veszedelmes, holott a miveletlennek még ökle is fegyverré válik; továbbá, hogy nemzetünknek jellemzete a harcziasság, s különösen a nemes, egyenkint született katona, s még a czímereslevelekben is különös engedmény gyanánt létetik ki a fegyverviseltetés . Európa kaczaját fognánk tehát magunk ellen ébreszteni, ha a kard-hordozást tilalmazni akarnák. S képzeljük csak milly sajátságos alakot mutatnánk magyar öltözeteinkben, ha,kardunk hiányzanék; hasonlítanánk a Szent István ünnepén szereplő gombkötőkhez Budán. Megvannak minden nemzetnek saját ősi szokásai és szertartásai, mellyeket az idő bizonyos jelentőséggel s ünnepiséggel avatott föl; ezektől megválni nem illő, nem tanácsos. Magában Angliában is léteznek illy ősi hagyományok, és tisztelve megtartatnak mai napiglan. Jutott-e csak egy angolnak is eszébe a parlamentből a gyapjas zsákot, mellyen a felső ház elnöke ül, kivitetni akarni? Az ország bírája, London lord mayorje, iszonyú parókákban bíráskodnak stb. Legyen szabad továbbá is kardot viselni, de azzal visszaélni, azt vérengzésre használni ne, hanem tiltassanak el igenis minden más illetlen ütő vagy sértő eszközök, mint egyik követ kifejeztetni kíváná— minden „kez elt éli.“ — A csoportonkinti bevitel ellen és mellett még huzamosan folyt a vitatkozás. A főbb szónokok egyike, történjék bár a bevitel fegyveresen vagy a nélkül — abban a korteskedésnek egyik legfinomabb nemét látta, mert az egyenes számításon alapszik, s ha, úgymond, neki korteskedni eszébe jutna, nem tenne mást, hanem elmenne p. o. egy nemes communitásban a nagy befolyású Tóth Ferenczhez, kinek legjobb négy lova van, fölfogadná öt tiz forintért hogy vigyen be öt embert, s foglalóul ott hagyna 5 ftát, a másik ötöt pedig bevitelkor fizetné meg neki, azután igy menne tovább és fogadna még 300 kocsit, s bizonyos lenne, hogy 1500 embere fog beszállíttatni; de ha a bevitel eltiltatik, alig lesz olly furfangos eszű ember, ki szép módjával rábírhassa a távolvidéki szegény kortest, hogy az a székhelyre begyalogolgasson, kivált ha tudja, hogy ott őt lakmároztatni sem szabad. Kétségtelen, hogy ez a bajoknak egyik kútfeje, s ha az elfojtható, kötelesség azt cselekedni. — Átment azután a szónok a régibb idők választásainak jellemzésére, s szintúgy bűnül rótta meg, hogy akkor a legnagyobb részvétlenség, mint hogy most a féktelenség és fegyveres erőszak uralkodik, mellynek el nem nyomását a kormánynak vétkül rótta fel; s miután bizonyos az— úgymond, hogy Ádám apánk az almát csakugyan elnyelte, nem arról kell gondoskodnunk, hogy a bűnt gátoljuk, hanem hogy az minél rögtönebb s minél bizonyosabban büntettessék, s e szerint késznek nyilatkozik mindannak elfogadására, mi a korteskedést nehezíti. — Ezek ellenében egy szónok megjegyzé, mikép buzdítani a jó iránt nem bőn, valamint az annak gyakorlatában gyámolítás sem; s ha tehetik a hatalmasok, hogy embereket beparancsolnak, miért ne lehetne más valakinek a bemenni szándékozót bevitetni. Korán sincs ebben olly nagy korteskedési finomság mint az előbbi követ mondá, mert ha előbb megvesztegetésre 20 forintot rá nem fordított, 10 forint fuvarbérrel nem sok embert szállít be a székhelyre.— Egy másik tag Montesquieure hivatkozva veszélyes állapotnak nyilatkoztatá, hol pártok nincsenek, mert ott nincs részvét, nincs súrlódás, nincs szabadság. Pártoknak tehát kell lenni, s ha mégis megvitatnék, hogy valakinek sírkerüljön 50—60 embert vélekedéséről meggyőzni, de ezek magok szerint be nem mehetnének, s ő beszállításuktól vagy élelmezésüktől Vitatnék, hiában volna minden erőködése bármilly üdvös terv kivitele iránt. Nincs tiltva a bevitel és élelmezés Angliában is; tudjuk, hogy a választások ott is több ezer font sterlingbe kerülnek, mert a választók még dologmulasztásaikat is megfizettetik magoknak. A Korteskedés mindenütt van s még azon módok is, mellyek Napoleon megdöntésére használtattak, a korteskedésnek egy neme valának. Ha minden alkalmat a kicsapongásokra el akarunk tiltani, akkor ne csak a kortesre, hanem a kapatosokra is terjesszük ki rendszabályainkat; de akkor mégis szűnik a szabad választás, és csak ültessük be az alispánt székébe minden választás nélkül. A szónok e törvény körül a legnagyob óvatosságot ajánlja, mert alkotmányos jogaink legjelesbike forog kérdésben, mi pedig nem abban a helyzetben vagyunk, hogy a törvényhozásban experimentumokat tehetnénk, mert ha egyszer törvényt alkotunk, melly szabadságunk korlátozására